Déli Hírlap, 1988. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1988-06-17 / 142. szám
i A városi ielevíziri nézői kérdezték llo ló fórumjeHeggel készültek, a feltett kérdések és a megfogalmazott válaszok mindig a lakosságot leginkább foglalkoztató témakörökre vonatkoztak. Mindez még bővíthető a miskolci rádió,' az Észak-Magyarország és a Déli Hírlap által közölt riportokkal, írásokkal, s látszik, hogy rendkívül fontosnak tartjuk a nyílt, őszinte tájékoztatást, igyekszünk megfelelni az igényeknek. Persze nem vitás, hogy mi magunk sem lehetünk elégedettek, és az emberek tájékozottságának. beavatottság- érzetének teljessé tételéhez még következetesebben és gyakrabban van szükség valamennyi helyi tömegkommunikációs eszköz igénybevételére. Hozzáteszem, hogy természetesen nem támaszkodhatunk kizárólag a hagyományosan értelmezett tömegtájékoztatásra. nem kevés a ma még kihasználatlan lehetőség, s bőven van javítani való az egyéb tájékoztatási csatornák — beleértve például a párt belső tájékoztatást — működésének hatékonyságán is. Mint ahogy az sem lenne célszerű, ha mindig a megyei vagy a városi első titkár igyekezne mindent megválaszolni, ha mindenki csak tőlük várná és fogadná el a választ... Az igazán jó megoldás az, ha — főleg —- az egyes állampolgárokat vagy a kisebb lakossági csoportokat érintő és érdeklő kérdésekre a legkönnyebben elérhető és a legavatottabb szakemberek adják meg a feleletet. Ezzel együtt nincs kizárva, hogy a jövőben többször lesznek hasonló műsorok a városi televízió-l ban is. Ezt elsősorban at szükségletek és az igények határozzák meg. (Vége) A kormánybiztus az LKM-öen A Tervgazdasági Bizottság döntése alapján dr. Bányai Miklós kormánybiztos segíti a kohászat feladatainak megvalósítását az LKM-ben is. Al miniszteri biztos tegnap látogatott el a Lenin Kohászati Művekbe, ahol többek közötti gyárvezetői értekezleten vet® részt, majd több gyáregység — köztük az Ipari Elektronikai Közös Vállalat—mun-f kájával ismerkedett. Dr. Bányai Miklóst, Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes társaságában fogadta a délutáni órákban Dudla József, aa MSZMP KB tagja, a Borsod Megyei Pártbizottság első titkára. A magvar vadászat története Dr. Csőre Pál miniszteri főtanácsos, kutató, A magyar vadászat történetéről címmel tart előadást ma 3 órakor, a miskolci vadászklubban. Minden érdeklő^ dót szívesen látnak. I Nyílt, őszinte tájékoztatás Válaszol: Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára ^ Az új központot most szerelik A telefonos kisasszonyt felváltja az automata Muzeális főközpont Hiába is keresnénk a telefonkönyvben a miskolci távközlési múzeum címét, mert ilyen egyelőre nem létezik. Azaz mégiscsak van, mert aki egyszer ellátogathat a belvárosi távbeszélő főközpontba, néha úgy érezheti magát, mintha a távközlés relikviáival büszkélkedő tárlaton járna. Még működik ugyanis az a Rotary rendszerű telefon- központ, amely zörög, kattog, forog, az elektronika forradalma előtt született szerkezete mechanikusan kapcsol. Természeteden sok hibalehetőséggel-,' amelyet ia készülék több, mint három évtizedes kora is indokol. Az a központ, ahol azokkal a településekkel tartják a kapcsolatot, amelyekben nincs távhívási lehetőség, szintén nosztalgikus érzéseket kelt a szemlélőben. Minden úgy megy, ahogy re gén: telefonos kisasszonyok ülnek szép sorjában, nyomkodják a kapcsolókat, és próbálják megőrizni türelmüket, nyugalmukat, miközben a korszerűtlen hálózat idegtépő várakozásra kényszeríti az ügyfeleket, akik sokszor a telefonkezelőket szidják ... A régi központ mellett már épül az új, amely ugyan szintén nem világszín vonalú. mégis hatalmas előrelépést jelent a hazai telefonhálózat fejlesztésében. Ha minden jól megy, 1990-re nyugdíjba vonul az ósdi, kattogó telefonközpont, és az új főközpont lehetővé teszi, hogy jóval több település kapcsolódjon be az országos távhívó hálózatba. Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy „bezzeg a fővárosban”, erjfc A régi telefonközpont már technikatörténeti emléknek számít demes idézni egy adatot: a forgó, zörgő Rotary központból Miskolcon csak egy van, Budapesten pedig hat-nyolc működik még. Fejlődésünk egyenetlenségeit iilusztráija az is, hogy egy idoDen működik a városban a muzeális telefonközpont azokkal az optikai kábelekkel, amelyek a három miskolci főközpontot kötik össze, és a korszerűbb technikát képviselik. Remélhetően hamarosan nemcsak az öreg berendezésekből lesznek múzeumi tárgyak. Talán egyszer azt is múzeumban kell majd bemutatni, hogyan festett valaha a telefonálni vágyó állampolgár, amikor tia szállítják is ropogós m irad Beérd! a szomoiyai cseresznye A Búza téri piacon már ládaszámra árulják a szív- alakú. sötétpiros, rövidszárú, ropogós szomoiyai cseresznyét. De jut belőle a budapesti cs természetesen a szomszédos mezőkövesdi piacokra, üzletekbe is. A szomoiyai cseresznye megyénk egyik jellegzetes gyümölcse. Évszázadok óta termelik. s az oltáshoz szükséges ágakat is az úgynevezett hagyásfákról szedik, amelyeket korábban törzskönyveztek, és számon tartottak. Elsősorban a házikertekben. a községet körülvevő szőlő-gyümölcsösökben termesztik a tájjellegű fajtát, amelyet a háború előtt közvetlenül a „fa alól” szállítottak többek között Bécs- be is, A szomoiyai cseresznye ugyanis jó] bírja a szállítást, megőrzi ropogosságát, s ami nagy előnye, nem pond- rosodik. Ezért befőzésre is kiválóan alkalmas. Megérkeztek az első szállítmányok a Miskolci Hűtőházba is, ahol ezekben a napokban fogtak a feldolgozásához. Gyorsfagyasztással tartósítják, s exportra szál- lítvik. A külföldi partnerek többek között különböző élelmiszerek, sütemények, szörpök színezésére használják fel természetes festőanyaga miatt. Bár azt tartják hogy különleges tulajdonságait, mézédes ízét elsősorban névadó községének határában tartja meg, a szomoiyai cseresznyét egyre több helyen, kiskertekben, kerlszövetkezelekben is ültetik. félórán át hiába tárcsázott, dühöngve. A telefonpüfölő polgár is bevonulhat a panoptikum viaszfigurái közé... (kiss) Folytatjuk és ma befejezzük : a válaszok közlését azokra a kérdésekre, amelyeket Dudla Józsefnek, az MSZMP KB tagjának, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság első titkárának tettek fel a nézők a városi televízió május 30-i adásában. Akkor — idő hiányában — nem tudott mindegyikre feleletet adni. Tegnapi számunkban a gazdaság irányításáról, a pártértekezlet nyilvánosságáról esett szó. A mai kérdések témái: a román—magyar viszony, valamint az, hogy miért nem orvosolják a diósgyőriek tévévéteíi panaszait. Száraz Sándor a 72-271- es telefonról kérdezi, hogy terveznek-e kapcsolatfelvételt a román és o magyar kommunista párt között? Terveznek-e párbeszédet a közeljövőben? Hogyan romolhatott meg ennyire o viszony a két állam között? — Közismert, hogy a Magyarország és Románia között kialakult viszony hosz- szú ideje ellentmondásos és feszültségekkel terhes. Ennek egyik alapvető okát a román vezetésnek a nemzeti kisebbségekről vallott — általunk hibásnak tartott — elképzeléseiben és a Romániában élő magyar nemzetiségieket (is) sújtó politikai gyakorlatban látom. Elvi álláspontunk egyértelmű: Románia belügyeibe nincs jogunk, és nem is kívánunk beavatkozni, ugyanakkor az ott élő jelentős számú magyar nemzetiségi sorsának alakulásáért felelősséget érzünk, és ha szükséges, akkor segíteni rajtuk kötelességünk. Meggyőződésem, hogy a két ország állampolgárainak létérdeke, hogy a jelenlegi rossz viszony kedvezően megváltozott. Magyar részről az állami és pártvezetés mindkét fél érdekeit figyelembe vevő javaslatokat tett a kapcsolatok minden területének megjavítására. Ügy gondolom, hogy bizakodva tekinthetünk Grósz Károly elvtárs közeli romániai útja elé, és az állami kapcsolatok normalizálását követni fogja a legfelsőbb szintű pártkapcsolatok kedvező alakulása is a két szomszédot ország népeinek örömére és javára. Béres József, az 52-257- es telefonról elmondta. Hogy ia diósgyőri városrész-központ megépítését követően romlottak o tv-vételi viszonyok, és bár többször jelezték, intézkedés nem történt. ... — Az ügyben körülbelül egy éve folynak vizsgálatok. A Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatósága tájékoztatása szerint a helyszíni méréseket elvégezték. Több megoldást vizsgálnak. Az egyik alternatíva szerint a Kuruc utcai épületekre erősítő szerelhető fel. Ez összefügg a tokaji adó átállításával, ami viszont némileg ké- s’k. A másik változat szerint a középmagas épületek meglevő belső hálózatáról kábeles ieesatlakozás építhető ki. és ezáltal a zavar kiszűrhető. Az utóbbi megoldás hát- ranya, hogy lakossági hozzájön olást is feltételez. Előnye viszont, hogy ezáltal a mű- holdvéteii lehetőség is biztosítható. A Posta Rádió- és Televízió-műszaki Igazgatósága foglalkozik az üggyel, és a közeljövőben újabb helyszíni egyeztetésre kerül sor, ezúttal már a városi tanács bevonásával. Remélhetőleg sikerül megtalálni az optimális megoldást. Blohut Béla a 68-342-es telefonszámról or iránt érdeklődött: mikor jön el az ideje, hogy Dudla, vagy Tímár elvtárs rendszeresen eljöjjön a városi televízióhoz (negyedévente egyszer) ilyen fórumra? — A kérdés tulajdonképpen személyes, de úgy hiszem. az érdeklődés igazság szerint a politikának, s nem Tímár elvtársnak vagy nekem szól. Aki a kezdetektől — s nemcsak a vételi lehetőségek kiterjesztése óta — rendszeres nézője a városi televízió adásainak, tapasztalhatta, hogy a helyi vezetés gyakori vendég a képernyőn. S ha a riportok nem is a mostanihoz hasonr*~ Ősszel kezdik az átépítést Kinőttük a Centrumot (Folytatás az 1. oldalról) A miskolci Centrum Árua 18 evvel ezelőtti avatásakor építészetileg és kereskedelmi újszerűségét tekintve is a legkorszerűbb áruház volt. Központi beruházásként kezdték, majd vállalati erőből folytatódott az építése. Ma már talán kevesen emlékeznek rá, hogy háromemeletesre tervezték, és pénz szűkében kellett elhagyni egy szintet. A eladótérből 1400 négyzetmétert használnak emiatt raktárnak. Már a nyitás második évében elérte á tervezett forgalmat, ám azóta az idő jócskán eljárt felette, a forgalom pedig nőttön nő. ■ Évente három és fél, négymillió fizető vevőt szolgálnak ki, s a becslések szerint pedig tíz-tizen- kétmillióan fordulnak meg az áruházban. Ezek a számok is kényszerítő erővel hatottak, hogy már a nyolcvanas évek elején felvetődjön a bővítés szükeségessé- ge. Jó alkalom, kínálkozott erre a városrendezési tervvel összhangban a környező épületek szanálásával. Veres Jánost, a miskolci Centrum igazgatóját kérdeztük. — Minek köszönhető, hogy ebben a nem könnyű pénzügyi helyzetben a Centrum Áruházak vállalati tanácsa jóváhagyta a miskolci Centrum Aruház bővítésének és ezzel párhuzamosan a légi felújításának tervet? — Az áruház dolgozóinak szorgalmas, és becsülettel végzett munkájának elismerését látom. Az áruház 18 éves fennállása alatt, mindig a legjobbak között volt, s nemegyszer a legeredményesebb évet zárta a vállalati versenyben. Ez tehát a garancia, hogy a befektetés megtérül. Amit tehát ez a kollektíva az elmúlt évek alatt a közös eredményhez adott, azt a vállalat vezetőségének jóvoltából visszakapja. A dolgozók és a vásárlók is jócskán kiböjtölték a klímaberendezés hiányát. Ám ezen túl: Miskolcinak is szüksége van egy impo- zansabb belvárosi áruházra. Az igazgató elismeréssel szóit a városi tanács vezetőségének munkájáról, akik minden hatósági formát félretéve, a gyors megoldás lehetőségeit keresték. Az Északterv kollektívájával szinte baráti kapcsolat alakult ki- elképzeléseiket, módosítási javaslataikat megértéssel fogadták. S ha már a tervrajzokon is reprezentatívnak ígérkező áruház változtatás nélkül megépül, akkor megint az ország legszebb áruháza lesz a miskolci Centrum. — Természetesen akkor, ha a kivitelező vallalat is ilyen jó munkát végez. Vannak-e már jelöltjeik? — Az első versenytárgyalás sajnos eredménytelen, mert az árajánlatokat nem tudtuk elfogadni. Csak oéi- daképpen említem: a Bükk Áruház építése négyzetméterenként 20 ezer. a postáé huszonhétezer forintba került. Nekünk négyzetméterenként 60 ezer forintos árajánlatokat tettek. Ezért most meghívásos versennyel országos pályázatot fogunk hirdetni. Azt szeretnénk ugyanis, hogy az erre szánt összegből — ami 400—450 millió forint — megépüljön az öt és fél ezer négyzetméteres új szárny, és hozzáíi- atalodjon a kilencezer négyzetméteres áruház úgy, hogy közben a vásárlókat is folyamatosan fogadhassuk. Az átépítés az ősszel kezdődik. (oláh)
