Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-16 / 64. szám
Ne csak mondjuk, tegyük is Tábla a Fogtechnika falán BOTTYÁN ŰÁIMOS /'•1641 - 1/09/ KURUC GENERÁLIS ★ Bottyán János kuruc generális emléktábláját március 15- én leplezték le, az emlékezés napján az 1848 előtt járókra emlékeztek. A márványba vésett betűk a hétköznapoknak szólnak. A Fogtechnikai Vállalatnál dolgozók munkahelye Miskolc egyik legközismertebb épülete; boldog ember, akinek soha nem kellett erre járnia. De megjegyezni az útvonalat inkább így szoktuk: ha kijövünk a „nagy SZTK”-bol, akkor mindjárt balra kell fordulni. Nem tudtam, hogy Bottyán János utcájába szólnak az orvosi papírok, és most magyarázkodunk pár percig Juhász Gyula laboratóriumvezetővel. — Március 15-e tiszteletére leplezzük le az emléktáblát — kezdi, hát közbeszólok: — Március 15. és Bottyán János? Nem. inkább Batthyány Lajos, hiszen az első felelős magyar minisztérium ... és 1848 márciusának évfordulója ... Nincs tévedés? — Igen, ezt már mások is megkérdezték. Nincs tévedés. Bottyán János kuruc generálisról nevezték el ezt az utcát, Rákóczi hadvezérének nevére címezik az ide szóló leveleket, az ember tudja ezt. Többnyire tudjuk, és ha á felnőtteket megkérdezné, talán sokan lennének, akik megmondanák még az évszázadot is, amikor élt. A diákok megjegyzik az ónodi Bottyán Jánosét is, hiszen ismert történelmi alak. De történelmi, és a mában élünk, amikor olyan sok történelmi személyiségről elnevezett utcában járunk. Tudjuk-e, hogy kik voltak? Tudják-e a közeli általános iskolába járó gyerekek, hogy a Csabai kapuból milyen utcába térnek be? Nekünk, az itt dolgozóknak az volt a véleményünk, hogy ha már annyit hallunk a hazafias nevelésről, akkor tegyünk is valamit. Szerintünk Miskolc minden utcájának első házán ott kellene, hogy legyen a tábla, kiről nevezték el, de ha már nem lehet mindenhol, akkor legalább itt lássuk. A városi tanács partner volt, a múzeum munkatársai megszövegezték, és a Rákóczi-szabadságharcot nem szoktuk évfordulókon ünnepelni. Mo6t szabadságharc évfordulója van, és az elődök sem voltak kisebbek. Miért ne leplezhetnénk le Bottyán János emléktábláját március 15-én, és miért ne lehetne ezen a házon? Tegnap leleplezték az emléktáblát. Nagyon jó helyen van azon a házon. M— f~ T T V Széchenyi István Naplóját 197K-ban adta ki a Gondolat. Sőtér István előszavával indította útjára. Itt olvasom: „Nem tévednek, akik szerint Széchenyi írónak: indult, ehelyett azonban mégsem igazán politikussá vált, hanem inkább olyan költővé, aki versek helyett hidat és intézményeket hozott létre.” Forgattam a Naplót tovább is, mig tartott a hatrészes tévéfilmsorozat, és kényszerűen (merthogy ezt kutatta végül ez a nagy vállalkozás is) az életút végét jelző napokra lapozok. 1860 márciusának utolsó napjaira, ahol a rövid bejegyzések között mindig ott a fájdalmas tőmondat „Egyedül eszem”, és a legutolsóra, I860, április 1- re, ahol már csak egyetlen mondat szerepel: . . Nem tudom megmenteni magam!” Bevégeztetett. A Széchenyi napjai hamarább kezdődik, mint az 1825-ös, első reformországgyűlés, ahol felállt egy arisztokrata ifjú, gróf Széchenyi István, és összes birtokainak egyévi teljes jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására ajánlotta fel. Kezdődhetne ott is, hogy ez a szó szoros értelmében vett fellépés nem volt véletlen. Széchenyi Ferenc grófnak, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Széchenyi könyvtár megalapítójának fia otthon is ezt tanulta. Nemeskürty István történetírásának igazsága szellemében kezdődik a film, amely szerint a történelmi személyiségek, a történelem formálói is elsősorban emberek voltak. „Stefi gróf” a 19. század eleji arisztokrata ifjúság életét élte, smájdig huszártiszt, a szép nem feltétlen hódolója, az előkelő társaság kedvence, kordában egyáltalán nem tartható fiatalja volt. Míg legmagasabb körökben számos fejcsóvá- lásra adott okot életmódja miatt, nem is sejtették, hogy mennyire nem lesz képes hosszú-hosszú évtizedekig elszakadni tőlük. Széchenyi tragikus életének az lenne az oka, hogy a polgári fejlődés vezérének saját osztályát, a főnemességet látta? Ez is, mert alapvetően tévedett; nemhogy a főnemesség, de még a köznemesség sem volt alkalmas (nem lehetett! a polgári Magyarország létrehozására. Tudhatta Széchenyi, hogy még a tragikus végű 49-es szabadságharc is csak a jobbágyfelszabadítást hozza meg? Rájött, és ha a legZsignár István kiállítása nagyobb emberektől sem várunk emberfelettit, akkor a korát messze megelőző, európai színvonalú gondolkodó felismerése (a történelem igazolta) nem volt későn. Alkati tragédia, hogy hét évvel 1867 előtt saját kezével vetett véget életének. Alkati tragédia? Nemeskürty és Horváth Ádám, a történész ideális, mert hasonlóah értő rendező partnere véletlenül sem mond szentenciákat. A sorozat hiányt pótolt. A csaknem 30 ezer példányban megjelent naplót néhány százezren biztosan elolvasták: ők nagyon sokat tudnak Széchenyiről. Sokat tud az is, aki az 1830-as évek Széchenyijéről Kossuth szavait tudja idézni: „Ujjait a kor ütőerére tévé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb jnagvarnak.” Széchenyi kevésbé kedvelte, hűvös távolságtartással kezelte Kossuthot. Batthyány- nyal vitatkozott az első felelős magyar minisztérium tagja... ez már talán kevésbé köztudott. Kossuth elismerő szavai mögé is könyvcímeket hallunk elsősorban: Hitel, Világ, Stádium. Leckére emlékszünk, és nemigen szoktunk az ország minden településén fellelhető Széchenyi utaik, utcák, a mindenhol felállított szobrok mögé egyebet képzelni, mint folyamszabályozást, Lánchidat, hajógyárat, angol mintára létrehozott lótenyésztést és lóversenyt. Vagy olyan sztereotipáát képzelünk, mint fejlettebb ipar és gazdaság. Ritkán gondoljuk odáig is, hogy erre csak szenvedélyes alkotó elme lehetett képes... Ahogy előrebocsátották, ahogy a címben is benne van, a Széchenyi napjai nem szabályos életrajz, „csak” Széchenyi napjainak lényege, vagyis a legnehezebb és a legtöbb jelent meg hat héten keresztül a képernyőn. Jókai tollára való környezetben de valóságosan egy egyszervolt ember teremtő, és meghasonuit létezése. A korhoz kapcsolódó képi asszociációk is hiányoztak a filmből: 1848. szeptemberétől Széchenyi már Döblingben volt. De Világosba pusztult bele 11 évvel később a kormány fáradt minisztere. Tordy Géza hasonlított is Széchenyire, de a lényegi azonosulás emeli (ragyogó partnerek társaságában) a szerepet olyan emlékezetes teljesítménnyé, hogy lehet, a Széchenyi-szobrok mögé ezután Tordyt látjuk. Ezután jobban látjuk a piedesztálon az embert, aki gondolkodott, dolgozott, szeretett, szenvedett. Élt. (makai) A festőművész és a pedagógus Zsignár István nem ismeretlen Mezőkövesden sem. Már tizenkét éve vezeti a művelődési központ képzőművészeti szakkörét, amely megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Több fiatal tehetség került innen a Képzőművészeti Főiskolára is. Másrészt Zsignárnak volt már önálló kiállítása ebben a városban is. Most csaknem három évtizedes munkásságának gyűjteményes kiállítása — több mint 100 mű — látható a művelődési központ kiállítótermében e hó végéig. Kábái alatt, pulóver fölött Blúz mindenkinek Nem véletlen, hogy évek óta a legsikeresebb divatholmik egyike a blúz. Sokfajta sportos és elegáns megoldás kínálkozik mindkét nembelieknek, a legkisebbektől az idős korosztályokig. A fiatalok körében nagy a fiivatja az úgynevezett uniszex ingeknek, amelyeknél csupán a jobbra, illetve balra hajló gombolás különbözteti meg a fiúk ingét a lányok blúzától. E ruhadarabok jó tulajdonsága, hogy egész évben viselhetők, idényenként más-más, az időjárásnak megfelelő kiegészítőkkel. országgyűlés dátumát, Rákóczi neve mellett talán FotópálYázat A Városi Művelődési Központ és a Miskolci Fotóklub május 31-ig várja a XV. észak-magyarországi fotó- művészeti szemlére szánt alkotásokat B.-A.-Z., Heves és Nógrád amatőr és hivatásos fotósaitól. A kiállításra — amelynek zsűrizése június 5-én, megnyitója július 7-én lesz — csak olyan képek, színes diák küldhetők, amelyek a korábbi szemléken nem szerepeltek, és az utóbbi két évben készültek. A kiállítást két kategóriában rendezik meg: beküldhető 5 darab feketefehér és 5 darab színes egyedi papírkép és sorozat, 5 képig egy képnek számít; illetve 10 darab színes diapozitív, 5x5-ös keretben, vagy 7x7-es méretben. A képekhez két példányban nevezési lapot kell mellékelni, a képek hátán a beküldő tüntesse fel a kép sorszámát, a szerző nevét, ■ - mét. A képeket a következő címre küldhetik a pályázók: Városi Művelődési Központ Molnár Béla Ifjúsági és Űt- törőháza, 3531 Miskolc, Győri kapu 27. Szent Tatjána éjszakáján... Aznap Moszkvában kicsit olvadt, mégsem mertem csizmámtól megválni. „— Hozzon azért cipőt is — figyelmeztetett Násztya — mert színház után születésnapra megyünk." Ezek a színház, hangverseny utáni programok — legalábbis a későn kelő művész-értelmiség körében — egészen mindennaposak a Szovjetunióban. Különösen északon, a fehér éjszakák birodalmában, ahol talán nem is lehet hajnal előtt nyugovóra térni. Vittem hát bőröndnyi nagyságú táskámat, benne a cipővel meg a születésnapi ajándékkal, s mindenféle készségekkel, amire csak szükség lehet. A táska a nézőtéren a lábamnál lapult, mert a színházi ruhatárak Moszkvában nem foglalkoznak csomag- megőrzéssel. (Kicsit féltem is, hogy a cipőm ott benn a táskában — hallva a Csárdáskirálynő dallamait — majd táncra perdül, de úgy látszik, elaludt a jó melegben.) Egyébként éppen Szent Tatjána napja volt. Ezt a napot ma már hiába is keresnénk a naptárban, mégis mindazok számon tartják, akik Tanya, Tá- nyecska barátai. Minderről útközben esik szó, miközben keressük a házat, ahol az ünnepelt fellelhető. „— Mert Tányecska valójában nem itt lakik, de itt ünneplik." Násztya rejtélyes magyarázatai, s a rejtélyes utak, az én szememből is kiverik az álmot. Szergej, a tolmács, valamivel előbb ébredt (a taxiban a szó szoros értelmében elaludtunk), s most már hajlandó fordítani. „— Tánya már nem fiatal, de még mindig nagyon szép, és okos, drága asszony. Nagyon jó barátnő/’ — Da... da! — mondom oroszul Násztyának, s arra gondolok, hogy most ez éjszakai órán mennyivel jobban örülnék egy nagyon fiatal és butácska kislány társaságának, mint a Szent Tanyáénak. Kicsit reménykedtem benne, hogy nem találjuk meg a házat, dehát Nasz- tya — aki restaurálás alatt álló (szigorúan zárt) kolostorokat is kinyittatott a kedvemért — nem ismer lehetetlent. Egy, nappal is áttekinthetetlen, belső udvarrendszer magasából halljuk a kiáltást: erre, erre! Mit mondjak? Azt hittem, ilyen házak már csak a Dosztojevszkij-regé- nyekben találhatók. Szerencsém, hogy egy történelmi másodperccel a bontás előtt még láthattam. Hosszú folyosó (nem tudom hányadik emeleten), jobbról, balról műteremlakásokkal. Már csaknem mindből kiköltöztek; csak a mi házigazdánk — egy rokonszenves festőnő — birodalma áll még. Ezer lobogó gyertya fényétől káprázik a szemem; a lángok félszáz portrét világítanak meg. S mindegyik képnek látom a modelljét is. Itt ülnek mellettem, velem szemben a hosszú asztal körül; a festőnő baráti köre. Nem igaz! A sztár (Szergej ezt a szót is fordítja nekem; csillag, csillag ismételgeti) természetesen Tánya. A képek között is, meg mostani valóságában is. Lábai előtt éppen a hires moszkvai Hamlet térdel: ,Jßjela te nem tudhatod ki ez a nő" — mondja nekem, észlelve, hogy rácsodálkoztam a jelenetre. Pedig tudom; Tánya színésznő, királynő, egy a kiválasztottak közül. A sugárzása „el van kapva” minden portrén, s — szemben vele — érzem én is a többiekkel együtt. Kár, hogy nem tudom leírni. Közkeletű magyarázat: Tánya attól királynő, hogy a többiek hódolnak neki, s hogy ő csöppet sem viselkedik királynőként. Sokáig maga mellett tart, s érdeklődik mindenféléről, de ő csak reggel felé válik beszédessé: — Van Pesten egy egészen kis színház, 1946-ban láttam ott Bajor Gizit. Kétszereplős darabban lépett föl. (Minden bizonnyal a Révay utcai kamaraszínházról van szó, s Sardou—Najác: Váljunk el! című vígjátékáról. Bajor partnere: Ajtay Andor — a szerk.) — Semmire, már semmire nem emlékszem — pedig én is fölléptem maguknál és sikerem is volt —. csak Bajorra. Nézze: az emléktől libabőrös lett a karom .. . Virágot akartam küldeni ennek a csodálatos asszonynak, de sehol egy szál se, s különben is csak 46 pengőm volt. S akkor a tolmácsom azt mondja, menjünk ki a temetőbe — most van halottak napja —, ott lehet virágot venni. Kimentünk, és én ott vettem virágot Gizinek... Mondja, m - kor halt meg? — 1952-ben. — Istenem, és én még most is élek. túl a hetvenen — színpad nélkül. Többet nem beszéltünk. Gyarmati Béla A fentebb elmondottak illusztrálására mutatunk be modern blúz-ingeket, nappalra való, sportos megoldásúakat. Ezek mindegyike hasonlít egymásra, az alapanyag azonban sokfajta variálási lehetőséget kínál. A blúz és az ing nadrághoz éppoly jól illik, mint szoknyához, avagy szoknyanadrághoz. Az 1. modell férfiaknak való. Jerseyből vagy vékony műszál szövetből készülhet, kis álló nyakkal, enyhén karcsúsítva — a lezser bőség alatt elfér egy könnyű pulóver. A 2. modell derékban öves blúz, mély ragián szabással. A kényelmes bőséget a derékon többször körbecsavart öv fogja össze. A 3-as számmal jelölt blúz hasonló az előbbihez. Készülhet nagykockás anyagból, elütő díszítéssel a galléron, a gombolópánton és a kézelőn. A 4-es és az 5-ös, kislányoknak való blúzok, szintetikus, könnyen kezelhető anyagból készültek. Álló nyakkal vagy pici, lekerekített sarkú babagallérral ízlésesek. Az egyik bevarrott, a másik raglánujjú. A glok- nls, kockás vagy az apró pepita lapszoknya kis- és nagylányoknak egyaránt kellemes ruhadarab lehet
