Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
1987-12-12 / 289. szám
Féléves alma mater Játékteii során a nyelvi készséget is vizsgálni fogják, hiszen a követelmények igen magasak lesznek. A négy csoportra bontott osztály az első félévben heti 12 órában, a második félévben heti 8 órában tanulja a nyelvet, mely az őket tanító lektor anyanyelve is egyben. Ezzel párhuzamosan már heti 10 órában a történelmet és a fizikát is németül tanulják. Az oktatás színvonala természetesen más területen sem maradhat el: a reál tudományok megbecsülését jelzi a gimnázium gyarapodó számítógép-állománya is. Az már csak adalék az alapító elsősök tudásvágyához, hogy hétfőnként 16-an franciát is tanulnak önszorgalomból. A Francia Intézet tanára nem tud magyarul, s nem kis „szellemi gyönyörűséget” jelent tanárnak, tanulónak egyaránt, ha francia nyelvtant magyaráz németül, angolul, vagy a metakommunikáció segítségével, azaz: kézzel-lábbal... Kiss József “" Felsőbb osztályba léphet Akár találós kérdés is lehetne: miként képzelhető el, hogy egy iskolában a tanulók átlagéletkora éppen megegyezik az elsősök életkorával? A válasz nagyon egyszerű, csak nemigen jut eszünkbe: csupa elsős jár abba az iskolába... Ez az iskola pedig az Avasi Gimnázium, amely éppen úgy „elsőbe jár”, mint az a 107 gyerek, aki az idén szeptemberben itt kezdte meg középiskolai tanulmányait. + PILLANATFELVÉTEL Ottjártunkkor az osztály- naplók megfelelő rovatába a 15-ik tanítási hét 70-edik tanítási napjanak eseményei kerültek éppen „feljegyzésre”, ha nem is az utókor, de a közelgő féléves bizonyítvány számára. Tűi a mindennapos tanulmányi munkán, az iskola létének eltelt igen rövid ideje alatt is sok minden történt: ezt is napló őrzi, mely az iskola építéséről szóló újságcikkek gyűjteményével kezdődik. A tantestület már össze- szokottan végzi munkáját: hiába azonban a sok éves gyakorlat, egy új iskola kezdeti lépései többet kívánnak mindenkitől. A mindenkibe a gyerekek is beletartoznak, ók az alapítók, nincsenek felsősök, akikre fel lehetne nézni, jó vagy rossz példájukat követni, jövőre viszont már ők lesznek a tekintélyes másodikosok, akik jóindulatú leereszkedéssel figyelik majd az elsősök csetlését-botlását. Az új gimiben van klubélet, diszkó és más egyéb diáklelket gyönyörködtető időtöltés! lehetőség, s már voltak koncertek is. Éppen e héten adott koncertet a 6. számú iskola kórusa és zenekara. Működik már a saját kórus is, mely példátlanul rövid idő alatt vált jól „húzó” csoporttá. + KISHERCEGEK ES KISHERCEGNÖK A Kisherceg történetének egyik legszebb tanulsága a róka megszelídítésének epizódjából vonható le: mert megszelídítette a rókát, felelősséggel is tartozik érte ezután. Az iskola kisher- eegjei és kishercegnői nem rókát szelídítettek, hanem fát ültettek, méghozzá min- ácwfei a sajátját, kis cédujjc Két hordozható nyelvi laboratórium is segíti a nyelvoktatást. és síbörze A nagy érdeklődésre tekintettel a Miskolc Város-. Sportcsarnok a Bánkúi Síklubbal közösen decembei 16-án délután 4 órától ismét síbörzét rendez a sport- csarnok küzdőterén. Várják mindazokat, akik téli sport- ruházatot. sífelszerelést kívánnak cserélni. eladni vagy venni. Ugyanakkor a sportcsarnok galériáján a közelgő karácsonyra tekin- lettel játékbörzét rendeznek, Itt mindazok cserélhetik, eladhatják játékaikat, akik cseretársra, vevőre találnak. Ha sikeres lesz e2 utóbbi kezdeményezés, a karácsonyi ünnepek előtt még egyezer megismétlik. lava] felcímkézve, melyen nevük állt. Érzéseikről fogalmazványt írtak, ezekből kiderül, a kívánatos pedagógiai hatás nem maradt el: közös célt — az iskolaudvar szépítése — valósítottak meg, a felelősség — mindenki tovább gondozza majd saját fáját — mégis egyéni, személyre szabott. Nagyjából ez az a plusz munka, amit egy új iskola beindítása jelent: többről van itt szó, mint új épületről, új padokról. Az alapítóknak közösséggé kell ösz- szeforrnia, s ebben a közösségben benne vannak a tanárok is. Ök, ha kell, szigorúan követelnek, s ha úgy látják jónak, játékosan is nevelnek. Városunk fel- szabadulásának évfordulójára rendezett versenyre a tanári kar is önálló csapatot indított: a nemes küzdelemben egy ponttal lemaradtak, nem ismerték fel a televízió műsorainak szignáljait. Veszítettek egy versenyt, de nyertek rokon- szenvet, szimpátiát a gyerekektől ... + KÉT NYELVEN Legjobb úton halad minden afelé, hogy jövőre már kéttannyelvű legyen az új iskola, méghozzá az országban egyedülálló módon. Ide már haladó „németesek” kerülnek azokból az általános iskolákból, ahol hat éven át heti öt órában tanulták a nyelvet. A felvéjft A most készülő nagy nyelvi laborban a tanulóknak is saját magnetofonja lesz Nemcsak pénzkérdés Eoyetemeink, főiskoláink helyzetéről volt szó Az iparilag fejlett, vagy akár csak közepesen fejlett országokhoz képest is nálunk arányaiban jóval kevesebb fiatal jár nappali tagozaton egyetemre is főiskolára, mint ott. Ez azt jelenti, hogy egyre csökken a szellemi potenciál. (Hát még ha figyelembe vesszük, hogy végzés után hányán hagyják el a pályát!} A felsőfokú oktatási intézetekben — több helyütt — túlméretezett az oktatói kar létszáma, ugyanakkor szakmai felkészültsége nem mindenütt korszerű. Ez utóbbi ténynek egyik — talán legfőbb — magyarázata az alacsony bér, és ami ebből következik: az oktatók kénytelenek más irányú munkákat vállalni, kevés energiájuk jut az önképzésre. A tananyagok, tantervek korszerűsítésre szorulnak, a képzés nem tart lépést a változó követelményekkel. A csökkenő anyagi erőforrások miatt (is) romlottak a kutatás feltételei, az egyetemek, főiskolák felszereltsége — a kevés kivételtől eltekintve — messze van a korszerűtől. Csupán néhány gond azok közül, amelyek sürgős megoldásra várnak, és amelyek orvoslása részben az intézmények, részben irányítóik, „gazdáik” feladata. Alapvetően pénz kérdése az egész, de nemcsak azé. A szellemi megújulásra való készségé, a jobb szervezésé, az intézmények saját gazdálkodásának racionalizálásáé, a felvételi rendszer korszerűsítéséé, az egymással és a főiskolákról, egyetemekről kikerülő szakem- berekket fogadó vállalatokkal, üzemekkel kialakítandó jobb együttműködésé. A kormányt és a pártvezetést egyaránt foglalkoztatja a felsőoktatás helyzete, ezt bizonyítják olyan dokumentumok, mint a felső- oktatás fejlesztésének feladatairól szóló 1981-es határozat, a kormány 1984- ben kidolgozott programja a közoktatás és felsőoktatás fejlesztésére, a Minisztertanács 1986-ban hozott határozata a felsőoktatás intézményhálózata távlati fejlesztésének elveiről, legutóbb pedig az MSZMP Politikai Bizottságának ez év november 3-i ülésén elfogadott határozat a feladatokról, javaslat a teendőkre. Ez utóbbi határozat volt az alapja annak a beszélgetésnek. amelyet a héten rendeztek meg Miskolcon, a pártszékházban. A tájér - tekezleten — mely negyedik volt az ilyen tanácskozások sorában-----Kővári Tibor, az MSZMP KB alosztály- vezetője kérte a miskolci, dunaújvárosi, egri, sárospataki, salgótarjáni, jászberényi és szolnoki felsőoktatási intézmények párttitkárait, hogy mondjanak véleményt a határozatról, illetve javaslataikkal segítsék az abban foglaltak megvalósítását. A célokkal minden hozzászóló maximálisan egyetértett, mint ahogy azzal is, hogy rangsorolni kell a teendőket. elsősorban ami az anyagi források felhasználását illeti. Örömmel vették a felsőoktatási fejlesztési alap létrehozását, amelyből pályázatok útján részesedhetnek az arra érdemes intézmények. A pályázat versenyt jelent, és ebben a versenyben — ez irányú aggodalmuknak többen hangot adtak — nem azonos feltételekkel startolnak a különböző egyetemek, főiskolák. Ugyanakkor azt is többen megfogalmazták, hogy nem várhatnak mindenben a „felső” segítségre, saját házuk táján is sokat tehetnek a felsőfokú oktatási intézmények vezetői a szellemi és anyagi javak jobb hasznosításáért, azok koncentrálásáért, a gazdálkodó egységeknél sokat emlegetett, de az egyetemeken, főiskolákon is meglévő belső tartalékok feltárásáért S*— Kovács-kerámiák karácsonyra Mintha tavasz lenne... — Nem gondoltam volna, hogy év végén meg szalonnát sütök. Tisztara olyan az idő, mintha tavasz lenne. — Hozok hozzá néhány Hla hagymát, seomszéd úr. Tudom, szeretik a gyerekek. — Megköszönöm. A hétvégi kert drótkerítésénél szokott beszélgetni a fiatal, három gyermekes, szemüveges gépészmérnök és a nyugdíjas, egyedül élő géplakatos. Telekszomszédok. Éjszaka esett az eső, de mire a városból leigépkocsiztak a telekre, kisütött a nap. Az asszony a kis kerti ház minden ablakát kitárta, aztán a gyerekekkel nekiláttak takarítani. A mérnök kitámasztotta a kis szerszámos- bódé ajtaját, de nem lépett be a félhomályba. Érezte, hogy hátát melegíti a november végi napfény. Levette a szemüvegét, megdörzsölte orra nyergét, aztán határozott léptekkel visszament a házhoz. — Srácok! — kiáltotta el magát —, szalonnát sütünk. Az asszony a verandán kiegyenesedett, a gyerekek lerohantak mellette az apjukhoz. A szalonnasütés ceremóniája úgy zajlott le, mint eddig. A kőből rakott tűzhely köré ültek a fatuskókra. A napsütésben előtűnt a frissen rakott tűz füstje. Falatozni a verandára mentek. A mérnök nézte kipirult gyerekeinek zsíros ábrázatát, aztán segített kitölteni a színes üdítőitalokat. A táskarádió az asztal közepén ontotta a zenét. A mérnök — miközben borotvaéles zsebkésével falatozott — a kerten felejtette tekintetét. melynek erdőirtási gyepjét ö törte fel, a fákat, amelyeket ő ültetett, gondozott. A két birsalmafa törzse szertelen ágai koromfeketék. a bársonyos mélyzöld levelek még alig sárgállanak, egy-két iermés, alma élénksárgája mintha nem is ezeken a fákon nőtt volna. A diófák barnás törzse még fényük az éjszakai esőtől, a kérgükön lévő repedések úgy világítanak, mintha mészszel kenték volna be. Az almafáknak már csak a koronáján van kevés megbámult levél, s piroslik néhány alma. A szilvafák a kert végén megvannak, a verandáról is jól látszanak az apró ágacskák. A ribizlibokrok alján, mint fonott kosarakban, összegyűlt a sok lehullott levél A málna bokrai olyanok, mint a kicsépelt szalmaszálak, az egres, a büszke bokrain jól látszanak a megcsontosodott. megbámult tüskék. A virágágyásokról a sok virág nemrégen elvándorolt a temetőkbe... A mérnök kissé kesernyésnek érezte az előbb még finom falatokat. Gondosan megtörölte zsebkését, bekattintotta és felállt. A felesége kérdőn nézett rá. — Melegen jó ez is — mondta a férfi. — Ha kihűl, megkeseredik, talán a hagymától. .. Elindult a szerszámosbódéhoz. közben visszarúgta a lába elé kerülő labdát a srácoknak, és arra gondolt, hogy lassan megint eltelik egy esztendő... Kovács Éva keramikusművész munkái a legkeresettebbek a Kossuth Művelődési Ház karácsonyi vásárán, ahol képző- és iparművészek alkotásait kínálják. (A Kovács Éva-kerámiák ára 2000—2500 forint, népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a vásár szervezői újabb és újabb „szállítmányokat” kérnek és kapnak a művésztől.) Szívesen veszik a vásárlók Illés Sándor 140 forintért kínált kerámia gyertyatartóit is. A vásári választékban szerepelnek bőrmunkák, tűzzománcok. ezüstékszerek. A Kossuth utca 11. szám alatti Űj Zenei Műhely A Miskolci Üj Zenei Műhely legközelebbi hangversenye december 15-én, este fél nyolckor lesz a Bartók- teremben. Vezényel: Sehne- czi György. Közreműködik Stephan Korody Kreutzer és Apró László. házban hétköznaponként délelőtt 10-től este 6-ig. szombaton és vasárnap 10-től 2 óráig állnak az éraeklődők rendelkezésére.
