Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)
1986-12-31 / 304. szám
A DH várospolitikai fóruma Szeretett városunkért • «* Ónként és ingyen is... A minap adtunk hírt róla, hogy Diósgyőrben helyi csoportot alakítottak a Miskolci Városszépitő Egyesület égisze alatt. Hasonló kis csapat munkálkodik a jövő évtől kezdve Tapolca és az avas! pincesor szépítésén. Nem nagy horderejű, de nem is lebecsülendő fejleményei ezek a megmozdulások mindannak, amit lokálpatriotizmus címszóval szoktunk emlegetni. Amikor első ízben tudósítottunk e csoportok életrehívásáról — talán még emlékeznek rá —, arról is szóltunk, hogy milyen cél jegyében születtek: újabb tenni kész miskolciak bevonásával kívánja bővíteni hatókörét az egyesület, azt remélve, hogy a szőkébb lakókörnyezet fejlesztéséért azok is hajlandók időt, fáradságot áldozni, akiket eddig nem sikerült rábírni a városszépítő munkára. Tegyük utána mindjárt: azok mellé az ezrek mellé sorakoznak fel majd, akik — bár csak kis hányaduk tagja a városszépítő egyesületnek — az idén is ékes tanújelét adták város- szeretetüknek. Azt hiszem, nyugodtan dicsekedhetünk vele: kevés magyar város gazdagodott annyival rövid néhány év leforgása alatt a társadalmi összefogás eredményeképpen,. mint a miénk. Immár országos híre van — és nemcsak sportberkekben — a két „tükrű” műjégpályánknak. Fellendülőben a jégsport, de ami ennél is fontosabb: ezreket — főleg fiatalokat — csábít mozgás- rávbfi jó levegőre a műjég éppen azokbarr a hónapok*'' ban-,.-amikor viszonylag kevesebb lehetőség van a sportolásra. A jégpálya szomszédságában építik a Technika Házát, ugyancsak jelentős társadalmi hozzájárulással. Végre lesz kényelmes és méltó otthona a műszaki tudományoknak, ugyanakkor olyan tanácskozóteremmel is gazdagodik a város, mely kellemes környezetet nyújthat bármilyen tárgyú tudományos ülésnek. Igaz, ide költözik az ÉMÁSZ egyik részlege is, de tudomásul kell vennünk, hogy e vállalat anyagi befektetése nélkül egyszerűen nem kezdődhetett volna el a beruházás. A városi tanács vásárolta meg a Kós Károly által tervezett házat, mely a Mikes Kelemen utca sarkán iálb'- Ám - a • derék miskolci- ■kisiparosok csak úgy tudták felújítani a rendelkezésre bocsátott összegből, hogy tetemes mennyiségű társadalmi munkát is végeztek. Csakúgy, mint azok a vállalatok (Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat, TI- GÁZ, ÉMÁSZ), melyek a közművek bekötését ajánlották fel. S ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy kiváló minőségben, rekordgyorsasággal zajlott le a felújítás, átalakítás, akkor bátran elkönyvelhetjük a Kós- házat is a társadalmi összefogás eredményei közé. A reprezentatív létesítmények létrehozása mellett sok-sok „apró” munkát is végeztek a városfejlesztés önkéntesei, a kisiskolásoktól kezdve a KISZ-fiatalokon át, az idősebbekig: f ásítottak, játszóteret építettek az Avason, takarítottak városszerte. Külön kiéli említenünk Tarcsi Lajos kőfaragó kisiparost, aki emlékoszlopot állitott annak a háznak a helyére, ahol megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. • • A példákat — milyen jó érzés ezt leírni — még hosz- szan sorolhatnánk. Mindmind eleven bizonyítéka annak, hogy a miskolciak igenis szeretik városukat, és még szebbnek, rendezettebbnek, gazdagabbnak kívánják látni. Ezért a nemes célért pedig érdemes tenni — önként és ingyen is. (békés) + A hirtelen jött tavasz a télben egy éjszaka alatt elvitte a havat a Széchenyiről. A napokban készült havas képünk mégis hiteles, hiszen a Széchenyi út első szakaszának építését már befejezték az ÉÁÉV szakemberei. Nem lehetett halogatni Tovább, a Széchenyin 1986. egyik legnagyobb, leglátványosabb vállalkozása kétségtelenül a Széchenyi út rekonstrukciója volt. Nem is helyes múlt időben fogalmazni, hiszen a munka az új évben folytatódik. Most a Centrum Áruház és a Szemere utca sarka, a „villany- rendőr” közötti szakaszon dolgoznak az £Á£V szakemberi. Hátra van még egy jókora darab: a Szcmere-sa- roktól a Tanácsház térig. Mivel a város bukszája jóval laposabb, mint régebben volt, sokan felteszik a kérdést: vajon most kell-eeny- nyit költeni a belvárosra? Nos, szakértőik, városatyák és a lokálpatrióta miskolciak egyöntetűen úgy látták már néhány évvel ezelőtt is, hogy a belvárost meg kell újítani, különben a város szíve elhal, infarktus fenyegeti. A Széchenyi út átépítése csak egyik, de nagyon fontos lépése a teljes belvárosi rehabilitációnak. Sokba kerül, s nem egykönnyen teremtik elő rá a pénzt, de tovább r»em lehététf. volna halogatni a beavatkozást. Az első szakasz jóformán teljesen kész, az Ady-hídtól a Centrum Áruházig. Kirakták az utcabútorokat is, és sok évtized elteltével újra fák nőnek a Széchenyin. Talán nem állunk egyedül azzal a véleményünkkel, hogy kevesebb „csőbútort”, éa több, az épületek hangulatához illő, az egykori díszes utcabútorzatot visszaidéző padot, szemetest, kandelábert szeretnénk látni a Széchenyi út többi részén. A teho éve jjc A második műjégpálya is társadalmi munkában épült. Képünk akkor készült, amikor még látható volt a sűrű csőhálózat, amelyben a fagyasztó folyadék kering. Előny az építkezőknek A jövőben elsősorban azokat segítik a telekjuttatásnál, akik lemondanak a tanácsi bérlakásukról, és építkezésbe fognak. Ez a döntés az új miskolci lakásügyi tanácsrendelet égjük fontos eleme. Az a cél, hogy jobban „forogjanak” a lakások, és több újraelosztható otthon legyen minden évben, az építkezésekkel pedig gyarapodjon a lakásvagyon. Ugyancsak a magánerőből otthonteremtőket segíti az a döntés, hogy a jövőben gyorsítják a telkek haszná- latbaadási eljárását. Vitatkozó miskolciak Beépítsék-e a belvárosi Lottó-tömb foghíját, vagy sem? Jó helyre került-e vajon a Borsodtávhő körzetmestersége? Milyen legyen az új miskolci lakásügyi tanácsrendelet? Mindez csak néhány téma azok közül, amelyekről a miskolciak vitatkoztak az elmúlt évben, egymással és az illetékesekkel is. A vitához persze két fél kell. A városlakókban megvan a vitakészség, egyrészt azért, mert szeretnének közvetlenebbül beleszólni környezetük alakításába, másrészt azért, mer' egyre szorosabb az érdekeltségük a városfejlesztésben: hozzájárulást fizetnek, megtakarított pénzükből lakást építenek, vásárolnak, közműveket fektetnek, társadalmi munkát végeznek. Az illetékesekben, a város tanácsi és politikai vezetésében pedig megvan a készség — s ezt napi gyakorlattá formálják — az ügyek nyílt kezelésére, a városlakók partnernek tekintésére. A lottó-tömbi foghíj esetében kompromisszum született: nyolcszintes irodaház helyett alacsony, a környezetbe illő lakóházat húznak fel. A körzetmesterség ott épül meg, ahol elkezdték, a lakóházak szomszédságában. De területét kisebbre szabták, hogy több hely maradjon a játszótérnek. A kompromisszumok azonban nem születnek meg könnyen: nincs még igazi vitakultúránk, és megszokott, jól „bejáratott” gyakorlata sincs ezeknek a párbeszédeknek. A szakemberek, a tisztségviselők, a „hivatal” néha nehezen tűri, hogy avatatlanok beleszóljanak a munkájába. Mi, városlakók pedig nehezen hajiunk még az ésszerű kompromisz- szumokra is: sokszor a „mindent vagy semmit” elve vezérli a levélírókat, felszólalókat. Pedig vannak tényezők, amelyek akármennyire fájók és kényelmetlenek is, léteznek és kényszerítenek: ha nincs valamire pénz, az érvek önmagukban kevés eredményt tudnak elérni... És nemcsak a pénzről van szó! A városépítők nem szeretnének úgy járni, mint az a bizonyos mesebeli család, ahol attól függően ült az asszony, a gyerek vagy a papa a szamárra, hogy hol mit mondtak nekik a járókelők az úton. Vajon hol az a hátár, ameddig döntő lehet a közvélemény szava? És mit tekintünk közvéleménynek? Csak azt, amit a közéleti, lakóterületi fórumainkon mondanak, vagy egy háztömb lakóinak levelét is? Receptet ma aligha tudna bárki is monda'ni, hiszen nem túl sok a tapasztalat, és talán nem is lehet általános érvényű szabályok közé szorítani a döntéseket. Egy bizonyos: a városlakók véleményére ma számítanak Miskolcon. S nem a szójáték kedvéért írjuk, hanem mert így igaz: nemcsak számítanak rá, hanem számít is, amit a miskolciak mondanak, ha az érveket és ellenérveket kell a mérleg serpenyőjébe rakni. (kiss) A többség döntött Aligha akad városi ügy, amiről annyit vitatkoztak volna az emberek az idén, mint a településfejlesztési hozzájárulásról. A városi tanács testületé legutóbbi ülésén arról dönthetett, hogy Miskolcon 1990-ig évi ötszáz forinttal járulnak hozzá a fizetésre kötelezettek a lakókörnyezetük fejlesztéséhez. A harminc és fél ezer érintett közül majd’ tizenkilencezren szavaztak igennel — a többség döntését önthette jogi formába a tanácsi testület. Kell-e restellkednie a városnak amiatt, hogy itt nálunk nem egykönnyen született meg a többségi igen? Aligha. A településfejlesztési hozzájárulás elfogadása nem adminisztratív lépés, egyszerű rendeletalkotás, hanem politikai, várospolitikai ügy — mondta Kovács József, az MSZMP Miskolc Vámosi Bizottságának titkára a tanácsülésen. Nem egyszeri akció, hanem egy hosszú párbeszéd kezdete, amelyben helye van a vitának, a nézetek ütközésének és az érvek kölcsönös elfogadásának is. A tanácsnak volt ereje ahhoz, hogy — megismerve a városlakók véleményét — változtasson elképzelésein, és figyelembe vegye azt, amit nagyon sokan elmondtak a miskolciak közül. Az eredmény azt bizonyítja, hogy a többséggel sikerült egyezségre jutni. Ha a hozzájárulás segítségével valóban fejlődhet egy-egy városrész, aligha lesz nehéz 1990 után a habozókat is meggyőzni ... Akik részt vettek a szervezőmunkában, saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a közös nevező megtalálását mennyi tényező akadályozta. Számos tapasztalattal lettünk gazdagabbak, és ezeket nem zárjuk páncélszekrénybe, hanem hasznosítani kívánjuk a jövőben is folytatódó párbeszédben, a demokratikus, nyílt várospolitika formálásában — jelentette ki Kovács József a tanácsülésen. Nem lehet szó, köszönet nélkül elmenni a több mint ezer aktivista — tanácsiak, párt- és népfrontaktívák, tanácstagok — munkája mellett. ök voltak, akik vállalták a személyes agitáció sokszor igen nehéz munkáját, akik értették, mit kell tenni a városért, és ezt megpróbálták megértetni másokkal is. A településfejlesztési hozzájárulás bevezetése körüli munkálatok nem értek véget. El kell dönteni választókerületenként, hogy mire kívánják fordítani a forintokat. Ehhez a tanácsi szakemberek segítséget nyújtanak: az ötletek műszaki, anyagi hátterének, a megvalósítás esélyeinek felvázolásával, elemzésével. A közeljövő feladata az is, hogy kidolgozzák a hozzájárulás befizetésével összegyűlő pénz kezelésének módiát. A cél az. hogy a városlakók ellenőrizhessék, hogyan gazdálkodnak forintjaikkal. (k—Ó#
