Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)

1989-12-30 / 305. szám

Miskolcon, és velünk történt..m Egy év s BEJ! £*”> W 'Zu­fajt ;$~T­(ÍPL A templomépltést^j tz & Mankó Vidor, az éhség sztrájkoló építőmester. Őrzik a régi ízeket DisEméMmk A falust kalendáriumok és a hagyomány szerint is András napjával kezdődnek a disznótorok, de a sertés­vágás folytatódik a két ün­nep között is. Újévi népszokások Számot néphagyo- mány, szokás kapcso­lódott az év utolsó napjához, csakúgy, mint az újévhez. Mint minden évnegyedkez- dó napot, ezt is go- notzjáró napnak tar­tották, t igyekeztek védekezni. Például a bodrogközi részeken amókásai szűzgulya-, vagy nyájfordítással. Az egykor állatte­nyésztésükről hírei bodrogközi falvakban szilveszterkor „meg- zendültek” az utcák. A gazdák ostorpattogta- tát, kolompolás közben kihajtották az állato­kat, hogy a gonosz »zellernek ne találják őket ez istállóban. így nem tudják „megigéz- ni", jobban tejelnek majd a tehenek, s bő­ségesebb lesz a szapo­rulat is. Ez o szokás egyes helyeken már csak annyiban maradt fenn, hogy a fiatalok tülkökkel, csengőkkel, ostorokkal „zajonga- nak", s keresik fel az ismerősöket, boldog új évet kívánva. Az újévköszöntőket egyes, a tokaj-hegyal- jai borvidékhez tartozó községekben frissen sütött pereccel kínál­ták. Ezt a szilveszteri, vagy újévi perecet egykor az úgynevezett kabolás-kemencében sütötték, amiből ma már csak mutatóba, el­vétve akad egy-egy a régi falusi házakban. A perec ujjnyi vékony, lepénnyé nyújtott tész­tából készült, amelyet „kicsíkoztak”. Ezeket a szalagokat fonták az­tán pereccé, amelyet félig megfőztek, majd megsütöttek. A perec­készítés érdekessége, volt, hogy ebből a konyhai munkából a 1 férfiak is kivették a részüket, ők szabdal­ták szalagokká a tész­tát. A régi hagyományok lassan feledésbe me­rülnek, más helyen is­mét feltámadnak, de az újévköszöntés szo­kása megmaradt... Megyénkben, de a váro­sunk körüli településeken is a hajnali órákban sok he­lyen veri fel a csendet a sertések visítása. Régi ha­gyomány, hogy a böllérké- sek alá - kerülő hízókból a hájat elteszik. Ez a tamás- hája. amelyet hajdanán kü­lönböző más gyógyfüvekkel együtt gyógyító ír készítésé­re használtak. A disznótorok több helyen egybeesnek a János-nappal, amikor is nem marad el a já- nosolás: erőt, egészséget isz­nak, a János-poharából. No­ha változik a világ, a disz­nótorok sok helyen még mindig a hagyományos mó­don zajlanak. Igaz, most nem szalmával perzselik a hízót, hanem propán-bután gázzal, de a hurka-kolbász készítésénél ragaszkodnak a régi ízekhez. Ezt pedig azok a böllérek, rendszerint is­mert gazdák adják meg, akik sajátos fűszerszámok­kal, így például kakukkfű­vel, majoránnával, szere­csendióval és egyebekkel íze­sítik a töltelékféléket. Egy- egy jó böllérnek szinte az egész „szezonja” foglalt, ház­ról házra adják, már csak azért is, mert a „füstölni­valót”, a sonkát, szalonnát is különlegesen készített pác­lében érleli, amíg aztán füstre kerül. A decemberi tavaszt kö­vetően Ismét megkeménye­dett az Idő, ami szintén ked­vez az újév előtti napokban a disznóöléseiknek. Nem Is mulasztják el kihasználni azok, akik mostanra időzí­tették a disznótort. Tízből kilencet A Szentpétert kapuban a hajdani Katowice étterem falai között nyitnak áruházat Bucó-shoop néven. Az eredeti ter­vek szerint még karácsony előtt fogadták volna az első vá­sárlókat, ám a sokak által várt nyitás — itt nem részlete­zendő okok miatt — néhány hetet késik. Nem késlekedtek viszont azok, akiknek megtetszettek az áruház mellé kiül­tetett földlabdás fenyőfácskák és még mielőtt klgyúltak vol­na a gyertyák a karácsonyi fenyőkön, a tíz közül kilencet elloptak. Talán az az egy sem lesz már. mire ez az írás megjelenik. Feltehetően ugyanazok a tettesek lopták el az egyébként jó magas rudakrol a két osztrák zászlót Is. (A Bucó-shoop magyar—osztrák közös vállalkozásban nyílik.) Történt mindez 1989 utolsó napjaiban. MI lesz Itt 1990-ben? (békés) 1"89. minden kétséget ki­záróan, a szenzációk éve volt, akár az egész világ, akár az ország, vagy váro­sunk mértékével, léptékével mérjük is. Az, hogy annyi újság fogyott el 1980-ben a standokon, mint eddig soha. nemcsak azért lehetett, meri sok új lap született, hanem mert volt miről írni, az emberek pedig kíváncsiak voltak a friss információkra. A szenzációk között akad­tak jók és rosszak, szomorú­ak és örömteliek is. Most, az 1989-es év fordu­lóján megpróbálunk Önök­nek az elmúlt év helyi ér­dekességeiből egy kis össze­állítást készíteni, a teljes­ség igénye nélkül. De talán az is mondhat valamit az olvasóknak, hogy a sokféle esemény, ügy közül melyek voltak azok, amelyek legjob­ban megragadtak a szer­kesztőség emlékezetében ... • TÁLÁN A PAPA IS? Az örömteli szenzáció fő­szereplői Miskolcon az idén többek között az egyházak voltak, hiszen ebben az év­ben dőlt el, hogy bizonyo­san megépül az avasi város­részben a bencés gimnázi­um, és mellette a római és görög katolikus templom. Kiírták a tervpályázatot, ki­osztották a díjakat, és né­hány héttel ezelőtt a ben­cés rend perjele Miskolcon már arról beszélt a hívők­nek, hogy megkezdik az is­kola tantestületének szerve­zését. A templom alapkövét jövő tavasszal helyezik el. S ha minden igaz, 1995-ben már a gimnáziumnak is mű­ködnie kell. Megírtuk azt a hirt is, hogy talán a pápa magyarországi látogatásakor eljön az avasi templomhoz is. Nos, ma úgy tűnik, hogy erra kevés az esély, a szent- atya zsúfolt programja mi­att De az újságíró mindig bizakodik, hiszen az igazi szenzáció váratlanul szüle­tik.,, • KOPLALT, hogy Építhessen fihségsrtrráfkolő építési vál­lalkozó — nos, ezzel az uni­kummal is csak Miskolc szolgálhatott az országnak. Lakásra várva, más váro­sokban is kezdődött éhség- sztrájk, de hogy valaki azért ne egyen, hogy építhessen másoknak, ez aztán igazán szenzáció. Hankó Vidor, a Főnix Kisszövetkezet elnöke azóta, hogy tavasszal ered­ménnyel zárta éhségsztrájk­ját és gyorsan megkapta az építési telkeket, már fel is építette megrendelőinek az első hí kát, mé" ~dig. az előre be ért. s?.e- áron. (A tisztánlátás . 'ivóért: Mintapolgár leszek! 1990-ben új életet kezdek. Mintaszerű városi polgár leszek. Nem szemetelek, nem állítok sátorgarázsokat, nem rongálom bér­lakásomat. Nem uszítok az ingatlankezelő vállalat, a tanács és a köztisztaságiak el­len. Előre köszönök a házmestereknek: úgyis olyan ritka élőlények már, mint a fehér kócsagok. Nem próbálom kijátszani a lakásjuttatási rendszert, tíz helyett ki­lenc év alatt megkaparintva egy panella­kást. Nem vitatkozom többé a városrendezők­kel sem: ha egy betonfalat. építenek az ablakom elé. inkább örülök majd, hogy nem kell sötétítőfüggönyre költeni. Ha az udvaromon át vezet majd a kelet—nyugati autópálya, zúgolódás helyett benzinkutast nevelek a gyerekből. Kezeslábasára ráír­juk majd: ólommentes benzin, ólmos vér. Ha belekopaszodom is, de ragaszkodom a városomhoz, legfeljebb ritkábban veszek majd levegőt. 1990-ben várom majd a világkiállítást, nem fanyalgok, hanem reménykedem, hogy maid én is ellátogathatok innen, Kelet- Magyarországról, Nyugal-Budapestre. Jö­vőre azt is megnézem, hogyan boldogul­nak a diósgyőri vasgyár részvényesei, a régi tulajdonos, Lenin után. Természete­sen csak addig nyújtózom majd, amíg a takaróm ér, hiszen az elmúlt években jól kiköltekeztek magukat, most meg nyöghe­tem az adósságot. Takarékosan bánok majd a drága ivó­vízzel: nem iszom csak olcsó sört, de azt sem a kapualjakban ám! De ha mégis, azonnal szólok egy közterületfelügyelőnek, hogy bírságoljon meg. Nem panaszkodom, hogy visítanak a villamosok az új pályán, hanem a jegyáremelés után hétvégenként összegyűjtjük a családdal a menetre valót, és utazunk egy kört. De nem bliccelünk soha, hiszen jövőre helyi önkormányzat lesz, a város a saját bevételeiből él majd meg! Így aztán tulajdonosként, azaz titkos és címzetes önkormányzóként fogok viselked­ni: reggel munkába menet levonok a ha­nyag utcaseprők fizetéséből, és prémiumot utalok ki az udvarias buszsofőrnek. Igyek­szem saját magamnak, mint a város egptk vezetőjének, kevés gondot okozni: nem tartok kutyát ét nemcsak ugatom majd c rendel et,eket, amelyeket megrevdszabályo- zásomra hozok. 1990-ben könyörtelen le­szek önmagamhoz! Szigorú, de igazságos önkormányzatot követelek, és ha kell. ma­gamat is leszavazom. Legfeljebb ellenzék­be vonulok, és elmegyek alsózsolcainak .., (klM) Hankó Vidor azért szt raj­költ, mert — bár igét í * , _ nem kanta, meg a tana nefAI 1 az előkészített telke *et.) Hankó Vidor meekopla 11 aj sikerért, és úgy tűnik. lOSV a jövőben az er'-'Z őrs ypcf» I nak is valami hasonlóra kell vállalkoznia. Azzal a . kü­lönbséggel. hoav mi le 2fe1­jebb fogyókúrázó’ ?oc nhk. viszont gyors sikerre sem számíthatunk. © ELŐSZÖR SZEMBESÜLNI Miskolc nevét egy olyan ügv hordozta körbe az or­szágban az év derekán, amelyre senki sem emlék­szik szívesen. A gettóról var szó. pontosabban árról a csökkentett komforté lakó­telepről, amelyet gettónak tituláltak g létesítésére ho­zott tanácstestületi döntés után kirobbant országos saj­tóvitában. Nos. az árnvék- székekkel ellátott, valóban igen szerény komfortú te­lepből nem lett semmi, csak egy tervcsomag és egy ma­kett. Az országos tiltakozás ugyanis a döntés megvál­toztatására bírta a tanács- testületet, ahol végül is úgy döntöttek: egy, az elkülöní­tés, az ember és ember kö­zötti megkülönböztetés ve­szélyeit magában hordozó telep helyett inkább prog­ramot kell kidolgozni a leg­rosszabb körülmények között élők megsegítésére. A gettó­ügyben a legszélsőségesebb* vélemények hangzottak el. Ma már — némi időtávlat­ból szemlélve az ügyet — nyugodtan mondható: nem maga a telep ötlete volt az Igazi botránykő, hanem az, hogy először kellett szembe­sülni a négy évtizeden ál szőnyeg alá sepert, és azóta csak súlyosbodó problémák­kal, a szegénységgel, a ki­sebbségi jogok helyzetével, a cigányság és a többi- vá­roslakó viszonyával. A get­tó-ügy végére nem került pont, mert az azóta elfoga­dott program hosszú évekre ad feladatot a tanácsnak, és nz azóta velük együtt mű- M.-dő társadalmi szerveze­teknek. '3 CSENGÖSZÓ ÉS EMLÉKMUAVATÓ Tavasszal úgy volt, hogy n szól majd év eleji csen­gő szeptember elsején a mis­kolci iskolákban, mert a pe­dagógusok sztrájkba lépnek, kv t sellve valóban csekélyke fizetésüket. A sztrájkból vé­gül is nem lett semmi, pe­dig az ígért pénznek csak egy részét kapták meg. S ha már iskolákról ejtünk szót: csendesen kezdődő, de egyre hangosabb harc fo- lyik Miskolcon az idén a bölcsészegyetem megnyitásá­ért. Hogy valóban lesz-e Miskolcnak igazi bölcsész- egyeteme a jövőben? A hírt nemrég adtuk közre: ma- ganegyetemi formában jövő­re megkezdik az oktatást. Kopaszodnak a miskolci lányok, asszonyok! S hogy miért? Környezetvédők sze­rint azért, mert egy, még pontosan ki nem derített környezetszennyezés hat az emberi szervezetre, A hír ugyancsak bejárta az el­múlt hetekben a helyi és az országos sajtó is, hiszen ez sem akármilyen csemege. No. persze, elsősorban an­nak. aki mindezt távolról, kívülállóként szemléli. A kopaszodás ügyében vizsgá­latokat indítottak, amelyek­nek konkrét eredményeiről még nem kaptunk hírt. Egy azonban bizonyos: a kopa­szodás. az aggasztó mértékfi hajhullás bizonyítható tény, és ma már nom lehet félre­söpörni egy ilven jelenséget azzal a íplszoval. ho"v „nem ke'l pánikot kelteni” ... S végül következzen egy kis helyi szenzáció, amely azotíban sokakat igen mé­lyen érintett. Egy Szmva- parti ,feu«ból — ahová jő néhánv évvel ezelőtt su- vasztották be. — méltó he- Ivére került vissza Diósgyőr­ben, több, mint kétszáz éld esett honvéd nevét megörőá kítő, I. világháborús emlék* mű. Az emberek meghatód­tak, még azok is, akiket nem fűztek személyes szálak a hajdan elesettekhez, és a* emlékműavató után talán jobban hiszek, abban, hogy érdemes elviselni, és segí­teni is a most zajló társa­dalmi, gazdasági vállozáso-’ kát. (kiás) j|c Ez az emlékműavató sokakban reményt ébresztett, i

Next

/
Thumbnails
Contents