Déli Hírlap, 1985. október (17. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-23 / 249. szám
Passzív dohányzásra kényszerítve Becslések szerint hazánkban mintegy négymillió aktív dohányos van. S a többiek? Nos, ők ingyen jutnak az „élvezetek h ez”, hiszen otthon, munkahelyen, iskolában, szórakozóhelyeken, sőt nemegyszer még az egészségügyi intézményekben is kény<eJe--**k beszívni a masok cigarettájából felszálló füstöt. Holott a passzív dohányosok ugyanolyan veszélyben vannak, mint az aktívak. A kézben vagy a hamutartóban füstölgő cigaretta ugyanis alacsonyabb hőmérsékleten, tökéletlenebbül ég, mint amit éppen szívnak, ezért több, az egészségre káros anyagot bocsát ki. így, amíg a dohányzó ember fiziológiai mutatói alig vagy egyáltalán nem változnak, addig a vele egy szobában levő nemdohányzó, csak a más füstjét szívó embernek például a vérnyomása, pulzusa megugrik, rossz a közérzete, s fáj a feje. Megérdemlik a dicséretet Tisztán tartják környéküket A Miskolc város tisztasága, rendje ellen vétők száma sajnálatosan, igen tekintélyes: akad hát bírságolni valójuk a közterület-felügyelőknek. Nagy örömükre, újabban egyre több olyan emberrel találkoznak, akik szívükön viselik környezetük sorsát — hallottuk Novák Csongortól, a felügyelet megbízott csoportvezetőjétől. A családi házas övezet néhány lakóját dicséretben részesítették a közelmúltban. Oceák István a Lomb utca 7. számú házból, Vidiszki László a Költő utca 4-ből és Makra Szilveszter, a Köztársaság utca 37-ből nemcsak az érvényes tanácsrendeletben előirt 10 méteres takarítási körzetet tartja tisztán, hanem ennél jóval * Kerülgetni kell az árkokat ... Csákánycsapástól hangos Dupla munka a benzinkútnál is Alig két hónapja, hogy új- raaszt ilto/.ták a járdát szerkesztőségünk előtt. S most. október közepén felszedték, hogy lefektessék azt a kábelt, amelyet a nyári útfelbontáskor is lerakhattak volna. Megírtuk a napokban, hogy egy' kis előrelátással, tervegyeztetéssel megelőzhették volna a dupla munkát. S most telefonáltak szerkesztőségünkbe. hogy ez korántsem egyedi eset! Szeptember elején nyitották meg a felújított Búza téri benzinkutat, és a hét elején ismét csákány- csapásoktól hangos az üzemanyagtöltő állomás. — Miért kell felverni a betonjárdát? :— kérdeztük Rajkó Zoltántól, a benzinkút vezetőjétől. — Sajnos, a felújítási munka utolsó fázisában a betonozok nagy sietségükben elvágták némelvik vezetéket. Ennek következményeként a kétütemű motorokhoz szükséges Aroi olaj vezetéke is megsérült. S most már any- nyira levegőssé vált a cső. hogy nem szívta az olajat a keverekkút. Az utóbbi^ napokban már csak úgy tudtuk üzemeltetni, hogy kan- nábó1 töltöttük bele az olajat. Most felásták az. üzemanyagtöltő állomás egy részét, s az autósok és a kútkezelők egyaránt kerülgetni kénytelenek az árkokat. Gondosabb munkával mindez megelőzhető lett volna, s természetesen a beruházók és a kivitelezők sok pénzt takaríthattak volna meg, ha csak egyszer kell kifizetni a betonozás költségeit. Az autósok közül többen hiányolták az aszfa'tburkolatot a felújított benzinkútnál: mindenkinek elmondjuk, hogy azért hagyták ki ezt a részt az építők mert a lecsöpögő olaj benzin úgyis feloldaná az asztal a éteget. (szántó) nagyobb terület rendjéről gondoskodik. A közterület-felügyelők nagyon remélik: lesz majd szavuk A tiszta, virágos Miskolcért mozgalom értékelésekor, s megfelelő elismerést kaphatnak a példamutató állampolgárok. A példa — tapasztalataik szerint — egyelőre nem ragadós: továbbra is gond van a lakótelepek tisztaságával. Ezeken a helyeken még nem találkoztak olyan személyekkel, akiket a közterületek rendjével kapcsolatos munkájuk nyomán dicséret illethetne. B. A. Erdész adja az engedeiyt Gyűjtik a gyújtást A családi házban lakó, hagyományos módon fűtő miskolciak közül többen szeretnének rozsét gyűjteni a város környéki hegyekben. Miképpen lehetséges ez? — kérdeztük Kapronczi Józseftől, a Borsodi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság osztályvezetőjétől. — Akik száraz fát akarnak gyűjteni, azoknak azt ajánljuk, hogy hívják fel a lillafüredi erdészetet. Az 51-905-ös telefonszámon megmondják, melyik a hozzájuk legközelebb eső erdészeti kerület. Az erdészek előzetes engedélyt adnak, amelynek alapján bárki megkezdheti a rőzsegyűj- tést. A munka végeztével felmérik a begyűjtött fát, ezért a minőségtől függően köbméterenként 200—400 forintot kell fizetni. Egy-egy köbméterben körülbelül 7, 7 és fél mázsa fa található. Ez csak a kétharmadába kerül annak az alágyújtósnak, amit a Tüzép-telepeken kínálnak. Ennek köszönhető, hogy az év első kilenc hónapjában 21 ezer köbméter fát gyűjtöttek megyénk erdőségeiben. (Korábban évente alig többet, mint ennek a felét.) A 18 városkörnyéki erdészeti kerület Tapolcától Bükkszentkeresztig húzódik; itt idáig 1300 köbméter rozsét gyűjtöttek és adtak el. Mintegy 300 család szerezte be ily módon a gyújtóst. A OH várospolitikai fóruma A miskolci vendéglátás története Megjvlrnt a ki>mnnoeráfia • 1745-tol a felszabadulásit> • Lapunkoan is olvashat iák Ä5ÄÄP ak Ha igaz a történet, a pince mélyén ugrott bele a hűvösre tett kocsonyába a béka. Nem kis megrökönyödésére a kocsonyára áhítozó vendégnek. A korcsma fogalmába a történeti és a néprajzi szakirodalom a település határában, belterületén üzemelő, időszakos vagy állandó italmérő helyeket sorolja. Az időszakos korcsmákat Miskolcon is kántorkorcsmáknak nevezték, ezek Szent Mihály napjától karácsonyig, vagy az új év beköszöntéig üzemeltek. Az engedély nélkül üzemelő korcsmák neve kurta, vagy kúra volt. A 18. századi korcsmákban még semmiféle ételt — kenyeret sem — árusíthattak, ezért emlegették ezeket úgy. hogy koplalókorcsmák. Végül, de nem utolsósorban léteztek — főleg a 19. században — az avasi pincék fölé épített italmérő helyek, a korcsmáié pincék. Mielőtt bárki azzal vádolna meg. hogy szakmai alapismeretek terjesztésével igyekszem „korcsma-éretté” tenni az olvasót, sietek közölni, hogy a fentieket egy minap megjelent könyvecskéből idéztem. Dr. Dobrossy István, a Herman Ottó Múzeum tudományos munkatársa állította össze A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745— 1945 című kötetet, mely a Miskolci Vendéglatóipari Vállalat kezdeményezésére és költségére jelent meg. Azt tervezik, hogy az első kötetet rövidesen követi a második, melyben folytatódik a miskolci vendéglátás története a felszabadulástól egészen napjainkig. Dr. Sugár János, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója a könyv előszavában hangsúlyozza, hogy a város vendéglátásának gazdag múltja sok tanulsággal szolgált a ma szakemberének is. Így igaz. hisz’ bármilyen sokat változtak a Utazik a \ illanyszira’a A mihaszna avasi ügyfél nincs otthon, amikor a villany- számlával csenget a pénzbeszedő. Hazaérve cetli hull ki az ajtajából: a kiszabatott határideig szurkolja le fogyasztása ellenértékét a Kun Béla út végén, az ÉMÁSZ-nál. Ha már rest volt lakásában várni a számlást, legalább egyszer fáradjon! Ha szerencséje van, nem is kell olyan nagyon fáradnia. S a szerencse ez esetben azt jelenti: nem a lakótelep legtetején él az illető, mert akkor Fortuna kegyeiből kihullva, tíznél is több megállót utazhat, míg célját, a befizetőhelye1 becserkészi. Persze, az utazásra fordított idő nem múlik el haszontalanul. Amíg rázkódik a buszon, eltöprenghet mondjuk azon. hogy miért nem tart fenn egy befizetőhelyiséget az Avason is az ÉMÁSZ? A lakótelep egernyi népessége joggal várhatná el, hogy otthona közelében fizethessen — a szolgáltatás részeként. (b. a.) körülmények, végérvényesen sohasem mondhatunk le mindarról, ami a magyar vendéglátást híressé tette az egész világon, a valóban vendégszerető kiszolgálásról, az ételek, italok sajátos zárná tárói. Hogy mit kínáltak a neves miskolci vendégfogadókban, mondjuk az elsők egyikében, a Zöld-fában (már az 1700-as évek elején működött), arról sok mindent megtudhatunk a Herman Ottó Múzeum birtokában levő kéziratos receptgyűjteményben tallózgatva. A 18. században kezdődnek a feljegyzések ... És milyen nyálcsor- dító feljegyzések! Csak cím szerint: becsinált madárleves, csirke fekete-édes lében, káposzta sült kappannal, kap- pan- vagy csirkemájjal készült pulyka, tengeri-szőlő kocsonyában. Néhány receptet részletesen idéz a szerző. Így például a Jó féle Tsuka Kolbászt: „A Tsuka húsát vagdald szép apróra, áztass meg szép Semlyét tejbe, kifacsarván tedd hozzá, tsi- ná'j két tojásból Rántottét, vágd együvé, keverj el vajat, a meg vagdaltat vegyítsd közé. fűszerszámozd meg. s csinálj belőle kolbászt... Szürkéid meg, kenny meg egy Levelet Vajjal, s a Kolbászt tedd rá. Torta sütőn süsd meg .. . Klödöröket is lehet belőle tsinálni, és Sírban meg sütni, vagy tsak tsjpa borsó Lévben is meg lehet főzni. Ebből a tésztából ga'uskát is lehet tsinálni. Mandolával s Pisztattzé- val meg lehet szurdálni.” És milyenek voltak a böjti ételek? Pontosabban: a .,kü- lömbb-külömbb féle böjti ételek”: angolna olasz módon, káposztás csuka, süllő citrom-szószban, teknősbéka rákkal. Ilyen menü mellett csak-rsak elbőjtölgettek eleink. No persze nem mindenkinek jutott a táljába rák és teknősbéka. Bár erről a könyv nem szól, sejthetjük, hogy a vendégfogadók akkoriban is megkérték az árát a különlegességeknek. De legalább voltak különlegességek, a csak egy tájra, csak egy városra, csak egy fogadóra jellemző ételek. Azt viszont tudjuk, menynyiért lehetett megszállni 1910-ben a Grand Hotelben. A Miskolci Kalauzt idézi a szerző: „Az 52 szobás (vendégszobás) Grand Hotel a Széchenyi—Kazinczy utca sarkán Kepes Béla vendéglősé. A Kazinczy utcai oldalon vigasságok rendezésére alkalmas nagy táncterem van A vendégszobák ára 2,40 koronától felfelé. Nyáron jó szórakozási lehetőséget biztosít az árnyas udvarhelyiség.” Négy évvel később azonban már rossz világ járt a miskolci vendéglősökre egyszerre három éttermet és szállodát zárnak be, köztük a Grand Hotelt is. A magas adóra panaszkodnak a vendéglátósok, és arra, hogy korai zárórát ír elő a rendelet. ■ ■ Akár külön könyvet szentelhetett volna dr. Dobrossy István a híres-neves Korona vendégfogadónak, mely a mai Avas Szálloda helyén volt. Szívesen időzött itt például Móricz Zsigmond is. Az 1910-es években összesen 40 szobája, saját kávéháza, I. és II osztályú étterme, nyáron külön étterme várta a vendéget. Termelői borokat mértek, magyar és francia módra készült ételek között válogathatott itt az Ínyenc, Emeletén volt a város legnagyobb táncterme. És aztán a kávéházak, cukrászdák ... Kezdve azzal, hogy 1829-ben Jóst János a Széchenyi utca 5. számú házban megnyitja a „Kávéházzal egybekapcsolt cukor-süteményes boltját”. Onnan már jobban ismerjük ezt a történetet, hogy a ceg’édi származású R orárius Gyula 1938-ban átveszi az üzletet a nagy nevű Ró beitől, és a kedves kis cukrászda egészen 1971 szeptemberéig működött. Talán újjászületik egv más helyen, hiszen mint arról hírt adtunk, a város visszakérte a Budapesti Vendéglátóipar! Múzeumtól a Roráriusz bútorzatát. A Borsodi kismonográfiák sorozatban megjelent könyv — főleg a példányszám miatt — aligha jut túl a szakmai berkeken. Ezért kértük dr. Dobrossy Istvánt, hogy írja meg olvasóink számára a miskolci vendéglátás történetét. A sorozat közlését rövidesen, megkezdjük. (békés) UTÓDA ARIUS tíiüBíüí« a rég: íí it fc «1 e a k t & s * tósuKlő f b £ ,v »ss >t l ő i v »í és xttissies&h«!, kogv átvettem az üzletet Eiggg agy sasm mást srsvttjt f>m * i«; év« «pW * * gályán,, «so évig éa-M»* i’> Cttkn«Mtnr>. s hogy ytn&iM v&tv» H vidék« fcfemségéi í* *#*- ♦ kifßaa » ». é, ki + Rorárius Gyula újsághirdetése 1938. november 19-én.
