Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-18 / 142. szám
je Egy számítógépközpont látványa mindig imponáló. De tudjuk-e valóban gazdaságosan hasznosítani az okos masinákat7 Számítástechnika Miskolcon I. Gépagyak és gazdáik Komputer itt, komputer Ptt: szinte zúdulnak ránk a számítástechnika diadalmenetéről szóló hírek a világ minden tájáról. De mi a helyzet szűkebb pátriánkban? — erről vitatkoztak legutóbb a városi pártbizottságon vállalati vezetők, komputeres szakemberek, mindazok, akiknek valamilyen módon közük van e témához, a vita alapja egy elemzés volt, amelyet a városi pártbizottság indította brigád- vizsgálat keretében készítettek, több mint harminc szakember bevonásával, a számítástechnika alkalmazásának miskolci helyzetéről. © TÖBBNYIRE CSAK ÜGYVITELRE Hol tartunk most? Miskolcon az országos átlagnál kevesebb komputer van. és mindössze hat vállalatnál található meg a kis- és középgépek túlnyomó része. Igazi, nagy kategóriába tartozó számítógép nincs a városban. A géppark meglehetősen tarka, jelentős hányaduk elavult, hiszen a komputerek világában a hétnyolc éves gép már aggas- nyánnak számít. Mire használjuk, s jól használjuk-e az okos rőasi- nákat? A vizsgálat szerint többnyire ügyviteli feladatokat látnak el a komputerek, s csak nagyon kevés helyen tűzték ki célul a számítás- technika igazi ■ alkalmazási módját: a teljes vállalati információs rendszer képesítését. Ugyancsak kevés gépagy vesz részt közvetlenül a termelésben, folyamatirányításban, pedig szerepük óriási lehetne. © A KÉNYSZER IGAZGAT A gép és ember viszonya — ez nemcsak regénytéma. A vállalati vezetők közül sokan kevéssé ismerik a számítástechnika alkalmazásának korszerű módjait, de nem is érdekeltek eléggé abban, hogy ezen változtassanak. A számítógépes szakembergárda vállalatokon belüli helyzete is ezt a viszonyt tükrözi, hiszen anyagi és erkölcsi elismerésük több esetben elmarad más, hasonló végzettségű munkatársaikétól, munkájuknak nincs megfelelő presztízse. Az is az igazsághoz tartozik, hogy nincs elég jó számítógépes szakember, bár ez ügyben sok minden történt már a felsőoktatásban. Régebben nem egy esetben úgy vásároltak számítógépeket, hogy nem volt meg hozzá a megfelelő felhasználási koncepció, hasznosítási terv. Ez az állapot sajnos sokhelyütt konzerválódott: a vállalatok többségének ma sincs középtávú számítástechmkai koncepciója, s ha vannak is terveik, azok nem nyugszanak ésszerű gazdaságossági alapokon. Inkább a „kényszer igazgat”, az egyre halmozódó adminisztrációs munka. © KELL A PROGRAM IS Tény, hogy a vállalatok sincsenek könnyű helyzetben: a jelenlegi gazdasági helyzet nem segíti a számítógépes rendszerek gyors fejlesztését. A világot meghódító személyi komputerek a legmegfizethetöbbek, ám ez az ár a hazai gépek esetében messze meghaladja a külföldi, jóval' nagyobb tel- jesítményüekét is, a külhoni masinák behozatalát pedig embargó-rendelkezések is hátráltatják. Persze a jó gép sem minden, kellenek a megfelelő programok is. Jóval nagyobb programkínálatra lenne szükség, de az is igaz, hogy a cégek gyakrabban élhetnének a programrendszerek cseréjével, kölcsönös honosításával. (Folytatjuk^ Mindjárt itt a vakáció Ön hol tölti a nyarat? Mindenki készül, tervezi a nyári szabadságát. Akikkel erről beszélgettünk, már készen áll a programjuk. ■© Szalontai Gézáné technikai szakos tanár a Móra Ferenc utcai Általános Iskolában: — Július 7-e és 16-a között Balatonmária-íürdőre megyek táborozni, az úttörő- csapatunkból harminc gyerekkel. Ök a jó tanulmányi és úttörőmunkájukért /üdülnek majd. A két saját gyermekem is velem jön, sőt a férjem is, aki szintén tanár a 3. számú Általános Iskolában. Ez lesz tulajdonképpen a családi nyaralás is. Július 28-án újból oda utazom, ahol augusztus 6-ig tanácsi dolgozók gyermekei üdülnek. Béla fiamnak még ide is van kedve < jönni, Mariann lányom viszont ez idő alatt Tapolcán, a nagymamánál nyaral majd. A nyár többi részét — különösen a férjemnek — leköti majd az építkezés, hiszen egy családi házban mindig van valami tennivaló. Hétvégeken, ha marad rá idő, a Holt-Tiszán horgászik majd a család. © Séra János, a MÁV Járműjavító miskolci üzemének tmk-s villanyszerelője: — Balatonszántódon évekkel ezelőtt felújítottunk társadalmi munkában egy csodaszép régi kastélyt. Az üdülő jegyek elosztásakor figyelembe veszik, ki mennyi időt töltött ott munkával, így én már másodszor nyaralhatok benne. Igaz, tavaly nászúton voltunk; a mostani afféle jutalomüdülés lesz a feleségem számára, aki az Élelmiszeripari Főiskolán államvizsgázik hamarosan. E hónap 29-én utazunk el két hétre, s 1600 forintot kellett befizetni. Napi háromszori étkezést kapunk, s azt remélem, hogy a többletkiadásokra elég lesz 6—7 ezer fo- ript. , , . © H.app Zpltánne. a Sáp- sugár cukrászda eladója: — Én két-három részletben veszem ki a nyári szabadságom. Az élettársammal mindketten nagyon szeretünk horgászni, és kempin- gezni járunk majd. Kedvenc helyeink a Nyugati-csatorna, a Balaton és a Rakacai-tó. Pecásszerencsében már bőven volt részünk, mert Ra- kacán 5—6—7 kilós süllőket is fogtunk. A szabadság másik részét a tavalyelőtt vett telkünkön töltjük. Be kell keríteni, és építeni is szeretnénk majd rá. Most ugyancsak várom a nyarat, mert sok éven át az Annában dolgoztam, s ' ott a szezonban nem nagyon volt mód pihenésre. © Molnár Zsuzsa és Mihályi Győző, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művészházaspárja: — A nyár nagyobbik részében dolgozni fogunk mindketten. Csiszár Imre rendezésében Szentendrén, Goldoni Két úr szolgájában játszom a női főszerepet, Beat- ricét — mondja a művésznő. — összesen 15 alkalommal kerül színre. Ez idő alatt a férjem egy hétrészes televíziós sorozat főszerepének felvételén dolgozik. Azt reméljük, hogy a szabad időnkben gyakran együtt lehetünk. Az így keresett nyári gázsi minden bizonnyal el is úszik a nyári többletkiadásokra ... Augusztusban Szolnokra utazunk a szüléimhez két-há- rom hétre, mert nagyon szép helyen, a Holt-Tisza partján laknak. S ezután már kezdődik is az új évad. Egyedül jutott el az Északi-sarkra Dávid Hempleman- Adams angol sarkkutató. Minden munícióját a képen székül szolgáló motorosszánban helyezte el, amelyben egyebek között a brit zászlónak, no meg egy önkioldós © Sípos Bálint, a Miskolci Közlekedési Vállalat autóbuszvezetője: — Annyi bizonyos, hogy a 13 éves Magdolna és a 7 éves Krisztina lányom ‘ Kácsra megy nyaralni két hétre. A vállalatunk bérel ott üdülőt, s ők jól meglesznek együtt, hiszen nincs annyi szabadságunk, hogy végig velük tölthessük a nyarat. Költséges kiruccanást sem tervezhetünk, mert aki építkezett, mint mi is, ezt ritkán engedheti meg magának. Feleségem a Posta-igazgatóságon könyvelő, s mindkettőnk szülei elég távol laknak. Ri- csén, illetve Dombrádon. Az pedig minden évi nyári program, hogy őket meglátogatjuk, s a ház körüli munkába besegítünk. Rokonlátogatást tervezünk Almásnesz- mélyre egy hétre, s ezek az autós kirándulások is ezresekbe kerülnek, pedig akkor még csak benzint vettünk... O. E. 1 automata fényképezőgépnek is helyet szorított, hogy győzelme percét a puszta jégmezőn is kellő ünnepélyességgel örökíthesse meg. A képet már Angliában hívatta elő. Gyereksereg az Avas-délen Óvodából iskola Az Északi-sarkon KETTŐS 19. Kihallgatják a segédrendezőt Vida segédrendezőt egy emelettel feljebb, a másik épületszárnyban találta Máté százados. Kopaszodó, zömök, fiatal férfi állt fel az egyik asztaltól, s fogott kezet vele lagymatagon. — Milyen filmet rendez mostanában? — helyezkedett el az egyik széken Máté. Vida lehajtotta a fejét. Bosszúsan. — Nem tudom . . . nem lesz könnyű... erről kell nyilatkoznom a Yardnak? A százados átnyújtotta a levelet, «■melyről a labor már levette az ujjlenyomatokat. — Tessék ... olvassa el... erről kellene nyilatkoznia . . . Miközben Vida olvasott, Máté szemrevételezte a férfit. A harmincas évek derekán járhat — állapította meg —, nyakában vékony aranylánc, karján szögletes, aranynak látszó óra. Az asztalán dohányzacskó, pipaszúrkáló. A mester hatása. Vida hosszan tanulmányozta a levelet. Aztán felvette a pipáját, s elméig ültén tömködni kezdte. — Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ezt a levelet nem ér írtam. — De igen — bólintott Máté —, mondania kell, sőt bizonyítani. HUROK Vida ránézett. — Semmiféle filmhez nem kerestem, nem is kereshettem szereplőket. Még minden bizonytalan. S ha arra gondol, hogy így ismerkedem nőkkel, biztosíthatom; semmi szükségem erre a módszerre. Babonásan kopogott. — Hála Istennek ... — Ismerte Halas Violát? — Ismertem.' Kávét főzött nekem is, mint másnak. Ennyi. A zsánerem, ha erre gondol, nem ilyen. Lehet, hogy Mohai hajtott rá, ezt sem tudom. — Beszélt mostanában Mohai Tiborral? — Igen ... tegnap este felhívottt... tulajdonképpen nem beszéltünk semmiről ... nem értem . .. — Tudja, hogy gyilkossági ügyben nyomozunk? — Tudom. De én nem voltam itthon. Külföldön voltam, tegnap délelőtt érkeztem haza. Szerencsére. Máté mindezt tudta. Mégis remélt valamit. A dolgok bonyolódnak, a szálak kuszálódnak. — Annyi biztos — próbált segíteni Vida —, hogy a gyilkos filmes fejjel gondolkodott. Ismernie kellett miúket. Elképzelhető, hogy a közelünkben tartózkodott, vagy köztünk volt. — Látott olyat, aki nem a stábhoz tartozik? Bende Ibolya bűnügyi regénye — flogyne láttam volna. Ilyenkor szokás. Ne kívánja, hogy felsoroljam. — Ismeri a Dolina éttermet? — Talán kétszer, vagy háromszor jártam ott... kicsit drága hely ahhoz, hogy az ember bekapjon néhány falatot. Ha szórakozni akartunk, a Béka csárdába mentünk, vagy Siófokra. De higgye el, ritkán akartunk. Fáradtak voltunk. A Kálvária-dombon sátoroztunk, a színészek Siófokról jártak ki hozzánk. — Hol étkeztek? — A termelőszövetkezet szállított ételt, teherautóval. — Kocsija van? — Igen. Egy szürke Wartburgom. De alig használtam a forgatás alatt. — Senkire sem emlékszik az idegenek közül? Valami jellemző arcra? Feltűnő viselkedésre? Vida töprengett, őszintén. — Senkire különösebben ... rengeteg statiszta volt... pontatlanok, figyelmetlenek ... Máté felállt. Búcsúzott. Távozáskor, egy pillantást vetett a fogason függő bőrzakóra. Fekete. Homályos lépcsöház- ban olajosnak látszik. (Folytatjuk) A demográfiai hullám lassú lefutásának bizonyítéka, hogy az óvodákban megkezdődött a létszám fokozatos csökkenése, enyhül a zsúfoltság — ezt már tavaly ősszel is elmondták az illetékesek az avas-délieknek a népfrontnapok keretében rendezett várospolitikai fórumokon. Most. hogy a művelődésügyi szakemberek már a következő tanév előkészítésén munkálkodnak, e tapasztalatok alapján a gyakorlati intézkedésekre is sort kerítettek. Felmérték és elemezték az avas-déli lakótelep lakásóvodáinak és általános iskoláinak helyzetét, nevelő-oktató munkáját. Megállapították, hogy a Bokányi u. 30. szám és a Testvérvárosok útja 10. szám alatti lakásóvodák kihasználtsága már nem teljes. Ennek tulajdonképpen örülnünk kellene, hiszen a lakásóvoda kényszermegoldás, távolról sem képes mindazt nyújtani az ide járó gyerekeknek, mint amit ma egy korszerű óvodától elvárnák. Ugyanakkor a körzetben levő 20. és 42. számú Általános Iskoláknál az 1984—85-ös tanévben még tovább gyarapszik a tanulósereg. A 20. sz. Általános Iskolában jelenleg több mint 1700 gyerek tanul, s az új tanévben ez a döbbenetes szám majd 200-zal növekszik. Hasonló a helyzet a 42. számú Általános .Iskolánál, ahol már most, 10 híján kétezren vannak, s az új tanévben majdnem elérik a 2100-as • rekordlétszámot. A két iskolában csak úgy lehet megszervezni az oktatást, hogy igénybe vesznek lakásokat is, valamint összevonnak néhány tanulócsoportot. A jövőben ez sem .elég: szükség van az említett két lakásóvoda általános iskolai célokra való átvételére is. Az átadás-átvétel terveit megvitatták a lakossággal, s mivel a megszűnő óvodákba járó gyerekeket a szülők igénye szerint korszerű óvodákba helyezték el, az elképzelések megértésre találtak. Reméljük: ahogy az óvó-: dáknál megkezdődött, úgy az általános iskoláknál is mód lesz a jövőben a szükségtantermek, -férőhelyek fokozat tos felszámolására, és az egyensúly megteremtésére a gyereksereg, s az oktatás tárgyi feltételei között. (k—ó)
