Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1986-10-06 / 233. szám

jk Egy korszerűen biztosított, nagy tömegtermelő munkahely: maróhenger jöveszti a sze­net az egyik lyukóbanyai fronton. A lyukói bányászok Közelednek az egymillióhoz fogadóórái (Tanácsház tér 2. sz.), 17 órá­tól; Harhai József és Szu- nyogh Tibor II/3. sz. párt- alapszervezet (Jáhn Ferenc u. 2. sz). 18—19 óra között; Tóth Magdolna és ’Molnár Lászlóné 1/4. sz. pártalap- szervezet (Korvin O. u. 11. A lyukói bányászok kere­ken hetvenezer tonnával teljesítették túl első három­negyedéves tervüket. Tették ezt pedig úgy, hogy közben számos műszaki feladatot is megoldottak. Befejezték pél­dául a három frontfejtés át­szerelését a folyamatos ter­melés mellett. Mindhárom sz.), 17—18 óra között. Színe és Tutajt és törpét — házilag A kulturált lakókörnyezetért .5. Kevés pénzből is lehetne lobban... Még egy negyedév van hátra az éves terv teljesíté­séhez, s a lyukói bányaüzem dolgozói közelednek ismét a már nem is „bűvösnek” te­kintett egymillió tonna szén kitermeléséhez. A tervek szerint november közepéig kerül ez a mennyiség fel­színre. Tanácstagok Ma tartja tanácstagi fo­gadóóráját: , Almási László 1/5. sz, pártalapszervezet (Kassai u. 86. sz.), 17.30 órá­tól; Benárd Éva, „Zalka Má­té” Gépipari Szakközépisko­la (Kun Béla út 10. sz.), 17 órától; Cservenyák Gábor, Győri u. 13. sz. alatti párt­alapszervezet, 17.30 órától; Dévai János. Tokaj Szolgál­tatóház, 17 órától; Györgyei Géza HNF. II/4. sz. helyisé­ge (Testvérvárosok u. Szol­gáltatóház — Egyetem étte­rem felett), 17 órától; Huba György 1/3. sz. pártalapszer­vezet (Tízes honvéd u. 21. sz.), 18 órától; Katona Piros­ka, 1/4. sz. pártalapszervezet (Korvin O. u. 11. sz.), 17—18 óra között; Károlyi Imre, Tokaj Szolgáltatóház HNF- helyisége (Győri kapu 57. sz.), 17 órától; Laczkó Lu­kács és Béres Pál Szirma, volt tanácskirendeltség épü­lete, 18 órától; Lázárné Nagy Mária, 42. Sz. Általános Is­kola (Elek Tamás u. 2. sz.), 18 órától; Lehoczky Judit, Engels u. 61. 3/1. sz. alatti lakásán, 17 órától; Lévay István (Szervezet u. 67. sz.), 16 órától; dr. Nagyné Tóth Margit és dr. Putnoki Nagy Pál 1/6. sz. pártalapszervezet Az Unió Áfész bezárta a Madarász Viktor és Szeles utca sarkán a szerelvény­boltját. A közkedvelt üzlet új helyre költözött, s más, előkelőbb névre hallgat má­tól, a Vándor Sándor utca 1 —3. szám alatt. A bemuta­tóterem és a tágasabb helyi­ségek feljogosítják, hogy Szerelvény Áruház legyen a neve. Az áruház ma déltől már ezen a helyen várja a vásár­lókat, s gazdag választékban kínál ipari és fürdőszobai szerelvényeket, csempéket, padlóburkolókat, különféle kazánokat, radiátorokat és szivattyúkat. A megnyitó al­kalmából kedveskedni is akarnak az első vevőknek, egy-egy műanyagból készült aprósággal. Bizony mondom — terme­tétől függetlenül — törpe marad az ember, ha nem tesz szert gyakorlati ismere­tekre, bizonyos fokú manu­ális készségre. Óriássá nőhet viszont — legalább házastár­sa szemében —, ha biztos kézzel nyúl a hibás kon­nektorhoz, képes megrepa- rálni a villanyvasaiót, újra- bőrözni a csapot, s a tömí­tőgyűrűről véletlenül sem hiszi, hogy az valamiféle bi­zsu. E sikerek természetesen nem csupán erkölcsi termé­szetűek, hiszen a barkácso­lásban otthonos férj, az el­ismerő puszikon túl magá­nak tudhatja azt az összeget is, amit a kisiparosnak kifi­zetett volna. Igen ám, csakhogy e tu­dományokat nem adják in­gyen. Jó, ha idejében meg­tanítjuk az anyagok rejté­lyes tulajdonságaira és a szerszámok használatára a gyermeket. Ezért nem értek egyet kedves ismerősömmel, aki dühös szavakkal marasz­talta el oktatáspolitikánkat, s kelt ki a teljesen vétlen pedagógusok ellen, csak azért, mert kisiskolás gyermekére házi feladatként különböző tárgyak elkészítését bízzák. E feladatok megoldása — szerinte — jó részt a szülők­re hárul, ha másért nem, azért, mert például nem szí­vesen adnak a gyerek kezé­be borotvaéles kést. A virág­karó népies mintákkal való kicifrázása pedig enélkül el­képzelhetetlen. Pontosabban: ki lehet ugyan nagyjázni a nagy termelékenységű mun­kahely most már zavartala­nul termel. Elvégezték a több éven át teljes üzemben dolgozó pneumatikus szállí­tórendszer javítását. Hatszáz folyóméter csövet cseréltek ki, s ezzel a megnövekedett termeléshez a szállítókapa­citást is megteremtették. Nem lebecsülendő teljesít­ményt értek el az új mun­kahelyek előkészítésében sem. Kereken 450 méterrel több vágatot hajtottak ki, mint amennyit a terv elő­írt. így már jó előre gondos­kodnak az új munkahelyek előkészítéséről. Lyukóbánya, amely jelen­tős részt vállalt Miskolc la­kosságának tüzelőanyag-el­látásában, eddig már 170 000 tonna szenet adott át a Tü- zépnek. Ez a mennyiség az év végéig meghaladja a 200 000 tonnát. rudacskát a háztartásban fel­lelhető étkezőkéssel is, de az eredmény csupán annyi, hogy kettes osztályzatra érdeme­sítik a keserves munkát — No, de ez még csak hagyján — íüstölgött ismerő­söm —, hiszen a virágka­rót, a pléh hamutartót talán még lehet is használni vala­mire. Előfordulhat, hogy hir­telen megszorul a család, mert ott a sok szobanö­vény, karó meg egy szál sem, esetleg a vendégek ér­kezése előtt röviddel derül ki, hogy a háztartásban nincs elegendő hamuzó. Ilyenkor a házi feladatokon gyakorlott szülők pillanatra sem jönnek zavarba, kapják- íogják a minden jobb csa­ládban bőséggel fellelhető lé­ceket, pléhlapokat, no meg a kést, csípőfogót, és hipp- hopp, máris pótolják a hi­ányt. — De mikor lesz arra szükség, hogy tutajt ácsol­junk házilag? — szegezte mellemnek a kérdést, ma­gyarázatképpen hozzátéve, hogy legutóbb mini-tutajokat fabrikáltak a technikaórán a lurkók. Ehhez csupán al­kalmatos fácskákat kellett vinniük az órára, amit a kör­nyékbeli gyerekek az útba eső aranyesőbokorról tördel­tek le, mivel puszta véletlen- ségből, egyik család sem raktároz ágaka't otthon. De hanyagoljuk el most a kártételt, és vegyük szem- ügyre alaposabban ezt a bi­zonyos tutaj-kérdést, mint gyakorlati problémát. Inclul­LcgulóbU cikkünket ázni fejeztük be, hogy a város egész lakosságának tevéke­nyen ki keil vennie a részét a rend és a tisztaság meg­termeléséből, mert különben egy bármilyen jól szervezett, gépesített apparátus sem ké­pes megfelelő szintre emelni környezetünk kulturáltságát. A párt városi végrehajtó bi­zottságának ülésén, valaki így fogalmazta meg e gondo­latot: „Mindannyian felelő­sek vagyunk azért, hogy szebb, tisztább legyen váro­sunk, ám nem azonos fo­kon, a tanácsnak és a kom­munális vállalatoknak nyil­vánvalóan több a feladata, mint a lakosságnak.” Körültekintően szabályozta a tanács az elmúlt években a közterületek rendjét, tisz­taságát csakúgy, mint a la­kók — házon belüli — ma­gatartását. Sajnos e rende­leteknek eddig nem sikerült tökéletesen érvényt szerez­ni. A teendőket rögzítő ál­lásfoglalásban ez olvasható: „A város környezeti kultú­ráját alakító, befolyásoló szakvállalatok tevékenységét vezetőik munkáját határo­zottabban és következeteseb­ben kell megítélni. Érmek alapja a tevékenységük gon­dossága, rendszeressége, a rendelkezésükre álló erőfor­rások hasznosítása, sajátos feladataik ellátásának szín­vonala. végső soron — az anyagi feltételeket: nem hagyva figyelmen kívül — a város könyezeti kultúrá­jának állapota. Munkájuk koordinálása és ellenőrzése a városi tanács illetékes el­nökhelyettesének és szak- igazgatási szerveinek a fei- adata.” junk ki abból. hogy aki ki­csiben tud tutajt eszkábálni, az megbirkózik a feladattal nagyobb méretekben is. így aztán nagy esélye van a túl­élésre például egy hajóka­tasztrófa esetén. Mert amíg mások — technikai ismere­tek híján — beletörődnek sorsukba, s átadják magu­kat az enyészetnek, a tutaj­készítésre már gyermekkorá­ban kioktatott hajótörött el­készíti a vízi alkalmatossá­got, és vígan vitorlázik vagy evez a legközelebbi kikötőig. így győzködtem ismerősö­met, aki azonban — valószí­nűleg. a kettes osztályzatra taksált házi feladat miatti megátalkodottságában — megpróbálta romba dönteni egész teóriámat, mondván: a tengerben nem úszkálnak méretre vágott szálfák, ahoi pedig ezek fellelhetők, ott általában nincs óceán. Talán mondanom sem kel­lene, mennyire vulgáris ér­telmezése ez a technikai is­meretek oktatásának. Én inkább annak az édesapának hiszek, aki óvodáskorú gyer­mekének — az óvó néni kí­vánságára —, negyvennyolc órai megfeszített munkával elkészítette furnérlemezből, lombfűrésszel a hét törpét, Hófehérkével együtt. Óriás­sá nőtt kisgyermeke szemé­ben és — mint bevallotta —, a törpék óta nem riasztják az élet nehézségei, önmagá­ba vetett rendíthetetlen hit­tel, fütyörészve győz le min­den akadályt. (békés) Hát igen, az erőforrások... A köztisztasági feladatokra 1986-ban 1.1 millió, park- fenntartásra pedig 1,5 millió forinttal kevesebb jutott, mint amennyit eredetileg terveztek. Üj parkok építé­sére 3,6 milliót szeretett vol­na költeni a tanács, ám csak 1,9 millió forintot szánha­tott erre a célra. Ugyancsak „lefaragott”, azaz a kívánt­nál jóval szerényebb összeg jutott az élővizek, köztük a Szánva és a Hejő tisztasá­gának védelmére, medrének kotrására. ■ ■ Tú.zás nélkül mondhatjuk tehát, hogy nehéz helyzet­ben vannak a kommuná­lis vállalatok: egyre na­gyobb követelményt támasz­tunk velük szemben, mi­közben egyre kevesfebb pénzből kell gazdálkodniuk. Csakhogy szűkebb anyagi ke­retek között mozogva is le­hetne jobb, eredményesebb munkát végezni. Itt van mindjárt a városgondnokság. Vezetője őszintén elmondta a tanácskozáson, hogy bár évek óta működnek, tevé­kenységi körük tulajdonkép­pen csak ez év derekán tisztázódott megnyugtató mó­don. önként adódik a kér­dés: nem lehetett volna jó­val hamarabb tisztázni a tisztázandókat? Nehéz megérteni és elfo­gadni a jelentés következő sorait is:„A beruházások jó színvonalú megvalósítása esetért az üzemeltetési gon­dok is csökkennének, de mindaddig, amíg a beruhá­zást lebonyolító szervek — a városi tanács viszonylatá­ban a Miskolci Beruházási Vállalat — érdekeltsége nem változik meg, addig nem várható minőségi javulás a kivitelezéseknél. A vállala- tot a« lj százalékos lebo­nyolítási díj nem ösztönaí a takarékos pénzgazdálko­dásra, a hibátlan kivitelezői munka megkövetelésére, ha­tékonyabb műszaki ellenőr­zésre.” Nem fizetünk mi tói nagy árat azért, hogy ala­csony a lebonyolítási díj? Vagy nem lehetne mégis, ilyen feltételek mellett is többet követelni a berwhá- zások lebonyolítóitól? ■ ■ Nem csupán pénzkérdés a«/ sem, hogy miiyen munkált végez a kertészeti vállalat. Ott kezdődik a baj, hogy az építők elvonulása után a helyszínen marad a salak és a zúzalék. És azzal folyta­tódik. hogy — mint a je­lentés feltárja — nem cse­rélik ki a talajt.. „Vad”- földbe ültetik tehát a nö­vényeket és hogy milyen eredménnyel, arról számos, még újnak számító parkunk sivársága árulkodik. Ami pedjg szép és megőrzésre al­kalmas lenne, azt nincs aki vigyázza. Miskolcon ugyan­is hosszú idő óta nem mű­ködnek parkőrök. Állítólag azért nem, mert erre a munkára — figyelembe vé­ve az alacsony fizetést is — képtelenek embert találni. S ha már az emberhiány­ról beszélünk,,. Érdemes elgondolkodni 1 egy kissé azon is, hogy bár a közterü­let-fenntartó vállalat állan­dóan a dolgos kezek hiányát panaszolja, az utóbbi öt év­ben mégis négyszeresére nö­velte az ügyintézők létszá­mát. miközben a fizikai ál­lományú dolgozóké mindösz- sze 18,2 százalékkal emelke­dett. Jó arány ez? (Folytatjuk) R n. * Egyre több miskolci és környékbeli fiatal sajátítja el a lovaglás tudon-.ányít s talán hamarosan neves versenyzők is kikerülnek közülük... A Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Termelőszövetkezet görömbölyi lovasiskolája október 19-én reggel 9 ó,ató‘ meghívásos akadály- és fogathajtó versenyt rendez. Az egész napos viadalon megyénk és kör­nyéke tíz lovasiskolájának tagjai vesznek részt. A verseny­zők ugyancsak iparkodhatnak, hiszen nemcsak a másodper­cekért kell küzdeniük, hanem a lehető legkevesebb hiba­pontért is. Az öt legjobb a helyezések sorrendjében meg­kapja a piros, a kék a sárga, a zöld és a fehér szalagot, az első pedig kiilöndíjlan részesül. A felnőttek harminc, a gyerekek húsz forintér, tekinthetik meg a látványosságot. a*rwí még színesebbé tesz majd a póni- és a csikósbemutató.

Next

/
Thumbnails
Contents