Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Minőség, határidő, költségcsökkentés MI ÉP-vá I Sa í kozások A beruházásra fordítható összegek az idén tovább csök­kennek. Az építőipari vál­lalatokat ez meglehetősen érzékenyen érinti, mert ke­vesebb munkáért kel! verse­nyezniük — sokszor egymás ellen —, hogy.a tisztes nye­reséget, vagy legalább a tal­pon maradáshoz szükséges pénzt megszerezzék. Dudla Balázs, a Miskolci Építőipari Vállalat igazgató­ja elmondotta, hogy számot­tevő nyereséget hozó vállal­kozási politikájukat 1985 óta folytatják. Akkor határozott úgy a vezetőség, hogy csak olyan munkába fognak, amely megfelel a vállalat nagyságának, dolgozóik szak­mai felkészültségének és A legrégibb miskolci szőve kezet Egyensapkát is gyárt A szövetkezet létszáma nem éri el a másfél százat, döntő többségük szakmun­kás, férfi- és női szabók. Fő profiljuk a mérték utáni ruházat, sapka és kalap ké­szítése. Tavaly 30 millió forint nettó árbevételt terveztek, amint ezit Kucsma András, a Méretes Ruházati Szövetke­zet elnöke elmondotta, aki éppen most 30. éve tölti be ezt a posztot. A város egyik legrégibb szövetkezete 1948 őszén ala­kult. a közelmúltban kapták meg ebből az alkalomból az Okisz díszoklevelet. A szö­vetkezetnek 14 egysége, ter­melő és elárusító helye mű­ködik Miskolcon. A legújabb a Tokaj szolgáltatóházban nyílt februárban, ahol hasz­nált férfi- és gyermekruhá­zat felvásárlásával és érté­kesítésével foglalkoznak. A bolt növekvő forgalma bi­zonyítja, hogy szükség van erre a szolgáltatásra. A férfi és női mérték utá­ni ruházat, sapka, illetve kalap iránti igények csök­kenése arra késztette a szö­vetkezet vezetőit, hogy olyan új termék gyártására térje­nek át. amely hosszabb tá­von ad munkát a szakmun­kásgárdának. Ezért kezdtek hozzá az egyensapkák gyár­tásához, amely nem ment egykönnyen. Ma már azon­ban jó minőségben és ha­táridőre teljesítik megren­deléseiket. ♦ A tttdöszúrés kötelezd, ám a többi vizsgálatra önként je­lentkezhetnek a beidézettek. (Kerényi László jelvétele) A rák ellen is Komplex szűrés a megelőzésért Ha időben felismerik, még a legtöbb esetben se­gíteni tudnak a nőgyógyá­szati rákok közül a leggya­koribb méhnyakrákon. No­ha, a rendszeres nőgyógyá­szati rákszűréseket hosszú évek óta propagálják az egészségügyi dolgozók, még­is sajnálatosan magas azok­nak a lányoknak, asszo­nyoknak a száma, akik nem járnak évente rákszűrésre. Amióta új helyre, a László Jenő utcába költözött -a Tü­dőszűrő állomás a Zsolcai kapuból, nemcsak ,üdőszű- résre, hanem komplex egészségügyi vizsgálatra vár­ják a lakosságot. Az újon­nan létrehozott egészségügyi intézményben önkéntes ala­pon többféle ellenőrző vizs­gálatot is elvégeznek. Csak­hogy ezzel a lehetőséggel az intézmény rövid múltja alatt még csak kevesen él­tek. Nem kötelező, de aki tüdőszúrésen részt vett, jó ha bemegy ÉKG-vizsgálatra, testsúlymérésre. Bizonyára kevesebb sorban állásai jut­hatnak be itt a komplex «»gyógyászati szűrésre, amit két szakorvos végez délelőt­ti és délutáni műszakban. Akinél bármilyen jellegű problémát észlelnek, azt azonnal beutalják a szak- rendelésekre, hiszen az or­vosok nem győzik hangsú­lyozni, milyen fontos a ko­rai felismerés. Pécsett már több éve mű­ködik a komplex egészség­ügyi szűrőállomás, s ott a tüdűszűrésre beidézettek 80 százaléka valamennyi vizs­gálatra elmegy — tudtuk meg dr. Juhász Barnabás városi főorvostól — mi örül­hetünk, ha ez az arany ná­lunk ez évben ötvenszázalé­kos lesz. Éppen ezért, az idén korszerűsítik az intéz- j meny irányítását, s nagyobb hangsúlyt kap a propaganda is. A vizsgálatok körét is bővítik, és még januárban megérkezik a vér laborató­riumi vizsgálatához nélkü­lözhetetlen kémiai automata berendezés. Mindenesetre, az egészségügyi nevelés egyik fokmérője lesz, hogy a kö­telező tüdőszűrés mellett mennyien élnek majd a töb­bi, létfontosságú vizsgálat lehetőségével. (vadas) tisztes nyereséget hoznak. Külföldi építkezéseket csak akkor vállaltak, ha legalább annyi hasznot hozott, amennyit itthon is elértek volna. Visszaszorultak a fes­tő, a burkoló és az épület- gépészeti munkákból. He­lyette a magas szakmai tu­dást igénylő feladatokra specializálódtak. Ezekhez a dolgozók közül kiválogatták a régi, míves kőműves- és ácsszakmához értőket. Mi­vel kevesen voltak, belső átképzéssel, és a tanulást vállaló segédmunkások ta­níttatásával oldották meg a szakemberhiányt. Ez tette lehetővé, hogy eséllyel in­duljanak a belváros kijelölt épületeinek felújítására ki­írt versenytárgyalásokon. Már több elkészült épület — a Tulipán-tömb és a Széche­nyi út néhány háza — ta­núskodik a vállalat szak­munkásainak felkészültsé­géről. A MIÉP-nél bevezették a vezetők érdekeltségét. Mi­nőségi munka, a határidő betartása és a költségek csökkentése esetén több pénz kerül a borítékukba. A január elsejétől érvényes bérgazdálkodással a dolgo­zókra is szeretnék kiterjesz­teni a jól bevált érdekeltsé­gi rendszert. A számítások azt mutat­ják, hogy az egy évvel ez­előttihez hasonló nyereséget könyvelhetnek majd el. A vállalat jó piacpolitikáját bizonyítja, hogy teljesítőké­pességük 90 százalékát már az elmúlt év végén lekötöt­ték, és a megmaradt 10 szá­zalék betöltésére is lehető­ségük van. Hogy a megren­delők bizalmát hosszú távon kiérdemeljék, a határidők betartását, és a munka mi­nőségi végzésének további javítását tűzték > célul. Ékre mindenképpen szükség van, mert ellenkező esetben el­marad a haszon, és a válla­lati vagyon gyarapítása. Márpedig, hogy dolgozóik­nak továbbra is munkahe­lyet biztosíthassanak, elen­gedhetetlen a nyereség és az ebből megvalósítható mű­szaki fejlesztés. S*. P. >k Az oktatás anyagi hátterét minden körülmények között meg kell teremteni — szögezik le a tervjavaslat készítői. Tervkészítés9 közös munkával (1•) Fejlesztés vagy működtetés? Innen is9 onnan is hiányzó milliók Miskolc anyagi helyzete nem ad okot derűre. A fej­lesztésre fordítható, alig több, mint egymilliárd fo­rintból még a legszüksége­sebb feladatok sem valósít­hatók meg az idén, hiszen en­nél a feladatkörnél is 67 millió forint hiányzik — ol­vastuk a városi tan ács idei költségvetési tervezetében. El kell dönteni, hogy mely feladatokat hagyjuk el, mert olyan tervet nem fogadha­tunk el. aminek nincs fede­zete. 1989-ben összesen több, mint 4 milliárd 300 millió forint áll várhatóan a tanács ren­delkezésére. Ez valamivel több, mint a tavalyi összeg, ám reálértékben az infláció miatt valójában jóval keve­sebb. + GONDOK A VÁROS­ÜZEMELTETÉSSEL A fejlesztésre szánha­tó, több, mint egymilliárd forinton túl maradó összeg pedig az alapvető működési, fenntartási kiadásokra, a meglévő intézményhálózat működtetésére sem nyújt úgy módot, hogy minden terü­leten megőrizzük az eddig elért színvonalat. Különö­sen komoly pénzügyi gon­dokkal kell szembenézni a sport támogatása, a város- üzemeltetés, a lakóház-felújí­tás. az útfefújítás és -kar­bantartás, valamint az intéz­mények felújításának terén. A tervezet készítői szerint a meglévő intézményhálózat, a város szervezetei fenntartásá­nak, működésének kell el­sőbbséget biztosítani, a fej­lesztéseknél pedig a már meg­kezdett beruházásokat kelle­ne befejezni, újakat pedig a pénzügyi lehetőségekhez iga­zodva csak a közvélemény Színe és Morzsányi ügy Mondhatnám morzsányi az az ügy, amiről kedves levél­írónk ír,, mégis elgondol­kodtató. Égy újsághírt mel­lékelt leveléhez, miszerint nyers tésztából készítik újabban a zsemlemorzsát a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalatnál, külön erre a célra kifejlesztett gépsoron. Ily módon a szokásos, ke­nyérből őrölt prézhnél lénye­gesen jobb minőségű árut kapnak. Levélírónk, aki gyakorló háziasszony, „régi­módinak” nevezi magát, mert ő még a nagyanyjától úgy tanulta, hogy nem szabad kidobni a maradék száraz kenyeret. zsemlét, hanem meg kell reszelni, darálni és ebből lesz a különböző fi­nomságú morzsa. Noha vi­lágéletében ilyen prézlit használt derelyére, kapros túrógombócra csakúgy, mint a rétes almatöltelókébe, családtagjai, vendégei soha­sem panaszkodtak a minő­ségre. Azt már csak az iró­nia mondatja vele, hogy időnként a boltokban is olyan töppedt, száraz pék­süteményhez jut a vásárló, mintha eleve a házilagos zsemlemorzsa gyártására szánták volna ezeket és nem a reggeli kakaó, kávé mel­lé, vagy a gyerek uzsonnás- táskájába. „Morzsányi“” ügy — írtam a bevezetőben, csakhogy már manapság is, de még inkább a következő hóna­pokba» r~ években? — ugyancsak meg kell fontol­nunk, mire mennyit költhe- tünk, s kukába dobhatjuk-e a szikkadt, kenyeret vagy zsemlét. Lehet, sőt csaknem bizen nyosra vehető: nem a leg­jobb időben rukkolt elő a nógrádi vállalat azzal az öt­lettel, hogy a speciális gép­soron dagasztott tésztából sü­ti, majd őrli a tésztát, hogy az eddiginél jobb minőségű prézlit kapjon. Mert’ennek az ára — tízet teszek egy ellen — magasabb lesz a hagyományosnál, de annál mindenképpen többe kerül, mintha a levélíró — nagy­mamától tanult — módszeré­vel állítanánk elő a tésztára, vagy éppen rántott húsra valót. , Ha tévedek, az csak azért lehet, mert nem jól isme­rem a piaci viszonyokat Magam és szűkebb ismeret­ségi köröm tapasztalataiból táplálkozik a véleményem, hisz’ nincs kontaktusom a fogyasztók széles rétegeivel. Mondhatni szűk kis ablakon keresztül nézem a világot, mint az a kedves újságárus ismerősöm, aki érdekes pa­nasszal lepett meg a minap. Annak ő is örül, hogy bő­vül a'kínálat, tucatjával je­lennek meg az új lapok, ki­adványok mostanában, csak­hogy ezzel együtt nem tágul­nak az újságospavilonok. Ha minden portékáját köz­szemlére akarja tenni, ak­kor betakarja a teljes kira­katfelületet, és csak a néhány , tenyérnyi ablak marad ar­ra hogy kikukucskáljon. Mert vannak olyan kiadvá­nyok — teszi hozzá —, me­lyekre csakis a látványossá­guk hívja fel a figyelmet, s borsos árukat a leplezetlen női bájak (például: Sa­mantha Fox egész oldalt betöltő keblei) teszik elfo­gadhatóvá. De ugyan miért kell tágas kilátás az árusnak, ha egy­szer a színpompás lapok úgyis önmagukat kínálják? Nos azért — hangzott a vá­lasz —, mert az újságosnak kapcsolatban kell lennie a vásárlókkal. Az utca forgal­mában felbukkan sok isme­rős. s ő tudja, kinek kell szólni, ha megérkezett a számára kedves folyóirat, vagy más kiadvány, Tudja, ki „harap” a szexlapra, ki a Fürge ujjak-ra, és ki a Fa­kanál-ra. Mert az utóbbi is létezik, és mint neve is el­árulja, a sütéshez, főzéshez szolgál jó tanácsokkal. Ta­lán olvasható benne arról is, amiről a cikkem apropójául szolgáló levél szól: a taka­rékos morzsakészítésről és egyáltalán a takarékos ház­tartásról. Utóiratként egy jámbor óhaj: bár annak a nagy- nagy konyhának a szakácsai is okulnának a „morzsányi” ügyből, akiken nem kis mér­tékben múlik, hogy mi és mennyiért fő . a fazekunk­ban (békés) egyetértésével szabad indí­tani. + ELVENNI, DE HONNAN? A tanács az idén várható­an 4 milliárd 381 millió fo­rinttal gazdálkodhat — ír­tuk az előbb. Ennek az ösz- szegnek több, mint 80 szá­zalékát a szabályozott bevé­telek — személyi jövedelem- adó, illetékek stb. — vala­mint az állami támogatás teszi ki. Számíthatunk majd 280 millió forint megyei cél- támogatásra is, ám ennek a pénznek a felhasználása kö­tött, csak az előírt cél meg­valósítása lehetséges belőle.-. Számolni kell azzal is, hogy a tavaly foganatosított köz­ponti elvonás hatása még' kiterjed ez évre is. Ez több, mint 26 millió forintot jelent — a vita eredménye­ként eldől majd, hogy az összeg a működési, vagy a fejlesztési feladatok anyagi alapját csökkentse-e? Ezen­túl szükség van legalább 2 százaléknyi tartalék kép­zésére is, mert még sok a bizonytalanság, a tekintet­ben, hogy mennyi pénze lesz valójában 1989-ben a ta­nácsnak. Nem tudni az év­közi áremelések mértékét, az esetleges bevételkieséseket, és azt sem, hogy a módosí­tások után mennyi pénz szármánk majd a'személyi jövedelemadó befizetéseiből + A HITELEK Az már most látszik, hogy a tanács érdekeltségi bevé­telei az idén csökkenne!:, mert kevesebb telket tudunk elő­készíteni és eladni, és vál­lalati pénzből is kevesebb beruházást valósíthatnak meg. Hitelt is kevesebbet vehetünk igénybe 1989-ben, mert a lakásépítés-vásárlás helyi támogatására eddig felvett hitelek terhe is túl nagy már. Az idén számol­hatunk még a Tapolca ide­genforgalmi fejlesztésére ki­bocsátott kötvény 26 és fél milliójának célirányos fel- használására — ugyanakkor mar számolni kell a kötvény kamatterheivel is. A szakemberek szerint amellett, hogy biztosítani kell a város intézményháló­zatának a működtetését, az alapellátás zavartalanságát, tekintettel kell lenni arra is: fejlesztések nagyságrend­jének csökkenése szinte el­viselhetetlen, s a további mérséklődés később már az intézményhálózat működteté­sének feltételrendszerét ás­hatja alá. Az ideális az len­ne, ha a fejlesztési lehető­ségek tovább nem csökken­nének, ennek azonban csak akkor van reális lehetősége, ha a legszükségesebb mű­ködtetési Igényeket előbb ki­elégítjük ... (Folytatjuk) _

Next

/
Thumbnails
Contents