Déli Hírlap, 1989. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-20 / 43. szám
Tímár Vilmos szóbeli kiegészítőié >|c A meghívottak egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) A múlt év szeptemberében úgy ítéltük meg a városi viszonyokat — mondotta 'rí- már Vilmos —, hogy egyfelől nincs olyan morális vagy bizalmi válság, ami azonnali rendezést igényelne, másfelől a párt megújulása iránti igény mellől hiányoznak a megújulás gyakorlatára vonatkozó konkrét elképzelések. Ugyanakkor éppen a párton belüli demokrácia érdemi működése szempontjából tartottuk fontosnak, hogy az idén először, utána minden évben városi pártértekezlet tekintse át a végzett munkát, fogalmazzon programot és minősítse a városi pártbizottságot. Formáját tekintve több lehetőség került szóba: a ’85-ös városi pártértekezlet küldötteinek összehívása, a város összes párttitkárának értekezlete, vagy új küldöttek választása. Sok konzultáció után a városi pártbizottság végül az októberi ülésén a legutolsó mellett döntött. Ez a kezdeményezésünk találkozott a párttagság igényével. A vitát indító téziseket nem fogadta helyeslés, mert sokan a beszámolóval, a programmal azonosították, szá- monkérve rajta annak részletességét. konkrétságát, miskolci sajátosságait stb. Célját igy is sikerült megköze- liteni, mert az önök előtt fekvő beszámoló ebben a városi vitában formálódott azzá, amivé. A vita pontos képet rajzolt a mozgalom ellentmondásos állapotáról. A városi pártbizottság el- I só titkára ezután négy gon- , dolatkörre építette vitaindítóját. Viszonyunk a múlthoz és a felelősséghez. A kérdés egész évben változatlan erősséggel fogalmazódik meg, zömmel országos, de helyi problémák kapcsán is, ezért megkerülhe- : teilen. i Meggyőződésem, hogy Miskolc elmúlt 20 évének hiteles elemzésével nekünk is foglalkoznunk kell — l mégpedig a nyilvánosság i előtt. Csak a szocializmus , magyarországi modelljének alapos elemzése, működési mechanizmusa, belső törvényei, kényszerpályái feltárása alapján, s azután abba ágyazva lehet objektiven megítélni a mi dolgainkat is. A mindenható párt elejétől hibás eszméje — aminek most válik kézzelfoghatóvá összes negatív követ- kezmenye —, akkor is fojtogat bennünket, amikor már szabadulni akarunk tőle. Ezért a pártnak is elemi érdeke. hogy olyan politikai intézményrendszer jöj jön létre az országban, amelyik lehetőleg kizárja a hasonló helyzetek megismétlődését. Ám utasítsuk el a kollektív felelősséget! Elfogadhatatlan, hogy 800 ezer párttagnak lehajtott fejjel kelljen járnia az országban, mert minden mai gondért a kommunistákat — általában — okolják. Viszonyunk a reformhoz. Hirtelen sok, szenvedélyes híve lett a reformnak — ami természetes —, de ezzel együtt egyre több türelmetlenség, formális elem is tapasztalható. ami sajnos szintén természetes, de veszélyes is. Azt hiszem, emberileg teljesen érthető, hogy sokan szeretnének most egy nagy változással rövid idő alatt mindent, bepótolni, minden feszültségtől, nyűgtől megszabadulni. De senkinek, aki felelősséget érez a jövőért, nem lehet érdeke, hogy egy alapos modellváltás, amely szinte mindent megkérdőíe- lez a múltból, robbanásszerűen menjen végbe. Annál inkább az, hogy az éles vitával párosuló megegyezés legyen a döntő. Nekünk ebben nem sok gyakorlatunk van, ezért aki ma türelmet, folyamatosságot, megújítva meghaladást hirdet, köny- nyen -túlélésre spekulálónak, hatalmát mentőnek minősül, akit félre kell söpörni az útból. Félreértés ne legyen: van különbség a csak a re- íorniKifejezeseket használó, a hatalomért alkalmazkodó és ezért azt végső soron lejárató látszat-reformerek és a fenti felfogás között. De van különbség a kompromisszumra képtelen lázas reformerek felfogásához képest is. Blokkolja-e a haladást a megye vagy a város határa? Tapasztalataink szerint nem, hiszen az országos pártérte-^ kéziét előtt átengedte a Pest felé igyekvő megújítási szándékot. Nekünk is részünk volt abban, amilyen tartalommal az a tanácskozás összeült, és amilyen döntéseket hozott. Miskolcon és a megyében nem az országos pártértekezlet után ismertük fel a sürgős teendőiket, hanem már előtte is — és amit felismertünk, ahol váltani kellett, próbálkoztunk azonnal. Mi nem sodrattuk magunkat az eseményekkel, nem kényszerre cselekedtünk, hanem végig igyekeztünk kezdeményezőek maradni. önállóság, demokrácia, önbizalom a mozgalmon belül. Több illúzióm közül egy- gyel szegényebb lettem az országos pártértekezlet óta — mondotta Tímár Vilmos. — Akkor többen úgy gondoltuk, hogy az a párton belüli „felkelés”, amely új KB-hoz és új program körvonalaihoz vezetett, olyan tágra nyitotta az ablakot, hogy a bezúduló szél megerősödve végig fog söpörni a többi szinten, az alapszervezeteken is. Azt hittem, hogy a változtatás elemi erejű igénye, maga mögött tudva egy tömegtámogatást élvező Központi Bizottságot, attól erősítve és vezérelve elég lesz a kisebb közösségek megújulásának elindításához. Ma már tudjuk, a dolog nem ilyen egyszerű. Azt hiszem, világos: önállóságot, kezdeményezést, önként vállalt és eredményes politikai harcot várni minden alapszervezettől és csalhatatlan iránymutatást minden pártbizottságtól a jelenlegi helyzetben elég nehéz. De ha meg akarjuk őrizni befolyásunkat, igazolni akarjuk képességünket arra, hogy vezetni tudunk — egyszerűen szólva meg akarunk felelni egy politikai tömegpárt jellemzőinek —, akkor nem mondhatunk le róla. Ma a válsághelyzet megoldása, a belső zűrzavar feloldása a Magyar Szocialista Munkáspárt legfontosabb feladata, ami nélkül nincs jövőnk. Sokakkal együtt meggyőződésem : van kiút. A tagság elemi, erővel igényli, követeli egy olyan program megalkotását, amely választ, eligazítást ad a ma legfontosabb problémáira, kifejti a véleményünket, igazolja a másságunkat, ami mögé oda lehet állni. A gazdasági reformban ér- • zékeíhető, biztató eredményeket kell felmutatni, legalább jeleket, amiben bízni lehet. Iszonyúan eredményérdekeltek vagyunk pártra, nemre, felekezetre, életkorra való tekintet nélkül. Ilyen alapállásból lehet újraértelmezni és megteremteni az alapszervezeti önállóságot, íey találkozhat egymást kölcsönösen erősítve az alulról jövő kezdeményezés a testületi irányítással, a demokrácia a fegyelemmel . kanhat lefékezhetetlen lendületet a párt megújításának folyamata. Ebből táplálkozhat a ma annyira hiányzó önbizalom. Bizalomra is szükség van. Bizalomra egymás iránt, a választott vagy kinevezett vezetők, a testületek iránt. Munkával és becsülettel megszolgált bizalomra. Ha nem tudunk hinni és bízni egymásban, akkor saját magunknak is iszonyúan nehézzé tudjuk tenni az életet. Viszonyunk az alternatív mozgalmakhoz, szerveződő pártokhoz. Gondoljuk végig, mekkora utat tettünk meg, akár tavaly május óta, ebben a kérdésben! Az akkori ellenség némelyike ma potenciális szövetséges — erre bizony nem könnyű értelmileg és érzelmileg ráhangolódni. Mi az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazott álláspontot képviseljük: aki a városért, a városban élők helyzetének javításáért tenni akar, azzal mi szívesen dolgozunk együtt. De tartsák tiszteletben az elveinket, meggyőződésünket, ne von- ,-k kétségbe a tisztességünket, ha nem szolgáltunk rá. összehívtunk egy munka- csoportot a választásokkal kapcsolatos pártfeladatok kimunkálására. Nagyon komolyan kell ezt vennünk, megnyerve az alkalmas embereket, kialakítva a 40 éve nem gyakorolt módszerek mai megfelelőit. Jó csapatmunkára lesz szükség a párton belül, s értelmes szövetségi politikára körülöttünk. Valóságos megméretés, verseny lesz ez, amitől tartani lehet, de félni nem szabad. Számos hibája van a városi pártbizottságnak, a testületnek és az apparátusnak — amit mi is látunk és amire mások figyelmeztetnek — mondotta ezután a városi pártbizottság első titkára. — De ezekkel együtt is elkötelezetten és eredményesen dolgozni akarunk, mert hiszünk abban, hogy most az értelmes, szellemi és anyagi értéket termelő munka az egyetlen valós kitörési lehetőségünk. Megvalósuló ötletekkel, teljesülő programokkal akarjuk a mozgalom alkalmasságát bizonyítani. Örömmel látom, tapasztalom, hogy sokan gondolkodnak hasonlóan, akikkel köny. nyű kezet fogni és együtt munkálkodni. Nem tudom tisztelni a félreállókat, ahá- tatfórd'ítókat, a kilépőket, noha sokukat részben meg tudom érteni. Soha, egy pillanatra se felejtsük el, hogy két lábbal a miskolci földön állunk. Nekünk itt kell boldogulnunk, ide tartozunk felelősséggel, ennek a városnak a jövőjéért, az itt élő emberek boldogulásáért, jobb közérzetéért vállaltunk munkát, megbízatást. Itt keresünk szövetségest, itt vannak az ellenfelek, ide köt mindannyiunkat a múlt, a család, az ismerősök, barátok változó köre. Itt, ebben a körben ítélnek meg bennünket mindennap, itt kell elszámolni minden tettünkkel. emberségünkkel. Ez sokszor kegyetlenül nehéz teher, mert nem dúskálunk a sikerben, mások számláit fiAz első hozzászóló, dr. Tol- nay Lajos, az LKM küldötte, a gyár vezérigazgatója a kohászat múlt esztendei eredményeit ismertette. Hét év után először sikerült elfogadható eredményt elérni a törzsvállalatnak és a leányvállalatainak. Ebben jelentős szerepet játszottak a belső erőfeszítések, de a megélénkülő külpiac, a konjunktúra is. Ez a helyzet nem kényeimesítheti el tehát a vezetőket. Olyan fejlesztésekre van szükség, amelyek a szerkezetátalakítást továbbra is segítik. A létszámgazdálkodásról a következőket mondotta: miközben több ezer fő elbocsátásának lehetőségéről beszéltek, sajnos olyan munkásokat vesztettek, akiknek a tudására nagy szükség lenne. Most úgy látják, hogy 1991-ig, a szerkezetátalakítás első fázisának befejezéséig nem kell számolni nagymértékű létszámcsökkentéssel. Szabó Miklós, a Digép alapszervezeti titkára úgy ítéli meg, hogy a nagyüzemi munka becsülete a mélypontra süllyedt. Nem ért egyet azokkal, akik úgy vélekednek, hogy a munkásság életszínvonala elfogadható, mert nem veszik számításba, hogy a munkások és a műszaki értelmiségiek már évek óta nem napi nyolc órát, hanem sokkal többet dolgoznak a család, az egészségük és a közéleti tevékenységük rovására. zetjük ki, sok az értetlenség, erős a demagógia, elveszi a levegőt a rosszindulat. Sokszor mégis szívet melengető, mert emberekkel, emberekért dolgozhatunk, érezzük az összetartozás öröDr. Kónya Károly Csaba, az egészségügyi pártbizottság küldötte elmondta, hogy az egészség értékteremtő erő —, ennek feltételei pedig az utóbbi években sokat romlottak Miskolcon. Nehézségeik ellenére mégis úgy vélik, hogy politikailag és etikailag sem lenne helyes, ha beállnának a teljesíthetetlen kéréseket követelők közé. Sőt, politikai kérdésnek tekintik azt, hogy a lakosság terheit, s ezzel együtt a politikai feszültségeket csökkentsék. Szólt itt azokról az elismerésre méltó létesítményekről is, amivel városunk, mint regionális központ is, büszkélkedhet. Hangsúlyozta: szakmapolitikai kérdésekben zajlanak viták is, hiszen Miskolc egészségügyét csak Borsod megye ellátási területével együtt lehet vizsgálni és fejleszteni. Vass István nyugdíjas, a III/3. sz. területi alapszervezet küldötte azzal kezdte, hogy az alapszervezet tagjai egyetértenek a beszámolóval, az állásfoglalás-tervezettel, de egyben javasolják, hogy az állásfoglalást egészítsék ki több olyan konkrétummal, amelyek kifejezetten az alapszervezetekhez szólnak. A főleg nyugdíjasokból álló pártalapszervezet aggályait ecsetelte, majd feltette a kérdést: milyen muníciót kapnak az elkövetkező évben a tanácstagi és országgyűlési választásokhoz? Az alternatív csoportok szerint dokumentumaikban humánusak a társadalommal szemben, mindenkit megbékélésre, közmegegyezésre .szólítanak és hívnak fel, ám a gyakorlatban nem ezt tapasztaljuk. Utalt arra, hogy az alapszervezetüknél nagy vitát kavart az 1956-os események értékelése, amelyből azt a következtetést vpnták le, hogy a pártvezetés nem egységes. Miután lehetőség volt egyperces felszólalásra, Nagy Sándor, az ÉMÁSZ pártbizottságának küldötte arra kérte küldött-társait, hogy a beszámolót ne vállalati és intézményi aspektusból, hanem mint politikusok beszéljék meg, s a továbbiakban lényegre törőbb legyen a pártértekezlet munkája. Ezután Józsa Tiborné, a kereskedelmi pártbizottság küldötte, a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállai at igazgatója kapott szót. A kereskedelemben dolgozó párttagok napi gondját-baját tárta a pártértekezlet elé. Ezek az emberek az ideológiai kérdésekben már egyenesen követelik az egyértelmű, világos magyarázatot. Kényszerű hallgatás helyett vitatkozni akarnak. Például most abban, hogyan képzelik mét. a munka értelmét. S még az egymást marcangoló vitákból is kisejlik. hogy a más. jobb. működőképe- sebb szocializmus a tét. amiért még mindig sokan vállalják a harcot. vitája a vállalat jövőjét, s mi a véleményük a reprivatizá- lásról, a boltok magánkézbe adásáról. Gazdaként gyarapították a vállalati vagyont, előnyösen fektették be pénzüket, de a munkájuk differenciált elismerésére már nem futotta. Most, amikor az állami kereskedelemben dolgozóknak saját tőkét kel" lene bevinni az üzletbe, igazán kevesen jöhetnek szóba, mint magánvállalkozók. A szünet után Sarlai Pé- terné vette át az elnöki tisztet. A következő felszólaló VasZily József, a Postaigazgatóság pártbizottságának küldötte, a távközlési üzem művezetője: — Szeretnénk segíteni a felsőbb pártvezetőinknek. hogy valóban tudjanak alulról építkezni, de a mi alkotóműhelyeink nexn erre vannak berendezkedve — mondta, majd így folytatta: — ne engedjük meg, hogy embertársaink, akik becsületesen éltek, dolgoztak, a kilátástalanságig jussanak. A megélhetést mindenki számára biztosítsuk. A legkisebb és a legnagyobb jövedelem között lehet tízszeres a szorzó, de a legkisebbnek is legyen vásárlóértéke. A Nehézipari Műszaki Egyetem párttagságától kapta Böhm József a megbízást, hogy a pártértekezlet előzetes dokumentumait megvi- tatva, véleményüket tolmácsolja. — A beszámolóban szembetűnő a vezető párttestületek, elsősorban a párt- bizottság vezető, irányító szerepének és tevékenységének túlzott kiemelése, Kihangsúlyozása — kezdte felszólalását. — A tagság ki akar törni a végrehajtó tevékenységet végző szerepből, és egyre aktívabban kíván részt venni a politika alakulásában. A pártot ebben a városban sem a vezető és irányító testületek jelentik, hanem az a több, mint 23 ezer párttag, aki felelősséget érez a jövőért, a társadalomért, s részt kíván venni a politika formálásában. A tagság és a vezetés közötti kapcsolat rendezésének elemi feltétele a párt megújulása — hangsúlyozta. Helyesen állapítja meg a beszámoló — folytatta a továbbiakban —, hogy állandó párbeszédre van szükség de ez nem lehet egyoldalú és utasításokon alapuló. Nagyobb szerénységre, és önkritikára lett volna szükség, olyanra, mint amilyen a szóbeli beszámolóból már érzékelhetővé vált. A politikai közállapotok a közeljövőben lényegesen megváltoznak, az MSZMP deklarált monopolszerepe úgyszintén. Az állás- foglalást úgy kell átdolgozni, hogy a konkrét feladatok (Folytatás a 3. oldalon) Lehetőséget kaptak a küldöttek egyperces közbeszöláéolc- ra is. A pártértekezlet
