Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1986-09-29 / 227. szám

A katona Mindössze egy hónapja, hogy az újoncok bevonultak. Azóta egy sor olyan ismeretet sajátítottak el, ami a katonaéletben nélkü­lözhetetlen. S bizony, a korábbi - olykor kényelmes - életrit­musuk megváltozott. Meg kel­lett barátkozniuk az állandó fe­gyelemmel, s megtanulni a ka­tonai mozgáselemeket, alaki fo­gásokat, míg a vérükké vált, hogyan kell egy alegységnek egyszerre „verni a vigyázzt" ... Reggelenként olykor álmos szemekkel pattantak ki az ágy­ból; friss levegőn végzett tor­na volt az igazi ébresztő... Érdekes volt megismerkedni a fegyverek szerkezetével. Az alap- kiképzés végén a többségük már a céltábla közepét is el­találta ... Aztán eljött az eskü napja, ami valamennyiük számára em­lékezetes marad. A hgza szol­gálatára és védelmére ünnepé­lyesen tettek fogadalmat. Az újoncok igazi katonákká váltak. (Kerényi László felvételei) Az ©Häuf nyugdíj nyomában Hónapokig keresték az özvegyasszony aktáját Özvegy Almási Istvánné idén júliusban hiába várta a nyug­dijat. Teltek a napok, s a pos­tás csak nem hozta. A 2500 egynéhány torint természete­sen igencsak hiányzott. A miskolci özvegyasszony körül nincs tehetős rokonság, s egyébként is egyre jobban ide­gesítette, hogy ugyan mi tör­ténhetett? Július utolsó nap­jaiban végül felkerekedett, s az 1. sz. Postahivataiban — a 26-os szobában — érdeklődött, hogy mi van a pénzével. — Biztosan alá tetszett ír­ni valami kezességet, az adós meg nem fizetett, s nyilván levonták a nyugdíj­ból — mondta az ügyintéző. S hozzátette: — Várjon tü­relemmel, ha pedig nem ér­kezik meg, keressen fel új­ra... » B „ADMINISZTRÁCIÓS HIBA MIATT .. Almási néni újra ment és újra ment, minthogy a pén­ze csak nem érkezett meg. Végül is a lánya távirato­zott a budapesti Nyugdíjfo­lyósító igazgatóságra. A táv­iratra végre válasz érkezett, amelyben — augusztus Kl­án — az alábbiakat közöl­ték Almási Istvánnéval: ,,Tájékoztatjuk, hogy admi­nisztrációs hiba miatt ellá­tását 1986. VI. hó végével beszüntettük. Szíves elnézé­sét kérjük, egyben az 1986. VII. 1-től IX. 30-ig járó nyugdíját, 7572 forint ősz- szegben kiutaltuk. Aláírás: Szabóné. Özvegy Almási Istvánná még csodálkozott is, hogy ugyan vajon miért utalták ki augusztusban már a szep­temberi nyugdíját is? Ám megnyugodott: elvégre in­tézkedtek. Csakhogy a pénz a „szíves elnézés” ellenére sem érkezett meg. Az özvegyasszony szívbe­teg. Éjszakáit, nappalait ke­serítette meg ez az érthe­tetlen helyzet. Ezért hatá­rozta el magát szeptember 18-án, hogy panaszával fel­keresi szerkesztőségünket, és segítséget kér. B HOLTTÁ NYILVÁNÍTOTTÁK? Az elképesztő história miatt telefonon hívtuk fel a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság levelét aláíró Szabónét. Aki is magyarázkodott: admi­nisztrációs hiba történt, a miskolci illetékes (?!) öz­vegy Almási Istvánnét holttá nyilvánította — mondta. De- hát ő most nem tud foglal­kozni ezzel az üggyel, mil­lió dolga van, egyébként is kevesen vannak, legyen a néni türelemmel. Szívóssá­gunknak köszönhető, hogy Szabóné megígérte: lemegy a pincébe az aktáért (!), 22-én pedig hívjuk újra. Szeptember 22-én termé­szetesen ismét jelentkeztünk nála telefonon. Az akta nem került elő, és Szabóné meg volt sértődve. Minden­ki csak zaklatja őket — mondta —, holott ő már Al­mási néni lányának’is meg­mondta, hogy legyenek tü­relemmel! Vagy pedig adja­nak fel sürgető táviratot. Dehát miből? — kérdeztük. — Elvégre a néni pénz nél­kül van. Akkor pedig hív­juk mi 24-én ismét őket — adta Szabóné a tippet... Tanácsát persze megfogad­tuk, s szeptember 24-én is­mét tárcsáztuk a pesti szá­mot. Ahol is Szabónét nem találtuk meg. Mégis szeren­csénk volt, mert Kiss Fe- rencné főelőadó „pontos” felvilágosítással szolgált: ők szeptember 15-én (!) kiutal­ták az összeget. (Vajon hon­nan került elő az akta, amely 18-án és 22-én nem volt meg1') Nem tehetnek róla, hogy ilyen sokáig hú­zódott a kiutalás, a „gépe­seknél” volt a hiba, elrom­lott a számítógép, különben is miért nem lehet megér­teni. hogy ahol dolgoznak, ott hibáznak is ... Egyéb­ként pedig, ha neki így el­magyaráznák, hogy miért nem kapta meg háromhavi bérét, ő bizony türelmesen várakozna ...! B NEM ROMLOTT EL A GÉP! Bizalmunk enyhén szólva megrendült az ügyintézők szavahihetőségében, ezért további információért a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság számfejtési osztályvezető-he­lyetteséhez, Fries Istvánné - hoz fordultunk. Az első in­formáció, amit kaptunk tőle, az volt, hogy nem romlott el a gép! A második pedig az, hogy a számfejtési osz­tály szeptember 22-én kipos­tázta az özvegyasszony pén­zét. A napokban minden­képpen meg kell érkeznie a címzetthez... Már csak arra voltunk kí­váncsiak, hogy lehetett volna-e gyorsabban, netán soron kívül intézkedni az „adminisztrációs hiba” kor­rigálására? Fries Istvánné szerint természetesen lehe­tett volna. Véleményét magunk is osztjuk. Ha ugyanis a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság hoz­zátartozói ellátások osztályán Az iparkiváltásnak egye­bek mellett anyagi, vagyoni követelmények is határt szabnak. Egy műszerekkel jól felszerelt autójavítómű­hely például legalább egy­millió forintba kerül. A jö­vedelem után pedig adózni kell. Lehet, éppen emiatt szaporodtak cl Miskolcon is a jogosulatlan ipartevékeny­séget folytatók, azaz a kon­tárok. — Az országban egyre csökken a főfoglalkozású kis­iparosok száma — mondja Martossy György, a KIOSZ megyei titkára. No, ez még pem jogcím arra, hogy bő­vüljön a kontárok köre. An­nál is inkább, mivel ezzel párhuzamosan megnövekedett a munkavi­szony megtartása mel'ett, engedéllyel folytatott kis­ipari tevékenység. Amíg 1981-ben csak 60fi-an voltak munkaviszony mellett iparosok. 1985-re elérte szá­muk az 1043-at. Ennek meg­látásom szerint ^két fő oka van. Az egyik, hogy aki egyedül dolgozott éveken ke­resztül, és mostanra vala­milyen oknál fogva megcsap­pant a megrendelése — in­kább úgy döntött, elmegy egy vállalathoz dolgozni a szakmájában és csal« munkaidő után foly­tat kisipari tevékenységet. Mások úgy gondolkodtak: enyhíteni tudnak családjuk anyagi gondjain, ha kiváltják a munkaviszony megtartása melletti kisipart. Amikor a céhek megala­kultak, már akkor is akad­tak, akik a könnyebb utat, a kontárkodást választották A ma jogosulatlan ipartevé­kenységet űzők többsége ért a szakmájához, és jól is dol­gozik. Velük az a baj, hogy nem adóznak, kivonják ma­levő ügyintézők magyaráz­kodás és türelemre intés he­lyett energiájukat az ügy intézésére fordították volna, s emberséges lelkiismeretes­séggel, a tőlük mindenkép­pen elvárható megértéssel kezelték volna Almási néni jogos reklamációját, már réges-régen elfelejthették és elfeledtethették volna. Lel- ketlenségük azonban túlnőtte még ,a legkomiszabb bürok­ráciát is! * S most már csak annyit ** ügyhöz: Cseh Lajos, a Társada­lombiztosítási Igazgatóság me­gyei igazgatóhelyettese tájékoz­tatott bennünket arról, hogy Miskolcon semmiféle illetékes nem nyilvánította holttá özvegy Almási Istvánnét. Hát ennyit az ügyintézők szavahihetőségéről.. Itt tartottam, amikor két újabb telefonbeszélgetés következett. Panaszosunk értesített bennün­ket arról, hogy végre megérke­zett a nyugdíja. A postás — noha már letelt a műszakja — visszafordult a hivatalból, aho­va a délelőtt folyamán befutott a pénz. Soron kívül kézbesítette Almási néninek ... A másik te­lefonbeszélgetés őszinte sajnál­kozásról biztosított. A Nyugdíj- folyósítási Igazgatóság osztály­vezetője, Bukucs Tiborné, mind a maga, mind az osztály, mind pedig az intézmény nevében kért — rajtunk keresztül — el­nézést a történtekért... Radványi Év« gukat — a kisiparosokkal szemben — e teherviselés alól. Vannak azonban olyan kontárok is, akik lényege­sen olcsóbban dolgoznak a kisiparosoknál, viszont rosz- szabb munkát végeznek. S ezek is elveszik a megrende­lést a kisiparosok elől. A Kisiparosok Országos Szer­vezetének az a célja, hogy ezeket felderítse. Nem akar­ják őket feljelenteni. Csak rá szeretnék bírni őket arra, hogy ha már van szakmájuk és gyakorolják is azt, akkor váltsák ki az engedélyt hozzá. A jogszabályok szerint a kontárok felderítése és bün­tetése a tanácsok és azok szakigazgatási szerveinek fel­adata, Viszont nagvon nehéz bizonyítani — a tettenérést kivéve — a kontárkodás té­nyét. Sőt még ez utóbbi esetben is két tanú szük­séges. Sajnos a lakosságban van egyfajta együttérzés a kontárok iránt. Nem jelen­tik föl őket, nem tanúskod­nak ellenük. Minden építke­zéshez meg nem tudnak el­menni az illetékesek ellen­őrizni ... A gond ott kez­dődik, amikor a kontár az előlee felvéte­le után nem az előre meg­állapodott összeget kéri a munkájáért. Ilyenkor csak a bírósághoz lehet fordulni. A bíróságok általában — a fővárosi bí­róság állásfoglalása alapján — úgy döntenek, hogy az el­végzett munkáért bér jár. De a perlekedők nem ússzak meg ennyivel, mert mind­ketten szabálysértést követ­tek el. és ezért mindkét fe­let megbüntetik. Engedély nélkül ugyanis sem dolgoz­tatni, sem dolgozni nem sza­bad... (soltész) Iparűzés, munka után Kockázatos a kontárkodás r

Next

/
Thumbnails
Contents