Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1984-10-18 / 246. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pt. 39. — Tel.: 18-225. Hely a tetőn... Kutyák és kóbor ebek Egyre többször hallom szóban, olvasom Írásban: baj van a ku­tyákkal. A Déli Hírlap is többször helyet adott kóbor ebeket el­marasztaló soroknak. Bevallom: joggal. Mégis, hadd beszéljek most a kóbor ebek védelmében. Keresvén, milyen okok és körülmények tették őket földönfutóvá. Figyeltem „gazdit”; tanúja voltam, amikor személygépkocsijából kiboiondította, majd lökéssel eltoloncolta hűséges ebét; az aljas cselekedet színterén a szerencsétlen kutya napokig várta vissza megtagadóját. Azután szomorúan elkuliogott, hogy öt is magával ragadja, s végleg elnyelje a kóbor ebek semmibe hulló sorsa . . . Es láttam: nem-embert, aki az állat közeledését — rúgással „vi­szonozta”, ábrázatán kifejezéstelen vigyorgással. — Az ilyenekre mondom: álmomban ember voltam. Szomszédságunkban ismerek olyat, aki — bosszúból — halálra rugdosta a gyerekek kedves, kedvenc kutyáját. S perbe se lehet idézni, törvény sem fogja bűn­tettéért ... Olvastam olyan buszvezetőről, aki balesetmentesen köz­lekedett, — ugyanakkor azzaj kérkedett, hogy ö bizony „ráhajt” a kutyákra és „kivasalja” őket. En nem dicséretet adtam volna neki; dúvad-lendülete nem az ember biztonsága érdekében törté­nik: bizonnyal elkeseredett gonosz indulatból. Viszont találkoztam olyan buszvezetővel, aki — kutyát látván — lassított, s az utasok ezt természetesnek tartották ... S utaztam buszon, ahol didergő fagyban, céltalan ebet a végállomásig vitt a busz vezetője, s onnan vissza, amíg az vacogásából valahogyan felmelegedett. Akik láttuk: helyeseltük. . . Ha nem is szabályos, emberi volt, amit a busz ve­zetője tett. Sajnos, számosán vannak, akik felelőtlenül vagy tudatosan Irtják, pusztítják a kutyákat. A kertes hazak eltűntével a kósza ebek is szaporodnak . . . Sok kutya úgy kerül betonrengetegbe, or­szágúira: ráun a gyerek. A kutyák vándorlását elárvultán fájom. Van bennük valami megrendítően közösségi: többen jobban bír­juk. még a kőzáport is elviseljük. — S nézésük halálosan szomorú. A kutya emberoentrikus lény. Hozzánk kötődik, szerétéiért, simo- gátasért könyörögve. A kevésnyi jóságot is meghálálja. Hiszékeny. Hivatkozzam a sok évezredes — egykori — barátságra, szövetségre ember és kutya között. . . Mégis, a közlekedők egy hányada nem elkerülhetetlen okból; valami kifinomult elvetemültségből gázolja le, üti el a kutyákat, immár valóságos sportot agyalva ki ebből a véres műveletből. A közelgő csontzúzó tél nem kímél sem embert, sem kóbor ebet. Régiesen szólva: a fogékony lelkek épülésére íródtak ezek a so­rok. S nem azoknak, akikből minden lelkiismeret kihalt, s nem törődve annak szenvedésével, mérgezett húst vetnek oda a kutyá­nak, így szabadulván tőle. Az építési területekre gondolok, ahol a kiszolgált őrkutyákat újabb telepekre kellene vinni, — nem el­kergetni! Hol a segítség? S van-e remény? A hajdani csatangoló, Berda Józsefet idézem: „De titeket, / kóbor ebek, / a végzettől — ki véd meg?” Azt is tudom: szükség van a körültekintő környe­zetvédelemre. De arra is vigyázzunk, a túlbuzgóság nehogy meg­bosszulja magát, és felszítsa egyesek lappangó szadizmusát. Mert kell az értő megoldás, de nem pusztítás árán. Ezért nem irigylem a kóbor ebektől a tenyérnyi menedéket, a rozzant ólat, mely va­cogó testüket óvja, védi, s az életmentő eledelt éhségtől reszkető szájuktól. Létezésük függvénye ez, kilátástalan napjainkban, vas­éjszakáikon. A kutyák számára az ember: menedék. Talán a végső. Akác István Miskoi« Jubileumi vetélkedő a Járműjavítóban A MÁV Miskolci Jármű­javító Üzem fiataljai, dolgo­zói — a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa szer­vezésében — nagyszabású történelmi vetélkedővel kö­szöntik Miskolc és hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulóját. A vetélkedő meghir­detése nagy visszhangra ta­lált a szocialista brigádok és a KISZ-alapszervezetek kö­zött. Az első fordulóban 23 brigádunk és alapszerveze­tünk majdnem a fele telje­sítette a továbbjutás feltéte­leit, szerezte meg a szüksé­ges pontokat. A második forduló nehe­zebbnek ígérkezik, könyvtá­ri-levéltári búvárkodást is megkíván. A tíz pontból ál­ló feladat egyebek között fel­tételezi a Miskolc felszaba­dulásával kapcsolatos mozza­natok ismeretét, az ellenálló szervezetek (például a MÓ­KÁN) működésériek tanul­mányozását. Az egyik igen érdekes kérdés a Járműja­vítóval kapcsolatos. Mint is­meretes, 1944 novemberében a visszavonuló németek az üzemet felrobbantották. Szemtanúk is, ; kadtak, akik közül néhányan ma is az üzemben dolgoznak, őket kell felkeresni, kikérdezni a múltról, a szerencsétlen na­pokat követő újjáépítés ese­ményeiről. A döntőt december 3-a előtt rendezik. A hat csapat első három helyezettje ré­Bébiho mit találtak Október 12-én, pénteken délután 3—4 óra között a Búza téren — a tyúkpiacnál — centrumos nylonzsákban vadonatúj bébiholmit talál­tak. melyet a becsületes meg­találó eliuttatott szerkesztő­ségünkbe Iaazolt tulajdono­sa a Sajtóház III. emeletén, a levelezési rovatnál átvehe­ti. Á székeket is tönkre­tették Rovatukban olvasom, hogy vandálok szét­szedték a padokat a Vologda városrész­ben ... Nos, nemcsak a padokat, s nemcsak azon az egy helyen. Például: a Szabadság gőzfürdő mögötti nagy buszmegállóban csak egy-két székre lehet már leülni... A cső­vázakra csavarozott bordákat egyszerűen leszedték, elvitték. E szomorú látvány meg­szüntetésére illő lenne már valamit tenni. De említhetném a hejő- csabai buszmegállót, s a többit is, ahol ugyan­csak foghíjasok a pa­dok, székek. F. A. Miskolc Erdélyi u. 10. szesül majd összesen 4500 fo­rint jutalomban. A vetélke­dő jó alkalom a részt vevő szocialista brigádoknak arra is; hogy felkészüljenek a jár­műjavító üzemek közötti or­szágos vetélkedőre. Pál István Miskolc Tilos, de kinek? ÍBwSrSÍ #1 í rW$ I. r? 9* * m*Wu ------- y Ü-ífi % H ,:■: "W sj&í. iWrMTffft • .{■ ■ ■■■ X? -.; % K *? Becsületes megta álók A Vörösmarty utcai alkal­mi cipőboltban vásároltam. Később vettem csak észre, hogy pénztárcám, több mint ezer forinttal, eltűnt. Visz- szatértem a boltba, hátha ott tudnak róla. Kiderült, meg is találták, s hiánytala­nul megkaptam mindent. A bolt dolgozóinak becsületes­ségét ezúton szeretném meg­köszönni. S. I.-né Miskolc, Klapka Gy. u. 1. ;:Í^||Í|ÍÍÍÍ|Í üzenetek Sz. I. (Miskolc): Szívesen közöljük levelét, ha megadja a pontos címét. Szinte bizonyos ugyanis, hogy a levél nyomán vizsgálatot indítanak. Kit keressenek majd, illetve hol? A közérdekű bejelentőt kü­lönben is védi a törvény. Szokolay Endre (Miskolc, Ka­towice u. 16.): Írását hamaro­san közöljük. Addig is türel­mét kérjük, a cím miatt pedig sose aggódjon ... & Azaz, nincs hely a tetőn. A szigetelőpapír-hulladéktól. Az Ady Endre u. 14. sz. alat­ti toronyház tetejét a közelmúltban szigetelték. A hulladék ott maradt. S hogy mi kifo­gásuk ellene a lakóknak? Tűzveszélyes, Ha pedig kerekedne egy jókora vihar, pilleként söpörheti le a forgalmas Ady-hídi csomópontra... F. L. Miskolc MEDDIG LEHET AZ ÉVI RENDES SZABADSÁGOT KIVENNI? A Legfelsőbb Bíróság — adott ügyben — a Legfelsőbb Ügyészség törvényességi óvás­sal egyező határozatában ki­mondta, hogy o dolgozónak az évi rendes szabadságára ala­nyi joga van. Az esedékesség évében ki nem adott évi ren­des szabadságot a dolgozó az elévülési időn (3 év) belül kö­vetelheti. A tényállás szerint az al­peres munkáltatói vezetői egy november hónapban tartott hivatali értekezleten felhívták a dolgozókat, hogy a tárgyévre járó, eddig még ki nem vett szabadságukat az év hátralevő részében ve­gyék ki. A felperes (a dol­gozó) ezt követően a még meglevő 13 munkanap sza­badságából az év végéig — az alperes tudtával — csak 5 munkanapot vett ki. A fennmaradó 8 munkanap sza­badság kiadását az alperes­től a következő év február­jában igényelte. Az alperes a szabadság kiadása elől el­zárkózott, ezért a felperes kérelemmel fordult a mun­kaügyi döntőbizottsághoz. A felperes kérelmét mind a MDB, mind a Munkaügyi Bíróság elutasította, és így került az ügy a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott törvényességi határozatában többek kö­zött rámutatott, hogy a dol­gozónak az Mt. 42. G (i) be­kezdése alapján járó évi ren­des szabadságára alanyi jo­ga van. Ezért a munkáltató kötelessége, hogy azt bizto­sítsa. Ezzel szemben megil­leti az a jog, hogy — a dol­gozó kívánságának figyelem- bevétele mellett — az Mt. V. 53. § (3) bekezdése alapján az esedékesség évében meg­határozza a szabadság ki­adásának időpontját. A mun­káltató e joga alapján azon­ban ellenőrizni köteles, hogy a szabadság kivétele az ese­dékesség évében megtör­tént-e. Az adott ügyben az alperes általánosságban fel­hívta a dolgozóit, hogy a még meglevő szabadságukat az év hátralevő részében ve­gyék ki, utasításának meg­tartását azonban nem ellen­őrizte. A szabadságnak az esedé­kesség évét követően történő igénybevételére az Mt. V. 53. § (1) bekezdése — az elévü­lési időn belül — nem szab korlátot, csupán azt írja elő, hogy az akadályoztatás meg­szűntét követően 30 napon belül ki kell adni a szabad­ságot, és erről a munkáltató köteles gondoskodni. A Munkaügyi Bíróság meg­alapozatlanul fogadta el a munkaügyi döntőbizottság azon megállapítását, hogy a felperes a szabadsága kivé­telében nem volt akadályoz­tatva. A perben rendelkezés­re álló adatokból ugyanis kitűnik, hogy annak a cso­portnak a létszáma, amely­ben a felperes dolgozott, az év két utolsó hónapjában — több dolgozó szabadság cí­mén való távolléte miatt — korántsem volt teljes. A fel­peres tehát a szabadsága ezen időszakában történő ki­vételében akadályoztatva is volt. A felperest ezért meg­illeti a ki nem adott 8 mun­kanap szabadság. Dr. Sass Tibor Táblákat is kérünk Az Avas-III. ütem terü­letén, a Leszih Andor és a Klapka György utcákat újabban kijelölt gyalogos­átkelőhely köti össze a szem­közti ABC-vel. Ideje volt felfesteni, hiszen sok idős, gyerek, kismama jár itt át az úttesten. Mlndannyiuk ne­vében köszönjük. Volna azon­ban egy kérésünk: a lakó­telepen felfestett zebrák elé tegyék ki a gyalogos-átke­lőhelyet jelölő táblákat is. Tudomásunk szerint ez- egyébként kötelező a KRESZ szerint. Sz. L. Miskolc Ut volt valaha... Pereces-Erenyőben, a Csaj­kovszkij utcában még az el­múlt év augusztusában meg­kezdődött a szennyvízbekö­tés. A lakók nagy örömére. Ma már azonban jócskán üröm is vegyül az örömbe... A tanácsi vállalat dolgozói ugyanis még ez év február­jában levonultak a terület­ről. Az utcát azonban fel­bontott állapotban hagyták. A korábban bitumenes utcán, ma csak tengelytörésre szá­mítva mehetnek végig a jár­művek, esőben pedig az óriá­si sár miat sehogy. Kérjük az illetékeseket, hogy gon­doskodjanak az eredeti álla­pot visszaállításáról. T. József és több lakó Miskolc, Csajkovszkij u. Hiába büntetnek ★ A Bajcsy-Zsilinszky út pá­ratlan oldalán nemrégiben még tilos volt megállni a gép­járműveknek. Most megáll­hatnak (sőt, ezen a részen, a Biztositó környékén par­kolhatnak is ...) A régi táb­la azonban megmaradt, rá­adásul kilencven fokban el­fordítva. Igaz, így nem lát­hatják az autósok ... F. I.. Miskolc „... a Kun Béla út 150. számú ház pincehelyiségében található úttisztító részlegünk egyik telephelye. Külön fi­gyelmet szentelünk annak, hogy ezen és a többi telep­helyen is megfelelő rend és tisztaság legyen. Ennek ér­dekében például a Kun Bé­la úton a lépcsőház földszin­ti részét és a pincébe vezető lépcsőt rendszeresen takarít­juk. Az olvasók által írt le­vélben szó volt arról is, hogy bogarak, férgek lepik el a pincét. Rendszeres ellenőrzé­seink során mi ezt nem ta­pasztaltuk. Ennek ellenére október 2-án délután a ro­varirtást elvégeztük, s ha a ház lakói igénylik, ezt a jö­vőben — megelőző jelleggel — megismételjük.’.’ (A vá­laszt a Meddig kell még tűr­nünk? címmel megjelent ol­vasói észrevétélre kaptuk Farkas Györgytől, a Miskol­ci Köztisztasági Vállalat igaz­gatójától.) A belvárosban gyakran meg­fordulók tanúsíthatják, hogy az egyik legforgalmasabb hely az Arany János utca. Mióta a Széchenyi úton nem lehet autózni, első számú te- relőúttá lépett elő. Ezért az utca két végén elhelyezték a Megállni tilos! táblát, arra számítva, hogy ezentúl nem zavarják majd a forgalmat a parkoló járművek. Ám a tiltó tábla nem sokat hasz­nált; kora délelőtti késő délutánig hosszú sorban par­kolnak szabálytalanul az épít­kezés felőli oldalon. Gyakran előfordul, hogy az építőanya­got szállító teherautók sem képesek megközelíteni a fel-' vonulási területet. S ami kü­lönös: bár a rendőrök szor­galmasan rakosgatják a bün­tetőcédulákat a járművek szélvédőire, a szabálytalanul parkolók sora nem csökken. Az építkezésről kiforduló nehéz testű járművekre is van panasz: sártengerrel bo­rítják az Arany János ut­cát. Megfeledkeznek arról, hogy a közutakon mindenütt egyforma kötelessége a pi­lótáknak a kerekek megtisz­títása, mielőtt elhagynák az építkezést. SZ. I. 1 Miskolc J

Next

/
Thumbnails
Contents