Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-18 / 142. szám

je Egy számítógépközpont látványa mindig imponáló. De tudjuk-e valóban gazdaságosan hasznosítani az okos masinákat7 Számítástechnika Miskolcon I. Gépagyak és gazdáik Komputer itt, komputer Ptt: szinte zúdulnak ránk a számítástechnika diadalme­netéről szóló hírek a világ minden tájáról. De mi a helyzet szűkebb pátriánk­ban? — erről vitatkoztak legutóbb a városi pártbizott­ságon vállalati vezetők, kom­puteres szakemberek, mind­azok, akiknek valamilyen módon közük van e témához, a vita alapja egy elemzés volt, amelyet a városi párt­bizottság indította brigád- vizsgálat keretében készítet­tek, több mint harminc szak­ember bevonásával, a számí­tástechnika alkalmazásának miskolci helyzetéről. © TÖBBNYIRE CSAK ÜGYVITELRE Hol tartunk most? Miskol­con az országos átlagnál ke­vesebb komputer van. és mindössze hat vállalatnál ta­lálható meg a kis- és kö­zépgépek túlnyomó része. Igazi, nagy kategóriába tar­tozó számítógép nincs a vá­rosban. A géppark meglehe­tősen tarka, jelentős hánya­duk elavult, hiszen a kom­puterek világában a hét­nyolc éves gép már aggas- nyánnak számít. Mire használjuk, s jól használjuk-e az okos rőasi- nákat? A vizsgálat szerint többnyire ügyviteli feladato­kat látnak el a komputerek, s csak nagyon kevés helyen tűzték ki célul a számítás- technika igazi ■ alkalmazási módját: a teljes vállalati in­formációs rendszer képesíté­sét. Ugyancsak kevés gép­agy vesz részt közvetlenül a termelésben, folyamatirá­nyításban, pedig szerepük óriási lehetne. © A KÉNYSZER IGAZGAT A gép és ember viszonya — ez nemcsak regénytéma. A vállalati vezetők közül so­kan kevéssé ismerik a szá­mítástechnika alkalmazásá­nak korszerű módjait, de nem is érdekeltek eléggé abban, hogy ezen változtas­sanak. A számítógépes szak­embergárda vállalatokon be­lüli helyzete is ezt a vi­szonyt tükrözi, hiszen anyagi és erkölcsi elismerésük több esetben elmarad más, ha­sonló végzettségű munkatár­saikétól, munkájuknak nincs megfelelő presztízse. Az is az igazsághoz tartozik, hogy nincs elég jó számítógépes szakember, bár ez ügyben sok minden történt már a felsőoktatásban. Régebben nem egy esetben úgy vásároltak számítógépe­ket, hogy nem volt meg hoz­zá a megfelelő felhasználási koncepció, hasznosítási terv. Ez az állapot sajnos sokhe­lyütt konzerválódott: a vál­lalatok többségének ma sincs középtávú számítástechmkai koncepciója, s ha vannak is terveik, azok nem nyugsza­nak ésszerű gazdaságossági alapokon. Inkább a „kény­szer igazgat”, az egyre hal­mozódó adminisztrációs mun­ka. © KELL A PROGRAM IS Tény, hogy a vállalatok sincsenek könnyű helyzet­ben: a jelenlegi gazdasági helyzet nem segíti a számí­tógépes rendszerek gyors fej­lesztését. A világot meghódí­tó személyi komputerek a legmegfizethetöbbek, ám ez az ár a hazai gépek eseté­ben messze meghaladja a külföldi, jóval' nagyobb tel- jesítményüekét is, a külhoni masinák behozatalát pedig embargó-rendelkezések is hátráltatják. Persze a jó gép sem minden, kellenek a meg­felelő programok is. Jóval nagyobb programkínálatra lenne szükség, de az is igaz, hogy a cégek gyakrabban él­hetnének a programrendsze­rek cseréjével, kölcsönös ho­nosításával. (Folytatjuk^ Mindjárt itt a vakáció Ön hol tölti a nyarat? Mindenki készül, tervezi a nyári szabadságát. Akikkel erről beszélgettünk, már ké­szen áll a programjuk. ■© Szalontai Gézáné tech­nikai szakos tanár a Móra Ferenc utcai Általános Is­kolában: — Július 7-e és 16-a kö­zött Balatonmária-íürdőre megyek táborozni, az úttörő- csapatunkból harminc gye­rekkel. Ök a jó tanulmányi és úttörőmunkájukért /üdül­nek majd. A két saját gyer­mekem is velem jön, sőt a férjem is, aki szintén tanár a 3. számú Általános Isko­lában. Ez lesz tulajdonkép­pen a családi nyaralás is. Július 28-án újból oda uta­zom, ahol augusztus 6-ig ta­nácsi dolgozók gyermekei üdülnek. Béla fiamnak még ide is van kedve < jönni, Ma­riann lányom viszont ez idő alatt Tapolcán, a nagyma­mánál nyaral majd. A nyár többi részét — különösen a férjemnek — leköti majd az építkezés, hiszen egy csalá­di házban mindig van vala­mi tennivaló. Hétvégeken, ha marad rá idő, a Holt-Tiszán horgászik majd a család. © Séra János, a MÁV Jár­műjavító miskolci üzemének tmk-s villanyszerelője: — Balatonszántódon évek­kel ezelőtt felújítottunk tár­sadalmi munkában egy cso­daszép régi kastélyt. Az üdülő jegyek elosztásakor fi­gyelembe veszik, ki mennyi időt töltött ott munkával, így én már másodszor nya­ralhatok benne. Igaz, tavaly nászúton voltunk; a mostani afféle jutalomüdülés lesz a feleségem számára, aki az Élelmiszeripari Főiskolán ál­lamvizsgázik hamarosan. E hónap 29-én utazunk el két hétre, s 1600 forintot kellett befizetni. Napi háromszori étkezést kapunk, s azt re­mélem, hogy a többletkiadá­sokra elég lesz 6—7 ezer fo- ript. , , . © H.app Zpltánne. a Sáp- sugár cukrászda eladója: — Én két-három részlet­ben veszem ki a nyári sza­badságom. Az élettársammal mindketten nagyon szere­tünk horgászni, és kempin- gezni járunk majd. Kedvenc helyeink a Nyugati-csatorna, a Balaton és a Rakacai-tó. Pecásszerencsében már bő­ven volt részünk, mert Ra- kacán 5—6—7 kilós süllőket is fogtunk. A szabadság má­sik részét a tavalyelőtt vett telkünkön töltjük. Be kell keríteni, és építeni is szeret­nénk majd rá. Most ugyan­csak várom a nyarat, mert sok éven át az Annában dol­goztam, s ' ott a szezonban nem nagyon volt mód pihe­nésre. © Molnár Zsuzsa és Mi­hályi Győző, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal mű­vészházaspárja: — A nyár nagyobbik ré­szében dolgozni fogunk mind­ketten. Csiszár Imre rende­zésében Szentendrén, Gol­doni Két úr szolgájában ját­szom a női főszerepet, Beat- ricét — mondja a művész­nő. — összesen 15 alkalom­mal kerül színre. Ez idő alatt a férjem egy hétrészes tele­víziós sorozat főszerepének felvételén dolgozik. Azt re­méljük, hogy a szabad időnk­ben gyakran együtt lehetünk. Az így keresett nyári gázsi minden bizonnyal el is úszik a nyári többletkiadásokra ... Augusztusban Szolnokra uta­zunk a szüléimhez két-há- rom hétre, mert nagyon szép helyen, a Holt-Tisza partján laknak. S ezután már kez­dődik is az új évad. Egyedül jutott el az Észa­ki-sarkra Dávid Hempleman- Adams angol sarkkutató. Minden munícióját a képen székül szolgáló motorosszán­ban helyezte el, amelyben egyebek között a brit zász­lónak, no meg egy önkioldós © Sípos Bálint, a Miskol­ci Közlekedési Vállalat au­tóbuszvezetője: — Annyi bizonyos, hogy a 13 éves Magdolna és a 7 éves Krisztina lányom ‘ Kácsra megy nyaralni két hétre. A vállalatunk bérel ott üdülőt, s ők jól meglesznek együtt, hiszen nincs annyi szabad­ságunk, hogy végig velük tölthessük a nyarat. Költsé­ges kiruccanást sem tervez­hetünk, mert aki építkezett, mint mi is, ezt ritkán en­gedheti meg magának. Fele­ségem a Posta-igazgatóságon könyvelő, s mindkettőnk szülei elég távol laknak. Ri- csén, illetve Dombrádon. Az pedig minden évi nyári prog­ram, hogy őket meglátogat­juk, s a ház körüli munká­ba besegítünk. Rokonlátoga­tást tervezünk Almásnesz- mélyre egy hétre, s ezek az autós kirándulások is ezre­sekbe kerülnek, pedig akkor még csak benzint vettünk... O. E. 1 automata fényképezőgépnek is helyet szorított, hogy győ­zelme percét a puszta jég­mezőn is kellő ünnepélyes­séggel örökíthesse meg. A képet már Angliában hívatta elő. Gyereksereg az Avas-délen Óvodából iskola Az Északi-sarkon KETTŐS 19. Kihallgatják a segédrendezőt Vida segédrendezőt egy emelettel fel­jebb, a másik épületszárnyban találta Máté százados. Kopaszodó, zömök, fia­tal férfi állt fel az egyik asztaltól, s fo­gott kezet vele lagymatagon. — Milyen filmet rendez mostanában? — helyezkedett el az egyik széken Máté. Vida lehajtotta a fejét. Bosszúsan. — Nem tudom . . . nem lesz könnyű... erről kell nyilatkoznom a Yardnak? A százados átnyújtotta a levelet, «■melyről a labor már levette az ujjle­nyomatokat. — Tessék ... olvassa el... erről kel­lene nyilatkoznia . . . Miközben Vida olvasott, Máté szemre­vételezte a férfit. A harmincas évek de­rekán járhat — állapította meg —, nya­kában vékony aranylánc, karján szögle­tes, aranynak látszó óra. Az asztalán dohányzacskó, pipaszúrkáló. A mester hatása. Vida hosszan tanulmányozta a leve­let. Aztán felvette a pipáját, s elméig ül­tén tömködni kezdte. — Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ezt a levelet nem ér írtam. — De igen — bólintott Máté —, mon­dania kell, sőt bizonyítani. HUROK Vida ránézett. — Semmiféle filmhez nem kerestem, nem is kereshettem szereplőket. Még minden bizonytalan. S ha arra gondol, hogy így ismerkedem nőkkel, biztosítha­tom; semmi szükségem erre a mód­szerre. Babonásan kopogott. — Hála Isten­nek ... — Ismerte Halas Violát? — Ismertem.' Kávét főzött nekem is, mint másnak. Ennyi. A zsánerem, ha erre gondol, nem ilyen. Lehet, hogy Mo­hai hajtott rá, ezt sem tudom. — Beszélt mostanában Mohai Tibor­ral? — Igen ... tegnap este felhívottt... tulajdonképpen nem beszéltünk semmi­ről ... nem értem . .. — Tudja, hogy gyilkossági ügyben nyomozunk? — Tudom. De én nem voltam itthon. Külföldön voltam, tegnap délelőtt ér­keztem haza. Szerencsére. Máté mindezt tudta. Mégis remélt va­lamit. A dolgok bonyolódnak, a szálak kuszálódnak. — Annyi biztos — próbált segíteni Vi­da —, hogy a gyilkos filmes fejjel gon­dolkodott. Ismernie kellett miúket. El­képzelhető, hogy a közelünkben tartóz­kodott, vagy köztünk volt. — Látott olyat, aki nem a stábhoz tartozik? Bende Ibolya bűnügyi regénye — flogyne láttam volna. Ilyenkor szokás. Ne kívánja, hogy felsoroljam. — Ismeri a Dolina éttermet? — Talán kétszer, vagy háromszor jár­tam ott... kicsit drága hely ahhoz, hogy az ember bekapjon néhány falatot. Ha szórakozni akartunk, a Béka csárdába mentünk, vagy Siófokra. De higgye el, ritkán akartunk. Fáradtak voltunk. A Kálvária-dombon sátoroztunk, a színé­szek Siófokról jártak ki hozzánk. — Hol étkeztek? — A termelőszövetkezet szállított ételt, teherautóval. — Kocsija van? — Igen. Egy szürke Wartburgom. De alig használtam a forgatás alatt. — Senkire sem emlékszik az idegenek közül? Valami jellemző arcra? Feltűnő viselkedésre? Vida töprengett, őszintén. — Senkire különösebben ... rengeteg statiszta volt... pontatlanok, figyelmet­lenek ... Máté felállt. Búcsúzott. Távozáskor, egy pillantást vetett a fogason függő bőrzakóra. Fekete. Homályos lépcsöház- ban olajosnak látszik. (Folytatjuk) A demográfiai hullám las­sú lefutásának bizonyítéka, hogy az óvodákban megkez­dődött a létszám fokozatos csökkenése, enyhül a zsúfolt­ság — ezt már tavaly ősszel is elmondták az illetékesek az avas-délieknek a nép­frontnapok keretében rende­zett várospolitikai fórumo­kon. Most. hogy a művelődés­ügyi szakemberek már a kö­vetkező tanév előkészítésén munkálkodnak, e tapasztala­tok alapján a gyakorlati in­tézkedésekre is sort kerítet­tek. Felmérték és elemezték az avas-déli lakótelep lakásóvo­dáinak és általános iskolái­nak helyzetét, nevelő-oktató munkáját. Megállapították, hogy a Bokányi u. 30. szám és a Testvérvárosok útja 10. szám alatti lakásóvodák ki­használtsága már nem teljes. Ennek tulajdonképpen örül­nünk kellene, hiszen a lakás­óvoda kényszermegoldás, tá­volról sem képes mindazt nyújtani az ide járó gyere­keknek, mint amit ma egy korszerű óvodától elvárnák. Ugyanakkor a körzetben le­vő 20. és 42. számú Általános Iskoláknál az 1984—85-ös tan­évben még tovább gyarap­szik a tanulósereg. A 20. sz. Általános Iskolában jelenleg több mint 1700 gyerek tanul, s az új tanévben ez a döbbe­netes szám majd 200-zal nö­vekszik. Hasonló a helyzet a 42. számú Általános .Iskolá­nál, ahol már most, 10 híján kétezren vannak, s az új tan­évben majdnem elérik a 2100-as • rekordlétszámot. A két iskolában csak úgy lehet megszervezni az oktatást, hogy igénybe vesznek laká­sokat is, valamint összevon­nak néhány tanulócsoportot. A jövőben ez sem .elég: szükség van az említett két lakásóvoda általános iskolai célokra való átvételére is. Az átadás-átvétel terveit megvi­tatták a lakossággal, s mivel a megszűnő óvodákba járó gyerekeket a szülők igénye szerint korszerű óvodákba helyezték el, az elképzelések megértésre találtak. Reméljük: ahogy az óvó-: dáknál megkezdődött, úgy az általános iskoláknál is mód lesz a jövőben a szükségtan­termek, -férőhelyek fokozat tos felszámolására, és az egyensúly megteremtésére a gyereksereg, s az oktatás tárgyi feltételei között. (k—ó)

Next

/
Thumbnails
Contents