Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1986-10-06 / 233. szám

A rádiótól kérdezték — a DH válaszol Rozskenyér és rostos ital A pult két oldalán cím­mel fórumműsort sugárzott a közelmúltban a Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stú­diója. Az adasban szakem­berek válaszoltak a hallga­tók levélben és telefonon feltett, a kereskedelemmel kapcsolatos kérdéseire. Az idő hiányában el nem hang­zottakra mi kértünk vá­laszt. • Budapesten, a Keleti pá­lyaudvarhoz közeli élelmiszer- boltban ízletes, egykilogram- mos rozskenyeret vásároltam. Miért nem készítenek ilyet Miskolcon? — kérdezte Diós­győri Gyuláné Miskolcról, a Gagarin utcából. Válaszol dr. Makai Tibor, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője: rolható. Méghozzá elfogad­ható áron, 6 forint 10 fillér­ért. • Ml az oka annak, hogy a rostos gyümölcslé rendkí­vül drága? — érdeklődött Orczi József, a Gyula utca 42-böl. Levelében azt is meg­írta, hogy miután 35 forintért akartak adni neki egy üveg rostos levet, inkább egy kis üveg sört vett 18-ért. Megem­lítette, hogy vannak országok, ahol ha valaki két gyümölcs­levet vásárol, annak egy har­madikat ajándékba adnak, így is küzdve az alkoholizmus ellen. Dr. Makai Tibor vála­sza : — Miskolc üzleteiben ösz­szesen 35-féle hűsítő ital vá­sárolható meg. Ezen belül igen széles a rostos gyü­mölcslevek választéka is. A készítmények ára minden­kor függvénye az előállítá­sukhoz felhasznált alap­anyag árának. Ezek az ita­lok általában valamennyi esetben drágábbak, mint például a szénsavas üdítők. Mindazonáltal véleményem szerint meglehetősen borsos ár lenne 35 forint egyetlen üveg ilyen nedűért, s nem is tudom elképzelni, melyik termék kerül ennyibe. Jól tette a levélíró, hogy nem fizetett 35 forintot a rostos gyümölcsléért. Ha tudnánk, melyik üzlet forgalmazza ennyiért, megvizsgálnánk, hogy reális-e az áralkalma­zás. 4c Gazdaságos lehet a hagyományos tevékenység is a Patyolatnál... Ismét nyereséges a miskolci Patyolat 1. II lakossági tarifát nem emelték elég. Űj, nyereséget hozó, kiegészítő tevékenységek meghonosítására is szükség van. Ilyen lehetőség volt nagy mennyiségű, importból használt ruhanemű olcsó áron való átvétele. Ezeket tisztították, majd ők maguk árusították. — Ma mór úgyszólván minden Patyolat-fiókban vá­sárolhatnak ügyfeleink ilyen extraolcsó ruhaneműt — folytatja az igazgató. — S mi magunk is meglepőd­tünk, amikor az derült ki a napokban, hogy az első há­rom negyedévben ez is ke­rek 1 millió forint nyereség­gel járt. * JÓ MINŐSÉG, HATÁRIDŐRE Jó néhány szolgáltatásuk szabadáras, azaz a vállala­ton múlik, hogy bizonyos határok között emelik-e vagy sem a díjakat. Nem volt könnyű a döntés. — Végül is arra az állás­pontra helyezkedtünk — em­lékezik vissza dr. Veszpré­mi Géza igazgató —, hogy a lakossági szolgáltatások érát semmiképpen sem srófolhat­juk feljebb. Emeltük viszont a közületi árainkat. Persze tudtuk, hogy ezt a partnerek csak akkor fogadják el, ha az áremelést minőségi mun­kával és a határidők szigorú betartásával kompenzáljuk. Meggyőztünk egyes, eddig saját mosodával rendelkező közületeket is, hogy olcsób­ban jönnek ki, ha velünk dolgoztatnak. S az idei első háromnegyed évben 1,9 mil­lió nyereséget könyvelhet­tünk el a közületi szolgálta­tások után. (Folytatjuk) Kelet-est Áhított egyensúly címmel, bemutatkozó irodalmi estet tart a miskolci írók, költők közreműködésével ma fél 6- kor a Kelet Irodalmi és köz- művelődési alkotócsoport. Az estnek a Szabadság téri aka­démiai székház ad otthont. Pár évvel ezelőtt az or­szág Patyolat vállalatai kö­zül előbb a miskolci, majd további négy másik társvál­lalat veszteséges lett. Az Idei első félévet követő országos tanácskozáson azonban már elhangzott: a miskolciak is­mét nyereségesek, A Miskolci Patyolat Kis­vállalat 1985-öt még 3,4 millió veszteséggel • zárta, 1986 első három negyedévé­ben viszont az éves tervhez viszonyítva 2,6, az előző évi kilenc hónaphoz képest pe­dig 5,2 millió forint ered­ményjavulást produkált. A gyökeres változásra — amely eleven cáfolata a szolgálta­tások veszteségességéről köz­szájon forgó érveknek — örömmel figyeltek fel min­denütt, ahol a vállalat tevé­kenységét számon tartják. Sok helyütt nem is értet­ték; hogyan lehetséges ez? Erről beszélgettünk mi is dr. Veszprémi Gézával, a miskolci Patyolat új igazga­tójával, aki az igen nehéz körülmények közé került kollektíva irányítására vál­lalkozott alig egy éve. + DRÁKÓI TAKARÉKOSSÁG Az újrakezdés embert pró­báló hónapjaiban azt igye­kezett megértetni mindenki­vel az igazgató, hogy a kö­zös kiút keresésen kívül nincs más alternatíva. — Eleinte bizony néhány dolgozónak nem tetszett, hogy szinte drákói anyag- és energiatakarékossági in­tézkedéseket vezettünk be — emlékezik vissza. —■ Megmondtuk: az elfolyatott vízzel, az elpocsékolt gázzal és a villamos árammal a sa­ját pénzünket dobjuk ki az ablakon. Az eredmény ön­magáért beszél: 2 millió fo­rint megtakarításunk ebből származik. Ám világossá vált az Is, hogy ez önmagában nem * A tisztított ruhaneműt a címkézőgép azonosító jellel lát­ja el, így nem keveredhet össze. Kenőasszony unokája A masszőr titkai — Városunkban is készí­tenek rozskenyeret, amit minden nagyobb ABC érté­kesít és forgalmaz. Ez az úgynevezett fóliás, fél kilo­grammos komáromi rozs­kenyér. Nemcsak az említett üzletekben, hanem a Szé­chenyi úti pékáruboltban és a Nagyváthy utcai kenyér­mintaboltban is tnegvásá­Őrlik a kalocsai paprikát Még tart a fűszerpaprika szedése, de a Kalocsai Ag­ráripari Egyesülés paprika­gyárában már a korábban leszedett csöveket őrlik á hengerek. A gyár a tavalyi­nál nagyobb mennyiségű, összesen mintegy 7500 ton­nányi termésre számít. Az előmérések szerint az idei termés jobb minőségű, mint a korábbi években, így a kalocsaiak remélik, hogy visszahódíthatják, sőt még bővíthetik is az utóbbi évek­ben elvesztett piacokat. Már jelentkeztek új vevők Ja­pánból és az Egyesült Ál­lamokból Ókori mesterség. Talán egy kicsit még titokzatos is. Sokan nem is tudják, milyen élettani hatása van a masz- szirozásnak. S azt is csak kevesen, miért választja egy korábban gépésztechnikus fiatalember a masszőr pá­lyát? A kérdésre Antal Je­nő, gyógymasször válaszol: — A nagymamám Cse­répváralján, úgynevezett ke­nőasszony volt. Gyermekko­romban tőle láttam, hogyan gyógyít meg nyomkodással, tapintással különféle derék- és fejfájásokat. Ezt az em­léket jó ideig csak őrizget­tem, mert műszaki ember­nek készültem, kilenc éven keresztül az Északtervnél dolgoztam szerkesztőként. Köztudott, hogy itt sokat kell rajzolni és ülni. A mun­katársamnak egyszer csak annyira fájni kezdett a feje, hogy nem tudott tovább dol­gozni. Én segíteni szerettem volna rajta — ezért meg- masszfroztam. Pár perc múl­va teljesen megszűntek a tü­netek és folytatni tudta a munkát. Aztán egyre több kollégám' kérte, masszíroz­zam meg napközben. Az egyik meg hozzá is tette: „Jenő, miért nem lettél te hivatásos masszőr __” — Hallgatott a tanácsára? Mi történt ezután? — Igen. Gondolkoztam egy kicsit, azután elmentem a Miskolci Vízművekhez dol­gozni, mert tudtam, hogy egy tervezővállalat nem ja­vasolhat masszőri tanfolyam­ra. A Szabadság fürdőbe ke­rültem és Pólónkat István üzemvezető megígérte, szak- tanfolyamra küld. A régi masszőrök pedig elláttak ta­nácsokkal és rengeteg szak­mai fogásra megtanítottak. Egy év után Hajdúszoboszlón kitűnő eredménnyel elvégez­tem a fürdőmásszőr-tarifo- iyamot, ami már képesítést adott. Később kedvet kap­tam arra, hogy még maga­sabb szintre jussak, ebben a szakmában. A gyógymassző- ri tanfolyamot is elvégez­tem. Itt anatómiát, trauma­tológiát, reumatológiát or- topériát és etikát kellett ta­nulnunk, és gyakorlati vizs­gát is tettünk. Miskolcon csak néhány gyógymasszór van — -és én is közéjük tar­tozom. — Mostanában hol masz- sziroz és járnak-e önhöz ne­ves személyiségek? — A városban hamar hí­re ment, hogy jól masszí­rozok és egyre többen hoz­zám jöttek a táncosok és a művészek közül. A Miskol­ci Nemzeti Színházba rend­szeresen bejárok masszíroz­ni. De én masszíroztam fel­lépés előtt a Brazil Tropi­cal táncosait is. Sajnos ke­vesen tudják, hogy a masz- szírozás önmagában passzív mozgás. Ezt sporttal, aktív mozgással kiegészítve élhe­tünk csak valójában egész­ségesen. A masszírozás el­sősorban a vérkeringést ser­kenti, és a kezelt területet ezáltal friss oxigénnel lát­ja el. Ez táplálja a sejteket, ' azok felfrissülhetnek és re­generálódhatnak. Éppen ezért használjuk a masszí­rozást a sérült emberek gyógyításánál. Van még fáj- dalomcsökkentő hatása is és számos vérkeringést beteg­séget, illetve visszértágulatot lehet vele megelőzni. — Es mi a titka egy jó masszőrnek? — A kéz. Erre a pályára születni kell. amihez megfe­lelő kéz kell. A legfonto­sabb. ne legyen se túl nagy, se kicsi. Kellemes tapintá­súnak és testmelegnek kell lennie. Nem szabad erővel masszírozni — csak fájda­lommentesen és addig, amíg enyhe bőrpír keletkezik a bőrön .. — Végezetül arra lennék kiváncsi: ki masszírozza a masszőrt? — A szintén jó érzékkel rendelkező feleségem. Ö a Semmelweis Kórházban, a belgyógyászaton ápolónő ... A kertgyűrű szorításában A zártkert. hétvégi telek a városlakók bosszúja a pane­lért — így fogalmazott találóan egy tanácsi Illetékes, a kis­kertekről kezdődött vitában. Arról volt szó ugyanis, hogy ma Miskolcot kiskertgyűrű fojtogatja. Ezt persze városren­dezési értelemben kell gondolni, azaz manapság bárhol aka­runk építeni, ott kiskerteket kell kisajátítani. A város kény­telen terjeszkedni, hiszen így is zsúfolt a völgybe szorult település. A domboldalakon akármerre nézünk, bármelyik égtájat célozzuk, mindenütt ott vannak a hétvégi parcellák. Ha pedig megkezdődik a kisajátítás, akkor kitör a vihar, hiszen a telektulajdonosok sok évi, évtizednyi munkájukat látták veszni, ha megjelenik a bulldózer. Áldás vagy átok a kiskert? Ez is, az is. Mert hogy hasz­not hajt akár csengő forintokban, akár a levegőn eltöltött szabad idő egészségjavító hatását mérve, az kétségtelen. Mégsem jó. hogy akármerre járunk a város határain, min­denütt a parányi telkek szoros gyűrűjébe ütközünk. Hosz- szasan lehetne azon meditálni, hogy miért engedték annak idején, hogy ott és úgy szaporodjanak a telkek,- aminek eredménye a mai állapot lett. Közrejátszott ebben néhány nem igazán bölcs és előrelátó döntés, s az is, hogy nehéz volt ellenállni a pár négyzetméteres lakótelepi lakásokba szorult városiak zöldre, kertre vágyó rohamának. A jósol­gató szakértők azt mondják, hogy ez az egész kiskertügy nemzedéki kérdés Is. Ugyanig ma a fiatal generációnak lakásra kétségbevonhatallanul nagyobb szüksége van, mint hétvégi telekre. Ezt bizonyltja az is. hogy sok telken meg­próbálnak lakóházat kialakítani, ha ez tiltott Is. Bizonyára a most még kertjüket szenvedélyesen védelmezők közül is sokkal könnyebben lemondanának a mlnlgazdaságról, ha ezzel fiaik, lányaik, unokáik lakásgondját oldhatnák meg. Ehhez persze az kell, hogy akit „kisajátítanak”, annak ioga, módja legyen elsőként építkezni, építtetni a lakás­teremtésre szánt területen. Valami Ilyesmit terveznek az Özugró—Bodó-oldalon is, ha majd néhány év múltán lakás­építési terület lesz belőle. Azért egy kérdésre a legokosabb, s jóslásra hajlandó vá­rosépítők sem tudnak ma választ adni: vajon a most épít­kező generációnak tudunk-e majd hétvégi telket adni? (kiss) (Kiss József felvételei) Soltész Rudolf

Next

/
Thumbnails
Contents