Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

1989-07-03 / 152. szám

Hová lesz a különbözet? Olcsó búza, drága kenyér jfc íme tehát, at a vaxszek rény, amely ma még. mindig az Antikvárium előtt áll, ét az a gödör, amely a másik szekrényre vár a Rorárius tőszomszédságában. Hídkorlát és fémdobos Főutcai visszásságok Itt a toldás, ott a házikó A gabona felvásárlási árá­nak emelése érdekében Pé- ter-Pál napján a közlekedé­si csomópontokat kombáj­nokkal megszálló aratók az egyik transzparensre azt festették fel: A kenyér drá­ga, nem a gabona! A gaz- dászok nem értik: hová tű­nik el az egy kilogramm bú­záért adott négy forint, és a kenyér tizenöt forintos ára közötti különbözet. A bú­za felvásárlási ára nem lesz azzal magasabb, ha a sütő­ipart gyanúsítjuk. A búza­tábláktól a boltokig hosszú az út. — A pékek nem nyelik le • kiilönbözetet — mondotta összeomlott a gesztelyi Hernád-híd tavaly október 10-én, egy derűs vasárna­pon. Mint ismeretes, egy te­herautó vontatta markoló gémje olyan szerencsétlenül rántotta meg a híd felső tartószerkezetét, hogy az azonnal összecsuklott. Az első becslések szerint • kár mintegy 35—40 millió forint volt. Ám ezzel ko­rántsem zárható le a ka­tasztrófa teljes kárlistáia. Stoll Gábor, a Miskolci Köz­tit! Igazgatóság műszaki igaz­gatója elmondotta, hogy a hídroncs robbantásos eltaka- ;fítása.utá.n többen jelentet­nék házuk megsérülését. . Tizennégy ház repede­zett meg a sorozatos deto­náció következtében. Ugyan­akkor a hídhoz közeli temp­lom is alaposan megsínylet­te a robbantást. Ezért a ká­rért egyetlen biztosító sem vállalt felelősséget, mivel Bendsák Kálmán, a Mis­kolci Sütőipari Vállalat igaz­gatója — termékeinken át­lagosan öt-hat százalék a haszon. Nyereségünk az el­múlt évben tizenhat millió forint volt. Ennek felét azonban be kellett fizetnünk az államkasszába. — A zsömlének, kiflinek való liszt mázsájáért 755. a finom kenyér sütésére al­kalmasért pedig 640 forin­tot fizetünk ki a malomipar­nak — tájékoztatott Tóth Béla főkönyvelő. — Száz kilogramm kenyér önköltsé­ge 986, az árbevétel pedig 1095 forint. Ebből a liszt tervszerű, szándékos rob­bantássorozat volt a károko­zó. Végül is nem tehettünk mást, minthogy a Hungária Biztosító egyik alkalmazott­jával felmérettük az épület­károk helyreállítási költsé­geit. Most tizennégy lakó­nak 47 ezer forintot postáz­tunk. Ezenkívül az egyház­nak 230 ezer forintot utal­tunk ki a templom helyre- állítására. Megjegyzem, hogy a hídkatasztrófa nekünk leg­alább 50 millió forintba ke­rül majd. Mintegy 5 milli­ót költöttünk bontásra, a roncsok eltüntetésére, rob­bantásra. Sokat fizettünk a lakosság körülményes szállí­tásáért is. Azonban a mai napig egyetlen forintot ser» kaptunk a b.atosítótól. Még mindig tart a vita a kárté­rítési összeg nagyságáról, a fizetés módjáról Sz. I, viszi el a legnagyobb ösz- szeget. 475 forintot, 48,2 szá­zalékot. Jelentős a bérekre kifizetett pénz is: 15,2 szá­zalék. 150 forint 10 fillér. Ehhez jönnek még a járu­lékos anyagok, az élesztő és a só árai. Részesedésünk viszonylag csekély: 3,6 szá­zalék, azaz 35 forint 70 fil­lér. Egy mázsa kenyér meg- sütéséhez 51 forint 30 fil­lérbe kerül az energia, amely az önköltség, 5,2 szá­zalékot jelenti. A 986 fo­rint maradékát a szállítás­ra. az amortizációra és egyéb elkerülhetetlen költ­ségekre fordítjuk. Pénzbe kerül a liszt minőségét ja­vító vegyszer is. A nagy­üzemi búzatermelés általá­nossá válása óta ugyanis romlottak a liszt tulajdon­ságai. összességében 10 szá­zalék a sütőipar haszna egy mázsa kenyéren. A kereske­delmi árrés ezzel szemben 15.5 százalék. A vállalat évi öt-hat százalékos nye­resége úgy jön ki. hogy a többi termék után legfel­jebb három, esetleg négy százalékot kasszírozhatunk. — A kenyér és péksüte­mény ára soha nem tartaí- mazta a fejlesztések költ­ségeit — tette hozzá Bend­sák Kálmán. — Ezt mindig is az állam finanszírozta. Hogy még meddig? A la­kosságnak meg kell barát­koznia a gondolattal: elkép­zelhető. miszerint a kor­mány úgy dönt. hogy a sü­tőipar vállalatai saját nye­reségükből fizessék a ter­vezett fejlesztéseket. Ha az állam más forrásból nem fedezi a hiányzó összeget, az a költség valószínűleg megjelenik a fogyasztói árakban. Ez pedig a sütő­ipari termékek húsz-, eset­leg huszonöt százalékos drá­gulását jelentheti. Utas, ki — négy keréken — arra jársz, vésd jól agyad­ba: Matyóföldön, hét végén, tragédia (is lehet), ha le­robban a járgány. Hidd el annak, ki egy verőfényes szomoati napon, úgy reg­gel fél 7 tájt’ megieneklett a város közepén, mert ed­dig hűséges kis kocsija egyik pillanatról a másikra cser­ben hagyta. Kövesd polgárai nyílt szí­vű. barátságos emberek, s mindjárt az első járókelő bölcs tanáccsal szolgált: — Tessenek elmenni az autó­javítóba. itt van egy köpés- nyire addig akár el is tol­hatják. A barátságos, nyílt szívű matyó embereknek — mint kiderült — van egy hibája: baj van a távolság­becslő képességükkel. Ne­gyedórányi. véres-verítékes munkával ^'került eltolni a kocsit a szóban forgó válla­latig, ahol egy ugyancsak barátságos, nyílt szívű por­tás oá esi mély együttérzé­séről biztosította a lihegő utasokat. Ennél többet nem is lehetett tőle várni, mert az autójavító kisvállalat szombaton és vasárnap nem dolgozik. — De sebaj! — mondá biztatólag a portás, itt a közelben lakik egy de­rék kisiparos, ki messze föl­dön híres szakértelméről, szorgalmáról, ő biztosan segít. Okulván az eddigiek­ből (távolságbecslés), most már csak a lerobbant kocsi nélkül, irány a kisiparos. Most! már lassanként el­érik a Tanácsház teret a fő­utca díszburkolását végző szakemberek, és hamarosan befejeződhet a főutcái re­konstrukció gödörásásokkal, bontásokkal járó viszontag­ságos időszaka. A Széchenyi út azonban egyelőre nem nyerheti el végleges képét, ee ennek oka nemcsak a pénzhiány.., & A GÖDÖR IS ERRE VÁR Látszólag apróság, de va­lójában mégsem az, amit lapunkban már tavaly szó­Leh űzött redőnyök, lánc­cal lakatolt rácsos kapu, ri­asztóan csaholó eb .. Hosz- szas csengetésre válasz: a csengő kikapcsolása. Egy arra ténfergő, köz­vetlen. barátságos matyó szerint a messze földön hí­res kisiparos bizonyára fá­radt. még pihen, hisz’ mun­kája tengernyi, de érdemes várni fél-, egy-, vagy akár kétórácskát is, mórt ha ott­hon van. és netán fel is kel, akkor úgy megcsinálja, hogy jobb lesz. mint újkorában. Ajánlatából fél órát le is tudtak a várakozók — ilyen körülmények között: maga a végteienség —. aztán is­mét útbaigazítást kértek, és átballagván a városon, fel­keresték a másik kisiparost. A megkérdezett járókelők egybehangzó véleménye sze­rint: több nincs is, Cteínos ház. udvarán javí­tásra váró autók ... Sem­mi kétség, jó helyen jár­nak a már-már reményt veszteti vándorok. Itt is rá­csos kapu. vészesen esaholó eb. És hasonló a csengetés­re adott válasz is: kiikapcs. Az igazság kedvéért: joggal, mert a cégtábla szerint szombaton csak reggel 8-tól fogadja a mester az ügyfe­leket. Kiadás reggeli séta, ismerkedés Mezőkövesd kies tájaival. 6zőlőlugasokkal, gyümölcsfákkal, virágágyá­sokkal gazdag udvaraival. Miután harmadszor is meg­fordultak ugyanabban az utcában, a ki tudja honnan érkezett idegenek, az egyik vétettünk: hihetetlenül csú­nya fémdobozokat ragasztot­tak az Antikvárium homlok­zatához. Akkor némi bot­rány kerekedett az ügyből, és kiderült, hogy ezek a do­bozok a villamospálya tar­tozékai. A tervek készítésé­nél elfeledkeztek arról, hogy valahogy környezetbe kelle­ne illeszteni őket. A főutca bútorzatát tervező Litwin Józseffel utólag elkészíttet­ték annak a „házikónak” a terveit, amely elrejtené a villamospálya működéséhez nélkülözhetetlen dobozokat. Ezekből ugyanis több kell: nemcsak az Antikváriumnál korán kelő néne mosoly mö­gé próbálván rejteni gya­nakvását, megkérdi: — Kit kei esnek kedveskéim? A kette® számú kisiparos ne­vének hallatán barátságosan, nyílttan megvililantja mind a 32 foga helyét, és biztató­an mondja: ha várni is kell, érdemes, mert igazán kitű­nő szakember, s ha netán felkel és nekilát, akkor jobb lesz, mint újkorában volt. Nyolc után 5 perccel, ta­pintatos, mondhatni halk csöngetés. Mintha tudná, hogy immár jogos, az eb megszokásból vakkant egyet-kettőt, aztán nyugodt méltósággal elballag a ház mögé. De ím — mint egy kissé borzas, overallos tün­dér — megjelenik az ajtó­ban maga a mester. Még rág. de ígéri: rövidest’ be­fejezi a reggelijét, s akkor, ha még aktuális, megtekinti majd a kocsit. Ura szavának. Megtekin­tés három perc. az effektiv javítási munka ideje ugyan­ennyi. A számla: három­száz. Na, jó. de szombat van, és mint távoztában odaveti: tíz perccel később már nem is találták volna otthon, mert megy a szőlő­be kapálni. Hogy akkor mi lett vol­na ?... Ezért hát utas. ki — négy keréken — arra jársz, vésd jól agyadba: Matyóföldön, hét végén tra­gédia fis lehet), ha lerob­ban a járgány, _ (békés) hiányzik helyeztek el egyet, hanem szükség lenne egy másikra is, a Roráriusz előtt. Ott, ahol ma egy hatalmas gö­dör tátong a belőle kilógó vaskos vezetékekkel Az ÉÁÉV, a kivitelező illeté­kesétől megtudtuk, hogy ők már régen elhelyezték vol­na a dobozokat, és a rájuk tervezett házikót, csakhogy a házikó egyelőre nincs kész, és nem is tudnak arról, hogy hamarosan készen lenne.., Az ügy meglehetősen kí­nos, hiszen a dobozok felfe­dezése óta lefolyt már némi víz a Szinván, és a szép ter­vekből, amelyet be is mu­tattunk lapunkban, egyelőre nem lett valóság. o KIRAKATBAN VANNAK... A másik sétálóutcái ügy, amely bosszantja a szépér­zékkel is rendelkező város­lakókat, a hídkorlátok ügye. Még emlékezhetnek rá ol­vasóink, hogy írtunk arról: a Royal közben lévő híd korlátja —, amely hasonló stílusban készült, mint a Széchenyi út eddigi utcabú­torai — azért nem kerülhe­tett a helyére, mert nem passzolt össze a híd és a korlát. Hosszas vita volt azon, hogy ki mit szabott el, de ebben az ügyben nem kí­vántunk akkor sem döntő­bíráskodni. Annál is inkább nem, mert a lényeg az volt, hogy a korlátot nem lehe­tett felszerelni. A mai napig az ÉÁÉV telepén hever, a hiányzik az a 90 centis tol­dás, ami lehetővé tenné a felszerelését. (Egyébként 1986-ban kellett volna fel­rakni a korlátokat.) A Bognár közben azonban jobb a helyzet: a napokban befejezik a Széchenyi út bú­toraihoz illő stílusú korlát felszerelését. Még mielőtt bárki is azt mondhatná, hogy lebecsül­jük a Széchenyi út átépíté­sének nagy vállalkozását, és a kétségbe vonhatatlan ered­mények helyett ezt a néhány visszásságot tettük szóvá, szeretnénk tisztázni: egy ilyen „kirakatban” végzett munkánál különösen nem le­het szó az előforduló hibák leplezéséről. titkolásáról Nem hisszük, hogy ezek a bakik rontanák a belváro* megújulását támogatók hite* lét. sokkal inkább az válhat hitelrontóvá, ha az arra já­rók nem kapnak magyarán zatot a laikus számára ia nyilvánvalóan, feltűnően fur­csa helyzetekre. (kisa) Évek óta exportálja termékeit az Avas Ruhaipari Szö­vetkezet, s a magas követelmények teljesítéséhez sokszoro­san többet kell teljesíteniük az itt dolgozó lányoknak, asz- szonyoknak. Egyik gondjuk éppen az, hogy kevesen van­nak, pedig ma már átképzési támogatást adnak azoknak, akik náluk sajátítják el a varrónői szakmát. Akik a kül­földre szállított kosztümöket varrják, teljesítménybérben dolgoznak, ez pedig senkinek sem jelent könnyű megélhe­tést, (Herényi László felvétele) Még nem fizetlek a gesztelyi hídkatasztrófáért A lakók kára megtérült (szikra) Színe és t « Matyóföldön, hét végén, reggel

Next

/
Thumbnails
Contents