Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-19 / 298. szám

tires csarnok9 mint bankfedeset Mélyponton a magasépítők 5|c Részlet a Kanadában készült prospektusból, amely bemutatja, milyen lakások épít­hetők a borsodi biobelon felhasználásával. Januártól lehet látogatni A műszaki értelmiség új otthona Most, hogy felavatták a miskolci Tudomány és Tech­nika Házát, többen szeret­nék tudni, milyen rendezvé­nyeknek ad majd otthont az épület. Arra is sokan kíván­csiak, mikortól tekinthetik meg a legmodernebb beren­dezésekkel felszerelt új lé­tesítményt. Az épületet Bodonyi Csa­ba, Ybl-díjas építész tervei alapján több más vállalat­tal együtt a BÁÉV építette Tel. Lendvai Csaba, a Tu­domány és Technika Háza vezetője elmondotta, hogy az épületet a megye reálértel­misége szellemi központjá­nak szánják. A mintegy 170 millió forintos beruházás költségeinek egy részét a kormány fedezte, a többit a megye több, mint száz in­tézménye és vállalata adta össze. Az épületben műszaki konferenciákat, termékbe­mutatókat, kutatási, talál­mányi és technikai börzéket szerveznek. A külföldről ér­kező szakemberekkel való tanácskozást szinkrontol­mács-berendezés segíti. Egy időben ötszázan kísérhetik figyelemmel a zárt láncú te­levízió adását. A posztgra­duális képzés színvonalát emeli a 3,5-ször hatméteres videokivetítő. A Nedix- rendszeren belül a nagy nemzetközi műszaki közpon­tok is elérhetővé válnak. A csúcstechnológiát képviselő számítógép-hálózat az ada­tok gyors rendszerezését, tá­rolását és kikeresését szol­gálja. A tetőtérben energiataka­rékosságról szóló kiállítást rendeznek. Itt működik majd egy tanácsadó-szolgá­lat, ahol a lakosság energia­felhasználásával kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. Rö­videsen megkezdd munkáját a Műszaki Fordító Iroda is. Az épület jobbszárnyában levő kávéház építése a be­fejezéséhez közeledik, de csak 1989 első negyedévében adják át. Az új Tudomány és Tech­nika Házába január elsejétől várják a látogatókat, és sa- veseo fogadják az iskola] csoportokat is. Társadalmi munkában épül meg a komlóstetői sport- komplexum jövőre. A válla­latok, intézmények anyagi se­gítségével az ott lakók vál­lalták a teniszpálya keríté­sének festését, az autóparko­ló kialakítását, a terepren­dezést, füvesítést, s a KRESZ-park létesítését. Ha mindez elkészül, jó példával seolgálhat a város többi la­kótelepe számára. Az idei miskolci építésze­ti termés két legszebbike: a Technika Háza és a Melinda utcai lakóház. A Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói azonban úgy tekinthetnek rájuk, hogy az egyik szemük sír, a má­sik meg nevet. Egyfelől büsz­kék lehetnek a míves épü­letekre, másfelől azonban eszükbe juttathatja:- az idén a veszteségesek listájára, a mélypontra került a vállalat. — Van-e köze e két épü­letnek az eladósodáshoz? ■— kérdezzük Bánhegyi Ár­pádot, a BÁÉV vezérigaz­gatóját. — Részben igen. Három­négy évvel ezelőtt még sok­kal kedvezőbb színben lát­tuk a Technika Házának építési lehetőségeit. Ám köz­bejött az áfa, növekedtek a költségek, s a közismert okoknál fogva csökkent a vállalatok adakozó kedve. S most hatvanmillió forin­tos számlával hiába kilin­cselünk. Az építésére 600— 700 paneles lakásnak meg­felelő élőmunkát fordítot- tunic. A Melinda utcai ház építésére viszont már tuda­tosan, a szerkezetváltás je­gyében áldoztunk. — Nem tartják-e túl nagynak az áldozatot? Em­lítette ugyanis, hogy a má­sik igazgatói szobában ép­pen banki szakembereket győzködnek döntésük he­lyességéről. — A vállalatnak az' év elején két választása volt: vagy bezárja az alsózsolcaá házgyár kapuját, vagy radi­kálisan hozzáfog a szerke­Fejlődés és változás Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kázár Judit, a 7. Sz. Általános Iskolában (Vörösmarty u. 76. sz.), 18 órától. Hosszú időin keress*® leg­feljebb epizód-ista volt a „változás” szó a közélet színpadán, ahol a „fejlődés” játszatta a főszerepet. No, de a színházi életben — ma­radva a hasonlatnál — a statisztákból bonvivánok vagy pri,madonnák válhat­nak, miközben az előbbiek kiöregednek, és kiszorulnak a reflektorok fényéből. önök is megfigyelték, hogy mostanában sokkal, de sokkal gyakrabban emleget­jük szóban is, írásban is a „változást” (például: a gyors változások korát éljük), mint a „fejlődést”. Gyanít­ható, hogy nem véletlen a stüusvállas. De ideje a lo­gika pulijával összetereltetni szerteszét kószáló gondola­taimat, s rátérni igazi mon­dandómra. Kezembe került egy fény­másolt oldal az Észak-Ma- gyarország 1948. november 19-i számából. Elsőként egy hirdetésre figyeltem föl, melyet mellékeltem. Arra biztatta benne a miskolcia­lkat a helybéli . közlekedési eég. hogy utazzanak autó­busszal, mert „oicso, kényel­mes, gyors és fűtött”. Mind­össze egy forintot kértek a j ólkora útért és a visszafe­lé vezetőért ugyanennyit. Azóta természetesen sokat fejlődött, akarom mondani: sokat változott a tömegköz­lekedés. Mostanság piciny­két drágább a tarifa, és ha így haladunk tovább, félő, hogy néhány év múltán nosztalgiával gondolunk a mai jegyárakra is. De ha már kezembe ke­rült ez a bizonyos újságol­dal, böngészek még belőle néhány hírt. Az egyik: a Gazdasági Főtanács úgy dön­tött, hogy öt—tíz százalékkal csökkenti a bőrtalpú cipők árát. Manapság ennek csak az ellenkezője fordulhat elő, és ugyebár ez is változás. Negyvennyolcban bezzeg még volt fejlődés, és emle­gettük js eleget Innen visz­UTAZZÉK AUTÓBUSSZAL Olcsó, kényelmes, gyors és fűtött! Efgy forinté*! elviszi; c Marfin-teTep végéről a Búzatérig, a Búzatértől a Szent Annáig, a Szent Annától a Vasgyárig, a Vdsgyártöí a Diósgyőri Hermann-telepig, a ftejócsabai községházától a-ForgóhídigJ Ugyanannyiért utazhat vissza is! sza tekintve szinte hihetet­len, hogy ez később még csak fokozódott Hogy miként fokozódott, arra mindenek­előtt a lap élén olvasható rövid, úgynevezett protokoll- hírecske utal: Sztálin generalisszünusz Dinnyés miniszterelnökhöz intézett köszönő táviratot, Molotov külügyminiszter bedig Rajk László külügyminiszternek fejezte ki köszönetét az üd­vözlő táviratért.” Közben a haladó újságírók felsorakoz­tak a béke tábora mellett. (Két-három év múltán e so­rok valóságos bástyát alkot­tak.) A szakszervezeteknek azt szabták feladatul, hogy teljes erejükkel mozgósítani kell a dolgozókat — olva­som. Szerintem itt kezdő­dött az az ugrásszerű fejlő­dés, ami rövid néhány év alatt megsokszorozta az egy dolgozóra jutó versenyfele­lősök számát. Pedig akkori­ban az egyház a sötét, nép­ellenes erőket pártolta, mint arra nyomatékosan figyel­meztették nyílt levélben a püspöki kart. Közben megszületett, és már világra jöttekor meg­bonthatatlan volt a kis vas­gyúró, a munkásegység — sugallja az oldal aljád futó szalagcím. Az egységbe tö­mörült egyedeknek aligha­nem egységes kívánságuk volt a típusbútor. Gyártot­tak is nekik, 24 havi rész­letre. Az „Egységben az erő” típusú garnitúrák átlagára 3060 forint volt. A falu la­kossága nagy, és jogos biza­kodással tekintett jövője elé. Erre egyebek között az ad­hatott alapot, hogy intéz­kedtek a margarin, valamint a növényi zsír szabad for­galmazásáról. Jótett helyébe jót várj: a Szakszervezeti Tanács dolgozói táviratban üdvözölték Rákosi Mátyást. De nem idézgetek tovább, azt hiszem, ez a véletlenül kezembe került egyetlen új­ságoldal is jól mutatja, hon­nan indult hódító útjára a „fejlődés”. Sajna’, mára megöregedett, és kisebb sze­repet játszik a közélet szín­padán. Miközben a hajdani statisztika, a ' „változás” előbbre rukkolt, s most őt emlegetjük, ha nem is min­den alakítását kíséri taps. Az ám, a taps! Az a régi, szép, ütemes taps, amikor még a „fejlődés” hajlongott a vasfüggöny előtt! Vasfüg­göny? Miket beszélek?! Már megint szétkószáltak a gon­dolataim. Hol az a betyár puli?.-. (békés) zetváltáshoz. Voltak, akik az első. Voltaic, akik a második variációra voksoltak. Az utóbbiak képezték a többsé­get. A teljes üzem leállítása ugyanis csak néhány évvel odázta volna el a baiokat. — Hol tart a BÁÉV a szerkezetváltásban, a töb­bi hazai építőipari válla­latokhoz viszonyítva? — Megítélésem szerint a jó közepesek pozíciójában vagyunk. A panelkorszak végére lassan pontot tehe­tünk. Egy gyártósor kivéte­lével, leállítottuk az össze­sét. A hagyományos szerke­zetek helyett megkezdtük a VVR, a variábilis vázrend­szer gyártását. Ehhez meg­van a háttériparunk. A hoz­závaló beton elektrolízises érleléssel készül, ami a pa­nelhez viszonyítva ötvenszá­zalékos energiamegtakarítást jelent. Az már közismert, högy a Melinda utcai házon a vázrendszer minden elő­nyös építészeti tulajdonsá­gát be akartuk mutatni. A szerkezetváltásnak viszont ára volt: ebben az évben összesen 110 millió forintot kellett erre beruházni. Ha nem tettük volna meg, most ennyivel gazdagabb lenne a cég. De ettől reméljük az új piacokat. — Hogyan érintette ez a változás a házgyárban dol­gozókat? — Ott az év elején 650 fi­zikai munkást és 100—120 szellemi dolgozót foglalkoz­tattunk. Ezentúl a hasonló nagyságrendű feladatok el­végzésére elegendő 120 fizi­kai és 40—45 szellemi mun­kát végző szakember. Az át­csoportosításuk minden kü­lönösebb megrázkódtatás nélkül lezajlott. A vállalat­nál ugyanis alakult öt kor­látolt felelősségű társaság, melynek tagjai szabadon vállalkozhatnak, és más vál­lalatoknak, valamint a la­kosságnak is dolgozhatnak. Százötven munkást más épí­tőipari vállalatok vettek át Jó néhányan rászánják ma­gukat a szakmai átképzésre, hiszen a torz szakmai struk­túrán minél előbb változtat­nunk kell. Igényesebb mun­kát végző kőművesekre és ácsokra lesz szükség, mert kísérletezünk például a ma­gastetős házak építésével is. — -A nagyobb ráfordí­tással készülő lakások nyil­vánvalóan drágábbak is lesznek. Pedig az árakat már így is sokall.juk. Sze­repel-e a terveik között olcsóbb lakások épitése? — Lehet, hogy meglepő, de éppen a tőkés piacon kí­nálkozó lehetőséget akarjuk meglovagolni, olcsó lakások eladásával. Ott sem tudja ugyanis mindenki megfizet­ni a' luxust. A vállalatnak néhány partnerrel van egy közös szabadalma: a borso­di biobetonra tervezett mik- rovázrendszer. Ennek alap­ján egyszerű, könnyen ösz- szeszerelhető lakások épül­hetnek. A másik szobában most éppen egy magyar származású kanadai üzlet­ember, Steve Fejes tárgyal, az adásvételről a másik igazgatóval. Jövőre minden jel szerint ezer lakásra való elemet szállíthatunk valutá­ért. — És ebből a hazai la­káspiacra nem juthatna? — A kanadai cág rendel­ne négyezer lakásra való mennyiséget .is, ha .győznénk kapacitással. Ám. változta­tás nélkül itthon nem épül­hetnének ilyenek, mert a szigorú magyar szabványok­nak — többek között hő- technikailag, — nem felel­nek meg. — Említette, hogy az új termékek gyártására ele­gendő az alsózsolcai gyár területének cgyharmada. Vannak, akik ezt a felsza­badult részt szemelték ki m dédelgetett terv, a gépko­csi-összeszerelés helyszí» néül. — Ezt mi sem hagytuk kí a számításból. Ám, a pénz­re, amit ez az értékes ipar? terület hozhatna, mielőbb szükségünk lenne. Alsózsol- ea Miskolc közelségénél fog­va is kincs, jó infrastruktú­rával. .Helyben van az ipari víz, az iparvágány, és olyan vállalati vagyon, gépekben és berendezésekben, ami a világbanki hitelünknek w fedezete. Oláh Erzsi Dortmundból is jelentkeztek Bővítik a miskolci szennyvíztisztítót Bővítik a miskolci szenny­víztisztítót — adtuk hírül még az ősszel. A Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csa­tornázási Vállalat főmérnö­kének, Major Ádámnak a nyilatkozatából az is kide­rült, hogy a meglévő 140 000 köbméter kapacitású me­chanikai fokozatot 70 ezres biológiaival egészítik ki. A kivitelezésre pályázaton ke­resnek jelentkezőt — közöl­te a főmérnök, A pályázat azóta már le is zárult. De mielőtt, a pályázatról írnánk, érdemes 'felidézni Grósz Györgynek, a Miskol­ci Vízművek igazgatójának a szavait is. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága novemberi ülésén arról tá­jékoztatta a testület tagjait, hogy már jövőre megkez­dődik a munka. A beruhá­zás * áthúzódik a következő ötéves tervidőszakra. A 70 ezer köbméter kapacitású biológiai tisztító várhatóan 1992-re készül el, és előre­láthatóan több, mint félmil- liárd forintba kerül. A bő­vítéséről már augusztus 3-án megszületett a döntés — mondotta. Azért érdemes odafigyelni erre a dátumra, mert augusztus közepe táján olyan hírek terjedtek el a városban, hogy nem bővítik a miskolci tisztítóművet, mert kell a pénz a bős— nagymarosi építkezésre. Emiatt akkoriban tiltakozott a Magyar Demokrata Fórum miskolci szervezete is. A nyilvános pályázat, amelyet az Országos Víz­ügyi Beruházási Vállalat hirdetett meg, sokak érdek­lődését felkeltette. Több cég képviselője is megfordult Miskolcon, hogy a helyszí­nen tájékozódjék a tisztító­művel kapcsolatban. A múlt héten lezárult a pályázat, felbontották a jelenkezők ajánlatait. Az OVIBER be­ruházási főmérnökétől, Pus­kás Csabától azt a tájékoz­tatást kaptuk, hogy a meg­adott határidőig hét jelent­kező összesen 11 pályázatot nyújtott be. Ezeket most bírálóbizottság mérlegeli. Nem feltétlenül az kapja a megbízást, aki a legkeveseb­bért vállalja. A várható üzemeltetési költségek vagy a tisztítómű hatékonysága nagy súllyal eshet a latba a jelentkezők árajánlata mel­lett. A pályázat egyébkén* nemzetközivé terebélyese­dett, hiszen például egy dortmundi cég is ott talál­ható a jelentkezők között. Mint megtudtuk, ha nyer­nének, ők is csak forintban kapnák a fizetséget. De azt; hogy kié lesz a megbízás, csak jövőre, február 28-án tudhatjuk meg. Ekkor hir­detik ki ugyanis a bírálóbi-i zottság döntését. B. Ái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents