Déli Hírlap, 1987. július (19. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-01 / 151. szám
A DH várospolitikai fóruma Vita a lakások minőségéről Atugorható-e a magas mérce? ■ Borsosabb ár, nagyobb igény ■ A legolcsóbb a tökéletes munka ■ Kettős szorításban A Béke mozit tatarozzák. Ezzel együtt átépítik a lépcsősort is — ez pedig már a te~ recske képét is formálja. Mi lesz a terecskével? A Sötétkapu háta mögött Minőség csak huzavona árán? — ezt a kérdést tettük fel nemrég cikkünkben, amelyben arról volt szó, hogy mostanában elég nehézkesen megy városunkban az OTP-lakások átadása, a magasra emelt minőségi mércék miatt. A jobb minőség természetesen a lakók érdekeit szolgálja, ám az átvételi huzavona a lakásra váróknak sokba kerülhet — például fizetni kell az albérletet. Az ügyben érdekeltekkel _ Bánhegyi Árpáddal, a BÁÉV vezérigazgatójával, Szekrényi Jenövei, a MIBER igazgatójával és Gyulai Lajosáéval, az OTP megyei igazgatóságának főmérnökével — megpróbáltunk választ keresni a kérdésekre. Szekrényi Jenő: — Akár van minőségi mércét emelő jogszabály, akár nincs, a kivitelező mindig első osztályú minőségre szerződik. A használatot nem gátló hibát is fel keli venni a listára, és ki kell javítani az átadás előtt. A MIBER igyekszik közvetíteni az átadáskor a vevők igényeit, hiszen manapság hatalmas összegeket kell fizetni egy lakásért. Az, hogy néha kicsit „zötyögősen” megy a lakások átadása, nemcsak a minőségi követelményeknek tulajdonítható. Pénzszűkében kis területeken: dolgozunk, ahol minél gyorsabban kell eredményt, azaz lakást produkálni; a szervezés így jóval nehezebb, mint régebben, a nagy egybefüggő területeken. A beruházó közvetíti az érdekeket, a kivitelező pedig szívja a fogát,' ha a lakás kész, de mégsem juthat a pénzéhez az apróbb hibák miatt. Bánhegyi Árpád: — Már tavaly és tavalyelőtt is jóval jobb minőségű lakásokat építettünk, mint régebben, mert megváltozott a építőipar helyzete is. Az az igazság, hogy nekünk a legolcsóbb az lenne, ha rögtön tökéleteset építenénk ... De ahogy mi javítottunk a minőségen, úgy változtak az igények is: jórészt a lakásárak miatt Ráadásul ma városbelsőkben dolgozunk, ahol bonyolultabb munkát szervezni, a változatosabb külső megjelenéshez pedig nagyobb igénybevételnek kell kitenni a panelgyártó sablonjainkat. Ez nagy hibaforrás, növeli a befejező munkák mennyiségét. Sok bajunk van a beépített anyagokkal is. A rossz nyílászárók miatt állandóak a viták, és nem tudjuk érvényesíteni kifogásainkat a gyártókkal szemben. Szerintünk az építőipar jelenlegi háttéripari helyzetével tökéletes lakást nagyon nehéz előállítani. Az átvételnél valamennyire rugalmasnak kell lenni, például abban, hogy kompromisszumként, a kisebb hibákért cserébe engedjünk a lakás árából. A lakásokat nem a lakók veszik át, hanem az OTP. Ha valami hiba akad, akkor az OTP-nek kell közvetítenie a vitákban. Gyulai Lajosné: — Az az alapállásunk, hogy olyan minőségű lakást vegyünk át, amely megfelel a vevőknek. Igen sokat fizetnek a lakásért, és így érthető, hogy nem mindegy, rendezett-e az épületek környezete vagy sem, van-e rozsdafolt a kádon, a mosogató alján. Késleltetheti a költözést az is, hogy amíg egy tömbben a lakásoknak több mint a fele nincs átvéve, addig azoknak sem adhatjuk birtokba otthonukat, akik már kifizették. Az is előfordul, hogy a tanácsi listán szereplők közül sokan visszalépnek, mert kiderül, hogy nem tudják kifizetni az összeget. Azzal próbálkozunk most, hogy minél hamarabb összeadjanak a listák, mozogjon a hivatali gépezet, amíg készül a lakás. Csakhogy ez tovább nehezíti annak elérését, hogy az OTP és a lakók csak akkor kössenek üzletet, ha teljesen kész és megtekinthető a lakás ... * A beszélgetésből kiderül, hogy mindenki egyetért abban: hibátlan lakások kellenek. Ügy látszott, hogy nem hiányzik a készség sem arra, senkiből, hogy az apróbb vitás ügyekben megegyezzenek. Mindez persze nem történhet a lakók rovására — ebben is teljes az összhang. Nem lesz könnyű dolguk egyébként a jövőben az építőknek, beruházóknak, hiszen nemcsak arra született üj jogszabály, hogy keményebbek a minőségi követelmények a lakásátadáskor. Hanem arra is, hogy a csúszó átadási határidők esetében nagyon kemény kamatokat kell fizetni. A szorítás kettős, ám azt ma még senki sem látja világosan, hogy vajon ezeket a költségeket ki fogja viselni, ki vállalja magára majd az anyagi felelősséget, ha odébb tolódik egy határidő. Egy bizonyos: a lakók nem lesznek kevésbé igényesek a jövőben sem. és a városépítésben is a magas színvonal marad a vezérlő elv. A közlekedés rendjére vonatkozó határozatokat szövegező városatyákat a gyakorlatban sokszor érte kellemetlen meglepetés. így történt ez 1898-haíi is, amikor a közlekedési rendszabályok közé ötödik paragrafusként bekerült az a rendelkezés, hogy a teherszállító járművek kerekeit három hónap elteltével tíz centi széles kerekekre kell kicserélni, az utaik megóvása érdekében. A teherszállító szekerek kerekei akkor még vasab- roncsos fakerekek voltak. A szabályrendelet utasítása ellen a miskolci szállítók támadást indítottak Wilhelm Herman vezetésével. A gondjuk az volt, hogy a széles és ezért súlyos keréktalp lassítja a haladást és drágítja a szállítási költséget. Ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy a forgalomban levő szekerekre nem lehetett felszerelni a nagy kerekeket, új járműveket kellett volna csináltatniuk. Wilhelm Herman és társai véleménye szerint a Tekintetes Tanács feltehetően még sohasem látott tíz- centis kerekeket. Miközben az írásbeli „háború” folyt a tanács és a fuvarozók között, a város utcáin továbbra is akadálytalanul közlekedtek a keskeny kerekű szekerek. Közlekedésüket a rendőrség hallgatólagosan tudomásul vette, ehhez az elnéző magatartáshoz a megjte aiisSzeretnem tudni, mi lese a Béke mozi előtti kis tér sorsa: vajon rendbehozzák-c a Széchenyi út átépítésével egyidőben? Mikor és mit szándékoznak itt kialakítani a városépítők? Minderről Kántor Zoltán érdeklődött a Déli Hírlap várospolitikai fórumának címzett levelében. Való igaz, hogy az ÉÁÉV már felvonult a Széchenyi út „villanyrendőrtől'’ a Tanácsház térig terjedő szakaszára is, és megkezdték az ut- és közmúfelújítasi mtmpánja is csatlakozott, árki szóban — az írás kellemetlen következményekkel járt volna — arra utasította a rendőrkapitányt, hogy ellenőrzéseik során ne vegyék figyelembe, hogy a kerekek csak hét centi szélesek. Meg is indokolta az utasítást azzal, hogy Miskolc kiépítetlen, rossz utcáin nem lehet tízcentis kerekekkel közlekedni. Ez a helyzet persze sokáig nem volt fenntartható, hiszen a városi tanács is tudomást szerzett arról, hogy a rendelkezést senki nem hajtja végre. A hatóság tekintélyét helyreállítandó, a közgyűlés módosította a rendelkezést; a rugó6 kerekek méretét: hét centiben, az egyéb kerekekét tíz centiben állapították meg, és elkerülendő a további vitát, a határozat végrehajtását öt évre felfüggesztették. A meglehetősen furcsa intézkedés abból a meggondolásból született, hogy öt év alatt kiépülnek a város útjai, és akkor a szállítók nem ágálhatnak többé a széles keréktalpak ellen. Az ötéves türelmi idő 1904-ben lejárt és a polgár- mester utasítására a rendőrség megkezdte a fuvarozók büntetését, akik természetesen az öt év alatt sem cserélték ki a kerekeket. A zsebbe vágó rendelkezés ellen ezúttal a Borsod— miskolci Gőzmalom kezdte meg a harcot. A rendelkekakat. Joggal tételezi fei olvasónk, hogy ugyanúgy, mint a Royal-köz esetében, vagy a Centrum előtti térnél, nemcsak a szűkén veit Széchenyi út születik újjá, hanem az ide nyíló te- recske is. A Béke mozi előtti kis tér valaha a Rákóczi utca eleje volt, csakhogy a déli terelőút ezt a területet elvágta a Rákóczi utca többi részétől. Valóban minden amellett szól, hogy érdemes foglalkozni ezzel a terecskézést megalkotó városi tanács szakértelmére vonatkozó kritika a maloirrtársaság kérvényéből sem hiányzik: „Kénytelenek vagyunk feltételezni, hegy a tekintetes tanács nem vett magának fáradságot arra, hogy egy hót centiméter, illetve tíz centiméter szélességű keréktalpból összeállított kocsikereket és egy ilyen kerekekkel ellátott kocsit megtekintsen, illetve ilyen kocsit kipróbáljon. Ha a tekintetes tanács fáradságot venne magának ily kocsikerék, s ily kerekekkel ellátott kocsi kitapasztalására, meggyőződnék róla, hogy ily kerekekkel terhet szállítani lehetetlen.” Miután a tanács a kérelmet elutasította, a malom a közgyűléshez fordult orvoslásért, és sikerrel járt. 1905. szeptember 7-én a közgyűlés, mint „célra nem vezetőt és végre nem hajtha- tót” hatályon kívül helyezte az ötödik paragrafust. A döntést hozó közgyűlés ösz- szetétele nagyban hozzájárult az eredményhez; a tagok fele része választott polgár volt, másik része a városban legtöbb adót fizetőkből állt, köztük volt a Borsod—miskolci Gőzmalom képviselője és még számos bérfuvarozó. (Sorozatunk következő részét jövö szerdán közöljük) Seresné dr. Szegüli Anna vei, mert hangulatos, öreg házak szegélyezik — itt van a Rákóczi-ház, és rögtön mellette egy másik műemlék jellegű épület — és a mozi, valamint a kis üzletek, a Halászcsárda jelenléte valóban nyüzsgő életet varázsol ide. Kelemen István városi főépítésztől megtudtuk, hogy már készítik a közműterveket az Eszaktervnél: ugyanis első lépésben jelentős és költséges közmú- átépítést kell itt végrehajtani. Nincs most arra mód, hogy a Széchenyi út felújításával egyidőben, egyszerre teljesen elkészüljön a tér, de a munka megkezdődik, és néhány éven belül be is fejeződik. Tatarozzák például már most a Béke mozit, és ezzel együtt, a homlokzat, valamint a lépcsősor felújításával változik a tér képe is. A környéken élők a te- ho forintjait egy ide elhelyezendő ivokútra szeretnék szánni. Az ivókutat 1990-ig mindenféleképpen felállítják: hasonló lesz. mint amilyet ma a Tanácsház téren, a „lila ház” mellett láthatunk. A főépítész véleménye szerint a térről mindenféleképpen ki kell zárni az autókat: csak azok gördülhetnek be, akik házuk udvarára kell, hogy behajtsanak, vagy árut hoznak a vendéglőbe. Gyorsítja a tér újjászületését az is, hogy a Rákóczi-házban fagylal- tozót, hangulatos kerthelyiséget, cukrászdát akarnak nyitni a vállalkozók. Ha elkészül a közműátépítés, akkor nincs akadálya a burkolatcserének, a tér megszépítésének sem. I tanács-vö megtárgvalja Holnap délelőtt ülésezik a Miskolc Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Elsőként a betegségek megelőzését szolgáló egészségügyi szűrés— gondozás és egészségnevelés helyzetéről szóló jelentést vitatják meg. A másik fontos napirendi pont: a belváros rehabilitációjával kapcsolatos feladatok végrehaj-' tásáról szóló tájékoztató. piaci igény, és más lett az $ A kivitelező mindig első osztályú minőségre szerződik. (k—ő) A miskolci közlekedés törtéoete 4, Csak széles .
