Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-14 / 38. szám

Ősrégi kultúrára büszkén + Az évszázadok egyik féltve őrzött emléke a vologdai területen levő. 1690-ben épült belozerszki templom. Az orosz mesterek eszköztárát dicsérő egyik jellegzetessége, hogy csak fából, egyetlen szög nélkül építették. Kalligrafikus rajzolatú nép­művészeti motívum díszíti az elegáns mappát - amely a Miskolci Nemzeti Színház és a vologdai testvérintézmény kö­zött néhány hete született meg­állapodást rejti magában. Gyarmati Béla, a színház igaz­gatója hozta haza, és mikor a szöveg láttán kedvesen érdek­lődöm, hogy áll az orosz nyelv­tudással, azonnal válaszol: — Színházul tanultam Vo- logdában, és a vendégbarát­ságról szóló eszköztáram lett sokkal gazdagabb. Ősrégi, saját kultúrára büszke ez a hatalmas terület Kirillovban, Cserepovecben. Vologdában, mindenütt, és a büszkeségre minden okuk megvan. Épít­keznek is az évszázadok kul­túrájából. — Hogy jött létre ez a ta­lálkozás? — Miskolcon közismert a két város, illetve megye, vagy ami az orosz partnert illeti, inkább terület közötti régi. kölcsönös utazásokban is megnyilvánuló kapcsolat. De az elmúlt években a ve­zetők értelemszerűen elő­rébb való találkozásai után is inkább a képzőművészek, vagy az iskolák jutottak ilyen módon közelebb egy­máshoz. Borisz A. Livsic, a vologdai színház igazgatója tavaly járt nálunk, az én mostani utam viszonzás volt, és sok szempontból na­gyon értékes. A magammal hozott megállapodás a továb­bi lehetőségek alapja. Arról szól, hogy folyamatosan tá­jékoztatja egymást a két in­tézmény, és a társulatok ta­lálkozásának lehetőségére fi­gyel. A vologdai területi pártbizottság támogatásával, most mi kaptunk egv olyan lehetőséget, hogy a következő naptári évben a miskolci színház utazhat, ötvenfős társulat indul majd a jelleg­zetesen magyar értékek meg­mutatásának a céljával. Nem ba, minden magyar kispaj­tás szeretne eljutni. Sokak­nak sikerül is, mert a tá­borban nemcsak nyáron, ha­nem egész évben nagyüzem van. Januárban, három hé­ten át az ország minden ré­széből kiválasztott ezer út­törő — köztük miskolciak — vette birtokba a téli szállásokat. Az avas-déli 42-es számú Általános Iskolából jó tanul­mányi eredménye és kiemel­kedő úttörőmunkája jutal­mául nyolcán utazhattak el az őrsvezetőképző táborba. — A legfontosabb iskolai tantárgyakon kívül elsősor­ban a mozgalmi tennivalók­kal ismerkedtünk — meséli Túsz Mariann, a 6/3 osztály­ból. — Amit a DlVSZ-ről, a VIT-ről és a CIMEA-ról. va­lamint hasonlókról tudni il­lik az úttörőknek, azt a kin­csesfüzetbe jegyeztük fel. A végére nem is maradt ben­A négy szekszárdi főorvos­ból álló Szekszárdi Jazz Quartett ad koncertet ma •ste 8 órától az egyetemen, a Rockwell klubban. Az véletlenül hangsúlyoztam ugyanis már az előbb, hogy mi volt számomra a legmeg­határozóbb élmény: a saját kultúrájukra büszke volog- daiak bennünk is a más, de éppen ezért izgalmas kultú­ra követeit keresik. — Mit lehet egy távoli földről pár nap alatt meg­tudni? — A színház vezetőiben, az ő barátaikban nekem nagyszerű kalauzaim voltak: nekik köszönhetem, hogy so­kat megtudtam. Mindenek­előtt egy másféle szemlélet­ről. Itthon sokan megkérde­zik (nem tapintatlanság ez, hanem tájékozatlanság), hol van Vologda? — vagyis földrajzilag sem ismerjük a nagy országokat, keveset tu­dunk a távoli népekről. Eb­ben a hatalmas országban más az értékrend; Vologda ne hely üresen! Nagyszerű­en sikerült az őrsi portya, amelynek során a tábor tér­képe alapján kerestünk fel kiválasztott objektumokat, épületeket. Az ügyesség- és bátorságpróbát a korszerű sportcsarnokban élveztük vé­gig. A naponkénti daltanu­lás mellett csúszkáltunk a Balaton jegén, de színházi előadást és diszkót is szer­veztek számunkra. — Egy nagy kirándulást is tettünk — emlékszik Herman Andrea, a 6/1-ből. — Veszp­rém, Nagyvázsony, Balaton- füred és Tihany nevezetes­ségeit tekintettük meg. És a táborban a Pionír Múzeu­mot. Az altáborok közötti kézilabda Pajtás Kupát a mi csapatunk nyerte, amely­ben én is játszottam. Bár a zsúfolt napirend nem sok szabadidőt hagyott, az ünne­pélyes zászlólevonás után él­ményekkel megpakolva vet­tük magunkra a zánkai há­tizsákot. K. A. G. együttes tagjai: Hülin István (zongora), Kelemen Endre (vibrafon), L őrinczi Gyula bőgő), Radnai Tibor (dob). gi Orosháza például. A Szov­jetunióban ismeretlen foga­lom a főváros és vidék meg­különböztetés, nem létezik az a fajta provincializmus, amelynek mi naponta a csapdájába esünk. Nemrég őszinte meglepetés kísérte például, hogy a Néma leven­te előadását Polgárban, Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye határán túl fogadják. Ha a vologdai színház Arhan- gelszkben játszik — mint ahogy játszik — az termé­szetes. — Milyen a vologdai szín­ház? — Régi, alapítását tekint­ve alig fiatalabb, mint a miénk. De az épület, amely­ben játszanak tízéves, irigy­lésre méltóan korszerű, és esztétikus. Profilját tekintve csak prózai, de a 270 ezres nagyvárosban külön gyerek­es bábszínház is működik. Mikor ott voltam, a Rómeó és Júliát játszották: nagyon jó, korszerű előadást láttam. Egy-két nap után nem zavar már, hogy az ember nem ismeri a nyelvet, és nem azért, mert ismeri Shakes- peare-t. A színpadi megva­lósításra figyeltem, és itt, éppen úgy, mint Moszkvában, a Puskin Színházban értékes élmény volt a színházi este. A vologdai találkozásaim úgy kezdődtek, hogy a ven­déglátóim mindenekelőtt el­vittek a múzeumokba: meg­mutatták, mit őriznek. Meg­. ismertették a fiatal értelmi­ségnek azt az alapállását, hogy a kutatómunkának el­sődleges célja: minden orosz értékét megmenteni. Utána már jobban értettem, hogy miért világhírű az itt var­rott csipke, mennyit ér egy kolostorfeltáró ásatás, miért dolgoznak a restaurátorok. Ugyanezt láttam a vendég­látás során is: az asztalról soha nem hiányzik az a gyümölcs, gomba, amit az a vidék, Észak ad. A népi forrásokkal, a természettel való kapcsolat, a források megkeresése lényegi része a színházi munkának, a szín­padnak is. Láttam olyan előadást Moszkvában, tehát a fővárosban, ahol a darab, paraszt figurái pontosan azonosak voltak. A valódi­ban tudta felmutatni az iga­zat a nagyon fiatal rendező. Nem a tanultakat, az együtt­élést mutatta a szereplők és a rendező tehetsége. De a források megkeresésének kö­telező érvényű igénye más műfajban is megvan. A Ró­meó és Júlia vologdai elő­adása pontosan tudta, hogy mi a reneszánsz, egy Kálmán Imre-gálaest Moszkvában a bécsi iskolából vizsgázott kitűnően. A bécsi operett szólalt meg kényes igényes­séggel, és itthon nem látha­tó monumentalitás erősítette az árnyalatokat. Tizenkét ragyogó fiatal primadonna, és természetesen tizenkét bonviván énekelte egy es­tén, egy színpadon Kálmán Imre dalait. M— véletlenül sem az oroszorszá­Betelt a kiocsesfüzet Miskolci úttörők Zánkán Zánkára, az úttörőváros­Koncert a Rockwellben Orvos jazz-zenészek Műsor CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Feledés. — 13.00: Nikolaus Harnoncourt vezényel. — 13.40: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúi diót. — 14.00: Hírek. — 14.10: A magyar széppróza századai. — 14.26: Romantikus muzsika. — 15.00: Olvasókör. — 15.30- Ze­nei tükör. — 16.00: Hírek. - 16.05: Révkalauz. — 17.00: Rá- diószínház. - 17.52: Orosz Jú- 11a operettfelvételeiből. — is.i5­H°1 volt, hol nem volt... —’ 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Üzenet a virágüzletben. — 20 15- Muzsika és mikrofon. — 2105' SuSha? Miklós nrpdalfeldolgo- hfiíí'b0 ' ~ 21,30: Hová lett a 22?n°V1í ~ 22-00: Hírek. ­ll'n,'- JlZ P?rc külpolitika. - a-3^ *apcS°»uk a 6'0S stúdiót. 23 3«1- g=ar f uvosí>tös játszik. — 34 nSi Szimfonikus táncok. - 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.00: Hírek »roszui és er Lajos operettdalo­kat enekel. — 12.25: Néhány szó zene közben. - 12.30: „Énekei AenVen: Tanka Gábor.” - fals: Archívumunkból. — 13.00: Hi- ffk; 7T,-!-3-03: Pophuilám. — tés i°4:l™aSU éSA vizáIMsjelen- í, - ~ 14-00: Zenés délután. — *7-30-Kézfogások. — 18.30: Slá­gerlista. — 19.00: Hírek. — 19.05- Bihari verbunkosok. — 19 13. sek r* __ 2010945: .°perettegyüttei dalin hói 20'03' A Poptarisznya 2iAs-bÓ4 ~ 2Lr:0: Hírek. ­tóia PH.„Báfl6sZ?há2 bemuta- “ja; E’ien es virágozzék! - 21.43. A tatárjárástól Josephine császárnéig. - 22.45: Könnyű­zene,, hangszerszólók. — 2300­Éj«ltórnainangNOtak- ~ 24-°°: 3. műsor: 13.00: Hírek. — }3,00: Jaltáról jelenidőben.' — 13.35: Operafinálék. — 14.25- Ré fi „ína#/ar daIok és táncok. - 14.44: Magyarán szólva. — 1459. Csak fiataloknak 1 — 15 54 • rji lemezeinkből. - 17.00: 'iskolai rádió. — 17.30: Az MRT ének­kara enekel. — 18.00: Rádió­hangversenyekről. — 18.30- in limba materna. — 19.00: Hírek - 19.05: Iskolarádió. _ 19I5: Barokk kamarazene. — 20 00 ■ Operaest. - 20.52: Zenekari mu­zsika. — 21.59: Kilátó. — 22.44- Napjaink zenéje. — 23.30: Hírek!------------ x /. mi. Műsor­ü'ífr*6*63' hírek, időjárás. — 17.05: A Tiszától a Dunáig Eszak-magyarországi képeslap. Szerkesztő: Pongrácz .Judit. (A tartalomból: Kis községek négy évtizede: Sajólád, Sajópetri. - városrészek nevei Egerben — - Vártemplom Szeren­csen, Ioresekkel. — Hegyi Jó­zsef jegyzete.) — 18.00: Észak­magyarországi Krónika. (Zár­számadás Krasznokvajdán. a Bastya Mgtsz-ben.) — 18.25­Lap- és műsorelőzetes. Televízió, 1. műsor: 16.00: Hí- f?k- ~ 10-°5: A rövidfilmstúdi­ók műhelyéből. — 17.00: Száz híres festmény. — 17.10: Perpe­tuum mobile. — 17.50: „Nem úgy, mint a felnőttek manap­ság . . .** — 18.30: Bűvös kocká­zat. — 19.10: Idősebbek is el­kezdhetik .. . — 19.15: Esti me­se. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A béke hetedik napja. — 21.05: Lakás, lakóhely, közérzet. — 22.05: Tv-híradó. — 22.15: Him­nusz. Televízió, 2. műsor: 17.35: Nas Ekran. — 17.55: Magyarország— Jugoszlávia. VB-selejtező férfi kosárlabda-mérkőzés. — 19.30: Bartók: A csodálatos manda­rin. — 19.50: Északi tájak mű­vészete. — 20.00: Gondolkodó. — 20.45: Tv-híradó. — 21.05: Apának lenni nehezebb. — 21.55: Képújság. Kiállítások: Vasas Galéria (14 —19): Jószay Zsolt szobrász ki­állítása. — Fotógaléria (10—19; : A mi életünkből — 1932 című szociofotó-kiállítás, a szolnoki múzeum anyagából. — Herman Ottó Múzeum (10—18) : Ember és munka. — A természet há­rom országa. — Ásványok, nö­vények. állatok Észak-Magyar- országról. — 1919—1944—1984. Munkásmozgalmi kiállítás Mis­kolc felszabadulásának 40. év­fordulója alkálmából. — Her­man Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkás­sága. — A Bükk élővilága. — Borsod—miskolci Múzeum (10— 18) : Kondor Béla-emlékkiállí- tás. — Miskolci Képtár (10— 18) : Két évszázad magyar fes­tészete. Miskolci Nemzeti Színház (5): Dankó Pista. (Bérletszünet.) — Kamaraszínház (7): Tóték. Filmszínházak: Béke, filmmú­zeumi előadás (3. n6 és f8) : Az utolsó tangó Párizsban (francia —olasz, 18 éven felülieknek, III. helyár!) — Béke kamaramozi (4): Halló, Kecskeszakáll! (mb. lengyel) — (6): Apacsok (mb. NDK). — Kossuth, filmmúzeu­mi előadás (este 9): Az utolsó tangó Párizsban (francia—olasz, 18 éven felülieknek, III. hely­ár!) — (f3, hn5 és 7) : Redl ez­redes I—II. (szí. magyar, dupla helyár, 16 éven felülieknek!) — Hevesy Iván Filmklub (f5 és Í7): Tű a szénakazalban (mb. szí. angol, 16 éven felülieknek, Hl. helyár 1) — Táncsics (f7): Egy zsaru bőréért (mb. szí. francia, 14 éven felülieknek, III. helyár!) — (f5): Gumi Tar­zan (mb. szí. dán) — Táncsics kamaramozi (6): Szabadlábon Velencében (mb. szí. francia- olasz, III. helyár!) — Szikra (f5 és f7) : Az istenek a fejük­re estek (mb. szí. botswanai, II. helyár!) — Petőfi (f5 és f7) : Arany a tó fenekén (mb. szí. ausztrál—új-zélandi, III. helyár!) — Fáklya (f5 és f7): A briliáns­királynő bukása (mb. szovjet) — Fáklya kamaramozi (f5): Dü­höngő Bika (mb. amerikai, 14 éven felülieknek, II. helvár!) — Ady Művelődési Ház (5 és 7): Lady Chatterley szeretője (mb. szí. francia—angol, 18 éven felülieknek, kiemelt és III. helyár!) — Tokaj discomozi (f7) : Hét merész kaszkadőr (szí. amerikai) — Nehézipari Műszaki Egyetem (5): Halál­csapda (mb. szí. amerikai, 16 éven felülieknek, III. helyár!) — (7): Yerma (szí. magyar, 14 éven felülieknek!) — Hámor (f6) : A nőstényfarkas kísértete (mb. lengyel, 16 éven felüliek­nek, II. helyár!) — Pereces (6) : Hiúz a vadászösvényen (mb. szovjet). PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: És nálunk?... — 8.50: So­lomon zongorázik. — 9.27: Kor­da Viktor: Ünnepi muzsika réz­fúvósokra. — 9.33: Aspis kere­kes. — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: Hírek. — 10.05: Súlyos szavak. — 10.14: Ecsédi lakodal­mas. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: Gondolat. — 11.45: Kó­rusok. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: A fruska. — 8.50: Tíz pere külpolitika. — 9.00: Hírek. — 9.05: Napközben. 3. műsor: 9.00: Hírek. .— 9.08: Iskolarádió. — 9.38: Magyar művészek operafelvételeiből. — 10.14: Barokk kamarazene. — 11.00: Leonard Bernstein ve­zényli a New York-i Filharmo­nikus Zenekart. Bükki szlovákok a rádióban Ismét nemzetiségi hetet rendez a Magyar Rádió: a hazánkban élő kisebbségi népcsoportok életébe bepil­lantó programsorozat adásait február 17. és 24. között hall­gathatják az érdeklődők. A nyolc nap alatt csaknem 30 — a rádió hagyományos mű­sorstruktúrájába ágyazódó, s az intézmény szinte vala­mennyi műhelyét képviselő — műsor választja 'témájául a magyarországi németek, szlovákok, délszlávok és ro­mánok mindennapjait, örö­mét és gondját. A hetet — vasárnap reg­gel -+- a népműészekhez el­kalauzoló Kopogtató nyitja meg. A következő napok mű­sorai között helyet kap az Óvodától az egyetemekig cí­mű kerekasztal-beszélgetés, amelyben a nemzetiségiek képviselői az anyanyelvi ok­tatásról, feladatáról, szerepé­ről csei’élnek véleményt. Az Ötödik sebesség riportjai a mai fiatalok vélekedését tük­rözik a hazánkban élő nem­zetiségiekről. A Méhkerék, Párizs. New York címmel je­lentkező műsor a magyar- országi román néptáncok je­les ápolóit, a Bükki szlová­kok című program pedig — a múlt emlékein keresztül — a mai szlovák nemzetiségi települések mindennapjait mutatja be. A Délszláv estek hallgatód a nemzetiségi klu­bokkal, az. anyanyelv és a közművelődés közkedvelt for­máival ismerkedhetnek meg. A héten naponta felcsendül­nek a rádióban a nemzetisé­gek zenéjéből válogatott nép­zenei feldolgozások. A mérce: a Mephisto. Nyil­vánvalóan azzal a szándékkal vitték filmre az Osztrák—Magyar Monarchia híres-hírhedt katonai elhárító főnökének, Redl ezre­desnek a történetét az alkotók, hogy az Oscar-dijas Mephistó- hoz hasonló sikert arassanak vele. Erre - a magam voksa szerint - minden esélyük meg is van. Talán kevésbé grandió­zus ez a film, de a Mephisto erényei megtalálhatók benne. A történelem egy különös figurája áll a középpontban, körötte pedig a kor, amely­nek hőse és áldozata. Azután a „mese”. Mindvégig vilá­gos, nem hagyja bizonytalan­ságban a nézőt, nem használ rébuszokat, ugyanakkor a bravúros kamerakezelés, a vágások következtében mű­vészi színvonalon jelenik meg. Bár — érzésem sze­rint — egy kicsit sok az el­lenfényes kép. ami már-már modorosságnak tűnik. Nem a kalandfilmeknél megszokott külsődleges eszközökkel te­remt feszültséget, hanem a színészi játékra alapozva az emberi viszonylatokat tária elénk a masuk izealmarságá- ban. Telitalálat a színészvá­lasztás is: Redl ezrede« alakja e film után Klaus Maria Brandauer személyé­ben él bennünk. Szabó István rendező Do­hai Péterrel közösen írta a kitűnő forgatókönyvet. Nagy „találmányuk” valószínűleg történelemhamisítás. Nem véletlenül jelzik a film ele­jén, hogy a történet nem kö­veti pontról pontra az egyko­ri eseményeket. (Ami már csak azért sem lenne meg­valósítható, mert a Redl- ügynek máig is több tisztá­zatlan része van.) Szóval az a bizonyos találmány. Redl ezredes kémelhárító főnök­ként a cári Oroszország kém­je lett. Megzsarolták, hogy leleplezik (homoszexuális volt), ráadásul busásan meg­fizették. Ezek történelmi té­nyek. Végül is kiderül, hogy kettős játékot űz — öngyil­kos lesz. Szabó és Dobai egy más Redlt állít elénk. Ez az ezredes a megszállottságig hű a Monarchiához, a csá­szárhoz. Teszi ezt meggyő­ződésből. karriervágyból (gla- csony származását igyek­szik elfelejteni és elfelej­tetni), és azért, mert jó ka­tona. és számára a hadsereg az egyetlen esély az „önmeg­valósításra”. Nem kém. ha­nem egy konstruált kémper áldozata. Olyan kémoeré. amelyet neki kellett volna szállítania a trónörökös ke­zéhez. Tragédiának ez is épp elég lenne, de ez még ke­vés: rá kell ébrednie, hr gv egész életével bukásra ítélt ügyet szolgált. Nála kevésbé tehetséges tiszttársai sokkal korábban meglátták a Mo­A címszereplő: Klaus Ma­ria Brandauer. narchia közelgő végét. Igazi „poén” a trónörökös jóslata arról, hogy miként keresnek majd ürügyet a háborúhoz: például egy merénylettel. .. A kétrészes film magyar- osztrák—NSZK koproduk­cióban készült, a címszerep­lő mellett olyan művészek közreműködésével, mint Gudrun iMndgrehe. Jan Nik­las. Armin Müller-Stahl, Gálffi László, Major Tamás, Hans-Christian Blech. Szaká­csi Sándor <aki egyébként a hangiát kölcsönzi a szinkron­hoz Brandauernek) és Udva­ros Dorottya Sz. G.

Next

/
Thumbnails
Contents