Déli Hírlap, 1985. október (17. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-07 / 235. szám

fia nem is expressz-gyorsasággal.. Kiállítás Tapolcán A társadalombiztosítás négy évtizede Mivel nem egy elkerített temetőről van szó. korántsem egyszerű az őrzés. Ráadásul nem is telünk, hogy a váro­sunkba látogató idegenek elől elzárjuk ezt a helyet, ahol nagyon sok neves, a nemzet és a város történetében szá­mon tartott, méltán híres elődünk nyugszik. Ildp-iaüezó a MÍRÜSZ-nál Jó lenne, ha a hatóságok gyakrabban megfordulnának ezen a kocsival nehezen megközelíthető helyen. Jelenlétük­kel megakadályozhatnák a temetők rendjének megzavarását. Sz. X. A Méretes Ruházati Szö­vetkezet a nyugdíjas dolgo­zói részére rendez találko­zót ma délután 4 órától. A találkozó helye a szövet­kezet klubja (Széchenyi út 33.). * A nosztalgíarendézvények kedvelt színhelye... Az Anna megmarad — e.2 most már biztos. De hogy mikor hozhat* ják rendbe az öreg épületet, ez még nyitott kérdés. f Ha az eredet! határidőnek fenntartás nélkül hiszünk, akkor már réges-rég (de legalább bő fél éve) ehet­nénk a belváros legfelkapot­tabb (volt) éttermében: az Expresszben. Gyorsan, s ál­talában linómat. De hát egy építkezés határidejében nem szabad fenntartás nélkül hinni Az Expressz étte­remben, ha minden igaz, a jövő év végén étkezhetünk. Kezdetben a tervezők Szinte biztos, hogy ezért a Trum káért semmiféleképpen nem kapnak nívódíjat) úgy gondolták —, s ezt papírra is vetették, nem kis pénzért —, hogy mint korábban, a felújítás után is lakások lesznek az étterem fölötti emeleteken. Hiszen azt a megrendelést kapták: laká­sokat tervezzenek ide. Persze más a papír, s más a valóság. A tervraj­zon elfért a lakás, a való­ságban azonban — a nagy belmagasság miatt — in­kább kéménykürtőhöz ha­sonlított volna. A beruházás kivitelezésével a Miskolci Építőipari Vállalatot bízták meg. Ennek újdonsült igaz­gatója Dudia Balázs: — Elkezdődött a munka, de az illetékesék még ide­jében ráébredtek, hogy nem lesz ez így jó. Ezért semmi­féle helyrehozhatatlan hiba nem keletkezett. Lakásokat kezdtünk építeni a házban, de még nem későn szóltak: állj! A munkával az építők -meg is álltak — helyeseb­ben tettek-vettek, de nem haladtak (szerencsére) —, a tervezők pedig ismét kezük­be vették a ceruzát. Ez per­sze ismételten pénzbe ke­rült. De kevesebbe, mintha a végén derült volna ki: így nem jó, kezdjük elöl­ről... Legyen tehát az Exp- réssz-ház lakásaiból a Ren­dezvények Háza. Igen ám, csakhogy ehhez az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium áldása is szüksé­geltetett. Ugyanis eredetileg lakások építésére állt ren­delkezésre a pénz, nem pe­dig házasságkötő teremre, rhiniszállodára. Dudla Balázst — Elmozdultunk a holt­pontról. Az ÉVM biztosítot­ta, hogy a lakásépítési ke­retből a 24.5 millió forintot más célra hasznosítsuk. A % A terveket több ízben is meg kellett változtatni ... miskolci vendéglátósoknak pedig megvan a pénzük az Expressz étterem átalakítá­sához ... Ám ez a pénz még édes­kevés. Lényegesen több kel­lene. Hiányzik még leg­alább 35—40 millió forint, bár megvan a remény en­nek az előteremtésére rs. — Nem vonultunk te az építkezés színhelyéről — magyarázza a MIÉP igazga­tója —, most is dolgozunk. Ha minden feltétel adva lesz — amiben bízunk is —, akkor fővállalkozásban (ezt vállaltuk) kulcsra kész ál­Az f Városunkban egyre keve­sebb a mellékutcákban fe­lejtett, rendszám nélküli, öreg autó. Ez annak is kö­szönhető, hogy az új taná­csi rendelet szerint a köz­területeken tárolt üzemkép­telen járműveket a Város- gondnokság köteles eltávolí­tani, s az e célra kijelölt telephelyre szállítani. Az el­szállítás előtt szakértővel megállapittatják a jármű műszaki állapotát, s erről jegyzőkönyvet vesznek fel. Az üzemképtelen járműveket legfeljebb 30 papig tárolják, s ezen túl, illetve hat hónap elteltével értékesíthetik, vagy akár meg is semmisíthetik. lápotban átadjuk a házat. Ügy, hogy az étterem a jö­vő év végén nyithat, s úgy, hogy a Rendezvények Háza 1987 közepe táján rendez­vényeknek adhasson ott­hont. Ígérem: lía minden szükséges feltétel megterem­tődik —, rajtunk nem mú­lik ez._ I. s. Ma délután 1 órakor a ’«is- kolc-tapolcai SZMT Oktatási Központban ünnepélyes ke­retek között nyitják meg a társadalombiztosítás négy év­tizedét bemutató kiállítást. Az összeállítás átfogó ké­pet ad a negyven év szer­vezeti változásairól és a szolgáltatások fejlődéséről. Hűen tükrözi azt az erőfe­szítést, melyet a szocialista társadalom tett a szociális biztonság erősítéséért, és ki­emeli azokat az intézkedése­ket, új szolgáltatási formá­kat, amelyek a nemzetközi összehasonlításban is kiemel­kedő jelentőségűek. Meghirdették az olcsó májat Még sincs a boltokban Úgy adódott, hogy egyszer­re két olvasónk is ugyanaz­zal a kérdéssel toppant be szerkesztőségünkbe. Kezük­ben a Déli Hírlap legfris­sebb számát lobogtatták, amelyben a megyei húsipari vállalat azt hirdeti: olcsóbb lett a marhamáj. Hasonló hirdetések jelentek meg a megyei lapban is. Ugyanak­kor — panaszolták olvasóink — a boltokban, noha a fél várost végigjárták, sehol sem kaptak leárazott marhamá­jat. Elhozták az egyik bőit reklámtábláját is, amely ugyancsak az olcsóbb mar­hamájat hirdeti, s amelyre a boltvezető azt írta rá: „Ed­dig még nem kaptunk be­lőle”. Van, vagy nincs olcsó marhamáj? — tettük fel ez­után a kérdést a megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat illetékesének. — Valóban hirdetjük, hogy a marhamájat október 1-től 56 helyett 40 forintért ad­juk. Tesszük ezt azért, mert túl nagy árukészletünk van belőle. Ám az történt — amivel nem számoltunk —, hogy október 4-ig az élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat még egyetlen dekát sem rendelt az olcsó marhamáj­ból. Egyszerűen nem ért­jük, hogy miért. Éppen ezért szombattól a saját szakál- lunkra küldtünk a húsbol­tokba marhamájat. Annál is inkább, mivel néhány bolt­li esve kapták meg a kazánt Elhúzódtak Kutyák a sírok között Többen telefonáltak, s levelet írtak szerkesztőségünkbe, hogy türheteilcn állapotok uralkodnak az avasi templom melletti temetőben. Kétes elemek búvóhelynek tekintik a késő esti órákban. Az ebtartók pedig itt sétáltatják ked­venceiket. A műemlék temetőben új sírokat már néni na­gyon parcelláznak, ám a meglevőket gyakran keresik fel a hozzátartozóik. Szomorúan veszik tudomásul, hogy a fris­sen kihelyezett virágot gyorsan ellopják, és a hantok kö­zött kutyák szaladgálnak. S nem egyszer látlak már italozó fiatalokat pihenni a sírköveken. Jó olkolmot kínált a sürge­tő iskolai felújításokra a nyá­ri vakáció, amikor az üres épü­letekben zavartalanul dolgoz­hattak a szakemberek. Ám a munkák egy része még most sem ért véget. Mi az oka a késedelemnek? - kérdeztük Harsányi Józsefet, a városi ta­nács művelődési osztályának beruházási főelőadóját. — Idén körülbelül ötven­nyolc millió forinttal gaz­dálkodunk, azaz ennyit for­dítunk intézményeink, az óvodák, iskolák és művelő­dési házak felújítására. Ez az összeg azonban csak a legsürgetőbb tennivalókra elegendő. . Ezért főként az oktatási épületek tetőinek javítását, a födémek meg­erősítését, az ajtók, ablakok cseréjét, valamint a fűtés korszerűsítését szorgalmaz­tuk. Ez utóbbi munkálatok — szakemberhiány miatt — még nem fejeződtek be. Igaz, eleve úgy kalkulál­tunk, hogy a korszerűsítés a fűtési szezon kezdetére ér­jen véget. A Szinva utcai óvodában a külső gázszere­lést végzik, a mésztelepi óvodában pedig a szeneska­zán beállítása a napokban fejeződik be. A Kun Béla úti általános iskolában ok­tóber 14-re tervezik az új fűtési rendszer átadását. A munkák ezeken a helyeken legkésőbb e héten befejeződ­nek, s a fűtési szezon kez­detére meleget sugároznak majd a radiátorok. A Jó­zsef Attila utcai, 5. Számú Általános Iskolában a ka­zánokat november 30-ig sze­relik be a helyükre. A mo­dernizálást itt az késlelteti, hogy a berendezéseket nem tudta korábban leszállítani a gyártó cég. Az itt tanuló gyerekek sem maradnak ázonban meleg nélkül: mi­vel tudtuk, hogy csak a fű­tési szezon megkezdése után fejeződik be az átalakítás, egyelőre a helyükön marad­tak a korábban használatos cserépkályhák. vezető is jelezte már, hogy szívesen venné, ha kapna, mert a vevők keresik. Re­méljük, az akció így is eléri a célját, s a boltvezetők köz­vetlenül tőlünk is átveszik a marhamájat. Ny. I. A kiállítás jelentőségét nö­veli az a szinte közhelynek számító. megállapítás, mely szerint a társadalombiztosí­tás a szülést megelőző idő­szaktól az egész életünket végigkíséri. Ma már az ál­lampolgárok teljes köre jo­gosult az ellátások valami­lyen formájára, és a közel­múlt újabb rendelkezései ha­tására még kedvezőbbek a lehetőségek a népesedéspoli­tikai célok megvalósításához. Szeptember 1-től emelkedett az anyasági segély összege, hosszabb lett a szülési sza­badság időtartama, s a gyer­mekápolási táppénz keret­napjainak a száma is emel­kedett. A kiállítás anyag —' me­lyet október 10-ig lehet meg­tekinteni ’— hasznos infor­mációként szolgálhat a szo­ciálpolitikával és az agitáci- ós propagandával foglalko­zóknak egyaránt. Nem leng már a bontócsákány Az Anna álomra készül... Ha lehullanak a levelek Tapolcán,, az Anna zárja ka­puit. Összecsukják a terasz ponyvatetejét, kiürül a kör- alakú nádfedeles bungaló, jön a téli álom. De feléb­red-e tavasszal újra a ven vendégfogadó? Ez a kérdés mostanában minden ősszel ott lebeg a levegőben, hiszen az épület egyre rozzantabb, és nem is egyszer meglen­dült már felette a képzelet­beli bontócsákány. Tényleg, mi lesz az An­nával? Ezt a kérdést nemcsak a lokálpatrióta miskolciak teszik fel, hanem a vendég­látósok is. ök tudják legjob­ban, mennyire megviselte az idő az Anna falait, faszerke­zetét, milyen nehéz minden évben újra elfogadható álla­potba hozni a szobákat, az éttermet, a teraszt a nyitá­sig. De azt is jól tudják, hogy az Anna nem egyszerűen vendéglátőipari létesítmény, hanem idegenforgalmi att­rakció. s Tapolca nélküle sze­gényebb lenne. Városi múl-, tunk egy újabb darabját vesztenénk el vele. A legfőbb veszély elhárult az Anna felől: senki sem be­szél a lebontásról, és a ter­vek is a rekonstrukció mel­lett teszik le a voksot. Nem is akármilyen renoválás len­ne ez: az Anna nem megfia­talodna, hanem újjászületne, régi formájában, de más funkcióval. Gyógyszálló le­hetne belőle — mondják a tervezők — és a rekonstruk­cióját összekapcsolnák a Ter­málfürdő fejlesztésével. De mi történjen addig, amíg pénz terem erre a nem kifejezetten olcsó vállalko­zásra? Nem lehet mást ten­ni, mint megóvni, konzervál-, ni az épületet az addig hát­ralevő években. Az Anna sorsa szóba ke­rült a városi tanács végre­hajtó bizottságának ülésén is, amikor városunk idegen- forgalmának fejlesztéséről tárgyaltak. Bizonyára akad­nak még ma is olyan vá­roslakók — bár egyre keve­sebben —, akik pénzpocséko- lásnak tartják a romladozó öreg ház megtartását, tala- rozgatását éveken át, a re­konstrukció reményében. Ne­kik is szól az. amit dr. Ko­vács László, a városi tanács elnöke mondott az ülésen: az Annának meg kell marad­nia, hiszen elválaszthatatla­nul hozzá tartozik Miskolci­hoz, Tapolcához. Bár ma tudnánk ilyen tájba illő, szép szállodát emelni... (k—ó)

Next

/
Thumbnails
Contents