Déli Hírlap, 1988. február (20. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-01 / 25. szám
. ... A DH kilenc kérdése if A Pannónia pincéjében alakították ki a Spaten sörözőt. As eredeti bútorokkal Ma nyílik a Rorárius Már állnak a bokszok. Ott jártunkkor éppen takarították a sörzöt. (Herényi jeiv.) Aligha van még egy olyan épület városunkban, aminek megnyitását annyira várták volna a miskolciak, mint a felújítás alá vett Pannónia Szállóét. A várakozás időszaka szerencsére véget ért: ma délután 2 órakor megnyílnak az utolsó részlegek is. Ismeretes, hogy a szállodában már az elmúlt év végétől fogadnak vendégeket. Később átvágták a szalagot a reggeliző, illetve a nappali drink bár bejáratán is. Ám a Rorárius cukrászda és a Spaten söröző decemberre tervezett nyitását cl kellett halasztani. még ha az utóbbi helyiség ideiglenes bútorzattal — az ide tervezett székek, asztalok nem készültek el idejében — rövid ideig működött is. Azután a Spaten ajtajára felkerült a tábla: átmenetileg zárva tart a söröző. Ezt már jó jelnek ítélték, akik nyomon követték a Pannónia épületének hosszadal,másra rfyűtt rekonstrukcióját. S nem is kellett csalatkozniuk: most már bebútorozták a pincében a 120 férőhelyes sörözőt. A Rori kialakítása végig a legteljesebb nyilvánosság mellett történt. Az üvegezett kiugrókon át bárki jól láthatta, éppen hol tartanak a kivitelezők. A cukrászda a földszinti sarki helyiséget foglalja el. Nem töltik ki teljesem a Vendéglátóipart Múzeumtól visszakapott bútorokkal. A felújított, s némileg át is alakított polcok, pultok, székek és asztalok alkotják majd a nosztalgia- cukrászda bútorzatát, de lesz a földszinten egy modernebb cukrászda és egy cukrászüzem is. Az utóbbiban eredeti receptek szerint is készítenek majd édességeket Színe és Hívatlan, furcsa látogatók „Valahogy nem vagyok fogékony a tanok ily módon való terjesztése iránt, még abban az esetben sem, ha nem egyedül vagyok otthon a lakásban” — így kezdi levelét olvasónk, aki — bizonyára kitalálták — nő. Ei lehet tehát neki hinni, hogy nem annyira a Jehova tanairól elhadait szövegre figyelt, sokkal inkább arra, hogy a három vadidegen, termetes férfi nem alibinek használ- ja-e csupán a szentes szöveget ahhoz, hogy behatoljon a lakásba. Ha a jobbik esetet tételezzük föl, nevezetesen azt, hogy Jehova szolgálata vezérelte őket lakásról lakásra, akkor is kissé erőszakosnak minősíthetjük a „hittérítés” eme módját. Valamikor a középkorban keltek így útra mindenre elszánt szerzetesek, hogy áti.ajózva a tengereken, megtérítsék a pogány „vadakat”. Volt, amelyiknek sikerült, s volt, amelyik a pápuák kondérjában végezte. Ilyen vész természetesen ma már nem fenyegeti Jehova propagandistáit, így feleslegesnek tűnik, az is, hogy egyszerre három — tagbaszakadt — férfi kopogtasson be azoknak a lakásoknak az ajtaján, rr.e- lyekoen napközben többnyire csak nagymamák, gyesen levő kismarnak, vagy több- műszakos iskolába járó gyerekek tartózkodnak. No, meg az az idő is régen elmúlt amikor ilyen rámenős módon Kellett valakit is megtéríteni. Hisz’ nem vagyunk már vadak, s megvan a magunkhoz való eszünk ahnoz, hogy eldöntsük, miben hiszünk es miben nem. Ha netán úgy határoznánk, hogy Jehova — tudomásom szerint meglehetősen gyér létszámú — táborába szegődünk, majd megtaláljuk a hozzá vezető ajtót, és bekopogtatunk mi magunk. Am nemcsak a szóbanfor- gó három úr volt furcsa —, hogy azt ne mondjam: kellemetlen — látogatója levélírónknak az utóbbi időben. Becsengetett hozzá egy vándorköszörűs is. Vidám, készséges legénynek mutatkozott, úgy tett, mintha csupán humán indíttatású kedvtelés lenne számára, hogy vasárnap délelőttönként végigjárja a lakásokat, és meg- éiesitse az ollót, hússzeletelő kést, egyebet. A háziasszony — szinte röstelkedve — érdeklődött ugyan az ár kánt, ám csupán egy könnyed kézlegyintést és ezt a szót kapta válaszul: bagatell. A továbbiakat mondja el maga a levélíró, a lapunk hasábjairól bizonyára sokak számára ismerős Sára asszony: „Egy pillanat alatt végez az egésszel, hirtelen bepattan az ajtón, és egy szemfényvesztő gyorsaságával centizni kezdi a köszörült pengercszeket. Majd mond egy szép, kerek három számjegyű összeget, ami — mit szépítsem? — többszáz forint. És ha ehhez hozzászámítom, hoghy a szeletelő késemet végig kicsorbította! Behízelgő, körmied, barátságos modora félénk megjegyzésemre egyszerre válik támadóvá. És a kések is az 6 kezében vannak. Érthető, hogy fizetek.” Bizony, néha meg kell fizetni hiszékenységünk adóját. Én azt hiszem, hogy Sára asszony még viszonylag olcsón megúszta. Mert ha például a személyi jövedelemadóra gondolok.... Azt hiszem, sokan vagyunk, kik örömest elcserélnénk adónk havi tételét a köszörűs számlájára. Csak a kés, olló, csorbulna, mi nem. Cbeke^ A párt vezető szerepéről és a társadalmi demokraiiznsró! Válaszol: Tímár Vilmos, a Miskolc Városi Pártbizottság első titkára A pórt városi végrehajtó bizottsága a közelmúltban összegezte a párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló tézisek vitáinak tapasztalatait. A jelentés készítői szerint, az utóbbi években, s talán az évtizedben ez a vitaanyag váltotta ki a legnagyobb aktivitást. A miskolci párt- bizottsághoz tartozó alapszervezetek vitáiban a párttagság csaknem fele nyilvánitotí véleményt, s voltak olyan eszmecserék, ahol minden résztvevő szót kért. q A Miskolci Városi v Pártbizottság első titkára minek tulajdonította ezt a megkülönböztetett érdeklődést, a résztvevők aktivitását, a pezsgő vitakedvet? — A párttagság érettsége és felelőssegérzete megnyii- vanulasanak. Huzamosabb ideje közvetlenül érzékelik a körülöttük feszülő gazdasági és társadalmi ellentmondásokat, a tenni akaió többség pedig félti közös jövőnket, és keresi a maga lehetőségeihez a poiitikai iránytűt. A tézisekben viszontlátták mindazt, ami foglalkoztatja őket, javaslatai, megfogalmazásai vitára, állásfoglalásra ösztönzöek. Elvtársaim örömmel fogadták, hogy a pártvezetés partnernek tekinti őket. Itt szeretnék kitérni a vita — rövidre szabott — időtartamára, amely általános ellenérzést keltett ugyan, de végső soron nem akadályozta meg az érdemi eszmecserét. Én sem értettem egyet a rövid határidővel, ennek hangot is adtam, de a Központi Bizottság döntését nem tudtuk megváltoztatni. Magyarázatként részben elfogadható, hogy az országos partértekezlet kitűzésével fei kellett gyorsítani az előkészítést. Időközben rugalmasabbá vált a központi álláspont, ennek megfelelően célszerű formákban folytatható a tézisek vitája, és visszatérhetünk annak eredményére is, még döntés előtt. Q A viták során a párttagság; általában azonosult azzal, hogy a párt tartsa meg vezető szerepet. Ám az is elhangzott, hogy az Alkotmány határozza meg működési kereteit, s e kereteket — a tagság véleménye alapján — töltse meg tartalommal. Egyetért Ön ezzel? — Részben. Helyesnek tartom, hogy az alaptörvény — rendeltetésének megfelelően — többek között a pártnak a tarsaualomuan betöltött szerepet is szabályozza, de csak keretjelleggel. A részletekbe menő jogi szabályozás azonban — amelyet néha- nyan javasoltak — megbénítaná a munkánkat. E tekintetben messze hatékonyabb módszernek tartom a pártdemokrácia es a társadalmi kontroll megfelelő működését. gv A párttagság többsé” ge helyeselte, hogy a párt a társadalompolitikai, gazdaságpolitikai célokat fogalmazza meg, az operatív irányító munkát viszont bízza az állami-gazdasági vezetésre. A két elv összehangolása újszerű feladatokat jelent? — A feladat nem új, hiszen eddig is sokat foglalkoztunk a vezető szerep gyakorlati érvényesítésének modszeieivel. A tézisekből és a vitából kitűnik, hogy ezek tartalma nem elég világos, gyakorlata pedig ebből következően ellentmondásos meg a párttagság számára is. Úgy gondolom, helyes, hogy a tézisek különbséget tesznek a pártmunka különböző szintjei között, miközben az elvi irányítási mindenütt hangsúlyozzák. Hiszen mást jelent a célok megfogalmazása a Központi Bizottság es mást az alapszervezetek szintjén, különböznek a módszerek is. Szerintem ez a kérdés további vitát és kísérleteket igényel az elv egységes értelmezése és sokszínű, rugalmas érvényesítése érdekében, 0 Sok sző esett a párt egységéről, munkastílusának a megváltoztatásáról, ezen belül a párton belüli demokratizálásról. Intézményes garaneiát kérnek a párttagok például arra. hogy véleményük a döntések előtt és után is érvényre jusson. Igényelték a bürokratikus vonások, a felesleges kötöttségek megszüntetését is. Az ellenőrzést leniről felfelé is biztosítani kell — mondták sokan a tézisek vitájában. Felül kell-e vizsgálni a demokratikus centralizmus érvényesítésének gyakorlatát? — Ez a kérdéskör a másik döntő csomópontja a vezető szerep érvényesítésének és a politikai intézményrendszer megfelelő működésének. Nem véletlen, hogy szenvedélyes viták kereszttüzébe került. Emögött szerintem a munkánkban és a társadalmi-gazdasági fejlődés során elkövetett hibák elkerülhetőségének, illetve helyesbíthe- tőségének garanciáit kutatta a párttagság. Mi a demokratikus centralizmus elvét sokáig vitathatatlan lenini tézisnek tekintettük. Most szerintem át kell gondolnunk, hogy má- soK a feltételek egy 40 éve hatalmon levő párt estiében a XX. század végén, és ehhez kell igazítani a gyakorlatot is. Egy politikai párt nem működhet belső fegyelem nélkül, de érdemi demokrácia nélkül sem. Jobbnak tartom, ha a fegyelem belső meggyőződésből, a közösen kialakított álláspont helyességéből és a szüntelen helyesbítéssel párosuló hatékony önkontrollbói tápi kozik. A tézisekből is látszik, hogy ezen is gondolkodnunk kell még közösen. Q Közéletünk egyik gyengesége. hogy nem biztosítja a vezetői posztról való visszafordulás tisztességes módját. Az ilyen egyént bukottnak tekinti a társadalom, pedig lehet, hogy más területen vagy alacsonyabb pozícióban bizonyítani tudna még az illető. Mi a véleménye erről? — Valóban, munkám során én is sűrűn tapasztalom az e téren érvényesülő fonákságokat. Ügy vélem, hogy aki munkája, magatartása alapján súlyosan érdemtelenné válik egy vezető poszt betöltésére, az ezután is bukjon meg és viselje a következményeit. Aki viszont erején felül vállalkozik, a változó feltételek túlhaladják, vagy egyszerűen személyes indítékból váltani szeretne, annak intézményesen és a társadalmi megítélésben is segíteni kell. Ez végső soron a személynek is, a társadalomnak is érdeke. Sajátosan kettősnek tartom a közvélemény felfogását, amely egyfelől igényli, sőt követeli a vezetői cserélődést, másfelől viszont szinte lehetetlenné teszi azt. Q Kritika érte a pártfpí- tő munkát is. Szinte mindenhol ostorozták a ..statisztikai szemlélőiét", nevezetesen azt, hogy nem az elkötelezettséget tartják a legfontosabb követelménynek a felvételnél, hanem az illető életkorát, nemét, beosztását, munkakörét. — Ezzel az állásponttal vitatkozom. Számunkra mindig az alkalmasság, az elkötelezettség volt és marad a legfontosabb kritérium a tagfelvételnél. Ugyanakkor tudom, hogy a gyakorlat nem ilyen egyértelmű. Ennek okai között a kényelmesség, a politikai érzéketlenség ugyanúgy meghúzódik. mint a társadalom ösz- szetételét követni, kifejezni képes párt igénye. Meggyőződésem, hogy a követelmények és a statisztika értelmesen üsszeegveztethetöek, pártszerveink többsége ezt jól is csinálja. g\ Mi a véleménye a ro- w tációról, a maximum két ciklusra történő választhatóságról. melyet érvényesíteni kellene mind az állami, mind a párttisztségekre. ahogyan azt sokan megfogalmazták? — A rotációnak a gazdasági-intézményi-mozgalmi területek között sokkal irv- tenzívebbnek kellene lennie. A két ciklussal kapcsolatban az a véleményem, hogy itt sem helyes a merev szabályozás. Értem úgy, hogy a párttagság itt is az intézményes garanciákat keresi a vezetési hibák ellen. Szerint tem egy jól működő közélet akár egy év után is kiszűri az alkalmatlan vezetőt és tíz év után is támogatja az alkalmasat, de elfogadom, hogy most bizonyos megkötésekre is szükség van. 0 Milyen szerepet jáísz- halnak a demokratizálódási folyamatban, a társadalmi konszenzus megteremtésében a társadalmi szervezetek? — A jelenleginél jóval gazdagabbat, ez a pártnak is természetes érdeke. Ebben meg nagy lehetőségek vannak. A téziseknek ez a része a párttagság szerir.L egy kissé elnagyolt, kiérleletlen. A politikai intézményrendszer jó működésé sokszínű, önállóan, de összehangoltan is tevékenykedni képes, az érdekek kifejezésének és ütközésének szabadabban teret adó szervezetrendszer és szerveződési lehetőségek nélkül nem képzelhető el. 0 A párttagság örömmel w nyugtázta a mai sajtó sokszínűségét, azt a tényt, hogy a korábbinál bátrabb, vitatkozóbb szellemű újságcikkeket olvashat. Mások viszont azt hiányollak, hoey nem eléggé egyértelmű a sajtó, s valamiféle „irányított cenzúrát” sürgetnek. Ön hogyan látja ezt a kérdést? — Elhiszem, hogy az utóbbi vélekedés szíven ütötte a sajtó munkásait. Kétségtelen, hogy többek között a sajtó is — mint a társadalmi intézményrendszer egyik eleme — forrongó, átalakuló állapotban van. Ennek a megítélése a társadalomban, de a szakmán belül sem egységes. A gyakorlatban nem mindig könnyű a valóság szakmailag is helyes tükrözése, az elkötelezettség és az önállóság között eligazodni. A városi pártbizottság egyértelműen a bátor, vitatkozó, a jobbításban elkötelezett sajtó híve. Ügy gondolom, hogy a Déli Hírlap színvonalas munkája ezt kellően alátámasztja.
