Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

A DH várospolitikai fóruma Vita egy hotel körül Korábban már tudósítást közöltünk arról a tárgyalásról, amelyet városunk tanácsa és a HungarHotels folytatott egy új szálloda felépítésének érdekében. Hírül adtuk, hogy az új miskolci szálloda helyéül a Tízes hon­véd utcán lévő telket szemelték ki. Bodo- nyi Csaba építész, az Északterv főmérnöke, országgyűlési képviselő kétségeit fejezte ki, hogy valóban ez a legelőnyösebb választás. A Miskolc Városi Tanács és a HungarHo­tels vezetői azonban úgy vélik, hogy ez a legmegfelelőbb megoldás. Várospolitikai fó­rumunkban most mind a három vélemény­nek helyet adunk: szembesülhetnek egy­mással Bodonyi Csaba, valamint Kelemen István városi főépítész és Szebeni Zalán, a HungarHotels Miskolci igazgatójának érvei, ellenérvei. • SZÁLLODA A TÍZES HONVÉD UTCÁBAN? Ezzel a belső címmel tudó­sít a Déli Hírlap február 20-1 száma Miskolc uj városi szál­lodájáról. Igaz, a cím végén nem volt kérdőjel, nem is le­hetett, hiszen egy döntésről kaptunk tájékoztatást. A kér­dőjel azért került a cím után, hogy jelezze a hely kiválasz­tásával kapcsolatos építészeti kétségeimet, van némi fenn­tartásom a cikk sajátos érve­lésével kapcsolatban is, mert ügy érzem, hogy a hely ki­választását alátámasztó pozi­tív elemek kiemelése, s a gyengítő negatívumok elhall­gatása nem ad hiteles infor­mációs környezetet a döntés­nek. (Nem az újságíróval vi­tatkozom.) A helykiválasztás­sal kapcsolatosan egyszer már adtam írásbeli döntéselőkészí­tő véleményt az újságcikkben is felsorolt telepítési változa­tokra. A célra szervezett szak­mai konzultáción személyesen nem tudtam megjelenni (ezért írtam le álláspontomat), s így nem tudom, hogy mi került az említett „javaslatcsomag­ba”. Akkor leírtam, amit most lelkiismereti okokból megis- métlek: az új városi szálloda Tízes honvéd utcára telepítése a felmerült változatok közül a legkedvezőtlenebb, szálloda telepítésére szinte alkalmatlan, illetve olyan kompromisszu­mokkal és nehézségekkel ter­helt (előnyök nélkül), ame­lyeket nem érdemes vállalni, s amelyek mellett építészeti­leg előnyös megjelenésű, von­zó, jól üzemeltethető szállodát nem lehet itt felépíteni. Mi­ért? Több okból: 1. Mert igaz ugyan, hogy a terület üres és „több, mint 12 ezer m2” ‘nagyságú, de kedvezőtlen geometriával. Kb. 400 m hosszú, kb. 30 m széles. A 30 m szélesség­ből a telekhossz 2/3 részé­ben 20—22 m, 1/3 részében 10—15 m sáv építhető be (figyelembe véve a Tízes honvéd u. nyomvonal módo­sítását és szabályozási szé­lességét, a bővülő MSZMP oktatási központ parkolóigé­nyét is kielégítő leállósávot, a közműveket, s a lakók ál­tal ültetett fasort.) A terü­let adottságait jól ismerem — eddig három tervet készí­tettem ide. Ha a keskeny telken 100 szobás szállodát hosszirányban az úttal pár­huzamosan helyeznek el, úgy a K—Ny tájolás miatt — gazdaságos középfolyosós elrendezésnél — a szobák fe­le délre az út felé, míg a másik fele É-ra, a lakóte­lep, illetve a tehermentesítő út felé néz majd. Az előny­telen északi tájolás csak a gazdaságtalanabb oldalfolyo- sós elrendezéssel kerülhető el. Ha a szobák É—D-i irá­nyú középfolyosóra — tehát keresztirányú — az útra merőleges tömegrészbe szer­veződnek, úgy a 20—22 m beépíthető szélesség mellett minimum 10 emeletes épü­lethez jutunk. De a kis te­lekmélység gondot okozhat az étterem és konyha kap­csolatában, s az említett te­niszpályák elhelyezésében is. 2. A 400 m hosszú telket a szálloda egyedül nem tölt­heti ki, s így kérdéses mi lesz mellette, és hogyan lesz a Tízes honvéd utcától épí­tészeti értelemben újra ut­ca? 3. „A szálloda szépíteni az itteni meglehetősen sivár építészeti környezetet” írja a cikk. Másképpen: egy si­vár lakótelepi környezetbe telepítünk egy városi szál­lodát, amitől azt várjuk, hogy „a belváros egy kicsit ki is nyújtja határát”. Ez a gondolatmenet hibás. Funk­cionálisan nem a belváros­nak van szüksége a szállo­dára (idegenek lakják), ha­nem fordítva, a szállodának van szüksége a belváros hangulatára és közelségére. Vagyis nem a szállodával kell a városiasságot „exten- zíve” kiterjeszteni, hanem a szállodát kell a már kiala­kult intenzív városias kör­nyezetbe helyezni. (Gondol­junk a budapesti új szállo­dákra, vagy a régi miskol­ciakra. (A Tízes honvéd ut­cán ez a városi szálloda sa­ját „városiasságára” lenne utalva, csakúgy, mint egy zöldövezeti gyógy-, vagy üdülőszálló, vagy a Júnó Szálló, vagy a joggal el­vetett népkerti javaslat is. A hely atmoszférája nem szálloda-hívogató. Gyalo­gost itt ma csak elvétve lát­hatunk. S ha ide települ­ne a szálloda, csak kb. 150 —200 vendég (!) célforgal­mát jelentené. Azt jelenti ez, hogy a belváros kiter­jesztésének funkcióját, az „összekötő” szerepet a szál­loda — nyugodjunk bele — nem tudja megteremteni, mert azt csak a sokcélú funkciók vonzása révén, sok­féle ember átmenő forgalma hozhatja létre. 4. A területről semmiféle előnyös kilátás nem nyílik, pedig egy igényes szállodá­hoz és éttermeihez a vizu­ális élmény feltétlen hozzá­tartozik. S mit olvashatunk a terület­re vonatkozó régebbi javasla­tokról? (A Déli Hírlap ezt ré­gebben többször és pontosabban megírta.) A cikk ezt írja: „... itt lesz az összekötő városrész 6-os tömbje”. Ez így pontatlan, ugyanis a 6-os tömb most is ott van, csak ebből a lakóépületek épültek fel csupán, a norma­tive is hozzátartozó alapfokú (!) ellátásból pedig semmi. Az or­vosi rendelők és gyógyszertár ma is lakásokban kényszerül­nek „működni”. A hiányzó áru­házát nagyságrendjében vagy igényességében aligha pótolja az Eszperantó téri épületmarad­ványban levő kis „népbolt”. Ezek lettek volna az intéz­ményközpontban ; valamint vá­rosi fiókkönyvtár, üzletek, és 270 (!) lakás. Mindez a Tízes honvéd u. É-i frontján, a négy­szintes, magastetős tömegben, mint 400 m hosszú utcát te­remtő építészeti elem került volna elhelyezésre. Tehát a szálloda nem „báziskonyha he­lyett” épül, mint ahogyan az újságcikk alcíme fogalmaz. Benne volt ez is, kb. huszad­részben. Ha ez a funkció „meg­oldódott”, örülni kell neki, — a lakóknak sem tetszett. (S a szálloda konyhája vagy étterme előnyösebb lesz?) De mi lesz az alapfokú ellá­tással? örökre elmarad? Hová kerülnek azok a városi szintű üzletek, melyek a terület ún. „összekötő” városi gyalogosfor­galmi funkciójának tartalmát és garanciáját nyújthatnák? S ho­vá kerül az a 270 lakás, ami az intézményprogram radikális csökkentése mellett továbbra is előnyösen megépíthető, reális építési program lenne itt? (Nagy városépítészeti veszteség lenne az is, ha a terület üresen „zöld­terület” maradna, mert e ponton a város „szétesik”, s zöldterület­ként elegendő lenne a lakóhá­zak és az É-i tehermentesítő út közötti, most felvonulási terület.) S hol lehetne a szállodát előnyösen megépíteni ? Ügy vélem, hogy a felme­rült változatok közül a Ta­nácsház tér keleti (lásd ren­dezési terv!) vagy nyugati oldala lenne ideális egy vá­rosi szálloda elhelyezésére. Ügy gondolom, hogy ez a hely a város és a Hungar­Hotels érdekeinek kölcsönö­sen előnyös térbeli találko­zási pontja. Mit nyerhetne itt a Hun­garHotels és a szállodaven­dég? A szálloda itt elnyerhet­né az avasi templom-együt­tesnek (Miskolc egyetlen) európai szintű építészeti és természeti szépségű látvá­nyát. Gazdaságilag nyerhet­ne éttermének, s egyéb la­kosságforgalmi helyiségeinek nagyobb üzleti forgalmával, jobb kihasználtságável, s ta­lán uszodát sem kellene épí­teni a szállodának, hiszen itt van a közelben. S elnyer­hetné a közintézmények kö­zelségét, az életteli belvá­rosi atmoszférát, s városunk megismerésének lehetőségét. És mit nyerhetne váro­sunk? Jelentős lépést tehetne a rendezési tervben is rögzí­tett, leendő főterének építé­szeti rendezése felé. A tér, a szállodához hasonló nagy­ságrendű másik középület­tel véglegesen kialakítható lenne, csak bátran bele kel­lene vágni, 25 év bizonyta­lanság és várakozás után. Ezt a Széchenyi út gyalo- gosúttá alakítása is idősze­rűvé teszi, hiszen a gyalogo­soknak valahová (térre) ér­kezni is kell! Az Avas alat­ti terület igényes építészeti rendezést, építészeti térfala­kat igényel, amit nem he­lyettesít, csak akadályoz a tűzfalak színezése, a ráfes­tett vakablakokkal, vagy a földszintes sörpavilonok stb. S hiába kísérletezünk szob­rokkal, szökőkutakkal; ezek tér nélkül nem élhetnek. Nem kellene megvárni, hogy az ún. ideiglenes épületek, s egyéb másodlagos elemek legyenek akadályai a nagy­vonalúbb rendezésnek. A Széchenyi úti rekonstrukció­ra a főtér tenné fel a ko­ronát. S miért írtam mindezt, miért cseréltem fel tolira a nekem kedvesebb ceruzát? Természetesen nem azért, hogy a szálloda megvalósítását akár • NEM SZALASZTHATJUK A Kossuth mozi felújításá­nak előkészítése során ismé­telten szorgalmaztuk az Avas Szálló teljes épületkomplexu­mának felújítását, és ezzel együtt a korábban már terve­zett szállodabővítő, ágyszám- növelő beruházás egyidejű megkezdését. A HungarHo- telsszel folytatott tárgyalásso­rozat végeredménye az volt, hogy a vállalat inkább új te­rületen, egy szerényebb kate­góriájú szállodát kíván építe­ni, mintsem a régit felújítani. A HungarHotels korábbi ál­láspontja az volt, hogy a Pan­nónia Szálló rekonstrukciója után kezdődik az Avas Szál­lóé is. Abban viszont meg­egyeztek a vélemények, hogy a három belvárosi szálloda — a Pannónia, az Avas és az Aranycsillag — együtt sem enyhíthet a súlyos, az idegen- forgalmat visszavető szállás­gondokon. Az új szálloda épí­tésére több javaslat született napjainkig, rendezési tervek vizsgálták meg és rögzítették a lehetséges változatokat. Az új szálloda felépítésé­re alkalmas területeket alapvetően két csoportra le­hetett osztani. Egy részük a belváros rehabilitációra vá­ró tömbjeiben található, és a megújulást hozó program befogadására alkalmas. A másik rész üresen álló, ko­rábbi városépítészeti beavat­kozások során kialakult, tar­talék Intézményterületek, amelyek sokszor a félbeha- gyottság, a gazdátlanság ér­zetét keltik a városban. A belváros megújulását nap­jaink egyik fő feladatának tekintő szemlélet jegyében több ízben ajánlottuk a szállodavállalatnak a tömb­rehabilitációhoz csatlakozó megoldásokat. Eaek között Ezt a területet szemelték ki szállodaépítésre, egy lépéssel is késleltessem, vagy akadályozzam, nem is azért, hogy könnyűszerrel ha­ragosokra leljek, hanem lelki- ismereti okokból, s mert úgy érzem: egy fontos lépés kima­radt, éspedig a lehetséges vál­tozatok építészeti-mérnöki elem­zése. Az a rajzokkal, számítá­sokkal követhető elemzés és összehasonlítás, mely szavakban nem végezhető el, csak rajztáb­la mellett. Vagyis az alternatív döntéselőkészítő tervezés. Ezt ilyen esetben nem lenne szabad kihagyni, s ilyen alternatív ter­vek birtokában kellene a vég­leges helyről dönteni. Van en­nek hivatalos formája: helyki­jelölési javaslat, vagy összeha­sonlító tanulmányterv stb. „Ez a szálloda. .. hasonlít majd a Hotel Egerhez.” Én re­mélem, hogy ez a hasonlóság csak nagyságrendi, s végül is helykiválasztásban és építészeti megoldásában igazi, sajátos mis­kolci szálloda lesz majd, s ezért netán büszkélkedhet az avasi együttes látványával is, szép emlékeket teremtve vendégei­ben. „Reméljük, hamarosan ír­hatunk arról is . . . mit vetnek papírra az építészek” — írja a cikk. íme fenfi kétségeiket (több miskolci építészé). S azt a reményüket, hogy nem csu­pán végrehajtásra kénysze­rülnék, de igényelik majd a fenti összehasonlító döntés­előkészítő alternatív tervja­vaslataikat is. S hogy ez mérlegelésre kerüljön, s épí­tészetileg megalapozottan jó helyen, jó városi szálló épül­jön Miskolcon —, ezért kel­lett most az építésznek a ce­ruza helyett előbb tollát használnia. Bodonyi Csaba építész EL A LEHETŐSÉGET első helyen szerepelt a Ta­nácsház térnél kialakult, az Avasra nyíló üres térség keleti vagy nyugati oldala. A belvároshoz közvetlen kapcsolódó tartalék intéz­ményterületek közül alapve­tően kettő jöhetett szóba szállodaépítésre. Az egyik a Petőfi-tér keleti oldala — itt a 26-os út új nyomvonalának kialakításával nagyobb sza­bad terület alakul ki. (Ez a helyszín terveinkben szállo­daépítési tartalékként szere­pelt azután, hogy a Hotel Miskolc a Mindszenti teme­tő mellett nem épülhetett fel.) A másik tartalék a Tí­zes honvéd utca mentén ere­detileg egy önálló intéz­ményegyüttesnek, majd in­tézményeknek és lakásoknak szolgált volna építési terület­ként. A Tízes honvéd utcai terület hosszúkás formája valóban nem ad lehetőséget az itt elhelyezendő épület „terebélyesebb” kialakításá­ra. Az alapvető városépíté­szeti szempont ezen a terü­leten az, hogy „visszaállít­suk” az itt egykor volt ut­cát, a sétáló eníiber számára is városias — nem lakótelep jellegű — környezetet te­remtve. Ha a terület köz­lekedési kapcsolatait vizsgál­juk, városi fő közlekedési utakkal, illetve tömegközle­kedési járatokkal könnyen feltárható. A gépkocsival ér­kező vendég számára a par­kolás a térségben könnyeb­ben biztosítható... Ezen túlmenően, az Eszperantó tér intézményeivel egyre jobban kifejlődő alközponti jellege ennek a területnek az intéz­ményi szerepkörét csak erő­sítheti, és a belváros Ny-i határait ténylegesen kitágít­hatja. Azt is mérlegelni kell, hogy egy hosszabb idő óta félbehagyott, „bizonytalan” sorsú terület végleges rende­zésénél egy ilyen „külső” beruházó által „hozott” prog­ram olyan kedvező helyzetet eredményezhet, mely a tér­ségből hiányzó, illetve csak szűkösen meglévő alafokú ellátóhálózat — üzletek, szol­gáltatóegységek — egy ré­szének megvalósítását is fel­gyorsíthatja. A HungarHo­tels az előzetes tárgyaláso­kon rögzítette azt, hogy két­csillagos szállodát kíván épí­teni új beruházásban, előre­gyártott, iparosított épület- szerkezetet feltételezve, és 1988-ban már indítani kí­vánja a közművesített terü­leten az építést. Mindezen körülmények figyelembevéte­lével a felajánlott négy le­hetőség közül ezt a területet választotta, és garanciát A HungarHotels hosszú év­tizedek óta kezdeményezi Mis­kolcon a szállodaépítést. Meg­terveztette például a sport- csarnok térségében a Hotel Sport, illetve a Hotel Miskolc szállodaegyüttesét, amely azon­ban — többek között a város­lakók ellenérzései miatt — nem valósulhatott meg. Ha a tényeket vizsgáljuk, ma egyér­telmű: a városnak szüksége van szállodára, a HungarHo­tels pedig hajlandó is Miskol­con szállodát építeni. De néz­zük, melyek a meghatározó körülmények! Szakmai szem­pontból sokféle típusú és mi­nőségű szálloda létezik, és sok függ attól is, hogy milyen le­het a szálloda vendégköre, ki­használtsága, a vállalkozás gazdaságossága. A vállalat le­hetőségeit, valamint a szak­mai szempontokat mérlegelve, a HungarHotels vezetősége választott a városi tanács, il­letve az általa összehívott szakértői testület ajánlatai kö­zül. A Bodonyi mérnök úr ál­tal észrevételezett Tízes hon­véd utcai térség, a 6-os tömb mellett döntöttünk, mely a felajánlott négy alternatfva közül a negyedik volt. Miután a HungarHotels szállodát kíván építeni, a legfontosabb szempont a döntésnél az volt, hogy a szálloda el tudja látni egy városi hotel alapvető fel­adatait, és 1988 elején az építkezés megkezdődhessen. A cég egy iyen típusú szál­loda megvalósításánál nem tudja és nem kívánja fel­vállalni egy olyan rehabili­tációs program megvalósítá­sát, ami a szálloda bevéte­leiből nem térülhet meg. Eb­ből adódóan csak azokat b változatokat vehette figye­lembe — a felajánlottak kö­zül —, amelyek bontásmen­tes megvalósítást tesznek le­hetővé. Ebből eredően az alapvető szakmai szempont az volt. hogy az így lehet­séges két terület közül — a Petőfi tér térsége, illetve a Tízes honvéd utca térsége — szakmai szempontból melyik a kedvezőbb? Nyilvánvaló, hogy egy szállodaipari vál­lalat a városi tanács által felajánlott lehetőségeket adott arra is, hogy kielégí­ti az itt kívánatos városépí­tészeti előírásokat. Itt tehát nem a „belvárosi szállodát” építené meg, hanem a szál­lásférőhelyek gyarapítására vállalkozik. Megítélésem sze­rint tervet csak tervvel le­het összehasonlítani, és meg­felelő módon értékelni. A szállodaépítés lehetőségét vi­szont most nem szabad el­szalasztanunk: várjuk meg, hogy a HungarHotels mi­lyen megoldással kívánja, il­letve tudja ezt a területet végleges formájában rendez­ni. Kétségtelen tény azon­ban, hogy az egész Tízes honvéd utcai területet, vala­mint az Eszperantó teret is figyelembe kell venni a ter­vezésnél, hogy a szálloda mellett az ezen a területen még hiányzó intézmények el­helyezése is megoldódjon. Ettől függetlenül, a belváro­si tömbök szállodaépítésre alkalmas területei megma­radnak egy ilyen program fogadására. Kelemen István Miskolc város főépítésze nem építészeti, hanem üz­letpolitikai szempontból ér­tékeli, és a Tízes honvéd ut­cai térség e tekintetben ked­vezőbb lehetőségeket kínált, mint a Petőfi tér. Ezen a helyen ugyanis a három fő­forgalmi út zajossága, a te­rület viszonylagos szűkössé­ge és a belváros tengelyétől való távolsága a szálloda el­helyezésére való alkalmassá­got megkérdőjelezte. A Tízes honvéd utcai terü­let azonban a városépítési koncepció szerint közvetlen kapcsolatot kíván teremteni a sétálóutca és az Eszpe­rantó tér környékén kiala­kuló intézményi és üzlet- központ között. Nem elha­nyagolható szempont volt számunkra, hogy itt a vá­rosi szálloda tömegközleke­dési eszközökkel könnyen megközelíthető, az idegenek számára is könnyen elérhető helyen épülhet föl. Emellett a vállalat szempontjából lé­nyeges kérdés volt az is, hogy az általa választott — vagy legalábbis választható — területen a szálloda ol­csón, a funkcionális igé­nyeknek megfelelő építészeti technológiával, olyan kör­nyezetben valósuljon meg, amelytől ez a kivitelezés nem idegen. A HungarHo­tels mindig nagy hangsúlyt helyezett arra. hogy létesít­ményeit az igényeknek és a környezet adta lehetőségek­nek megfelelően valósítja meg. Az elmúlt időszakban elhangzott érveket és ellenér­veket figyelembe véve is nagy örömömre szolgál, hog» sikerült egy olyan lehetősé­get találni: a város és a vállalat érdekeit egyeztetve, az új miskolci szálloda meg­valósulhat' Szebeni Zalán a HungarHotels miskolci igazgatója • NÉGY TERÜLET KÖZÜL VÁLASZTOTTUNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents