Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
1989-06-01 / 125. szám
Kísérlet a jövőért MmgmmmSSs Ive cfcvfem-olrf cvf ás f 1989. szeptember elsejétől, tehát az ősszel induló új iskolai évtől regionális irodalom-oktatási kísérlet indul három miskolci középiskolában. Az alábbiakban közreadjuk a tervét, s bemutatjuk, szakmai önéletrajzuk révén, a kísérletben részt vevő, nyilvános pályázat útján kiválasztott három szaktanárt. A magyar oktatási rendszer uniformizált. Országa szerte azonos tanterv és tankönyv alapján folyik a munka, noha az egyes vidékek hagyományai eltérő hangsúlyt és megközelítést tesznek célszerűvé. A szegedi diákok a Tisza parton ballagó Juhász Gyula alakjától juthatnának el a legtermészetesebben a Nyugat folyóirat nagy nemzedékéhez. Ugyanide a borsodi tájakról célszerűbb a Nyugat indulásakor még élő — saját irányát „túlélő” — Lévay József, vagy A Hét című lapot elindító (mezőcsáti születésű) Kiss József, s a Miskolcon fuldokló, Gellért Oszkárhoz kétségbeesett leveleket küldözgető Kaffka Margit sorsának bemutátá- sából kiindulni. Természetes lenne, hogy például a nógrádi diákok Madáchcsal, a zempléniek Kazinczyval többet foglalkozzanak, mint más tájakon. A' kényszerű tananyag- csökkentés miatt tankönyveinkből kirostálódtak irodalmunk jelentős és jellemző értékei is. Abaúj, Borsod és Zemplén megyénél maradva Dayka Gábor, Gvadányi-Jó- 1 zsef, Lévay József, Tompa Mihály, Erdélyi János, Kiss József. Kaffka Margit munkássága például csaknem teljes mértékben ki fakult az irodalomtudatunkból. A helyi irodalmi hagyományok ápolására megvan ugyan a lehetőség, de csak korlátozott óraszámban és függelékszerűen, s nem a tárgy oktatásának szemléleti elemeként. A tananyagból kihullott értékek szakköri, helyismereti—mozgalmi eszközökkel csak részben vezethetők vissza a köztudatba. Múltunkhoz való felemás viszonyunkat, s a kultúra romló esélyeit is jellemzi, hogy nem alakult ki hazánkban olyan regionális színezetű rugalmas értékkiválasztó szellemi élet, amelyben az egyes „tájhazák” helyi különbözőségeikkel gazdagíthatnák egymást. A „fő- vonulatra” lecsupaszított, irodalomtörténet-központú tananyag óhatatlanul vázlatos-sematikus, s így leegyszerűsítő irodalomszemléletre, olykor még értékvakságra is nevel. Az irodalmat valami nő távoli világba helyezi élet és irodalom szerves szemlélete helyett. Holott természetes módon is megélhetjük saját környezetünkben a kultúrateremtő folyamatokat, s megtalálhatjuk adottságunknak megfelelően a helyünket és az érdekeltségünket. Ezek a felismerések adták az ötletet: érdemes lenne kipróbálni egy olyan módszert, amely a jelenleg érvényben lévő irodalmi tananyagot regionális változatban oktatja. Az ötlet Zimonyi Zoltán irodalomtörténésztől, a Látóhatár főmunkatársától származott. 1987 elején kezdeményezte az Országos Pedagógiai intézetnél egy országos kísérlet megindítását, s kidolgozta ennek cselekvési tervét is. A decentralizáció kívánatos elvének megfelelően a megbeszélések során arra az álláspontra jutottak, hogy a kísérletnek nem felülről, hanem a lényegét képező adaptivitásnak megfelelően alulról kell építkeznie, tehát iskolai fejlesztés, helyi tantervi kísérlet formájában, elsőként Borsod-AbaújZemplén megyében. Ezt követően ismertette meg Zimonyi Zoltán a megye szakmai nyilvánossága előtt az ötletét 1988-ban, a megyei pedagógiai intézettel, a szak- felügyelettel. továbbá a Perecesen rendezett nyári pedagógus olvasótáborban, majd a Magyar Irodalomtörténeti Társaság helyi tagozatában tartott előadás és vita keretében, s a kedvező fogadtatás után a megyei művelődési osztállyal. Közben a megyei Pedagógiai Intézet pályázatot írt ki Hogyan tanítottam a helyi irodalmi hagyományokat? címmel, hogy felmérje az eddigi tapasztalatokat, s a kísérletre fogékony tanárokat. Ezt megelőzően még a múlt évben Zimonyi Zoltán „Petró- ház Miskolc” pályázata elnyerte az Eötvös-alapítvány támogatását. E pályázatban a megvalósítandó tevékenység között szerepelt a regionális változatú irodalomoktatás kísérleti terve is. A pályázathoz szükséges ún. pártfogók (Szabolcsi Miklós, az Oszágos Pedagógiai Intézet akkori főigazgatója, Czine Mihály egyetemi tanár, Kovács Sándor Iván egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára, Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművész), s az alapítvány kuratóriuma is kedvezően ítélte meg a tervet. Ilyen előzmények után a megyei Pedagógiai Intézet, a megyei magyar szakos szaktanácsadó és a megalakulóban lévő Irodalompártoló Egyesület, Szalay Lajos íojxe a megyei művelődési osztállyal egyetértésben megkérte a minisztériumi engedélyt a kísérlet megkezdésére, majd pályázatot hirdetett a kísérletben való részvételre. Az Irodalompártoló Egyesület megalakulása után a fenti előkészítő munkát tudomásul vette, s a regionális változatú irodalomoktatási kísérletet, mint első és legfontosabb tevékenységét, programba vette. A kísérlet az 1989 90-es tanévtől indul meg, felmenő rendszerrel, tehát négy évig tart. Az egyesület az első tanévre 70 ezer forintnyi kötelezettséget vállalt a kí-‘ sérleti feltételek biztosítására. A regionális változat köny- nyen félreérthető. Nem arról van szó, hogy a világ- és magyar irodalom értékei helyett valaminő helyiértékű vicinális pótirodalmat kapnak a kísérletben részt vevő tanuló- csoportok, Petőfi lángolása helyett például Lévav József esernyőjét, vagy József Attila mellőzésével Sassv Csaba dalköltészetét. E kísérlet iskolai fejlesztés, helyi tantervi kísérlet. Lényegében az érvényes oktatási-nevelési terv keretei között mozog, az eszköz szabad megválasztására. illetve az adaptivitás igényeit szolgáló helyi közelítésmódok megkeresésére korlátozódik. A változat jelleget elsősorban a közelítés- mód adja: az anyag feldolgozása során arra tesznek kísérletet, hogy ahol lehetséges és indokolt, a tanulókat körülvevő környezeti valóságból keressenek kiindulópontokat. Ilyen lehet például József Attila tárgyalásakor a miskolci Reggeli Hírlapban megjelent néhány versének bemutatása. Fazekas Sámuel színvonalas újságvállalkozásának ismertetése, a költő „megjelenítése” a miskolci utcán, illetve Lillafüreden. Mindez csupán a tananyag bizonyos „áthang- szerelése”. Valódi változatot képez viszont a tananyagból kihullott értékek visszamentése, például a már említett Dayka Gábor, Lévay József. Kiss József. Kaffka Margit, stb. Kérdés, hogy minek a rovására hisz a kíKALÁSZ LÁSZLÓ Babits-illusztrúció Feledy Gyula rajza Megülfük torát is a múltnak de a jövő még nincs velünk indulataink szabadulnak s kikötve gondunk mindenütt munkánk: harapja ráncigálja de vernyőn nyúlva nem az ész sompolyog e tyúkól-világra csak a félsz ellopnánk az isten markából s inkább kihull a trombita az alkony terhes sugarától nem dühödik csak a bika néznénk megnyugtató hatalmat mely ránk terül mely ránk borul fölöttünk röpködnék a varjak s szemünk fénye megfakul sérletben részt vevő osztályok évi óraszáma azonos a többi osztályéval. A kísérlet szándéka az, hogy e visszamentés ne menjen semmi másnak a rovására, a regionális változat is őrizze meg az oktatási és nevelési terv teljességét. A gyakorlatban azonban esetenként megfelelőbb, hatékonyabb módszert lehet alkalmazni, a teljes pályakép bemutatása (extenzivitás) helyett pl. in- tenzivitással tud a tanár időt nyerni. Például teljes, de vázlatos Berzsenyi- és Kazinczy-pályakép helyett a kétféle ízlés és irányzat konfliktusára, kettejük, kapcsolatára összpontosítva a regionalitásnak megfelelően erősíthetők a Kazinczy- hangsúlyok, úgy, hogy az „egész”, a korszak és a Berzsenyi-kérdés jobb megértését, probléma-érzékeny megközelítését érhetik el. Meny- nyiségileg talán kevesebbet, de minőségileg többet is nyújtva a tanulóknak. A változat egyik eleme lehet a jelenlegi szigorúan vett történeti-kronologikus, rendtől eltérő közelítésmód is. A tanár megteheti, hogy a jelenkorból kiindulva nyomoz vissza, s csak később tér rá -az irodalomtörténetre, ahogy azt annakidején Arany János is javasolta. Az élményszerű „bevezetés”, az irodalomba, az olvasás természetes motiválása, a kortárs irodalom értő közönségének felnevelése ezt a közelítésmódot igényli. Ha a * tanulók az esztétikai, illetve poétikai ismereteket, alapfogalmakat az antikvitás helyett a kortárs irodalom anyagán sajátítják el, korántsem tűnik majd számukra formátlan zűrzavarnak az új művészet. A helyi közelítésmód révén betagolhatók az ismeret- anyagba a hazai nem magyar irodalmi hagyományok is, B.-A.-Z. megyében például Hviezdoslav és Lenau, továbbá mód nyílik a másság és különösség értékel- tetésére is, szellemi pluralizmusra és toleranciára nevelésre. A mi tájainkon például tudatosítani kellene, hogy itt jelentkeztek az első zsidó, illetve cigány származású magyar (magyarul verselő) költők. A kísérletnek egyébként éppen mert kísérlet, csak a kiindulópontja és a célja meghatározott. Az tehát, hogy az egységes tananyagot kivetkőztetve az egyenruhából, a helyi hagyományoknak megfelelően ^ruházza fel, az adaptivitás révén erős regionális szellemiséget alakítson ki, amely a saját környezetben kultúrteremető erőként képes majd jelentkezni és felhalmozódni, serkentve a közművelődést. Nagyon fontos, hogy a jelenleg lepusztuló hagyományok regionális szinten megkötődjenek, s hogy környezet együtt lélegezzen a kortárs irodalommal. A kísélet a benne részt vevő tanárok legszabadabb alkotó tevékenységére alapozódik, valójában tehát nem is egy, hanem három program indul majd. a közreműködők egyéniségének megfelelően. A kísérlet tisztázza majd, hogy a regionális változatú irodalom-oktatás révén felszínre hozha- tók-e életképes tárgymódszertani eljárások, amelyek sikerrel alkalmazhatók iskoláinkban. A kísérletnek tehát nincs semmilyen előzetes tantervi és módszertani kötöttsége. Nem egy m§r kidolgozott koncepció „leadásáról” van szó iskolai kipróbálásra, hanem egy ötlet kihordásáról, ha az életképes. Jó körülmények között, saját kreativitásukat érvényesítő tanárok. pedagógiai tapasztalatok, irodalomtudományi, helytörténeti eredmények, s a helyi társadalom igényei segítségével életre kelő koncepcióról. A tantervváltozat kidolgozása, kísérletező tanárok feladata lesz. A kísérlet „terméke" pedig az az összegzés, amelyet félévente rögzítenek, saját tapasztalataik alapján. Szándékunk, hogy a kísérletet idővel országos kísérlet rangjára emeljük. Nem egyetlen helyes módszerként kívánjuk elterjeszteni, s ezzel más eljárásokat kiszorítani. Az a feltevésünk, hogy a regionális változatban történő irodalom-oktatás alkalmas utakat kínálhat a megújuló, alternatív jellegű, tanári szabadságra épülő oktatásnak. Épp ezért szükséges. hogy a B.-A.-Z. megyei kísérlet ellenpróbáját más régióban elsősorban és mindenekelőtt Budapesten is elvégezzék majd. Akik vállalták A kísérletben részt vevő tanárok heti 14 órában, egy szabadnap biztosítása mellett tanítanak majd, az óraszám csökkenése miatti jövedelemkiesés pótlására havonta 2500 Ft, a tapasztalatok írásos rögzítése és ösz- szegzése után, félévente 3000 Ft juttatást kapnak. Teljes figyelmüket a kísérletre kötelesek fordítani, tehát a megállapított óraszámon túl helyettesítést, különórát nem vállalhatnak. A kísérlet- feltételeit a megyei művelődési osztály, a fogadó iskolák és az irodalompártoló egyesület közösen teremtette meg, ez utóbbi a feltételek biztosítása érdekében az 1989—90-es tanévre 70 ezer Ft kötelezettséget vállalt. SZABÓ LASZLÓNÉ, Miskolc, Kós Károly Építőipari Szakközépiskola: — 1966-ban fejeztem be a Kossuth Lajos Tudományegyetemet, magyar- történelem szakos középiskolai tanár vagyok. Jó néhány bemutató órát tartottam, megyei szintűt is. Több iskolai irodalmi műsort rendeztem. Évekig a KÖDMÖN irodalmi színpadának vezetője voltam. Az irodalomtanároknak szervezett kétéves komplex továbbképzést, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem által szervezett posztgraduális, ún. intenzív továbbképzést is kiváló minősítéssel fejeztem be. Kisebb munkám az Ideológiai kérdések és válaszok Petőfi Sándor: Szörnyű idő... című versének elemzése kapcsán. Nyelvészeti-stilisztikai tanulmányom az Üzenet című jugoszláviai magyar folyóirat 1987. I—II. számában jelent meg nagy terjedelemben, a legjelentősebb irodalomtörténészek munkáival együtt. Címe: A szecesszió nyelvi jegyei Csáth Géza korai novelláiban. TÓTH BERTALAN, Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium: — 1958-ban végeztem a debreceni bölcsészkar magyar—történelem szakán. A pályakezdés gyönyörű és küzdelmes műhelymunkákkal kínált: falusi osztatlan általános iskola (Baktakék), diákotthoni nevelőtanárság (Sátoraljaújhely), Miskolc városi művelődési osztály (intézményi előadó); az utóbbival párhuzamosan gimnáziumi tanár (1961- től a Földes Gimnázium a munkahelyem). Szerkesztettem a Miskolci Műsorkalauzt. Iskolámban filmesztétikai szakkört vezettem. Bekapcsolódtam az amatőr színjátszó mozgalomba. 1973- ban Csurgón, az országos diákszíniát- szó napokon csoportom aranyérmet kapott. Országos pályázaton forgatókönyvem a 2. helyre került, a színpadi adaptációt a Kossuth Rádió közvetítette. Közben 1970-ben megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Okla- tó-nevelő munkámat alkotó-kísérletező szándékkal végzem. Európai és országjáró útjaimon készített színes diáimból audió-vizuális sorokat készitettem magyaróráimra. Vezettem alkotó kört. magyar szakkört, tud'ománvos diákkört. A tudományos munkára siettem rávezetni diákjaimat. Sokan eredményesen szerepeltek az országos középiskolai tanulmányi versenyen. A fakultációs munkában a megindulás óta részt veszek. Négy éve az Országos Pedagógiai Intézet elfogadta és díjazta az I—II. évfolyam számára készített kísér- leti tanterveimefc Megyénk, városunk irodalmának a tanulmányozására igyekeztem gondosan figyelni. , Osztályfőpöki munkámban alapvetően fontosnak tartottam irodalmi emlékhelyeink meglátogatását; ott komplex irodalmi összeállításokkal idéztük a helyek szellemét. Tartottunk költészet napi műsort Kalász Lászlónál. Tájházakat ízlelgettünk Vizsolyban, "zép- h almon, Tardo.nán, Keleméren, Bélapátfalván. Szentpéteren. Néhány publikációm jelent meg (Alföld, Üj írás. Napjaink stb.). DR. KÓCZI ROZÁLIA, Miskolc, Gábor Áron Kohó- és öntőipari Szakközépiskola: — A magyar nyelv- és irodalmat általános iskolában kezdtem el tanítani a Bessenyei György Tanárképző Főiskola elvégzése után. 1975-ben. Élénken érdeklődtem ;i megye és az ország történelmi irodalmi, néprajzi hagyományai iránt, ezéyt 1977-ben idegenvezetői jogosítvány. szer°? ;m mellyel ma is vezetek. Igv jól ismerem megyénk kulturális értékeit. A főiskolai rr '--Ír- orosz szakos tanári diploma megsze-- zése után állandóan képeztem magam, 1981-ben elvégeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem orosz nyelv- és irodalom szakát, jeles eredménnyel Szívesen kutatok, fgv 1984-re elkészítettem és megvédtem doktori értekezésemet. melvet a XIX. századi irodalomtörténetből készítettem Tolsztoj hősnőinek önmegvalósítási törekvései címmel. Figyelemmel kísérem az űj irodalomtörténeti felfedezéseket, tanulmányokat. tagja vagyok a Magyar Irodalomtörténeti Tár;asáenak. 1981 óta s Gábor Áron Kohó- és öntőipari Szakközépiskolában tanítom az orosz, és a magyar nyelvet és irodalmat. valamint az osztályfőnöki munka- k zösséget vezetem.
