Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-31 / 304. szám

Történelem márványban, bronzban 9, Csengey Gusztáv szobra Értsék és megszeressék Cyerekkönyvlár & Rákócziban * Játékokat nemcsak foglalkozásokon lehet készíteni. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár gyerekolvasóinak a száma meghaladja a három­ezret. Természetesen koránt sem mindegy, hogy milyeft rendszerességgel látogatják az intézményt. Az olvasóvá neve­léshez, bármilyen furcsa is, ön­magában a könyv nem ele­gendő. Ahhoz, hogy az írott szó szeretete megerősödjék — pedagógiai szakkifejezéssel él­ve — hatni tudó motivációs rendszert kell kialakitani. A gyerekkönyvtári foglalkozások, az író-olvasó találkozók, az irodalmi délutánokon szerve- veződő kisközösségek igazi cél­ja éppen az olvasási „kény­szer” kialakítása. 1986- ban a megyei könyv­tár gyermekrészlege jó né­hány életrevaló, amolyan „könyvtárba csalogató” ötle­tet, valósított meg. A veze­tője, Tóth Gyuláné így ösz- szegezte a tapasztalatokat: — Igyekeztünk olyan foglal­kozási formákat meghonosíta­ni, ahol az aktivitás elenged­hetetlen. Például a tavaszt köszöntő irodalmi délutánon a verseket, a regényrészie­teket, a dalokat a gyerekek adták elő. Az író-olvasó ta­lálkozókon inkább az intim légkör kialakítására töre­kedtünk, mint sem arra, hogy tömegeket mozgósít­sunk. Ilyenformán a negy- ven-ötven résztvevő valóság­gal elárasztotta kérdéseivel Nemere Istvánt és Nagy Ka­talint. A szünidei olvasmány- élményem című vetélkedő megyei döntőjére 240 pálya­munka érkezett. Az igazán érdekes és izgalmas kis írá­sok közül a legjobb 19-et jutalmaztuk. Rendszeres munkánk az óvodáskorúak megismertetése' a’ könyvtár' használatával. Ezt a fajta te­vékenységünket természete­sen az alsó tagozatosoknál is folytatjuk. ♦ Milyen terveik vannak 1987- re? — Az előbb említett érdek­lődésfelkeltő foglalkozások mellett szeretnénk a tehet­séges és a hátrányos hely­zetű gyerekek számára egyé­ni és csoportos könyvtári órákat tartani. A zene ha­talma címmel, zene és iro­dalom kölcsönhatásáról „szól” majd irodalmi dél­utánunk, tavasszal. Tavaly állítottunk össze egy ajánló­listát, Mit olvashatunk a vallásról?, címmel. 1987-ben az önismeret témakörében lesz ilyen kezdeményezésünk. A költészet napját, miként 1986-ban is, az új esztendő­ben szintén Papp Györgyi­nek és Tóth Tibornak, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művészeinek a közre­működésével szeretnénk meg'in- -nnlni. ♦ fró-olvasó találkozót terveznek? — Rónaszegi Miklós már biztos, hogy eljön hozzánk, a másik jelöltünkkel még tárgyalunk. Miként még a jövő decemberi gyerek­könyvhéttel kapcsolatban is csak terveink vannak, a végső program szeptember­ben és októberben alakul ki. Az író-olvasó találkozókra, mint eddig is, bibliográfiát adunk ki a vendég életmű­véről. Így legalább a bib­liográfia használatával is megismerkedhetnek a gye­rekek. B. T. Amikor 1925. július 25-én az utolsó útjára kísérték Csengey Gusztávot, az „utolsó kurucot” (ahogy szerette magát nevez­ni), A fogoly lengyel legen­dás költőjét, a Petőfi Társa­ság tagját, az Eperjesről ide- patriált jogakadémia teológia- tanárát, dr. Bruckner Győző, a jogakadémia dékánja elhatá­rozta, hogy emlékszobrot állí­tanak a szelíden elköltözött költőnek. Sarkallta erre a költő ha­lála alkalmával megnyilvá­nult országos részvét is. Megkereste hát a Petőfi Tár­saságot, hogy járja ki az engedélyt az országos gyűj­tőakcióra. Egy hálás Csen- gey-tanítvánnyal (Szívós Bé­lával) megíratta a költő-teo­lógus életrajzát, s azt a Jog­akadémiai Füzetek első szá­mában meg is jelentette. A lelkesedés azonban nem könnyen váltható pengő ara­nyakra: az országos részvét gyéren kamatozott. A szo­borállítás ügye a miskolci jogászifjúság szívügyévé szűkült, 1935-től minden jog­hallgató hozzájárult a szo­boralaphoz. A város polgár- mestere (dr. Fekete Berta­lan) is „méltó adománnyal” segítette az akciót. A szo­borbizottság Borsodi Bin- dász Dezső fővárosi művészt kérte fel egy mellszobor el­készítésére. A szobrot 1942. augusztus 6-án a Luther-ud- varban (az evangélikus templom udvarán) leplezték le. Mg is ott áll. Az avatóünnepségen az aszódi Petőfi Gimnázium (amelynek Csengey valaha tanára volt), a soproni hit- tudományi kar (ahol papi vizsgát tett) és az evangé­likus egyház képviselőin kí­vül részt vettek a megyei és városi előkelőségek (főispá­nok és polgármesterek), va­lamint a jogakadémia tan­testülete és hallgatósága, s mindezeken kívül az elhunyt költő özvegye és leánya, Kozárné Csengey Lenke. A szoboravató napján há­rom helyen is ünnepelték az elhunytat; a szobornál, a Mindszenti temetőben és Ta­polcán, az 1939-ben 80 000 pengős államkölcsönnel új­jáépített gyógyfürdő aulájá­ban. Az ünnepség a szobornál kezdődött. A Himnuszt a Daláregylet intonálta, majd egy joghallgató (Szepessy László) adta elő Vietorisz Csengey emlékezete című költeményét. Ezután dr. Bruckner Győző ismertette a szobor történetét, majd Krisó Dénes (maga is te­hetséges költő) adta elő A fogoly lengyel című Csen- gey-balladát. A Petőfi Tár­saság nevében Preszky Ele­mér avatta fel a szobrot, majd Profánt István (később a vasutas zenekar karnagya) kuruc dalokat tárolgatózott. A Daláregylet (Dalányi Ist­ván vezetésével) Csengeynek Becht József (később a mis­kolci tanítóképző igazgató­ja) által megzenésített iste­Megváltozik a miskolci rádió műsorsugárzási rend­je. Január 5-étől, hétfőtől reggel is jelentkezünk. Két­szer 10 perces adásunkat 6' óra 20 és 7 óra 20 perctől sugározzuk. Ezekben tájé­koztatjuk hallgatóinkat a nap várható eseményeiről, információkat adunk az idő­járásról és közlekedésről, és ismertetjük a lapok fontó­nes verseit intonálta. Itt a* ünnepség a Szózat hangjai­val ért véget. Délután a Mindszenti te­metőben megkoszorúzták • költő sírját. Csengey Lenke jelenlétében. Este Tapolcán, a gyógy­fürdő aulájában tartottak emlékestet. Ez igazán a jo­gászifjúság ünnepe volt. Itt is Szepesi szavalata vezette be a műsort, majd Rákos Arnold, a városi zeneiskola akkori igazgatója hegedülte Boka kesergőjét, majd Csen­gey Az utolsó kuruc című költeményét szavalták, s a Ballag már a vén diák-ot énekelte az ünneplő jogász­ifjúság. Csengey fordította, s hozta Magyarországra a jénai egyetemen hagyomá­nyos diákdalt, melyet azóta is énekelnek a boldog-keser­gő „maturandusok”.) Este — a jogászoknál ha­gyományos — fáklyás felvo­nulást tartottak a tapolcai csónakázótavon. (1923-ban a miskolci joghallgatók testü­leté ugyanígy, fáklyás zené­vel ünnepelte Csengey hat évtizedes írói jubileumát.) így adott végtisztességet Miskolc a kiegyezés ellen — Herman Ottó módján — háborgó negyvennyolcas ku­niénak, aki (mint Arany Já­nos az Öszikékben rezing- nált hangon búcsúzott fele­ségtől, világtól, élettől a Miskolcon írt „Népkerti da­lok” egyikében: „A fekete földben csendben eltemet­nek, S távozva síromtól las­san elfelednek.” Dr. Kárnáti Béf« (Sorozatunkat jövő szerdán folytatjuk.) sabb írásait. Ezzel egy idő­ben, tehát január 5-től dél­utáni adásunk az eddigiek­től eltérően, fél órával ké­sőbb, 17 óra 30 perckor kez­dődik és 18 óra 30 percig tart. A változás a szombati és vasárnapi adásrendet nem érinti. Magyar Rádió Miskolc Körzeti Szerkesztősége Kedves hallgatóink! fÁssuk, milyen új könyvek érkeztek! (Kerényi felv.) Újévi koncert Híres áriák, kettősök, nyi­tányok. keringők, polkák és indulók szerepelnek a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar újévi koncertjének műsorán. A Miskolci Nemzeti Szín­házban január 5-én (hétfőn) rendezendő előadáson Ma­rilee Williams és Günther Gutman bécsi vendégművé­szek (ének) működnek köz­re. A zenekart Kovács László vezényli, konferál Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művésze. Tanyai fesztivál Levél as l%SZK-ba Meine liebe Freund, Hans-Jürgen! Amikor elindultam otthonról. Frank­furtból, megígértem Neked, hogy amint tudok, tüstént beszámolok a Duna men­ti Tanyai Fesztivál eseményeiről. Jó féléve annyira megtetszett nekem a Budapesti Tavaszi Fesztivál, hogy úgy éreztem: okvetlenül ott kell lennem a Hungarian Tél Tours által szerve­zett, páratlan élményeket ígérő első téli Tanyai Fesztiválon. No, hát itt vagyok. Kezdem az elején. Csoportunk autó­busza baj nélkül megérkezett az Al­földre, ahol már várt minket magyar idegenvezetőnk, egy bizonyos Marci. Vele volt két echte ungarische pingá- lólány is, az egyik jobban ki volt pin- gálva, mint a másik. Ahogy kivettem Marci szavaiból, mind a kettőt Macá­nak hívják, és már eddig is sokat tet­tek az idegenforgalom fellendítéséért. Marci röviden tájékoztatott minket a ránk váró programokról, majd, felhív­ta a figyelmünket arra, hogy a kör­nyéken betyárok garázdálkodnak, ezért a forint kivételével adjuk át neki az értékeinket, ő majd vigyáz rájuk. Amint ott állunk a Nagy Magyar Alföldön, egyszeresük ránk esteledik és beköszönt a karácsony. Nagyon ro­mantikus volt és hideg, viszont nem jöttek a betyárok, talán a szeretet ünnepe miatt, Énekeltünk és fáztunk. Marci pálinkával kínált minket, fi­nom volt és nem is olyan drága, egy féldeci mindössze kétszáz forint. Az éjszakát a buszban töltöttük. Kár. hogy a fűtést nem vólt szabad bekapcsol­ni, mert az felboríthatta volna a kör­nyék ökológiai és thermodinamikai egyensúlyát. Másnap hajnalban gyalog vágtunk neki az útnak. Cél: a 25 kilométerre fekvő Koppasztó-tanya, a fesztivál központja. Ütközően megismerkedtünk egymással. Ezért mindössze 3000 fo­rintot számított fel Marci a csoport­nak, a hógolyózás pedig teljesen in­gyenes volt. A Koppasztó-tanya hatá­rában a helybéli kanász fogadott ben­nünket. Először dorombon eljátszotta az Ö Tannenbaumot, majd tisztele­tünkre meghajtotta a kondát. Ebédre echte ungarische halászlé lett volna, de sajnos a halastó befa­gyott. Léket pedig nem volt szabad rajta vágni, mert az felborítaná a környék ökológiai és hidrodinamikai egyensúlyát. Szerencsére mégsem ma­radtunk éhen, mert éppen arra járt két betyár, azok megszántak minket és adtak nekünk némi tepertőt és disz­nósajtot. Az első kulturális rendezvény vetí­tett képes előadás volt. Csoportunk­nak, amely csupa nyugatnémet állam­polgárból állt, Marci számolt be NSZK- beli útiélményeiről. Ezután úgy volt, hogy megtekintjük a csillagos égbol­tot, de sajnos sűrű felhőtakaró borí­totta az eget. A hosszú gyaloglástól és a vetített képes előadástól holtfá- radtan tértünk nyugovóra a tehénis­tállóban. Vacsorára mindenkinek ott volt karnyújtásnyira a friss tej. Kivéve engem, nekem a bika jutott. Éjjel az egyik pingálólány beosont hozzám és csókjaival ébresztett. Csak akkor de­rült ki, hogy az egészet álmodom, ami­kor kinyitottam a szemem. Ott állt fö­löttem a bika és az arcomat nyalta. Reggel Marci sápadtan költögetett bennünket. Drámai hangon közölte, hogy az éjjel kirabolták a betyárok, és minden értékünket elvették tőle. Azzal vigasztaltuk, hogy szerencsére az éle­tét meghagyták. Cserébe ő is megvi­gasztalt minket: a két lányban, hál’ Istennek, nem tettek kárt. Reggelire madárlátta kukorica volt, tudniillik Marci a galambdúcból sze­rezte. A délelőtti program az volt, hogy a konda — tiszteletünkre —- meg­hajtotta a kanászt. Akit azóta sem lát­tunk, de megismerni cifra járásáról. Marci rögtön gyűjtést indított az el­tűnt kanász családjának. Ebédnél, a leves után, Marci beje­lentette, hogy most jön a birkagulyás. Meg is jelent, kedves, öreg, töpörödött bácsi volt. Színes történeteket mesélt, egyebek között elmondta, hogy a nagy­apja Bartók Béla társszerzője volt, mint asztalos. Együtt csinálták a Fá­ból faragott királyfit. Marci felhasználta az alkalmat, és Bartókot ábrázoló kis zöld színű réz­metszeteket adott el nekünk, potom 1500 forintért. Minden példányon ott volt a művész neve: Hetényi István. Ebéd után a helyi önkéntes tűzoltó- zenekar adott élősegély-koncertet a Tüzép javára. A koncert befejeztével megtekintettük az eltűnt kanász éle­tét és munkásságát bemutató emlék- kiállítást. Írásos dokumentumok iga­zolták, hogy ez a talpig férfi már a felszabadulás előtt is kanász volt. A begyűjtések idején pedig önként be­szolgáltatott másfél mázsa népdalt. Marci meg is tanított egyet velünk — háromszáz forint —, valami szomorú disznóról szólt, ami de megrepedezett. A délutáni csendes pihenőt nem várt esemény szakította félbe. Megkerült az elveszettnek hitt kanász a szomszéd tanya kocsmájából. Viszont eltűnt Mar­ci és a két Maca. Biztosan a betyárok rabolták el őket. Most itt ülünk az Alföldön, leveleket írunk, várjuk a Boldog Üj Evet. a segítséget, és azt, hogy milyen élményt tartogat meg ne­künk az első Duna menti Tanyai Fesz­tivál. Kiss József—Szabados Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents