Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)
1986-09-29 / 227. szám
Az életét kockáztatja a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. —Postacini: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pt. 39. — Tel.: 18-225. Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hős; panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8— 14 ót* között keressenek fel bennünket. Nem mindig a vízművek a felelős Városunk vízigényének kielégítése a Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csatornázási Vállalat tevékenységi körének legfontosabb része. Az ivóvíz mindenkori biztosítása nem kis energiájába kerül vállalatunknak, hiszen a forrásból kiemelt vizet el kell juttatni a fogyasztóhoz, ami különböző anyagminőségű és életkorú vezetékeken történik. A városban mintegy 500 km hosszú a vízhálózat, amelynél szinte lehetetlen, hogy ne történjen meghibásodás. Nincs olyan nap, hogy valahonnan ne jelentenének vízfolyást! Az ügyeletre történt bejelentéseket szakembereink kivizsgálják és a hibák nagyságrendjének sorrendjében a helyreállítást is elvégzik. De csak akkor, ha a meghibásodott vezeték vagy szerelvény valóban a Vízmüvekhez tartozik! Vállalatunk ugyanis csak a vízmérőig gazdája a hálózatnak. ezen túl a fogyasztó a felelős a vezetékek állapotáért! Ezzel az illetékesek köre jelentősen kibővül (MIK. vállalatok, lakásszövetkezetek stb.) és sok esetben ebben a tágabb körben található a felelős! Kérjük tehát fogyasztóinkat hogy amikor felszólalnak a sokszor jogosan bosszantó és hosszú Ideig tartó vízfolyások megszüntetése ügyében, lehetőleg konkrétan megnevezve tegyék ezt. Az általánosítás helyett mi is vállaljuk — jogos esetben — ha vállalatunk neve szerepel a szóbanforgó témában, és a város lakói is csak így tudják megítélni vállalatunknak ezen a területen végzett munkáját, amit mi szeretnénk minél magasabb színvonalon ellátni. , Stuhán Gábor Miskolci Vízművek, Fürdőkés Csatornázási Vállalat Becsületes megtaláló Szombaton múlt egy hete, hogy édesanyámnál jártam Miskolcon látogatóban. Igen elkeseredtem, amikor észrevettem. hogy elhagytam egy dossziét, számomra igen fontos iratokkal. Már-már teljesen lemondtam róluk, amikor itthon, Leninváros- ban, lakásunk postaládájában megpillantottam őket. Valaki, aki Miskolcon megtalálta, elhozta lakásunkhoz, beledobta a ládába! Sajnos, még csak a nevét sem tudom az illetőnek, aki becsületből csillagos ötösre vizsgázott. Segítőkészségét ezúton szeretném megköszönni. Molnár Ferencné Len in vár os Hátrányos „átlagolás"’ Városunk egyik nagy vállalatnál dolgozom immár hét éve. Tavaly november 1-jén járt le a gyesein. Tavasszal kaptam 2000 Ft törzsgárda- jutalmat, ősszel 300 forintot, egyszeri családi segélyt — mivel elvált vagyok, gyermekemet egyedül nevelem. November 2-től, mint előadó, 3300 forint alapkeresettel dolgoztam, decemberben pedig kaptam 500 forint jutalmat. Volt férjemtől 770 forintos gyermektartásdíjat kapok. A fenti összegeket azért írtam le, mert gyermekem óvodai ellátásának díjmegállapításához most kellett beszereznem a kere- setigazolást, mely azonban igen megdöbbentett és hátrányos helyzetbe hozott. Vállalatomnál ugyanis az alábbi módon jártak el — a bérelszámoló elmondása alapján: összeadták a törzsgár- da-jutalmat, a segélyt, a decemberi jutalmat, és a két hórfepra eső keresetet, ezt elosztották kettővel (mivel két hónapot dolgoztam), s így kijött 4500 forint átlag- kereset. Ehhez az óvoda hozzáadja a tartásdíjat, s így lett belőlem „igen jól kereső nő”, akinek' a díjfizetési kötelezettsége Azáltal jóval magasabb. A bérelszámoláson közölték még velem, hogy esetleg „méltányosságból” a törzsgárda-jutalmat, időarányosan eloszthatják, de a kiszámítás módja mindenképpen az elmondottak alapján történik. Ez azonban az én megítélésemen semmit sem változtat. Kérdezem: ha feltételezzük, hogy decembertől dolgozom, akkor az „osztószám” nem kettő, hanem egy? Akkor hány ezer forintos fizetést hoznak ki?! Elnézést kérek, hogy esetemet ilyen részletesen taglaltam, de az eljárást igazságtalannak érzem. Hiszen ránk, gyermeküket egyedül nevelő anyákra, amúgy is elég nagy teher hárul. Sz.-né H. Gy. Miskolc Üzenet a felnőtteknek Lapjuk, A miskolciaké a szó rovatában olvastam H.- né, Üzenet a kisdiákoknak című cikkét. Ehhez szeretnék pár szót szólni. Nyolc hónapos kismama vagyok. Gyakran előfordul, hogy villamosra kell szált- nom. Ha hosszabb utazásra kerül a sor, nekem is jó lenne leülnöm. De sajnos én mindig állok. Amint felszállók a buszra, mindenki tolakodik, lökdösődik, gyorsan helyet keresve magának! S itt nem csupán a fiatal korosztályról, hanem ama közép-, illetve idősebb generációba tartozókról is szó van, a .dk képesek a másik em- • ?rt fellökni egy ülőhelyért. Helyes, ha egy felnőtt megszólítja a fiatalt, hogy adja át a helyét. De a 40—50 év közötti férfit és nőt, ki fogja megszólítani, hogy ugyan adja már át a helyét az ott álló kismamának?! Senki. Mert az ülő „néni”, vagy „bácsi” inkább a szemét mereven az ablakra tapasztja, minthogy észrevegye azt az embert, akinek esetleg még nehezebb állni, mint neki. S ilyenkor már többször megfordult a fejemben: nem mindig a fiatalokat kellene nógatnunk, hanem a középkorúnkat is. Miért csak a fiatalnak kell tiszteletreméltó- an viselkedni az idősebbekkel szemben?! Az idősebbeknek nem kellene egy kicsit figyelmesebbeknek lenniük a fiatal, gyermekét váró kismamával szemben?! Dehogynem! S ameddig ez nem így lesz, tisztelt középgeneróció, ne is várjunk többet a fiataloktól. J. T.-né Miskolc Játszótér és kocsma A Győri kapu és a Ságvári utca keresztem ződésénél mintegy ötven méteres körzetben működik a Pálma presszó és a Gyöngy presszó. Nem hinnénk, hogy akad lakó a környéken, aki örülne ennek. Mint ahogyan azok a szülők sem, akik az itt levő játszótérre engedik le gyerekeiket. Már önmagában is gusztustalan látvány, hogy a játszó gyerekek naponta találkoznak részegekkel, italosokkal. Ennél is elszomorítóbb viszont, hogy ezek az italos felnőttek távozván a presszónak nevezett kocsmából, kisdol- gukat igen gyakran a játszótérnél végzik el... Hogy már az olykori verekedőkről ne is beszéljünk! A környék lakói Pusztai Jenő (Miskolc): Javasoljuk, Hogy á több hónappal ezelőtt történt, lényegében utcai baleset ügyében keresse fel volt vállalata, vagy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa jogsegély- szolgálatát. Kérdés azonban, hogy tisztázni lehet-e a még májusban történteket. .. F. I. (Miskolc): Az ön által elmondottak csakis volt vállalatánál tisztázhatók. Ezért levelét továbbítottuk a vállalat igazgatójához. Hátha még nem késő az észrevétele... 4r A gyalogos a Búza téren noha a gyalogos aluljáró alig Akn a veszély! A Selyemrét utca strand felőli részén már elég régen elvitték az útról a két esővíz-levezető akna fedelét. Kocsira tették, majd leemeltek a kocsiról két, talpon álló vasrudat, melyet a fedél nélküli akna tetejére állítottak, jelezvén azt, hogy ott „akeaveszély” van, óvatosan kell közlekedni. Még papírt is illesztettek rá, hogy jobban észre lehessen venni. Érthetetlen számomra, hogy, ha például javítani vitték el a két tetőt, miért nem hozták még vissza? Meddig fog még ott éktelenkedni az a két jelzőoszlop? Ezen az utcán járda nincs, a gyalogosok is az úttesten járnak. Jó volna, ha az illetékesek nem várnák meg azt, hogy baleset történjen, s minél előbb lefednék a két’aknát. M. F. Miskolc Kegyeletsértő szemét Az Avason, a Palóczy-emlékművet körbefogják a pihenőpadok. Jó lenne tudni, hogy az ott pihenők, vagy az arra sétálók szennyezik-e az amúgy sem nagyon gondozott területet. Mindenesetre a padok mögé elkelne egy szeméttároló edény is ... átvág a tiloson, az életét kockáztatja a jármüforgatagban, tíz méterre van tőle!... Itt \á jégszábáíy Az illetékekről Mennyi illetéket kell fizetni a megörökölt, ajándékba kapott vagy vásárolt lakás, egyéb ingatlan, ingóság után? A jogszabály az ajándékozási és az öröklési illetéket azonos kulcs szerint rója ki. Hogy a kifizetendő összeg végül is mennyi lesz. az sok tényezőtől függ. A táblázat három csoportba osztja rokonsági fok szerint az örökösöket (megajándékozottakat). A jogszabály (az 1986. I. tv) részletesen felsorolja, miután nem kell örökösödési illetéket fizetni. Itt csak a közérdekű eseteket ragadjuk ki. Továbbra sem kell illetéket fizetni a takarékbetét, a kötvény, a szövetkezeti részjegy és célrészjegy (tehát az értékpapírok) után; ha az örökölt ingóságok forgalmi értéke örökösönként a százezer forintot nem haladja meg. Ha nincs leszármazó, és ezért első ízben a túlélő házastárs örökli a közös szerzeményű lakásingatlant, akkor ő nem fizet illetéket. Ez így nagyon méltányos, hiszen egy ilyen ingatlan mindkét házastárs erőfeszítésének eredménye. Eddig nem kellett a haszonélvezeti jog örökléséért fizetni. Az új jogszabály szerint kell, akár örökléssel, akár vásárlással keletkezik a haszonélvezeti (vagy használati) jog. A túlélő házastárs viszont nem fizet haszonélvezeti (használati) jogáért egy bizonyos értékhatárig, nevezetesen 500 ezer forintig illetéket sem a lakástulajdon, sem az üdülő, sem a hétvégi ház, sem a zártkerti ingatlan után. Csak az ötszázezer forintot meghaladó rész esik illeték alá. Nem kell örökösödési illetéket fizetni akkor sem, ha a szülő (akár örökbefogadó, akár mostoha, akár nevelőszülő) örököl a gyereke után. Illetékmentes a lakó- házépítésre alkalmas telektulajdonnak vagy az ilyen ingatlantulajdon hányadának öröklése (használati joga) is, ha az örökös válla'lja, hogy a hagyaték átadásától számított négy éven belül felépíti a lakóházat. A lakástulajdon öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét kell megfizetni. Mit jelent az „egyébként járó” kifejezés? A táblázat megfelelő rovata (a rokonsági fok és a progresszívan emelkedő illetékkulcs) szerint kell kiszámítanunk az illeték összegét, és a lakás- tulajdon esetében ennek a felét vesszük.) Az égiszét kell fizetnünk üdülő, hétvégi ház, zártkerti ingatlan esetén, ezért szól a jogszabály külön a lakástulajdonról.) Zárás előtt... Csalnak-e az élelmiszerbolti pénztárosok? — teszem föl a fogas kérdést, miközben nyakamat a gallérom mögé húzom; nem nagyon „rázós”-e ez a téma. Szomorú tapasztalásaim szerint, van okom panaszkodni, mert a napokban az egyik legnagyobb miskolci kereskedelmi egységben ugyanaz a fiatal pénztárosnő kétszer csapott be, leleményes gyorsasággal markomba süllyesztve a tengernyi aprópénzt, amit — testi épségem érdekében — aligha tudtam megszámolni, s kiállván a sorból, már hiába is bizonygattam volna igazamat. A kétszeri csalás összege: 30 forint. Űgv érzem, ez már nem csalafintaság — több annál; a vásárló lelkiismeretlen, tudatos megkárosítása. S vásárlási bolyongásaim során, elmondhatom, hogy a Szinva ABC-bolt, a 201. és a 908. számú élelmiszerboltok kivételével — mindenütt becsaptak. De a sorban mégis ama fiatal pénztárosnő „jeleskedik”, aki jó érzékkel használja ki a zárás előtti pillanatokat, mert utána a vevő már úgyis hiába kapkod — a szívéhez, avagy a zsebéhez. Bár erős gyanúm van; az ilyen esetekben, amikqr „felkészült” pénztá- rosnö lesi forintjait, bármikor érkezik, mindenképpen becsapják. A. I. Miskolc Szobrok, inkognitóban Városunk nem túl gazdag köztéri képzőművészeti alkotásokban, nem sok szobrot csodálhat meg a hozzánk látogató, vagy az itt lakó. Ám ami van, az is — elnevezését, alkotóját tekintve — homályba vész ... Amikor az ember a múzeumban vagy tárlaton megnéz egy-egv képet, vagy szobrot, tudja, hogy ki az alkotója, s hogy az milyen nevet adott művének. Sajnos, a köztéri alkotásokkal nem így vagyunk. Ezért javaslom, hogy szobrainknál tüntessük fel egy kicsinyke, rozsdamentes névtáblával azok alkotóinak nevét, s a mű címét is. G. B. Miskolc
