Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1986-09-29 / 227. szám

* A ma még üresen tátongó foghíj Vitára várják a városlakókat Lehet négy szinttel kevesebb? Közkívánatra nem épül to­ronyház a Lottótömbben, pontosabban a tömböt ketté­szelő Demeter-köz mellett. Többször is írtunk már róla, hogy az újonnan elkészült öröklakásokba költözők til­takoztak a nyolcszintes szék­ház építésének terve ellen, s a protestálás eredménye­ként a városi tanács illeté­kesei megváltoztatták koráb-* bi döntésüket. Négy fiatal család örülhet majd Lakások lesznek a garzenházi klubokból Az elmúlt évben foglal­koztunk lapunk hasábjain a fiatal házasok Vándor Sán­dor utcai garzonházának úgy­nevezett közösségi helyiségei­vel. Megírtuk: a négy gar­zonlakásból kialakított két jókora klubterem használat­lanul és hasznavehctetlenül porosodik s pusztul a zárt ajtók mögött. A garzonházi fiatal házasok — száz ifjú családról van szó! — egyet­len alkalommal vette igény­be, amikor is közös szilvesz- terezést, „batyusbáit” ren­deztek benne. Ezt követően ugyanis a házkezelőség meg­tiltotta a használatát, s rá­parancsolt a házfelügyelőre: a kulcsokat senkinek sem adhatja ki. A garzonos fiatalokat at­tól kezdve irritálja a két jó­kora, üresen ásítozó helyiség. Ugyan kinek éri meg ilyen formában a fenntartásuk? Mindenki jobban járna, ha lakásként hasznosítanák ezeket is. Négy, gyermekes házaspárt lehetne általuk megörvendeztetni, s ez ugye­bár nem volna mindegy eb­ben a lakásínséges időben. 9 „VAJON KINEK TARTOGATJÁK? ják” — adott hangot e gya­nakvásnak az egyik lakó, legutóbbi ottjártunkkor. • A MAGYARÁZAT A városi tanács építési osztályának vezetője, Jir- kovszki László magyarázat­tal szolgált a közösségi he­lyiségek körüli csendről. A szakigazgatási szerv — az el­nöki utasításnak megfelelő­en — megrendelte a MI Ki­től e helyiségek lakássá való átalakításának terveit, s ezek augusztus első napjaiban el­készültek. Gondot okozott azonban a kivitelezés. Az ingatlankezelő nem tudta elvállalni, miután építőrész­legeit lekötik a felújítások. A BÁÉV-et kérték fel tehát az átalakítás elvégzésére. Az osztályvezető elmondotta: november 30-ra kérik a ki­vitelezés befejezését. S ha már elkészül a négy garzon, remélhetőleg még ebben az évben négy fiatal család örülhet nekik. • TÚL SOKBA KERÜLT Négy és fél. öt év után tehát végre hasznos célt szolgálnak ezek a helyiségek. S hogy miért tartott ily so­ká sorsuk elrendezése? Nyil­ván a gazdátlanság miatt. Nem akadt senki, aki mű­ködtetésükért felelősséget ajánlott volna. Az ingatlan- kezelő nem tartotta magát illetékesnek ebben, a fiatal bérlők pedig nem forszíroz­ták kellő következetességgel. Valahogy mindenki úgy volt vele: azoknak, akik kitalál­ták a garzonházi lakóklubo­kat, a működtetésük lehető­ségeit is illett volna kitalál­niuk. Egy bizonyos: sajnos drá­ga tanulságokat hordoz a história. A városnak eddig csaknem 100 000 forintjába került: az üres helyiségek elmaradt bére, fűtése, s köz­üzemi díjai miatt, ifjabb 350 ezer forintot pedig az át­alakításért kell kifizetni. A majdcsak félmilliós „tandí­jat” nagyobb előrelátással és nagyobb figyelemmel megtakaríthatták — de leg­alábbis csökkenthették — volna. fr» Jfc Annak a lakóháznak a makettje, amelyet ide képzelnek a tervezők. Felújítják a diósgyőri futóművet 7 ánhöszol(iáItatok tervei Néhány nappal ezelőtt ad­tuk közre azokat a terve­ket, amelyek az Északterv­nél készültek el, s annak a négyszintes lakóépületnek a rajzait tartalmazzák, ame­lyet a székház helyére sze­retnének felépíteni a közel­jövőben. (Előző híradásunk­ból kimaradt, de talán még­is közlésre érdemes infor­máció: az ÉVIZIG-nek, a nyolcszintes irodaház építte- tőjének természetesen fel­ajánlottak más építési terü­A közelmúltban az egyik tanácskozáson a Közterület­fenntartó Vállalat illetékese egy panaszos felszólalásra válaszolva elmondotta, hogy autóik nem locsolják, hanem mossák az utakat. Hogy is van ez tulajdonképpen? — kérdeztük Farkas Györgyöt, a vállalat igazgatóját. — Helytálló volt a kollé­gám kijelentése. Csak a ne­ve szerint locsolókocsi a jár­művünk, de valójában az utak nagynyomású mosását végezzük vele. Kapunk is elég kritikát, bejelentést emiatt! Ezek az autók ugyanis főleg akkor dolgoz­Elektromos ívvel először Siemensnek sikerült 1879- ben acélt megolvasztania. Hazánkban elsőként Diós­győrben ismerték fel az új acélgyártó eljárás jelentősé­gét. de akkor már 1911-et írtak. Ekkor helyeztek itt ugyanis üzembe két Girod- rendszerű ívkemencét. Való­jában több évtized eltelté­vel, 1982-ben nőtt meg ug­rásszerűen a diósgyőri elekt- roacél-termelés. Manapság mar a hazai összmennyiség leteket a városban, amelyek közül választhattak.) A lakóház rajzai egy ta­nulmányterv dossziéjából kerültek elő. A városi ta­nács főépítészétől megtud­tuk, hogy a tanulmányter­vet meg kívánják vitatni a környéken élő városlakók­kal, hogy olyan megoldás nak, ha közvetlenül előtte kisebb eső hullott. Ez fella­zítja a burkolatra száradt szennyeződést, így hatéko­nyabb a munkánk. Ez tehát a magyarázat a furcsa és sokaknak szokatlan látvány­ra: eső után ontja a vizet az útra a loesolókocsí. Az, hogy hányszor végezzük eí évente ezt a műveletet, az e célre fordítható összegtől, s az utak állapotától is függ. Az a gyakorlat, hogy min­den esztendőben legalább egyszer, tavasszal mossuk az aszfaltot. A locsolás ezzel szemben a por megkötését szolgálja. Ezt mostanság csak a belvárosban, a sétáló­utca térségében végezzük. 83 százalékát állítják itt elő. Ezek után érthető, hogy a Lenin Kohászati Művek adott otthont a III. ipartörténeti szemináriumnak és a 75 éves az elektroacél-gyártás Diós­győrben című kétnapos ju­bileumi ülésnek. Ez alkalom­ból Drótos László, az LKM vezérigazgatója kitüntetése­ket, jutalmakat adott át ki­váló dolgozóknak, s a kom­binált acélműben emléktáb­lát avattak, amely az ipar- történeti eseményre emlékez­tei. szülessen, amely mindenki számára megnyugtató. (Csak emlékeztetőül: annak idején a lakók főként azt panaszol­ták fel: nem tájékoztatták őket a lakásvásárlás előtt időben arról: hogy torony­ház épül majd a szomszéd­ban!). Most már aligha fog bárkit is meglepelés érni, mert ok­tóber 20-án. hétfőn délután 5 órára az illetékesek meg­invitálták a városlakókat a tanulmányterv vitájára. A találkozó helyszíne a Kor­vin Otto utca 9. szám alatti párta lapszer vezeti helyiség. Írjak a vandálokról? Nem első ízben tenném, de talán el lehetne adni a csontig rágott témát azzal, hogy bár kőkorszaki módszerekkel dolgoznak, (nyers erő, pa­rittya, kavics), hatékonysá­guk mégis bámulatos; éven­te 4—5 millió forint kárt képesek okozni itt Miskol­con. Avítt eszközökkel ma­gas termelékenység . .. Nem, ez így túl cinikusan hang­zik. S különben is, kinek ír­nám? Ök magük nem vesz­tegetik drága idejüket új­ságolvasásra, s ha mégis, ak­kor beleröhögnek (fanyűvés- sel edzett) markukba, és ott folytatják, ahol tegnap éj­szaka abbahagyták. Bosz- szantsam tovább az egyéb­ként is bosszús, de tehetet­len olvasót? Igen, de ha egy merész fordulattal úgy folytatnám, hogy vannak a vandalizmus­nak intézményesített, válla­lati keretek között elkövetett formái is? .. Mutatós for­dulat leryie. Tovább adhat­nám például azt, amit a mi­nap hallottam egy tanácsko­záson: tízmilliókra rúgó kárt okozott néhány év alatt vá­rosunkban a szakszerűtlen, lelkiismeretlen kertészeti munka. No. de erről is szó esett már. Nincs hozzá ked­vem. Ha pedig nincs, akkor úgysem sikeredne isteniga­NéháDjr hónap múlva a városi tanács elnökétől, dr. Kovács Lászlótól kérdeztük: vajon milyen sorsot szánnak a használaton kívüli helyisé­geidnek? A válasz egyértel­mű volt: miután a közössé- ‘ gi helyiségek üzemeltetése megoldatlan, a tanács szak- igazgatási szerve elnöki uta­sítást kapott, hogy alakít­tassák lakásokká eseket. Tettek-múltak a hónapok, óm a két közösségi helyiség váHoaatlanui zárt ajtók mö­gött árválkodik. A gr azon- ház lakói ugyancsak válto- zatlan«4 dühösek íJnatta, s hovatovább gyanakvóén vár­ják, ugyan mi történik ve­lük? „Biztosan valakinek a valakije smmára teastogat­zábói. Valahogy úgy járnék, mint az a kedves ifjú hölgy (az idén maturált), aki la­punk pályázatára csupa-csu- pa olyan cikket küldött, melynek témája — hogy is mondjam csak? — idegen tőle, nem a szívéből fakadt, írt például a településfej­lesztési hozzájárulásról, a költségvetés és a kátyúk közötti összefüggésről, a vá­roskép alakulásáról, különös tekintettel a... Nyelvhe­lyességi szempontból kifo­gástalan dolgozatok voltak, de olyan szürkék, és beton­kemények, mint a házgyári panel. — Nem írt soha semmi mást? — csaptam össze ked­vetlenül a kutyafuttában át­lapozott pályázati anyagot. — De írtam, olyat is, ami már megjelent a Déli Hír­lapban. Igaz, elég régen, ne­gyedik elemista koromban — hangzott a meglepő válasz. És alig kezdte el a kis­iskolás korában elkövetett cikk idézését, máris ..bekat­tant” az agyamban a téma. és akár el tudtam volna mondani helyette az évtize­des históriát. A negyedik elemista kis­lány karácsonyi ajándékra gyűjtött szüleinek. Bár sok ízletes rágógumiról lemon­dott — élére rakva a zseb­pénzecskéjéből megtakarított Öt év alatt 846 millió fo­rintot fordít a Borsod Me­gyei Távhőszolgáltató Válla­lat a szolgáltatás színvona­lának fejlesztésére, bizton ­forintokat —, az összegyűj­tőit tőke oly szerény volt, hogy csupán néhány arany­dióra futotta. (Fényes szta- hiolba csomagolt csokolá­dé karácsonyfadíszekről van szó.) önállóan vásárolt ter­mészetesen, és amikor már sorban állt a pénztárgép előtt, rádöbbent, hogy a ko­sarába gyűjtött aranydiók meghaladják anyagi lehető­ségeit. De sebaj, még idejé­ben korrigálhatta a hibát: visszament a gondolához, és odarakta a többi közé a többletet. Ez önmagában is elszomorította, hát még az, ami ezután következett. Az egyik éber eladó felfigyelt rá, hogy a gyerek immár másodszor matat a csokik között, és lecsapott rá. A kis­lányt sokak szeme láttára, tetőtől talpig alaposan meg­motozták. Nos, ezt a karácsonyi his­tóriát írta le nyolc évvel ez­előtt nagy kerek betűkkel, és elküldte szerkesztősé­günknek. Levele lett a leg- szomorúbb, legszívbemarko- lóbb karácsonyi cikkünk ab­ban az évben. — Nos, ilyet kellene, ilyen szívből jövőt. életszagút. Mert az olvasó is megérzi... — magyaráztam neki. Neki és magamnak . .. És most aztán ténvleg nem tudom, mit írjak Önöknek. (békés) ságának növelésére, s a faj­lagos energiafelhasználás csökkentésére. Ebből a sum­mából beruházásra 783 mil­lió forint jut. A vállalat VII. ötéves tervét a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén hagyta jó­vá. Az üzemvitel biztonságá­nak növelésére és az ener­giagazdálkodás korszerűsíté­sére 221 millió forintot szán­nak, minthogy évente öt hő- központot vonnak össze, s ilyenformán húsz hőközpont felújítását tervezik. Vezeték- építést és vezetékrekonst­rukciót Miskolcon kívül Kazincbarcikán, Ózdon és Leninvárosban ütemeztek be a tervidőszakra. Városunkban több kazán­házat felújítanak, s meg­kezdik a Bulgórföldön, s a Diósgyőrben levő fűtőművek rekonstrukcióját. Befejezésük ugyan csak 1990 után várha­tó. A hőközpontokban egyéb­ként — az energiagazdálko­dási kormányprogram alap­ján — folytatják a hőmeny- nyiségmérők beépítését is. A biztonságos kapcsolat- tartást szolgálja majd a vá­rosok üzemegységei között, hogy e vállalat is — több más szolgáltatóval együtt — részt vesz a megyei URH- rend.szer kiépítésében, s be­kapcsolódnak a létrehozan­dó kábeltévérendszerek ki­alakításába. Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kázár Judit, 7. Sz. Általános Iskola (Vörös­marty u. 76. sz.) 18 órától. Eső után Nem locsolják, mossák! Az ívkemencétől a kombinált acélműig Az aranydiók históriája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents