Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

Játszótér, társadalmi munkában A Jósika utcaiak építik ^ A tatarozók mindenki szemeláttára dolgoznak, ezért sok a kritikus is. Végre levegőhöz jutnak Miskolcon Felújítás: tatárjárás ? Társadalmi munkában épül a Jósika utcaiak játszótere az Avas-délen. Az itt élők - a Vénus OTP-társasházi közös­ség tagjai — ugyanis maguk kívánják kialakítani gyermeke­iknek a környezetet, a panel sivárságát ellensúlyozó faesz- közökböl, az előre tervezett vas- és betonkombinációjú já­tékok helyett. A környezet ren­dezésére - versenytárgyaláson — a bükkábrányi termelőszö­vetkezet nyert jogot. Ök azon­ban a Vénus kérésére le­mondtak a játszótér elkészíté­sének munkálatairól. A mostani tél alaposan megviselte városunk útjait. Amíg a hóeltakarítás meg nem történt, a vállalatok nem láttak hozzá a hibák ki­javításához. Most már vi­szont az időjárás megengedi, hogy ezt megtegyék, s a mai napon kezdetét veszi ez a munka. A múlt héten a Városgond­nokságon Varga Zoltán igaz­gató vezetésével munkaérte­kezletet tartottak. Ezen azok­nak a vállalatoknak az igaz­gatói. főmérnökei és műszaki osztályvezetői vettek részt, amelyekre az útjavítási mun­kálatok hárulnak. A szerző­désben foglaltak szerint há­rom területre osztották szét közöttük a várost. A Köz­úti Építő Vállalat a belváro­si javításokat fogja elvégez­ni, a Közterület-fenntartó Vállalat a diósgyőri és a Lillafüred felé vezető uta­kon dolgozik, a Mélyépítő Vállalat pedig a Martintele­A lakók — társadalmi munkában — módosították az eredeti rendezési tervet, megtervezték a játszótéri bútorokat, berendezéseket, s elkészítették a költségvetést is. A BEFAG megkapta a megrendelést a városi ta­nácstól a fajátékok anyagá­nak előkészítésére; április­ban valószínűleg le is szál­lítja. Az erdőgazdaság ka­zincbarcikai üzemében teszik összeszerelhetővé a fát; az ügyet pártolja Cserép János igazgató és Varga József ter­melési igazgatóhelyettes is. pen, Szirmán és Hejőcsabán. Először a fő közlekedési utak hibáit számolják fel, de május elejéig a ki­sebb forgalmú utakkal is végezni akarnak. A város- gondnokság arra kérte a vállalatvezetőket, hogy a ká­tyúzásokhoz a technológiai­lag korszerűbb s gazdaságo­sabb módszert válasszák. A tűzoltómunkában végzett „buckásítás” ugyanis nem tartós. A megkívánt eljárás: szabják ki az útból a kellő mennyiséget, hogy a régivel egy szintbe kerüljön a javí­tott terület. Ez a munka a kezdete vá­rosunk tavaszi nagytakarí­tásának. Május elsejéig fei akarják festeni az útburko­lati jeleket, a szokásosnál széles körűbb köztisztasági akció következik, s a kerté­szek is hozzáfognak a vá­ros szépítéséhez. Különféle társadalmi munkákra már vannak ajánlkozók; e témá­ra még visszatérünk. Focipályát is szeretnének a lakók; ezt azonban az érvé­nyes szabványok szerint dróthálóval kell elkeríteni. A forgalomban lévő hálók csak akkor bírják a terhe­lést — a gyerekek esetleg felcsimpaszkodnak rájuk —, ha a ponthegesztéseket meg­erősítik. A December 4. Drót­művek ezért a munkáért csak az anyagköltséget kéri el. a hegesztést társadalmi mun­kában végzik. A környezet rendezésével május 15-ére készül el a bükkábrányi téesz. s ekkor kell átadni a játszóteret is. Bükki Gábor, a Vénus OTP- társasházi közösség képvi­selője szerint határidőre he­lyükre kerülnek a játékok. A lakók már szívesen dol­goznának. Persze nemcsak körükben, de a tanácson is nagy várakozás előzi meg a játszótér elkészültét. Nyilván nagyobb gonddal vigyáznak majd a lakótelepiek arra, amit a maguk elképzelése szerint, maguk építettek, B. A. Délutáni vásár, a mozgás­korlátozottaknak A húsvét előtti forgalom­ban nem könnyen tudnak vásárolni a mozgásukban korlátozott emberek. A Bor­sodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat Tulipán áruháza ezért akar a segítségükre lenni. Ma vásárlási délutánt tartanak a számukra, s 15- től 18 óráig csak nekik lesz nyitva az áruház. A Moz­gáskorlátozottak Borsod Me­gyei Egyesületének vezetősé­ge kéri; hogy sorstársaik hozzák magukkal a tagsági igazolványukat. Az áruház jó néhány ruházati cikket engedményes áron kínál majd az egyesületi tagok­nak^— Kedvtelve olvasgatom a sajtótörvény parlamenti vi­táját a lapokban. Különösen tetszik mindaz, amit a fel­szólalók a nyíltságról, őszin­teségről mondtak. Volt, aki így fogalmazott: „A nyilvá­nosság nem öncél, azt az egész nép javára, a közügyek tisztasága, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése érdekében szükséges növel­ni ...” Emellett természete­sen mindig is lesznek olyan titkok — olvasom tovább —, melyeket nem áll érdekünk­ben nyilvánosságra hozni. (Honvédelmi vagy más ok­ból.) Megint más dolog — és ugyancsak kötelező a szakmában — a riportala­nyok iránti tapintat, adott esetben a diszkréció. Egyszerű példával illuszt­rálom az utóbbit, sok évre, szép emlékű újdondász (pá­lyakezdő) koromra visszate­kintve. Riportot készítettem a népművészetéről híres köz­ség egyik jeles mesterével. Pontosabban mesternőjével, aki — a fotó kedvéért — gyönyörű népviseletébe öl­tözve mutatta be, hogyan varázsolja tűvel és cérnával a vászonra a pompás virág­motívumokat. Hogy még jobban megtapasztalhassuk a sokszoknyás viselet hordá­sának tudományát, egyszer- kétszer végigringatta magát a szobán. A tatarozás szó nemcsak a t-betűk miatt juttatja eszünkbe a tatárjárást: ha állványerdő emelkedik egy öreg ház körül, megkezdődik a tortúra, ami jobbik eset­ben csak költözést jelent, de rosszabb esetben tartós együttélést a kivitelezőkkel. Ám, ez csak az érem egyik oldala, ugyanis a lakóház­felújítás a munkálatokat irányítóknak, kivitelezőknek is rázós feladat, aminek né­ha a jó szándék ellenére sem tudnak megfelelni. • TÖBB IDŐ KELL! Szomorú tény, hogy Mis­kolcon évről évre rossz bi­zonyítványt kell kiállítani a lakóház-felújításokról. Ta­valy sem sikerült teljesíteni a terveket, s annak ellené­re, hogy a lakóház-felújítás egyre költségesebb!, mégis te­Sok év múltán is pontosan fel tudom idézni emlékeze­temben — mi tagadás, fogé­konyabb életkorban is vol­tam az ilyen látványhoz —, hogyan harangozott táncos lépésének ütemére a me­nyecske szoknyája. Elegendő lett volna a szótlan műélve­zet, ám én akkoriban még szívesen fitogtattam sokol­dalú-(nak vélt) tájékozottsá­gomat, s megjegyeztem: — Ugye, tesznek a csípő­jükre valami párnát, s at­tól ilyen szép, harang for­májú a szoknya?! — Tesz ám, akinek szük­sége van rá, de amit itt lát, az mind az enyém! — pirí­tott rám a riportalany. Hétpróbás fotóriporter kol­légám az öreg katona fölé­nyével hallgatta a röpke párbeszédet, és persze nem maradt titok a „zöldfülű” leégése a szerkesztőségben sem. Mivel veszítenivalóm mór nem volt, úgy gondol­tam, juszt is beleírom a ri­portba a kérdést is, a vá­laszt is — hadd legyen még színesebb a dolgozat. Idős szerkesztőm — azóta már megérdemelt nyugdíját élve­zi — habozás nélkül húzta ki e sorokat, és így oktatott: „Ami a szoknyán látható, az népművészet és közügy. Ám ami a szoknya alatt ta- lálhatp, az szigorúan magán­ügy, s nem a nyilvánosság­nak van szánva.” temes összeg maradt felhasz­nálatlanul. ! Késedelmesen költöztetik ki a hatóságok a bérlőket, sokszor bonyolultabb a mun­ka, mint ahogy az a ter­vekben található, s nem mindig van megfelelő építő­ipari kapacitás — így fog­lalják össze a gyenge telje­sítés miértjeit a tanácsi szakemberek. Az okok azon­ban ennél jóval bonyolul­tabbak. Alapvető gond, hogy a pénzügyi források megle­hetősen egyenetlenül buzog­nak, s ez a jövőben még in­kább így lesz, ugyanis a VII. ötéves terv második felében jóval több pénz várható la­kásfelújításra, mint most. Ezért nehéz jól felkészülni, pedig ebben rejlik a minő­ség javításának kulcsa: jó­val hosszabb időre van szük­ség a tatarozásra kiszemelt épületek felújításának eki­Öszintén remélem, kellő tapintattal nyúltam a témá­hoz — figyelembe véve bi­zonyos dolgok elévülési ide­jét is. De most is csupán azért tettem, mert úgy vé­lem: egy bármilyen nagy gonddal, szakmai hozzáértés­sel megalkotott törvény sem elegendő ahhoz, hogy mind­azon szabály benne foglal­tassák, amihez tartania kell magát a zsurnalisztának. Hiszen igen kényes „nyers­anyaggal” : emberekkel dol­gozik, amikor anyagot gyűjt, majd papírra veti sorait. Más kérdés, hogy e rögös pályán bandukolva — néha: vergődve, éviekéivé, botla­dozva, hasmánt kúszva — szép számmal találkozik olyan esetekkel, amikor tud­ván tudja, hogy ott a pár­na a mellény alatt, attól domborodik olyan büszkén a ruhadarab — mégis hallgat róla a riportban. Pedig nem hadi titok, nem veszélyez­tetné az exportot, s nem bil­lentené fel a népgazdaság egyensúlyát sem a leleplezés. Sőt, az olvasók egyetértéssel fogadnák, mert ők is sejtik a „nagy mellény” mögött la­puló lapos valót. De akkor miért „diszkrét” az újság­író? Tényleg, miért Is? . .. (békés) készítésére, mint eddig. For­dulnia kell az aránynak; nem a kivitelezésnek kell sokáig tartania, hanem az előkészítésnek! • AZ OKOKNÁL KEZDIK Csakhogy a felújító szer­vezetek máig sem tudták le­dolgozni azt a hátrányt, ami néhány évvel ezelőtt kelet­kezett, amikor hirtelen ki­emelt cél lett a lakóház-fel­újítás, ám nem volt ehhez elegendő terv, program. Tény az is, hogy kívánni­valót hagy maga után a fel­újítást végzők munkája: sok esetben gyenge a minőség, és pazarlás is tapasztalható az épület-felújításoknál. Nem véletlenül határozott úgy a városi tanács végre­hajtó bizottsága, hogy ezen­túl jóval szigorúbban ellen­őrzi a felújítók munkáját. De aligha lehet a helyzeten csak azzal változtatni, ha vezetőket cserélnek, vagy büntetéseket osztanak ki. A kiváltó okoknál kell kezde­ni, s ezt is teszik. Mára si­került végre némi levegőt venni: két és fél évre előre van elegendő terv, s meg­felelő minőségűek. Hogy több idő legyen a lakókkal történő tárgyalásokra, a sok­szor nem elég tapintatos és elsietett hatósági eljárások emberibb intézésére, két év­re előre meghatározzák a felújítási címsorokat. • ÁTMENTENI A KAPACITÁST Hogy ne maradjon az idén felhasználatlan pénz a fel­újítások számláján, a végre­hajtó bizottság úgy döntet}:: tartalék-listát is elfogad. így ha valamelyik épületnél megakad a munka, azonnal neki lehet kezdeni a másik­hoz. A jövőben még nagyobb terhek hárulnak az épület- felújítókra, hiszen a belvá­rosban egyre rosszabb álla­potban levő házak kerülnek sorra. Ma még nyitott kér­dés. hogy a most pénz hiá­nyában lekötetlenül maradó építőipar kapacitásokat ho­gyan ehet ..átmenteni” a tervidőszak második felére, amikor is az elképzelések szerint gyorsabb tempósan folytatódhat az öreg házak megfiatalítása, a belvárosi rehabilitáció. A lakók je*- sze. aligha foglalkoznak ilyen részletkérdésekké!: számukra az a fontos, hogy gyorsan, jó minőségben, bo­gaikat tiszteletben tartva szervezzék meg házuk fel­újítását. Ebben az óhajban most még osztoznak a mun­kálatokért felelős irányítók és végrehajtók is ... (kiss) Tanácstagok fogadóórái I dr. Kálmán András, Gép­ipari Szakközépiskola (Kun I Béla út 10. sz.), 15 órától. Lillafüreden is hamarosan megkezdődik a tavaszi ide- nforgalmi szezon. S egyúttal folytatódik a Bükk gyöngy- eménék szépítése: néhány évvel ezelőtt rendbehozták a ilotaszállót, az idén pedig hozzáfognak a tó kitisztításá- )Z, megmentéséhez. (Kerénui felv.) Matol kátyúznak A város tavaszi takarítása Párnák és domborulatok Holnap tartja tanácstagi i fogadóóráját Kázár Judit, 7. Sz. Általános Iskola (Vörös­marty u. 76. sz.), 18 órától; '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents