Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)

1989-10-09 / 236. szám

Levágták az orrát, majd visszavarríák Párbaj, első vérig ★ Az Aduban lép fel keiden este fél 6-tól és 8-tól az Exotic. Ez az együttes két és fél év alatt tört ki az ismeretlenségből, és lett mára az egyik legnépszerűbb zenekar a fia­talok körében. Az egyik legtöbbet koncertező csapat, amelynek előző lemezéből eddig több, mint 40 ezer fogyott el. A napokban jelenik meg második albumuk, amelyen töb­bek között jól sikerült suli- bulijaikról is énekelnek, egy dal pedig opust az országutak vándorához: a Trabanthoz. lelkek eladók Tapolcán és a Mónus Illés utcában Kedvezményes pályázat, kisvállalkozóknak Akár 70 százalékkal ol­csóbban is lehet telekhez jutni most a Szirma-Berek- kértén, ha valaki vállalja, hogy a lakóépülettel együtt üzletet, vagy műhelyt épít, és ott minimum 10 éven át boltot, szolgáltatóegységet üzemeltet. A telkekre pá­lyázni lehet, s a pályázattól azt várja a városi tanács, hogy javul a peremterüle­tek ellátása. Pályázati feltétel, hogy a pályázó a funkció, szakma gyakorlásához szükséges ha­tósági engedéllyel, vagy az engedély megszerzéséhez törvény által előírt feltéte­lekkel rendelkezzen, és azt igazolja. A kedvezményre való jogosultság szempont­jából a funkció, szakma, fő­állásban, munkaviszony, vagy nyugdíj mellett egy­aránt gyakorolható! A pályázatokat Miskolc Megyei Városi Tanács V. B. Ellátásfelügyeleti Osz­tályához kell benyújtani, ahol előzetesen részletesebb in­formáció kérhető. A követ­kező címeken lehet pályáz­ni: zöldség-gyümölcs, ve­gyes élelmiszer, hús-, hen­tesáru, baromfi, vegyes ru­házat, dohány, ajándék, pa­pír. vegyesiparcikk, virág­üzletek üzemeltetése, vala­mint gazdabolt fenntartása, és fodrász, cipész, szabó, asztalos, üvegező, műsze­Anvagbörze j O A MTESZ megyei szerve­zetének vállalkozási irodája október 9—12-ig Keres—kínál címmel rendez anyagbörzét a Tudomány és Technika Házában. Délelőtt tizenegy órától délután négy óráig várják a gépipari,' vegyipari és vaskohászati termékek iránt érdeklődő vásárlókat. Az eladásra kínált termékek­ről a vállalkozási iroda ka­talógust készített. rész, autószerelő, vízvezeték­szerelő, villanyszerelő-mű­helyek nyitása. A telkek ára átlagosan három és fél száz­ezer forint — ebből számít­ják le a kedvezményt —, s hagyományos családi há­zak építhetők mindegyiken. Mindezeken felül a városi tanács eladásra hirdet építési tel­keket, amelyekre október 15-ig lehet pályázni a városi tanács vb igazga­tási osztályán. A telkek kö­zül 10 a Mónus Illés utcán található, átlagosan 500 négyzetméter körüliek. Ket­tő úttal, vízzel, villannyal ellátott, nyolcnál pedig gáz is van. Az előző kettőnél az ár nem éri el a 300 ezer fo­rintot, „a gázos” telkeknél 350-től 370 ezerig terjed a forgalmi érték. Hagyomá­nyos családi házakat lehet ide építeni, akárcsak a Bras­sói úton, Tapolcán, ahol két telket ajánl megvételre a városi tanács. Mindkét te­lek ideiglenes úttal, víz- és elektromos vezetékkel ellá­tott. A 617 négyzetméteres 514 ezer, az 538 négyzetmé­teres 490 ezer forintba ke­rül. Előrelátó lottózó kerüli a 19-est A hagyományos lottón az öt találat elérése mindig ki­sebbfajta szenzáció, hiszen átlagosan minden 7—9. hú­zásra jut egy ötös, az pedig, hogy két vagy három telita- lálatos is legyen ugyanazon a héten, csaknem olyan rit­ka, mint a fehér holló. Egyetlen ízben — 1975 ja­nuárjában — viszont rossz tréfát űzött a nyerőkkel For­tuna, és egyszerre négy já­tékost ajándékozott meg az ötös találat „boldogságával”, hiszen a nyeremény viszony­lag csekély összege IehűtÖtte a kedvüket. Egy tipp azok­nak, akik nagyösszegú telita­lálat elérésében reményked­nek: semmiképpen ne írják szelvényükre a 19-est, mert ha ez a szám kijön, rend­szerint tömeges nyerőtalála­tok születnek. A magyarázat egyszerű: a lottózók nagy ré­sze születési évszámokat, ne­vezetes dátumokat játszik szelvényén, s évszázadunk 19-essel kezdődik. Ugyancsak rontja a nagy nyeremény esélyét a közismert szeren­cseszámok kihúzása: a 7-es, a 13-as és a 21-es, az átla­gosnál többször szerepel a szelvényeken. A teaszeretetükről ismert angolok a legjobb úton van­nak afelé, hogy a kávéivók nemzetévé váljanak. A tea- fogyasztás Nagy-Británniá- ban 1970 óta 25 százalékkal csökkent, a kávéfogyasztás azonban 28 százalékkal nőtt. „Jegyzőkönyv. Felvétetett 1928. január hó 4-én este 7h- kor a Korona-Étterem kü­lön helyiségében a Dr. Píliegler Kálmán úr — mint sértett — contra Gebe Endre úr — mint sértő — között felmerült lovaglás ügy­ben. Jelen vannak fent neve­zett sértett úr részéről Glos István és Fejes Béla urak, Ge­be Endre úr részéről pedig Papp Sándor és Dr. Harsá- nyi József urak. Sértett megbízottai felük nevében lovaglás elégtételt kérnek Gebe Endre úr megbízottai- tól a felükön 1928. január 1-rői 2-re virradó éjjel 12 és 2 óra között történt sér­tésért, melyet Gebe Endre úr azáltal követett el, hogy nyilvános étteremben arra az asztalra, amelynél fenti sértett úr hölgyek társaságá­ban ült, egy névjegyet do­bott.” Több, mint hat évtizede datálódott ez a jegyzőkönyv, amelynek birtokosa ma is él, 89 éves, jó egészségnek örvend, pedig többször for­gott életveszélyben. Emléke­zete szerint legalább tíz­szer párbajozott — nem mindegyiknek maradt „hi­vatalos” nyoma — és ki- sebb-nagyobb sérülésekkel, de megúszta ... Dr. Pflieg- ler Kálmán nyugdíjas igaz­ságügyi orvosszakértő közis­mert Miskolcon, nem a har­ciassága, hanem szakmai tu­dása révén. Petőfi utcai ott­honában kardok, pisztolyok társaságában beszélgetünk a „régi szép időkről”. — Akkoriban az emberek jobban vigyáztak a hírükre, a becsületükre — emléke­zik. — Büszkék is voltunk rá, és ha valaki besározta, bemocskolta, meg kellett to­rolni. Ha nem tette, gyává­nak, nem „közénk valónak” tartották. A férfiembernek a legnagyobb kincse a be­csülete volt, ezt tanították nekünk a marosvásárhelyi i katonaiskolában. Megtorol­tuk a legkisebb sértést is. Talán az volt a legfájóbb, ha valaki a szeretett és nagyra becsűit szüleinket vette a szájára. Nem sza­ladtunk a bíróságra, a be­csületet vérrel szereztük vissza. Egyetemista korom­ban. a húszas évelőben —a Budapesti Orvostudománvi Egyetemre jártam — élte másod virágzását a párbajo­Míg a hatvanas években natszor annyi teát ittak, mint kávét, ma már csak kétszer annyit. A tea 50-ről 75 százalékra növelte piaci részesedését. A kávéivók 90 százaléka az azonnal oldódó kávét részesíti előnyben. Á jövő embere Azt még nem tudni, hogy milyen lesz a jövőnk, de az már valószínű, hogy mi fog­juk alakítani. No, nem egyenlő mértékben, a legtöbbet nyilván a legrátermettebbek tesznek majd azért, hogy kikerüljünk a ká­tyúból (gödörből, szakadékból). Ezek a leg­rátermettebbek a jövő emberei. Akik: Tetőtől talpig vállalkozó típusok, talpuk­tól a tetejükig menedzserek, de ehhez nem muszáj fejreállniuk. De még fekve is inno- vatívak. Felsőfokú nyelvvizsgát tesznek legalább két idegen nyelvből, és minimum középfo­kút magyarból. Nemcsak az idők szavát hallják meg, hanem az emberekét is. Ha elérik a nyugdíjkort, külföldre távoz­nak. Nem szennyezik a környezetet, és nem környékezik a szennyezettet. Sportszerűek. Elvetik a bundát, a dop­pingot, de nem vetik el a sulykot. Egészségesek, nem foglalják el a kórházi ágyat mások elöl. A jövő emberei már akkor megmondták, hogy egyszer meg fogják mondani. Más szeleket fújnak. Nincs nagy mellényük. Ami van, azt új­ragombolják. Vagy újragondolják. Üj jelszavakat tűznek a zászlóra, és nem régi embereket a zászlórúdra. Nem dőlnek be, nem dőlnek ki, nem döntik a tőkét. Nemcsak ígérnek, be is tartanak... a gáncsoskodóknak. A jövő embere bátor, amikor nem, ak­kor ámbátor. A jövő emberei műveltek. Persze, nem mindegy, hogy mit műveltek. Támogatják az alulról jövő kedvezmé­nyezéseket. Nem népben-nemzetben gondolkodnak, nem is Európában, hanem a fejükben. Üj alapokra helyezik az új alapokat. Mert. hogy ide jutottunk, annak az egyik alapoka, az alapok. Kiváló emberek. Nem feltétlenül a párt­ból kiválók. Sz. G. Az angolok kávéivókká válnak Ö Festmények bélyegeken A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Észak­magyarországi Területi Iro­dájának a miskolci Széche­nyi út 83. sz. alatt található kiállítótermében román, ma­gyar, csehszlovák és szovjet festményeket ábrázoló bé­lyegbemutató tekinthető meg október 31-ig. A kiállí­tási anyagot dr. Kisvárkonyi Arnold, a miskolci Kazinczy Bélyeggyűjtő Kör tagja állí­totta össze. A tárlat szom­bat, vasárnap és ünnepnap kivételével, naponta 8—15 óra között, Illetve csütörtöki napokon 17 óráig tekinthető meg, díjtalanul. A miskolci párbajhős, és háttérben a fegyverek.. zás Magyarországon, a hall­gatók közt nagy divat volt, hogy a becsületsértési ügye­ket ily módon rendezzék el. Nem hiszem, hogy mi he­vesebb vérméi sékletúek let­tünk volna, «mint a mai fia­talok, hiszen mi is megve­rekedtünk az igazunkért, a magunk módján, igaz, mi nem az öklünket használ­tuk ... — Hanem kardot, pisz­tolyt. — Igen, kinek mi volt kedvesebb, azaz könnyebb. Nekem a kard, mert a BEAC-nál vívtam, ’ahhoz ér­tettem jobban, meg aztán tisztább eszköznek tartot­tam. hiszen lehetett véde­kezni; a pisztolynál nem. Persze aki sokkal jobban vívott a másiknál, más fegy­ver után kellett néznie. Kö­rülbelül hatszor-hétszer vív­tam a becsületemért, de csak kétszer-háromszor hasz­náltam lőfegyvert. — Milyen sérüléseket szenvedett? — Számtalan kisebb kar­colást. Általában az első vé­rig tartott a párbaj, de egy­szer átlőtték a karomat, máskor pedig belevágták az ajkamba és levágták a fél orromat. Rögtön felikaptam, a földről és orvoshoz vittek. Huszonnyolc öltéssel varr­ták vissza, ma is azon lé­legzőm — mutatja a vágás helyét. — Két hétig mozdu­latlanul kellett feküdnöm. — Gondolom, ez volt a legemlékezetesebb párba­ja. Emlékszik netán a „tet­tesre” is? — Valóban, ezt nehéz el­felejtenem. A tettest Pigay Imrének hívták, vasüzlete volt Miskolcon. Már nem tu­dom, min szólalkoztunk ösz- sze, egyébként nem voltunk mi rossz viszonyban soha­sem. Az édesapámat sértette meg. — Kibékültek? — Általában minden el­lenféllel kibékültem, csak eggyel nem, annyira megsér­tett. De az nem az említett úr volt. Különben volt, aki­vel éppen a párbaj után ke­rültem jóbarátságba. Több­ször voltam segéd is. — Sokat párbajóztak akkoriban Magyarorszá­gon? — Budapesten, az egyete­misták körében nagy divat volt, de másutt is. Itt Mis­kolcon pedig akkoriban nem telt el hónap bárbaj nélkül. Hiába tiltották, mindig meg­találták a módját, hogy meg­vívjon egymással sértett és sértő. Miskolcon a legtöbb lovagias ügyem nekem volt, előfordult, hogy egy évben többször is így szereztem, elégtételt. Budapesten a lo-,' vasvívóteremben, Miskolcon a Korona Szálló nagytermé-" ben vívtunk éjszaka, vagy1'' hajnalban, míg pisztollyal;*., főleg a perecesi és a tapol­cai erdőket kerestük fel. A párbajsegédek diáktársaink, illetve kollégáink voltak, akikkel baráti viszonyban, álltunk — fejezi be emlé- < kezését a miskolci párbaj- hős. ö* Temesi László . ..

Next

/
Thumbnails
Contents