Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1986-09-23 / 222. szám

Vágyálom, ha valósággá válik Testvérkeresőben ★ Talárovicsné Marikát hozta el Alsózsolcára, hogy itt találkozhasson testvérével, Eme­sével. Miskolci innclalalck. neiiizetlüzi terítéken Alig két hét múlva rende­zik meg Prágában az egyik legnagyobb gasztronómiai vetélkedőt, a GASTROPRAG '86-ot, amelyen az előzetes hírek szerint 27 ország leg­jobb cukrászai, szakácsai és felszolgálói mérik össze tu­dásukat. A magyar válogatottnak Kopcsik Lajos cukrász sze­mélyében eddig két alka­lommal volt borsodi tagja, s ő mindkétszer aranyérmet A KISZ iskolát épít Nica­raguában, s jó ötletekkel te­remti elő a rávaló pénzt. Az első a mexikói Mundialról villámgyorsan megjelentetett könyv volt, amelynek a tel­jes bevételét erre a célra for­dítják Az úgynevezett NIC sors­jegy ugyanerre szolgál. Szep­tember 9-e óta árusítják a kis borítékos szelvényeket Miskolcon — s a megyében is — a vállalatoknál, az üze­mekben a szövetség helyi aktivistái. Egy sorsjegy 20 forintot kóstál, s érdemes tudni, hogy többször is nyer­het vele, akinek szerencséje van. A borítékban található szelvény sorszáma alapján azonnal megtudja a vásárló: övé lett-e az előre kisorsolt értékes nyeremények bárme­lyike. Hogy csak néhány példával szolgáljunk: fa­gyasztószekrénytől kezdve, a személyi számítógépen át a színes televízióig igen szé­les az ajándékok listája. Aki nem nyer elsőre, még annak is lehet szerencséje, ha a három — A, B és C-je- lű sorozat valamelyik bilé- tája bekerül a fősorsolásba. Erre akkor van lehetősége, ha a szelvénye utolsó szám­jegye az A szériában 5, a B- ben 3. illetve a C-ben 7. A december 19-én esedékes fő­sorolást a televízió is közve­títi majd. S hogy itt is csak néhányat említsünk a rend­kívül értékes díjakból: OTP- öröklakás — vagy az érté­keknek megfelelő készpénz-. Lada személygépkocsi, Volks­wagen Golf-autó. Persze lesznek szép szám­mal, akikre nem mosolyog rá a szerencse. Nekik sem kell elkeseredniük, hiszen a nyeretlen szelvények beküld­hetők — névvel és címmel ellátva — a televízió Ablak című adásának szerkesztősé­nyert. Most először válogat­tak be miskolciakat. Váro­sunk vendéglátó vállalatának két mestere, Kandik Ferenc szakács, és Tóth Béla cuk­rász bemutathatják verseny- munkáikat egyéni induló­ként az úgynevezett „Dicső- ségasztalon”. S hogy mélyek lesznek ezek az ételremekek, abból ízelítőt kaphattunk a Diófa étteremben, ahol a miskolci—borsodi szakembe­rek első ízben szemrevételez­hették a kiállítási anyagot. gébé. Az adásban kétheten­ként zsákbamacska-sorsolá­son vesznek részt ezek a tom­bolák. A NIC sorsjegyből egyéb­ként összesen 3 millió dara­bot bocsátottak ki, ebből négyezernél több vásárolható városunkban a terjesztőknél. Sokszor látjuk, hogy ha­talmas teherautók teljesen üresen róják a kilométere­ket a közúton. S bár öt esz­tendeje, hogy büntetést kö­telesek fizetni azok a közü- letck, amelyek nagyobb tá­volságon üresen vagy nem megfelelő terheléssel üze­meltetik szállítójárművüket, a szigorú rendelet kevésbé változtatott az áldatlan helyzeten. Hiába kell téríté­si díjat fizetni az üresen megtett kilométerek után, a teherautók gazdái nem min­dig gondoskodnak a kocsik teljes kihasználásáról. Tanulságos vizsgálatot végzett a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács Közlekedési Felügyelete, hogy miképpen érvényesül körzetében a teherautók üres futását korlátozó ren­delkezés. Az összegző meg­állapítás: sajnos, kevés közületnél foglalkoz­nak megfelelően a szállí­tás szervezésével, több he­lyen a „büntető térítés” összegét, szabálytalanul át­hárítják a fuvaroztatókra. A bemutatót a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat Gasztronómiai Társasága rendezte. Szeptember 27-én pedig a fővárosban az egész magyar válogatott a közön­ség elé tárja táljait, tálcáit. Gyönyörködünk a csodá­latosan elkészített borjúge­rincben, a dísztortában és a többi ínyencfalatban. Dr. Sugár János, a miskolci vendéglátók igazgatója elé­gedett : — Minden tőlünk telhető segítséget megadtunk ahhoz, hogy Kandik Ferenc és Tóth Béla Prágában méltóan kép­viselhessék hazánkat és Mis­kolcot. Csak a technikai eszközökre (dísztálak, stb.) több mint 300 ezer forintot költöttünk! De megéri, hi­szen ez a megméretés nagy lendületet adhat a miskolci gasztronómiának. Szombaton különbuszt indítunk a fővá­rosba a válogatott bemutat­kozására, hogy az itthon- maradottak is minél többet láthassanak, tanulhassanak. Sőt, jó néhányan a vállalat anyagi támogatásával Prágá­ba is eljutnak. Jómagam is tagja leszek a magyar válo­gatottat vezető delegációnak, s ez városunk és vállala­tunk megtiszteltetése is. Örülünk, hogy felfigyeltek tíz mesterünk két legiobbjá- ra, ak'k előtt most nagy lehetőség nyílik a bizonyí­tásra. Ny. I. Ha egy szövetkezet két sú­lyos konténert vitet a fővá­rosba. megtörténhet, hogy a visszafelé üresen robogó te­herautó teljes költségét is vele fizettetik meg. Bebizo­nyosodott, hogy sok cégnél a rendeletet sem ismerik, nem tudják, hogy a teherbí­rás tíz százalékát el nem érő rakománynál már köte­lesek térítést fizetni. Gyakori a rendelet félre­értelmezése, a pótkocsi­vontatás figyelmen kívül hagyása, a szállítási távol­ság, a kiindulási hely rossz meghatározása. Az ezzel kapcsolatos fel­mentéseket félremagyaráz- zók. Az úgynevezett térítési díjat a vállalatok az önbe­vallás alapján a Közlekedési Felügyelet számlájára fizetik be. A rendőrség, az útellen­őrök, a közlekedési fel­ügyelet munkatársai gyak­ran ellenőrzik a rendelet betartását a közútakon. Már sok szabálytalanságot fed­tek fel. Tudnak olyan eset­ről, hogy a gépjárművezető „Jaj, édesanyám, szerel­mes dajkám...” — énekelte a kislányok kórusa. Jóma­gam közben pedig elméláz­tam, hogy mit jelenthet ne­kik e népdalrészlet, hiszen a legtöbbjüket nem ringat­ták bölcsőben, sokan nem is ismerik az édesanyjukat. De úgy vágynak a szeretet- re, a szülőkre, a családra, mint semmi másra. Alsó- zsolcán, a nevelőotthonban élnek. S vágyálmukat tudják a megyei Gyermekvédő in­tézel »ezetői, s mind az őket körülvevő pedagógusok. S ha a szülők elhaltak, vagy nevelésre alkalmatlannak bizonyultak, van még mód a családi kapcsolatok erősí­tésére másképpen. Ezért rendeztek itt első alkalom­mal testvértalálkozót. ■ „HOZZA EL, HADD SZERESSEM” S milyen érzés lehet az, ha a testvért nem pólyásba- baként kell elképzelni? Ha­nem csak úgy, egyik napról a másikra találkoznak, s bá­tyust, vagy nővért kap a ki­sebb, s fordítva a másik. Mert legtöbbjük bizony azt sem tudta eddig, hogy test­vére van. Alsózsolcán, az otthonban hét testvérpár és két testvérhármas nevelke­dik, s ez alkalommal 25 cse­metéhez hívták meg még a más intézetekben, vagy ne­velőszülőknél élő testvérei­ket. Amióta Balogh Marika megpillantotta nővérét, Eme­sét, azóta el sem engedi a kezét. Amíg nevelőanyjával beszélgetünk, ők végig pus­mognak, megannyi mondani­valójuk van egymásnak. — A húgom ilyen miskol­ci gyerekeket gondozott. Egyszer mondom neki, hoz­zon már el hozzánk egy cseppecskét, hadd szeressem. Kétéves volt akkor, s úgy aludt nálunk, mint a bunda. Nekem már egy 41 éves lá­nyom és egy 27 éves fiam van, s úgy szereti őket, mint az édestestvéreit. S1 arra vagyok büszke, hogy őt is szereti mindenki — mondja, s könnytől ragyog Talárovics Béláné szeme. — Emese Sárospatakon, szintén 15—20 összehajtott televízi­ósdobozt hord magánál, üres fuvarok esetére. Visz- szafelé nincs más gondja, mint hogy a dobozokat ösz- szerakja, és lekötözze. S a plató már úgy tűnik, mint­ha hasznos terhet viselne. Az ellenőrzések során 1983-ben több mini <>00 000 forintra tehető bírságot fi­zettek ki a vállalatok. Ta­valy ez a szám elérte az 1161000 forintot. S az idén az első fél évben több mint 745 000 forint ér­kezett a Közlekedési Fel­ügyelet számlájára. Ezt á pénzt végső soron hasznos célra juttatják. A térítésekből képződött mil­liókat az autójavító, kar­bantartó hálózat fejlesztésé­re fordítják. A pályázók 8 000 000 forintot kaptak idáig fogyasztásmérő műhe­lyek, próbapadok üzembe helyezésére. Az üzemanyag­pazarlásért fizetétt bírságok pedig a kívánatos takarékos­ságra ösztökélnek a jövőben. (szántó) nevelőszülőknél él. Az én Marikám négynapos volt, amikor meghalt az édesany­juk. Én csak örülni fogok neki, ha majd tartják a testvérkapcsolatot. ■ HA GAZDAG LENNE... Négyen együtt a Puporka testvérek. Erzsébet 19 éves. Ű is itt lakott az alsózsolcai gyermekotthonban. Most a hétéves Anita lakik itt,' a 12 éves Judit és a 10 éves Péter pedig Forrón, nevelőszülők­nél. Nővérük már önálló ke­reső, Budapesten, a Hazai Pamutszövő Gyárban, mint kötőnő dolgozik, munkásszál­lón lakik. Havonta 4500 fo­rintot keres. Amíg beszélgetünk, Péter az ölébe fészkeli magát. Ci­rógatja az arcát, olyan cso­dálattal néz rá, hogy ez már több, mint testvérszeretet. Ez már rajongás. Erzsébet, ha teheti, rendre visszaláto­gat ide, karácsonyra, far­sangra, s néhányszor már elutazott a másik két test­véréhez Forróra is. A terve? Ha gazdagabb lenne, magá­hoz venné kistestvéreit... Tanácstalanul áll, s köny- nyeit próbálja meg eltitkol­ni Bartal Péter és félesége. Nevelt fiúknak, a hatéves Lukács Istvánnak most nem tudják „megadni”, amit sze­rettek volna, amiért ide jött. — Éjszaka már alig aludt. Mikor lesz már hajnal? Mi­kor indulunk már? Amikor ideértünk, állandóan azt kérdezte, mikor szólítják már őt és a testvérét? Mikor láthatja már? S valamilyen adminisztrá­ciós hiba folytán lemaradt a Miskolcról utazók listájá­ról Lukács Lajos. A szer­Városunk tanácsa pénte­ken ülésezik. Először jelen­tést hallgat meg a városi tanács és a Hazafias Nép­front városi bizottsága együttműködése elmúlt fél évtizedének tapasztalatairól. Az ülésen javaslat is el­hangzik újabb megállapodás vezők megpróbálnak segíte­ni, mondják, kárpótolják őket, s összehozzák a talál­kozót. ( ■ MEGTALÁLTUK A BÁTYJÁT A gyermeki türelmetlen­ségnek egyetlen gyógyszere van: ha azonnal megkapja, amit szeretne. — Pedig, már elterveztük, hogy a testvérét is magunk­hoz vesszük, ha lehet. Kö­zösen már az ágyát is kije­löltük — sopánkodik az anya. — Mikor akarják megke­resni a testvérkét? — kér­dezem. — Akár most is. — Akkor induljunk! — és beszálltunk az autómba. Ist­ván egész úton csivitel, minden érdekli. Közli: ő most biciklire gyűjt. Kilo­méterszámlálója ps sebesség- mérője is lesz. Mondom, ilyet én is szeretnék. Mire ő: ha az övé meglesz, vesz nekem is ... — És a testvé­rének van kerékpárja? Ma­gyarázzuk; van, de az kö­zös ... Megérkezünk a miskolci Gyermekvárosba. Ebédidő van. A portás nénitől kezd­ve az igazgatóig, mindenki készséges, mikor előadjuk, hogy testvérkeresőbe jöt­tünk. Előkerülnek az akták: az anyakönyvi kivonatok szerint az adatok egyeznek. A nyolcéves Lajos, aki megszólalni sem tud a meg­lepetéstől, barnább hason­mása szőke öccsének. Ist- vánka pedig bátyjára talál­va, a nap legboldogabb em­bere. Oláh Erzsi megkötésére. Ezután a ta­nács a foglalkozási rehabi­litáció helyzetét és fejlesz­tésének feladatait vitatja meg. Végezetül napirendre tűzik a városi tanács pénz­ügyi osztályának munkájá­ról szóló jelentést. Fagyasztószekrényt, számítógépet nyerhet a szerencsés Sorsjegy, Nicaraguáért fogyasztásmérő műszerek az üres platóért 4c A családi kapcsolatokat a testvéreknek kell ápolniuk. (Kiss József felvételei) A HNF és ü tanács

Next

/
Thumbnails
Contents