Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-24 / 146. szám
Tilos a tövisalja Ezt a fiatalembert Tapolcán kaptuk lencsevégre: büszkén mutatta a hatalmas laskagombát, amit Bükkszentkerésztén talált. A laska tehát jól terem. (Temesi fele.) Vissza a hohászkodóshoz ÚJ stratégia az LKM>ben Beszélgetés a vezérigazgatóval A gombáéi len őr mondja Zavartalanul beszélgethettünk a Búza téri helyiségében Károly Istvánné gombavizsgálóval; ugyancsak kevesen nyitják rá mostanában az ajtót. — Nagyon kicsi a termés: erdei gomba jószerével egyáltalán nincs. Tavaly rengeteg volt belőle, de hát lehet, hogy kitermette magát. Hiába esik az eső, kevés az ellenőrzésre behozott portéka. A turisták is panaszkodnak emiatt... — Minek van most szezonja? — Leginkább csiperke, szegfűgomba, tinóru és rókagomba fordul meg a kezeink között. A turisták 90 százaléka viszont olyat hoz, amit a kukába kell dobnunk. A „bolondgombák” közül eddig csak két-hárommal találkoztam, ám a gyilkos galóca szezonja még ezután következik. Nem árt tehát, ha a biztonság kedvéért mindenki ellenőrizteti a portékáját, hiszen jó megelőzni Oj székházba költözött az Ernőd és Vidéke Takarék- szövetkezet.. A helyi tanács segítségével és a MÉSZÖV támogatásával épített székház — melynek beruházási értéke másfél millió forint volt — a községrendezési tervnek megfelelő faluközpontban kapott helyet. A modern épületben végre szerepköréhez méltó elhelyezés biztosítható a 17 a mérgezést. Reggel 5-fől délután 4-ig (vasárnap 10 óráig) tartunk nyitva, s a község lakosságának pénzügyi szolgáltatását ellátó takarékszövetkezetnek, amely jelenleg már 72 millió forintos betétállományt kezel, s az év elejétől banki feladatokat is ellát. Az új székházat ma délelőtt, szolid ünnepség keretében adják át rendeltetésének, nyitják meg a szövetkezeti tagok és a lakosság számára. társammal, Dudás Cyörgy- nével felváltva ingyen vesz- szük szemügyre a gombát. — Mi kerül a kukába? — Tavaly még lehetett árusítani a tövisalját és a keserűgombát, ám kiderült, hogy a tövisaljában olyan méreg van, ami felhalmozódik a szervezetben, és csak később fejti ki hatását. A tilalom miatt volt is több nézeteltérés: sokan alig voltak hajlandók kiönteni az immár tiltott fajtákat. Ugyanakkor korábban nem lehetett árusítani a tejpe- reszkét, idén viszont engedélyezték. — Mi történik a kiöntött áruval? — Összetörjük és klór- mésszel öntjük le, s a Közterületfenntartó Vállalat gondoskodik az elszállításáról. B. A. — Riasztó! — minősíti ismerősöm az ajándék-bazár kirakatát. Sok mindenre illik a tömör elmarasztalás, de leginkább azokra a kitűzőkre, amelyeket oly’ szívesen hordanak mostanában fiataljaink. Az egyiken például egy tövig kioltott, nagy vörös nyelv látható. Természetesen egyetértek a véleménynyel, de a látvány még jobban elszomorít, mint partneremet, hiszen kollégáimmal együtt évek óta cikkezünk a bazárok ízlésromboló portékái ellen. Vajmi kevés sikerrel. Az idegenforgalmi helyeken mindmáig ott díszelegnek a boltok kirakatában a lehetetlen fémdomborítások, sőt, még az a matrica sem tűnt el, mely egy csupasz női hátsót ábrázol a „Behajtani tilos!” KRESZ- táblával kombinálva. A logikusan gondolkodó olvasó most nyilván azt kérdi magában, hogy ha ennyire hatástalan, akkor mi értelme van ezredszer is nekirugaszkodni a giccs elleni küzdelemnek? Nos, arra tényleg vajmi kevés a remény, hogy a kitűzők, egyéb kacatok gyártói, forgalmazói magukba szállnak, és a jó ügy oltárán feláldozzák nyereségük egy részét. De nem is hozzájuk szólnak a falra Néhány hét híján három éve áll a Lenin Kohászati Müvek élén ... A kormányrudat akkor vette át Drótos László vezérigazgató, amikor mélyponton volt a vállalat, s bizony íruig ma is messze van a csúcstól. Reggel hét órára beszéltük meg a találkozót. Amikor bejön, zakóját bordó színű egyenzubbonyra cseréli, telefont vesz a kezébe — közben int: elnézést —, s jó tíz percig beszél a termelési főmérnökkel : mi történt a gyárban az elmúlt huszonnégy órában, s mi várható ma? Asztala mellett egy számítógép terminálja, a polcokon műszaki könyvek. Befejezi a telefonálást: akor talán kezdhetjük is . . . Elsőként egy személyes jellegű kérdést teszek fel: nem hiányzik egy kis sikerélmény? Hiszen, három év alatt nemigen volt része ilyesmiben, a gyár szekere továbbra is göröngyös úton halad . . . — Ez igy nem igaz, én' nem így látom! Igenis, ez a három év gazdag volt sikerekben. Tény, hogy nem a legjobban prosperáló vállalat vezetését vettem át, ha azt mondom, káosz volt itt annak idején, nem is fejezem ki magam valósághűen. Azt kell nézni, honnan indultunk, s hová értünk. Akkoriban meg kellett erősíteni az alapokat, napi kérdésekkel foglalkoztunk, helyreállítottuk a termelés rangját. Aztán fel kellett mérnünk a külső és belső okokat: hogyan jutott a vállalat arra • a mélypontra? A kohászati recessziót megváltoztatni TÍem .tudtuk, hozzá kellett igazodnunk. Ám a téves stratégiai irányt, a hibás vállalatpolitikai felfogást árt kellett formálni. Voltak értelmes elemek abban a stratégiában, de az a terv, hogy az egyedi gépgyártásra is térjen át az LKM, megvalósíthatatlan volt. Márpedig afelé orientálódott a vállalat. Többezren itthagyták a kohászatot... Űj stratégiát dől gőzhányt borsónak tűnő újságcikkek. Hanem kikhez? Mi úgy véljük, azokhoz, akik pénzt adnak a gyereknek a mütyürkék vásárlására. A felnőttekhez tehát, akiknek nem muszáj elhinni, hogy ez a divat, csak azért, mert sok van belőle a kirakatokban. Ügy szokták ezt megfogalmazni a tömegkommunikáció munkatársai, hogy a közvéleményt hívják segítségül az ízléstelenség elleni csatába. És nemcsak a bazári portékákkal vagyunk így. Itt vannak például a város szívében azok a pavilonok, melyekben harapnivalót vagy fagylaltot árusítanak. Az étkezés, amióta világ a világ, hulladékkal, szeméttel, piszokkal jár. Többek között azért jó bolt palacsintát, pecsenyét, lángost, hamburgert árusító bodegát nyitni, mert a kosztot közterületen fogyasztják el. Igen ám. csakhogy a pavilonok előtti terület — a szó valódi értelmében — köztulajdonban marad azután is, miután a bodegát megnyitották. S aki így árusít, annak gondoskodnia kellene a placc tisztán tartásáról. Napjában annyiszor elővéve a seprűt, lapátot, sőt uram bocsá, a felmosórongyot, ahányszor csak kell. tunk ki, jelszónkká vált: vissza a kohászkodáshoz .,. ! — Tehát az alapok megerősítése után elkezdtek építkezni .. . — Méghozzá azzal az elsődleges célkitűzéssel, hogy kikerüljünk a veszteséges vállalatok sorából. Ez a tavalyi év végére sikerült is... Mintegy 500—600 millió forintos veszteséget dolgoztunk le évente, nőtt a gyár presztízse kint is, bent is. Nagy hangsúlyt fektettünk az ötvözött és minőségi acélok gyártására, a feldolgozási fokot növeltük, két év alatt megnégyszereződött az újítások száma és haszna, mindenki tenni akart , a siker érdekében. És mondhatnám, pénzügyi működési feltételek nélkül dolgoztunk. De dolgoztunk, nagy lendülettel... — Munkájukra m idén akarták feltenni a koronát, vagy — maradjunk az építkezésnél — a „házra a tetőt”. . . — Mi nem egy, hanem két „épületet” húztunk fel egy- időben. A „viskónkat” — mert ez nem más — helyreállítottuk, rendbe tettük, olyannyira, hogy már lehet benne lakni. De nekünk kell egy „új ház”, egy komfortos, hogy mi is, a népgazdaság is büszke legyen ránk. Oda szeretnénk költözni, a mostani „viskót” pedig egyszer le szeretnénk bontani.« Teljesen át akarjuk alakítani az UKM-et, nemesacélgyártó nagyüzem akarunk lenni. A gyáron belül önálló. piacorientált egységek lennének, közös vállalatokat, részvénytársaságokat alapítanánk, az emberek otthon is dolgozhatnának,' úgynevezett ipari háztájit hoznánk nekik létre. Hulladékból hasznos, hiánycikknek számító termékeket állítanánk elő. Vannak jó terveink, elképMeddig csúszkálunk a fasírt- vagy lángosmaradvá- nyokon. olajfoltokon? Addig, amíg a kereskedő nem látja be, hogy éppen elég tűrni a járókelőknek az égett szagot, s a bodegát körüldongó legyek hadát; az árusítóplacc szemetes volta már elviselhetetlen ráadás? Nem. Szerintem addig, amíg a közvélemény követelni nem kezdi a rendet! Ugyanez vonatkozik a fagylaltárusok környékének állapotára, a flaszteren csordogáló ragacsos fagylaltmaradványokra. Mást mondok. A Tanács- köztársaság városrész központi terének sárga keramit- kockái azért töredezhettek tünedezhettek el egyre gyorsuló ütemben, mert bár sokan láttuk, szó nélkül tűrtük a hanyág, szakszerűtlen burkolási munkát. Persze, vannak törvények, előírások, működnek közterületi ellenőrök, sőt kiszabható bírság is. Ám mindez vajmi keveset ér. amíg ilyen türelmesek leszünk. Amíg hagyjuk. hogy éppenúgy nyelvet öltsön ránk az életünket megkeserítő hanyagság, mint a bazároskirakat- ból az a szörnyűséges kitűző. (békés) zeléseink; megvalósításukhoz viszont egyrészt az kell, hogy az egész magyar vas- kouaszat irányítási koncepciója megváltozzék, a vállalatok működési feltételei megteremtődjenek; másrészt arra van szükség, hogy kohászaink a vállalati progra- , mok meggyőzodéses hívei, eltökélt, küzdőképes, kreatív . szellemű megvalósítói legyenek. E téren is sokat haladtunk az eltelt három év alatt. Most kapott' zöld utat a Gazdasági Bizottságtól egy tervünk: ötvözött és minőségi acélokat — a legmagasabb minőségi paraméterekkel — gyártanánk, szovjet —magyar hosszútávú termelési kapcsolat keretében. Mi a szovjet piacra szállítanánk j ilyen termékeket, cserébe tőlük minőségi ércet, kokszot, ötvözőanyagokát, fél-' termékeket, ötvözetlen bugákat kapnánk. Majdnem 2 milliárd forint szükséges 1 ehhez a nagy jelentőségű fejlesztéshez, de ezáltal ja-: ' vulna a hazai piac ellátottsága is, jobban ott lennénk a konvertibilis piacon, anyag- . és energiamegtakarításunk pedig tetemes lenne. Ez volna a VII. ötéves terv legnagyobb hatású lépése. Természetesen lenne több részakciónk is. Azt a bizonyos „új házat” a követke-, ző Ötéves terv végére tető alá szeretnénk hozni, és az évezred végéig megfelelő körülmények között dolgozhatnánk . — MaracfjuiiK azonban erre- ^ lőre a Jelenben: tavaly „kisö- i portók” a gyárat, nullára zár- ták az évet. Az év eleji hideg és a kényszerű energiakorlátozás több mint 200 millió forintjukba került. Ennyi lett a veszteség rövid idő alatt. És ezt a különféle pótvállalások ellenére azóta sem sikerült , jelentősen csökkenteni. Ez pedig már nem írható a Hideg számlájára ... I — Valóban nem, érezzük mi is, hogy megtört a lendület. A félév végén meg mindig 150—160 miihó forint lesz a veszteségünk ... 6 — A közelmúltban a művezetők fórumán azt mondta: a ' harmadik negyedév végére ezt i behozzák, és az évzárásra még. nyereséget is elérnek. Nem il- « lúzió ez? — A reális cél a veszte- * ségméntesség; null-szaldpsak * szeretnénk lenni év végére. Feszes munkát kíván ez is. í A 200 miihó forintos nye- I reségről le kell tennünk. Egyébként néhány célkitűzé- ? sünk megvalósul június ve- ’> gére: mind a dollár-, mind a rubelelszámolású expor- * tunk teljesül. Ezidáig 29 3 millió dollár értékben ex- s portáltunk, ez 2 millióval 1 több, mint a tavalyi hasonló ! időszakban. Pedig kevesebb í árut szállítottunk ki, ám ér- l tékesebbet. s ezért az ára- j ink magasabbak voltak ... 1 Árbevétel-elmaradásunk 200 ! —250 millió forint, ez a 7.5 , milliárd forintos féléves tér- melési értékünkhöz képest j elenyésző, de sok kis tételből tevődik össze, s ezért a , hazai feldolgozóipart érzé- • kényén érinti. A minőségi és i a hatékonysági mutatók is elmaradnak célkitűzéseinktől. javítanivaló e területen is van jócskán. Igaz, a mai technikai színvonalon, a mai szakmai felkészültség mellett nehéz a munkánk, a vezetés sem tudja tartósan biztosítani a feszes termelés feltételeit. Szóval minden afelé mutat, hogy minél hamarabb fel kell építenünk új ..házunkat” de addig is a meglevő emberekkel, a meglevő technikával keil üzemelnünk és gazdálkodnunk .,. Jól és eredményesebben. Illésy Sándor Az operációk során az altatás, és újabban néhány érzés- telenítési eljárás az aneszteziológus orvosok, illetve asszisztensek feladatai közé tartozik. Ök a műtök névtelenjei; munkájuk azonban nagy szakértelmet és gyakorlatot kíván. Képünk az egyik műiét előtti altatás közben készült, a Semmelweis Kórházban. (Kerényi felv.) Ma adják át Uj székházban az emödi takarékszövetkezet Nyelvöltögető \
