Déli Hírlap, 1985. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1985-12-02 / 281. szám
c-pülő lakások A Mar tér mellett Még emlékezhetnek rá olvasóink, mekkora vitát kavart a Marx tér melletti családi házas lakónegyed bontása. A televíziót is mejárt •ügy eredménye az lett, hogy a régi épületek közül, amit csak lehetett, meghagytak az építők. Egyébként ezen a területen lakások épülnek, s itt kap helyet a Bükk Áruház is, amelyet három miskolci székhelyű kereskedelmi vállalat épít közös vállalkozásban, lakossági kötvények segítségévek (Farkas Ida felvételei) Színe és Ügy sír a hegedű, akarom mondani a hegedűs, mertel- nyűtte a vonón a szőrt, és nem tudja kicserélni.., Sem égen, sem földön nem kapható. Aki nem tudná: vonószőrnek csakis a lófarok alkalmas. Semmivel sem pótolható. A magyarázat: számos más állat szőrzete utoléri ugyan minőségben a lóét, ám hosszúságban egyiké sem. Szóval sírnak, panaszkodnak a vonósok, de ezzel semmire sem mennek. . Én megpróbáltam egy közgazda alaposságával feltárni a mélyen gyökerező okokat, hogy eljuthassunk a helyes végkövetkeztetésig, és kijelölhessük a jövőbe vezető utat. Nos, jelenségszinten (remélem, eléggé tudományos vagyok) úgy áll a dolog, hogy a lószőrtermelés nem képes kielégíteni a reális igényeket. Nem bizony, mert kevés a ló hazánkban, noha még mindig lovas nemzetként tartanak számon bennünket világszerte — adódik önmagától a következtetés. Csakhogy, aki a lovak számának növelésétől reméli a szőrellátás javulását, az szerintem rossz nyomon jár. Nem veszi figyelembe, hogy a népgazdaság fejlesztésének napjainkban nem az eetenzív, hanem az intenzív korszakát éljük, azaz a te'me’ékeny séget kell növelnünk. Ezek után vizsgáljuk meg, hogyan termelődik nálunk a lófarok. Régi, mondhatnám Szőr-ügy őskori módszerrel: veszünk egy lovat, és türelmesen várunk, míg vágásra alkalmas méretűre nő a farka. Ha megfosztjuk ékességétől, ismét hosszas várakozásra kényszerülünk. A négylábú szőrforrásnak természetesen nem sürgős, ő csak él bele a nagyvilágba, szekeret von, rohangászik, és zabálja a sok szénát zabot. Pontosan úgy, mint honfoglaló őseink korában vagy annál is régebben. Egyfelől tehát feszítő szükség; másfelől sok ezer éves, következésképpen teljesen elavult technológia. És mindez miért? Azért, mert rossz az információ- áramlás azaz nem cserélődnek a mezőgazdaság ágai, sőt az állattenyésztés szőkébb területei között sem a haladó termelési tapasztalatok. Pedig mennyire kézenfekvő a lófaroktermesztés in- tenzifikálása, ha figyelembe vesszük, hogy a libatenyész- tők már réges-régen rájöttek: nem lehet rábízni az oktalan szárnyasra, mennyi idő alatt és milyen nagy májat növesszen. A módszer lényege: tömik a libát. És közben nem hagyják, hogy másra használja az energiáját (üzemanyag-hasznosítás, energiatakarékosság, tápanyag-kihozatal stb.). Amit egyszer kitaláltak, és bevált, azt másutt is hasznosítani lehet, sőt kell is. Ha a lófarkat úgy fogjuk föl, mint a libamájat, akkor markunkban a megoldás: a májliba mintájára: farokló. Gondosan ki kell választani a leghosszabb farkú egyedeket, és úgy elkülöníteni a „zászlós” ménest, hogy véletlenül se furakod- jon közéjük egyetlen egy olyan fajtársuk sem, mely- •nek csak a füle nagy. (Öröklődés, a kiváló tulajdonságok átvitele stb.). így aztán a belterjes és egyre lobogó- sabb díszű csapatban megkaphatjuk az intenzív fa- rokszőrtermelés bázisát. Az elkerülhetetlen mozgásokon (fajfenntartás stb.) kívül a lovak semmi mást nem tehetnek, mint hogy mesterséges úton fokozott mennyiségű táplálékot vesznek fel. Úgy vélem, ezek után már csak olyan bagatell kérdések megoldása van hátra, mint hogy a zab, a lucerna, a széna vagy valami _ más táplálék hat-e legelőnyösebben a szőrképződésre, és máris indulhat a nagyüzemi, intenzív lófaroktermelés. A későbbiekben bizonyára exportjogot is kivívó üzem címerében természetesen egy (török mintájú) lófarkas zászló díszlene. Lelki szemeim előtt már meg is jelenik a színpompás avatóünnepség: száz prímás húzza, mégpedig bátran, lendületesen, hisz’ nem kell tovább kímélni a vonót, mindörökre megszűnt hazánkban a lófarokhiány. (békés) Akárha édemgyermekuk voina Voltak olyan pillanataim a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban, amikor az előadásról egy sztárfejü kisfiú rendre elterelte a figyelmemet. Gyerekfilmekben látni hasonlót, s én is arra gondoltam; milyen jó lenne rejtett kamerával dolgozni. Egyébként róla és sorstársairól folyt a tájékoztató. Szerencséjére, még mit sem ért a szomorú statisztikából, pedig ő is a háromezer állami gondozott gyermek között szerepek Ha nem tudtam volna, hogy kik ülnek e találkozón, a legidillibb édesgyermek—szülő pár os lennének. Az anyja ölbe veszi, s nem csupán azért, hogy egy helyet foglaljanak el... Majd előhalász a a retiküljéből egy fésűt, s megigazítja a kicsi frizuráját. Ö pedig minden mozdulatért hálás, s az anyu kezére lehel egy puszit. Annyira egyek, hogy az anyán is látszik: nem könnyű megosztania figyelmét a kisfiú és a tanácskozás között. — Béres Imrénének hívnak — mutatkozik be a »fiatalasszony a folyosói beszélgetésen. — Engem pedig Béres Csabának. — A mama kiigazítja a nevet, hiszen papírforma szerint nem így hívják a kis elevenséget. Ám ő nyomatékosan még egyszer kimondja. A Kandó Kálmán Közlekedési Lakás-, Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet kérésére utcakeresztelőt tartottak nemrég. Mint ismeretes, a szövetkezet a Martintelepen építkezik, s várhatóan ez év vége előtt jó néhány lakást átadhatnak. Most már nem halogatható tovább az eddig névtelen utcák elnevezése. Végül is öt új utcanév született. Ezek az utcák a Martintelepen a Stromfeld Aurél és a Radnóti utcákkal párhuzamosak. Négy közülük a Csokonai utcáról nyílik, egy pedig a Gvadá- nyi utcáról. Az új utcanevek a következők: Bebrits Lajos, Jendrassik György, Csanádi György, Ganz Áb- rahám és Lokomotív. Bebrit Lajos a munkás- mozgalom harcosa. 1945-től közlekedésügyi miniszteri biztos, majd miniszter volt. kannak a szülők? Mert örökbe szeretőnk fogadni .. . Nagy gyönyörűséggel néz a trappoló fiúra a szerencsi asszony... — Három édeslányom van. és nagyon szerettem volna egy fiút — meséli Aranyosi József forrói apa. — Aztán egy fiú s egy lány lett belőle. hiszen testvérek lévén, nem lett volna jó elszakítani őket egymástól. Lelkesedése őszinte, az édesekkel egy hőfokon szeretheti őket, de kivált talán mégis a fiút: — Mindig jön utánam az udvarra, ha dolgozom. Hozza a kalapácsot, vagy a szöget, amit én nem találok. A sarkamban van akkor is, ha etetem a jószágokat. S az enyéim annyira ragaszkodnak hozzájuk, mintha édestestvérek lennének. Ügy tudjuk, az édesanyjuk meghalt... Azt tartja a mondás; ahol két ember jóllakik, jut a harmadiknak is. Az étel még csak kikerül, de a nevelőszülők felszólalásának hevéből sok minden más is. Ők is ugyanazt szeretnék nyújtani nevelt gyerekeiknek — s ez mottóként tért vissza —, hogy semmiben se különbözzenek mások édesgyermekeitől, s ne nélkülözzenek. • MEGBECSÜLHETNÉK JOBBAN JS Jendrassik György 1928-ban alkotta meg a vasúti vontatás céljára alkalmas dízelmotor típusát. Csanádi György Kossuth- és Államidíjas politikusunk, közlekedési és postaügyi miniszter volt sok éven át. Ganz Ábrahám gyáralapító, a magyar nehézipar úttörője az 1800-as években, a vasútépítések korában európai hírnévre tett szert. Még egy utcaelnevezésről kell hírt adnunk: Szirmán, a Vöröskatona—Mályva utcák elágazásától a Cserven- ka Miklós utcáig kialakult egy új utca, amely a Szép nevet kapta. Fontos tudnivaló, hogy az új utca folytatásában levő Sárosi György utca számozása továbbra is a Cservenka Miklós utcától kezdődik. Az utca átszámo- zása 50 családot érintene, ezért maradt a régi sorrend. nak venni. S az anyagi gondoknál csak a lelkiek lehet-, nek nyomasztóbbak. És sajnálatos, de erre is panaszkodtak a nevelőszülők. Nekik fájdalmasabb a tüske, ha gyerekeiket az iskolában, az óvodában megkülönböztetik. vagy amikor hivatallal, katedrával „áldott” emberek azt olvassák a fejükre: „a pénzért vállalják”. Pedig a havi ellátási díjból, ami alig több, mint 600 forint, nem túl gyakran lehet elmenni a boltba ... A Megyei Gyermekvédő Iútézet igazgatójának ígérete: — Minden igyekezetünkkel azon leszünk — s egy készülő kormányrendelet is ezt segíti majd —, hogy e megfizethetetlen áldozatot erkölcsileg és anyagilag is jobban megbecsüljék. • CSALÁDI ÉLETET ÉLNI Nem a pénz, hanem a gyermekszeretet motiválhatta a bükkaranyosi Korotki családot is e vállalkozásra. — Amikor a férjemmel összeházasodtunk, az első házasságából hozzánk került az ötéves fia. Hiába vártam a gyermekáldást, ezért örökbe fogadtam egy kislányt. De a nagyfiú fiútestvért szeretett volna, akivel játszani lehet. Aztán egy testvérpárt szerettünk meg. És 13 évi házasságunk után megtörtént a csoda, s most van egy négyhónapos kislányom is. Ő aztán el lesz kényeztetve, mert a nagyok állandóan körülötte vannak. A rokonságban a jó példának volt is foganatja: itt ül mellette a testvére, Bari Lajosné, aki három édes- gyermeke mellett három fogadott gyermeket nevel... Szerencsétlen indíttatású gyerekek sorsa fordul szerencsésebbre, ha nevelőszülők kiválasztottjai lesznek. Megyénkben most 950 állami gondozott gyermek ismerheti meg így egy-egy otthon melegét. Felbecsülhetetlen érték, hogy megtanulhatnak családi életet élni. Ezen a nevelőszülői találkozón is ellhangzott: az volna a jó, ha a jelenlevők példája másokat is e nem mindennapi vállalkozásra késztetne. Oláh Erzsi Q ELHAGYTA AZ ÉDESANYJA — Egyéves korában hagyta el az édesanyja, hároméves volt, amikor elhoztuk Abaújszántórói. S amit Szerétéiből már idáig fca-ptwnk, el se tudom mondani. Az ország mindéin kórházát végigjártam, hogy gyermekem legyen. Aztán orvosi tanácsra választottak ezt a megoldást. Már megfordul afe-» jembenc oá tesz, ha feíbato-* Amíg a gyermekintézetekben nevelkedőkre évente átlagosan körülbelül TO ezer forintot költünk, (bem beszélve a patrónrssok támo- gatásaárót, ajándékairól), addig ezekre a gyerekekre közpénzből ennek csak egy- harmada jut. A 2800 forintos négyhavi ruhapénznek hamar a végére énnek, ha a gyereknek egy dzsekit, egy nadrágot * egy cipőit isakarA közlekedési lakótelepen Utcakeresztelők Fogadónap Macsek Antal mérnök ezredes, a Borsod Megyei Hadkiegészítési és Térületvédelmi Parancsnokság parancsnoka december 13-án 8 órától 12 óráig fogadónapot tart Miskolcon, az Álmos u. 16. sz. alatt. sk Közszemlére tettük a képünkön látható jól megtermett burgonyát., s körkérdést intéztünk az érdeklődőkhöz: mire hasonlít? Sokak szerint medvéi, mások szerint rozmárt, fókát, vagy éppen egy piiiző vízipacit formáz. A krumpli játékos növény; minden évben msg- termi a maga különös alakzatait. (Kerényi felvj Nevelőszülők és kiváissztottiaik
