Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-31 / 303. szám

Bemutató a Játékszínben Jövőre a Galériában iz építész és az asszír császár Fernando Arrabal neve és munkássága alighanem kevés­sé ismert Magyarországon. Csaknem Száz színdarabot irt a Franciaországban élő spa­nyol szerző, ezek közül kettőt játszottak eddig nálunk. Har­madikként Az építész és az asszír császárt mutatta be a Nemzeti Színház a Játékszín­ben. A kétszereplős darabot 1965-feen írta Arrabal, és a mjívet ét korabeli francia kritikák elragadtatott han­gon dicsérték. Lelkesedésük­ben — ma látva és olvasva a színművet — nem tudok osztozni. Egy. nevenincs szigeten szűr télén . alakváltozások kö­zepette ‘folytatja morbid, iro­nikus, groteszk, lírai játékát két férfi: a már ki tudja, mióta ott élő primitív lény, és a •' repülőgép-szerencsét­lenség következtében oda- pottyant entellektüel. Hogy kik ők valójában, az nem derül ki, de nem nehéz rá­fogni, hogy a szerző általá­nos emberi értékek — és ér­téktelenségek — hordozóiul találta ki alakjait. Sokfélé 'szerepbe bújik az a bizonyős ősinké — az épí-' tész —‘éS' társa, az asszír császár. Olyannyira, hogy — végső poénként — fel is cse- réfr őket Arrabal, egy bur- leszkbe hajló kannibál la­koma befejezéséül. Addig pe­dig pedig szüntelenül ját­szanak: papot és apácát, bí­rót és anyagyilkost, varázs­erejű természeti lényt és re­metét­A darab ..üzenete” körül­belül ez: ilyenek vagyunk, mi, emberek. Gyávák és hős­ködők, szelídek és vadak, bi/ffűT ésy?éléhkék, útkeresők é.rtéétftakon tJOlvbtígók, hadd ne- ífbly tassám ? Csák ; éppen —«szerintem — üzenet ide, üzepet oda, maga a darab hiányzik. Pontosabban: sok kis" darab van. durván, talán némileg- igazságtalanul fo­galmazva: helyzetgyakorla­tok sora Ezeket a helyzetgyakorla - tokait két kitűnő színész ki­válóan oldia' meg tíregyán Péter (a császár) és Mihály­it Győző (az építész) jobb ügyhöz méltó módon nyújt­ja tehetsége színe-javát. In­tenzív jelenlétük figurák, jellemek, sorsok tucatját vo­nultatja fel. Az ő nagysze­rű játékuk és Szőke István ragyogó rendezése, bravúros Újévi koncert Híres operaslágerek, ket­tősök, ■ nyitányok, polkák es keringók szerepeinek a szín­házban 4-én, este fél 8-kor kezdődő újévi koncert mű­során: A Miskolci Szimfo­nikus Zene Kart az osztrák Wolfgang Gabriel és az együttes művészeti vezetője, Kovács László .vezényli. A közreműködő énekművészek: Zempléni Mária és Gregor József. Felvételi > tájékoztató Megjelent, és a könyves­boltokban kapható a Felső- oktatási felvételi tájékozta­tó 1988, valamint a Felvéte­li feladatok és esélyek 1.987 című kiadvány. A felsőok­tatási felvételi tájékoztató részletesen ismerteti a fel­vételi vizsgára vaió jelent­kezés' feltételeit és módját, az 1988-ban induló szakokat, és szakpárokat, valamint a felvétel intézményenkénti és tantárgyi feltételeit. A fel­vételi féladatok és esélyek című kiadvány az 1987. évi felvételi feladatokat és azok Megoldásait tartalmazza. Új elgondolás szerint szer­vezi kiállításait a Miskolci Ga­léria 1988-tól. Mint Dusza Éva, a galéria igazgatója elmon­dotta, a képzőművészet egy- egy ágát árnyaltan kívánják bemutatni a tárlatlátogatók­nak. Ennek alapján a jövő év­re tervezett tizenegy kiállítás­ból hét festőművész tárlata lesz. A következő években a szobrászok, grafikusok és más ágazatok képviselői kapnak bemutatkozási lehetőséget. A jövő évi tárlatok soro­zatát január 18-án az „újra felfedezett” Tornyai János festőművész képeinek bemu­tatásával kezdik. Az anyagot a Magyar Nemzeti Galéria, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum gyűjteményéből vá­logatták össze. Bemutatásra kerülnek azok a képek is, amelyeket a közelmúltban volt lakása tatarozásánál, a padló alatt találtak meg. S ha már a jövő év a „fes­tészet éve” lesz, folytassuk a felsorolást a további festők tárlatával. Bemutatkozási le­hetőséget kap júliusban a Vologdai festőművész. V. Ny. Mit tudott a gyerek? A kétnyelvű gimnáziumok felvételijén >k Bregyán Péter és Mihályi Győző az előadás egyik jele­netében. (Jármay György felvétele) szcenírozása (gondolok pél­dául a „kellékesek” szere­peltetésére és a végső, sze­repcseré«» „bűvészmutatvány­ra”) sok örömteli percet sze- tez a nézőnek, de darabot ők sem tudnak a színpadra varázsolni. Azt hiszem, lejárt az ide­je az ilyenfajta abszurdnak. Legalábbis ennek a műnek. Ami annak idején meghök­kentő. izgalmas, polgárpuk­kasztó, újszerű volt (lehe­tett), az ma legfeljebb jól- rosszul sikerült bohóctréfák sora. Kér ént- díszletében, Fekete Mária “jelmezeiben játsszák Az építész és az asz- szír császárt, amelyhez Papp Zoltán szerzett kísérőzenét. Szabados Gábor Rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg az idén is a kéttannyelvű gimnáziumok iránt. A felvételik „tisztasága” érdekében a tanulók név nél­kül, a személyi számukkal szerepeltek, a feladatlapokat számítógéppel értékelték. Csak a döntések meghozata­la után azonosították és ér­tesítették név szerint a fel­vételizőket arról, sikerült-e valamelyik intézménybe be­kerülniük. Ahol az értesítésben nem közölték a tanuló által elért százalékos eredményt, az ér­deklődő szülő — a gyerme­ke személyi szántának isme­retében — megtekintheti azt a Megyei Pedagógiai Intézet (Miskolc, Marx Károly u. 96.) portáján 1988. január 30-ig, munkanapokon 8—16 óra között, illetve azt is meg­tudhatja, az adott intéz­ménybe milyen póntszammal lehetett bejutni. _ ^ __ Akiket “ részletesebben ér­dekel a gyermek által meg­oldott feladatlap és a javí­tása, ebbe is betekintést nyer­hetnek Budapesten, az Or­szágos Pedagógiai Intézet­Osztálykülönbség A vasútállomáson volt dolgom a minap. Ott találkoztam örök és elválaszthatatlan barátommal, Mindig Alajossal. Az aluljá­róból jött fel és a villamos felé igyeke­zett, ' de már messzi­ről feltűnt, mennyi­re bizonytalanok a léptei — pedig az aszfalt nem volt csú­szós! — és mikor mellé értem, italsza­got is éreztem. Em­beremlékezet óta is­merem, de sosem tudtam, hogy italozó természetű. Márpe­dig mostani állapota ezt igazolta. Rá is kérdeztem, nem tit­kolva csodálkozáso­mat. Mire — kissé akadozva — a követ­kezőket mesélte el: Tudod nagyon jól, hogy főelőadó va­gyok a Felhőgomolyí- tó Vállalatnál. Ezt jegyezd meg jól: fő­előadó. Ez azért fon­tos, mert barátom a Ködfényesítő Válla­latnál osztályvezetői rangban szenved. Egyébként a barát­ság a szakmai talál­kozásokon alakult ki köztünk. Munkaterü­letünk érintkezik, sokszor kell ezt-azt közösen megolda­nunk. Ügy hozta a sőrs, hogy az utóbbi időben gyakran kel­lett együtt utaznunk, mint ma is, Buda­pestre. meg szerte az országba a különböző megyei hasonló vál­lalatokhoz. Tovább­képzés, országos el­igazítás, tapasztalat- csere, társvállalati kapcsolatok, miegy­más. Köztudott, hogy mostanában köd- és felliöügyekben meny­nyi a teendő. Nos, első alkalommal, amikor együtt utaz­tunk, a pályaudvaron kitűnt, hogy nekem második kocsiosztály­ra szóló jegyem van, neki meg első osztá­lyú. Én ugyanis fő­előadó vagyok, ne­kem csak második osztályú jegyet térít a munkahelyem egy elöregedett előírás szerint, neki meg, első osztályút. Közös mert osztályvezető, értekezletre mentünk, s hogy megbeszél­hessük dolgainkat, együtt kellett utaz­nunk. Mit tehettünk? Bementünk a büfé­kocsiba. Ott ugyanis demokrácia van, ott nem érvényesül ez a feudalizmusból itt maradt osztálytagoló­dás. Mellesleg ez pont olyan, mint a 31 forintos napidij, amiből a vezetőknek hat forinttal több jár, merthogy ők bizonyá­ra többet esznek, s csak mellékesen jegy­zem meg, hogy kö­zös fővárosi trösz­tünk alagsori étter­mében a reggeliért 38. a nagyon szerény, ásványvízzel leöblí­tett ebédért 108 fo­rintot kértek. De maradjunk egyelőre a büfékocsiban. Né­mi söröket fogyasz­tottunk. külföldit, mert csak az volt, s mert a vonat 40 per­cet késeit, annyival több sör is fogyott, így kezdődőit. S mert tértijegyem volt, visszafelé is így utaztunk kollégamr mai, lassan már ba­rátommal. Legköze­lebb én is első osztá­lyú jegyet vettem. Elszámolták kis hűm- mögéssei, de pár nap múlva központi revi­zorok jöttek a Felhö- gomolyító Vállalat­hoz — nem második osztályon! —, s meg­kifogásolták az én élösködésemet. Azó­ta csak második osz­tályra váltok jegyet, de barátommal a bü­fékocsiban utazunk. Legutóbb például Miskolctól Szombat­helyig. Tudod, meny­nyi ital fogy el egy ilyen hosszú úton? Közbevágtam, s azt próbáltam ma­gyarázni, hogy rossz a kiindulása bará­tomnak, mert a helyi vállalati igazgatónak állítólag joga van bi­zonyos esetekben személyre szólóan egyes dolgozóknak az első osztályú utazást állandó jelleggel is engedélyezni. A ren­deletet persze nem ismerem közelről. De ezt a hitemet erősíti az a tény is, hogy a vállalatnak van egy kézről kézre járó ál­landó szabadjegye, amit Mindig Alajos is megkaphatna, ha ügyesebb lenne, s ez a szabadjegy első osztályra szól. Mindig Alajos le­mondóan legyintett: — Lehel, hogy van ilyen rendelet, vagy engedély, egyéb vala­mi országosan, de a Felhögombolyítónái ezt nem ismerik. Ná­lunk egyébként is az a jelszó, hogy „Nem! Nem lehet! Nálunk ezt nem lehet!” Ez van. Ez így megy má r hosszú hónapok óta. Lassan rászok­tam az ivásra, s már akkor is betérek egy italra a presszóba, vagy borkóstolóba, ha nem utazom. S éppen eközben adó­dott az újabb dilem­mám: vajon, ha utaz­nom csak második osztályon lehet, mi­lyen kategóriájú ven­déglátó létesítmény­be térhetek be? Mert ott négy osztály is van. Lehet, hogy éti csak hamburgert ehe­tek a Keleti peronján és az ablakon át nézhetem osztályve­zető barátomat, míg az első osztályú res­tiben öt napidíját fi­zeti ki egy szerény ebédért? ... Benedek Miklós ben (Bp„ Gorkij fasor 17— 21., I. emelet, 143. szoba) 1988. január 22-én és 29-én délután 4—7 óra közötti idő­ben. Korbakov. aki több alkalom mai volt a miskolci művész­telep vendége. Az ősz folyamán láthattál az érdeklődők a Szentendre művésztelepen alkotó fia‘ta képzőművészek. Lugo s\ László. Zárnbó István :í Szirtes János festőművé-'elt közös tárlatát. Ugyancsak ősszel mutatkozik be a mis­kolci közönségnek a Kősze­gen élő és alkotó Bartha László festőművész, életmű­kiállításával. A festőművészek tárlatain kívül, helyet ad a Galéria Feledy Gyula Kossuth-díias grafikus gyűjteményes kiál­lításának. a miskolci grafikai biennáléról már ismert Kö­nig Frigyes és Lengyel And­rás grafikusművészek alko­tásainak. Tavasszal rendezi meg kiállítását Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmű­vész. Ezenkívül fotó- és népmű­vészet-kiállítás gazdagítja és színesíti a jövő évi kiállítási naptárat. K. L. Szívfájdalom Az üzlet, az eladhatóság, a közönség becsalogatása a film­színházakba a legnagyobb filmgyártókat is érintette, és bizonyára érinti ma is. gyógy­írnak a bevételi veszteségek eUen, egy. időben a szuperpro­dukciók látszottak, majd min­denféle kitalálások — erőszak, vér, meztelenség terjedése a filmvásznon, ami bizony jócs­kán begyűrűzött hozzánk is. Terjedt az ilyen film, mint az aluljáró-irodalom, s ugyanúgy, mint emez, abban a hitben, hogy pótolni tudja a mozifil­met, mint ahogy ez utóbbi is azt hiszi, hogy helyettesíteni tudja az irodalmat. Mostaná­ban viszont úgy tűnik, más járható utak is mutatkoznak. Egymás után találkozunk job­bára ismeretlen stúdiók, for­galmazók, gyártók filmjeivel, amelyek néhány olyan alkotó összefogásából születtek, akik az emberi érzelmek gazdag tárházához fordulnak vissza, amikor a közönség kegyeit keresik. És mintha jó úton járná­nak. Egyre több azoknak az embereknek a száma, akik megelégelték a szuperlénye­ket, és hús-vér embereket, normális emberi érzelmeket és arcokat keresnek a film­vásznon. A Szívfájdalom című szí­nes, szinkronizált amerikai film is ilyen nézőseregre számít. Emberi helyzetből in­dul ki, nevezetesen abból, hogy a tapasztalatlan kis­mama nem tudja eldönteni, születendő gyermeke, élete két férfija közül, melyiket tekintheti majd édesapjának. Illetve, csak a saját számí­tásai szerint gyanakszik ar­ra, hogy nem a férje gyer­meke apja. És ebből bizony sok bonyodalom származik. A fiatal pár szétköltözése, a kismama összebarátkozása egy nagyon talpraesett ba­rátnővel. akinek kelteinél enyhén Szólva több férfi volt az életében, de ez tragédiá­hoz soha nem vezetett — csak éppen a filmen majd­nem. Aztán tovább már nem is az a kérdés, hogy mi lesz a gyerekkel, mert a két nő természetesen felnevelné, ha­nem az, hogy az ilyen ösz- szekuszálódott életek hogyan, milyen befolyások alatt, mi­lyen érzelmi indítékok kö­vetkeztében igazodhatnak el. S mindez szépen, fordula­tosán. hihetően bonyolódik Életerős, egészséges, minden más feladatra is alkalmas színészek nem átallanak egy­szerű érző emberek lenni, s rendezőjük sem akar egyből világhírűvé válni. Olcsó, él­vezhető. eladható filmet akarnak csinálni, a semmi másra nem kacsintgató film­művészet keretein és lehető­ségein belül maradva. Mar­gót Kidder, Annie Potts, Robert Carradine alakítása és Donald Shebib rendezése, olyan filmet eredményezett, ami nem biztos ugyan, hogy szívfájdalmat okoz bárkinek is, de amilyet bármikor szí­vesen megnézünk. Gy. G. * Margot Kidder és Annie Potts, a S*vfAiialom fűta replöi, Donald Shebib filmjében.

Next

/
Thumbnails
Contents