Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-04 / 54. szám

Március 1-jétől — mint hí­rül adtuk — megváltozott a miskolci rádió adásideje. Jó tudni tehát, hogy hétfőtől péntekig 5 óra 55 perctől 8 óráig csak a tokaji, avasi és kékesi URH-adókon sugároz­zák a regionális műsort, amelyben jelentkezik a Kos­suth rádió krónikája is. Eb­ben az időben a Kossuth adása folyamatosan hallgat­ható a solti 540 méteres és a miskolci 268,8 méteres kö­zéphullámon. Tehát hétfőtől péntekig középhullámon a miskolci rádió műsorát nem lehet fogni. Hét végén, vagyis szombaton és vasárnap a miskolci középhullámú adó is a regionális, tehát nem a Kossuth műsort sugározza. A Nap ragyogása, az örök fiatalság várja Önt a CENTRUMBAN MÁRCIUS 6-AN, 7-ÉN, 8-ÁN, A HEHA-D-BEMUTATÓN! A teljes kollekciót megismerheti, SÓT NYERHET IS, mert bármilyen Hélia—D-termék vásárlásakor SORSJEGYET ADUNK! Sorsolás: március 8-án, 15.30 órakor az illatszerosztályon, amikor 3 db 1000 forintos HÉLIA-D-CSOMAGOT SORSOLUNK KI. VARJA ÖNT A MISKOLCI ÁRUHÁZA Amire már nem jutott idő... Vörösmarty romantikája Ha jól emlékszem, /*-any Jánosról szól az a műítésze­ket, kritikusokat, műelemzö- ket minősítő anekdota, amely szerint amikor egyik művéről be akarták bizonyítani, hogy bizonvára ezt vagy azt akar­ta vele mondani a költő, hogy.. ., akkor Arany János mindössze csak annyit vála­szolt: „Akarta a fene!” Ne­kem egy idő múlva ez az anekdota motoszkált a fejem­ben, amint a Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tago­zatának február 28-i rendez­vényért, a Hermán Ottó Mú- zeur nagytermében a Vörös­marty romantikájáról címmel meghirdetett előadást - nem merem azt írni, hogy előadá­sokat - hallgattam. romantikájához ragaszkodik. A passzív magyar romanti­ka modus vivendi program­ja címet viselő dolgozat vi­szont nagyobbat markolt, mint amennyire az előadó Vörösmarty romantikájáról vallott nézeteinek ismerteté­séhez szükséges lett volna. Így aztán hallottunk egy igen-igen széteső értekezést a klasszicizmus világképé­ről, illetve annak elveszté­séről, a Csongor és Tünde horizontális és vertikális boldogságkereséséről, s hosz- szan arról, hogy Vörösmarty költészetében a bujdosó a legtöbbet szereplő lírai alak. Az előadó aránytévesztése viszont elvette a rendelke­zésre álló időt mind önma­ga, mind a következő elő­adó előL Szúrom! Lajos előadásá­ból így csak néhány helyre­igazító közlésre futotta, s arra, hogy néhány frappáns példával világítsa meg Vö­rösmarty romantikus gondol­kodásmódját, filozófiáját, s azt a véleményét, hogy a Csongor és Tünde értelme­zésében nem a keresésre, ha­nem a küzdésre kell kon­centrálnunk, amikor ennek. Az ember tragédiájához ha­sonló értékű műnek a meg­fejtésére, filozófiájának megértésére törekszünk. Iz­galmas lett volna meghall­gatni Szuromi Lajos bővebb fejtegetéseit arról, milyen­nek látja a romantikus em­ber világképét', akiben még nem vált ketté az etikum és az esztétikum, aki a to­tális szépségre és totális jó­ságra törekszik, s akiben annyi finomság, kedvesség, lágyság van karakterformáló módon jelen, amennyit az aktívabb, realitásokra figye­lő későbbi korok emberei már végképp képtelenek életminőségükbe, magatartá­sukba visszaállítani. Idő' hí­ján erre, sajnos már nem kerülhetett sor. Az összejö­vetel szervezői az ígért érett aromájú ital helyett a kí­sérőt itatták meg velünk. Gy. G. Hétfőtől péntekig: csak URH ! IRODALOMTÖRTÉNETI »-í c/> > co >' o BORSOD—ABAÚJ—ZEMPLÉN MEGYEI TAGOZATA Végállomás, festmény 1983-ból A Miskolci Galériában Bállá Margit gyűjteményes kiállítása A Műcsarnok és a hódme­zővásárhelyi Tornyai János Múzeum után hétfőtől a Mis­kolci Galériában látható Bál­lá Margit festő- és grafikus- művész gyűjteményes kiállítá­sa. A tárlatot Frank János művészettörténész nyitja meg. A kiállítás (ok) szép kata­lógusában így ír Bállá Mar­gitról, művészetéről, Üj szim­bolizmus'? című tanulmányá­ban Frank János: „Bállá Margit külön uta­kon jár, festészete, grafiká­ja nem sorolható a magyar művészet egyetlen iskolájá­ba sem ... Alapállása min­dig is távol tartotta az avantgárdtól. Kivétel: a ne­ki annyira illő szürrealiz­mus és a dada. Első voná­saitól fogva historizáló gra­fikus volt ő, és historizáló festő... Gyűjteményes ki­állítása három-, illetve négy­részes : egyedi rajz, sokszo­rosított grafika, festmény, azon felül — negyediknek — néhány szobor is __raj­za fáradtságot nem ismerő­én aprólékos, mint a régie­ké ... Ugyanazzal a határo­zott tartással fest, mint rajzol, vagy rézkarcot csi­nál ... zömében ecsetheggyel fest. nem vászonra, hanem fára...” % Csoda Milánóban Reformkonyha A természetes táplálkozás, a reformkonyha lesz a téma hétfőn az Egyetemváros E/6- m kollégiumában. Délután 6 órától dr. Kállai Klára ad hasznos tanácsokat a vita­mindús, rostos, egyszóval az egészséges étkezéshez. A Miskolci Galéria kiál­lítását (is) Gelencsér Éva rendezte, a hétfőn 4-kor megnyíló tárlat egy hóna­pon át tekinthető meg. A rendezvénynek ugyanis két — egy meghívott és egy felkért — előadója volt, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem docense, Szuromi Lajos és egy fiatal tanárnő. A vendégek természetesen a meghívott docens előadá­sát szerették volna meghall­gatni, ami azonban csak félig-meddig sikerült. Szuro­mi Lajos előadására ugyanis alig jutott idő. A több r t két órán át tartó összejöve­tel nagy részét a tanárnő felolvasása töltötte ki, aki feltehetően diplomamunká­ját akarta megismertetni a közönséggel. Ez önmagában még nem lett volna baj, ha a kiírt témához, Vörösmarty Anyanyelvűnkről, délidőben iiie li A magyar nyelv hete legkelendőbb programjainak egyi­ke évek óta az a játékos előadás (Tudok-e jól magyarul?), amelynek ötletét az állami nyelvvizsga sugallta. Gondoljuk csak el, mi mindent kell tudnia annak, aki nyelvvizsgát akar tenni valamelyik idegen nyelvből! Ugyan alapfokon „csak” beszélgetni kell tudnunk, ám nyelvileg helyesen. Az ún. szituációs feladatban meg kell szólítanunk valakit, s világosan és udvariasan elő kell adnunk kérésün­ket, gondunkat. Középfokon már fölöttébb nehéz nyelvtani teszt a „belépő”, a fordítási feladat pedig mondatszerkesz­tő készségünket is próbára teszi. A szóbelin minősítik ki­ejtésünket, s beszéd- és szövegértési készségünk is vizsgá­zik. A társalgást pedig győznünk kell szókinccsel megannyi témában, véleményünk kifejtése meg folyamatos beszédet igényel. Elismerésre méltó, hogy egyre több felnőtt és diák teszi le a nyelvvizsgát idegen nyelvekből középfokon is. Ám egyszer csak felötlik az' emberben a kérés, ha kicsit játé­kosan is: vajon mi, különböző korú, nemű, műveltségű, társadalmi helyzetű mai magyarok miként felelnénk meg egy állami nyelvvizsgán (ha volna ilyen) anyanyelvűnk­ből?. .. Nincs nálunk, persze, ilyen — sajnos, vagy szerencsére? Az érettségi is másmilyen magyarból. (Mellesleg például az amerikai és szovjet diákoknak angol, illetve orosz nyelv­ből is kell vizsgázniuk az egyetemi felvételin ...) Nos. vizs­gakérdések híján legalább játékból vessük alá magunkat, e cikk erejéig egy röpke anyanyelvi önvizsgálatnak! Meg tudjuk-e szólítani egymást (kivált a nőket) különbö­ző beszédhelyzetekben, s hivatalos leveleinkben? Mennyire értjük meg egymást? Nincs-e nyelvi (kommu­nikációs) oka is ingerült reagálásaiknak, a félreértéseknek, s veszekedéseinknek? A hallott és olvasott szövegek meg­értési foka (mélysége) pedig egyenesen létkérdés szá­munkra. Elő tudja-e adni szabatosan ügyeit, a hivatalba belépve, valamennyi korosztály és réteg? Tudunk-e beszélni durva szavak nélkül, vagy már csupán f,redukált nyelven”, hiá­nyos mondatokban botladozva? Aktív szókincsünk egyre szürkül és apad. El tudnánk-e mesélni követhetően, hogy mi történt velünk délelőtt, vagy miről szólt az esti film? Tudunk-e (még) beszélgetni színesen, figyelve a partne­rünkre is? Fel kell olvasnunk egy szöveget: Milyen a kiejtésünk, hangsúlyozásunk? Képzeljük el. hogy meg kellene oldanunk egy 50 feladatos nyelvhelyességi tesztet magyarból! Hány pontot érnénk el? Meg tudunk (önállóan) szerkeszteni, írni hivatalos levelet, kérvényt, másmilyen iratot? Fel kell szólalnunk. Tudunk-e meggyőzően beszélni, kul­turáltan vitatkozni? S vajon mikrofonba (kamera előtt) munkánkról közérthetően nyilatkozni? S ha felkészültünk rá: meg tudnánk-e tartani vázlatból, szabadon és hatáso­san egy előadást, vagy alkalmi beszédet? A kérdések sorjázhatnának tovább, de tán ennyiből is ki­tetszett: nem kevés ismeret és készség kell az anyanyelvi tudáshoz. S noha nincs vizsga belőle, a mindennapok si­kerei és kudarcai rendre minősítenek minket. Sok minden, köztük műveltségünk, közérzetünk, egyéni és közös boldo­gulásunk múlik azon, mennyire tudunk magyarul. Ha a középfokú nyelvvizsgán akár csak egyetlen rész­tárgyból is elégtelen osztályzatot szerzünk, oda az egész vizsga! Vajon egy (képzeletbeli) magyar nyelvi államvizs­gán valamennyi résztárgyból megfelelnénk? Várnai Aladár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents