Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-11 / 136. szám
As Állami Pénzverőben jártunk 2. Mesés kincsek Még a késmosó vízből is arany less Kiöntötte a gombáját Július 1-től vizsgálják díjtalanul Gombaügyben irt levelet egyik olvasónk. Június másodikon kilónyit szedett, de nem volt, aki megnézze Tapolcán. Tavaly volt itt gom- bavizsgáió, de most zárva találta. Rengeteg gomba termett pedig az esős tavaszon, ami akár hús helyett is kerülhetett volna a családok asztalaira — és nem kerül pénzbe! Minthogy azonban nem volt. aki a termést átnézze. olvasónk kiöntötte a kukába. Elmondtam az esetet dr. Juhász Barnabásnak, a városi főorvos helyettesének. A következőket tette hozzá: — Az illetőnek nem kellett volna kiöntenie a gombáját. A piacokon megvizsgálják, bár e szolgáltatásért fizetni kell. Ami ránk vonatkozik az eseből: a városi tanács egészségügyi osztálya idén vette át a gombavizsgálók üzemeltetését a mező- gazdasági osztálytól. A kialakult gyakorlat szerint júRégebbi lapszámok a hírlapboltokban Itt ezresekbe kerül, ha megbotlik a kéz Kihúzzuk a finoman cizellált ékszeres ládíkó fiókját. Ebben a pillanatban fölpattan a fedele, s egy kis madárka, amely elkezd trillázni. A mellette levő aranyhajó parányi vitorláit még az ajtónyitás keltette huzat is dagasztja. A remekműnek számító serlegek. kupák, ezüstórák, sakktáblák, díszes török is mind az Állami Pénzverő termékei. A bemutatóteremben látottak után nem nagyon kellett biztatni bennünket, hogy nézzük meg az ötvösműhelyeket. Végigjártunk a manufakturális üzemsort, ahol argnyporban tapostunk, • RÉGI KOROK STÍLUSÁBAN — Ide csak különleges engedéllyel léphet be a látogató — magyarázta Gazdik Tibor, az Állami Pénzverő kereskedelmi főosztályveze- | tője. — Ez áz arany-ötvös- j üzem elégíti ki a belföldi j ékszerigények túlnyomó többségét. Termékeinek 15—20 százalékát a tőkés piacon — főleg a nyugat-európai országokban — veszik, de rendelőink vannak az Egyesült Államokból és több közel- keleti országból is. Az aranyékszer-exportunk a világpiacon élesedő konkur- renciaharc ellenére egyenletesen fejlődik. A legfőbb erősségünk: szakmunkásaink kézügyessége. A nyugati országokban nagyon keresettek a régi korok stílusában készült ékszerek és dísztárgyak. Ötvösüzemünk a 18. és a 19. században Európa- szerte hírnevet szerzett magyar ötvösipar hagyományainak méltó folytatója. A nemes tüzizománccal, miniatűr festett képekkel, drága- és féldrágakövekkel díszített ötvöshajók, hintók, sakkkészletek, díszórák, egyházi tárgyak és díszdobozok a világ minden táján hirdetik dolgozóink szaktudását. Gyakran kérnek tőlünk Fa- barge stílusú díszdobozokat nyugati megrendelők. E világhírű ékszereknek a zömét a világ nagy múzeumai őrzik. Semmi akadálya sem lenne a lemásolásuknak, ám a két évszázaddal ezelőtt élt k Egy jobb autó árával vetekszenek ezek a dobozok, ősök. (Kerényi felv.) ötvös svájci leszármazottai azonnal beperelnék az Állami Pénzverőt. Ezért az ilyen stílusú ékszerekeret és díszdobozokat csak nyolcvan százalékos pontossággal mintázhatjuk újra. • A FOGYATÉK- NORMÁK TITKOSAK — A műhelyiben minden ötvös kisasztalán milliós értéket képviselő aranyékszerek halmozódnak. Hogyan ügyelnek a társadalmi tulajdonra? — Érthető okokból, az Állami Pénzverő valamennyi üzemében a szokásosnál is nagyobb gondot fordítunk a vagyonvédelemre. A dolgozókat pontosan elszámoltatjuk az átvett anyaggal és a leadott munkadarabbal. Ugyanakkor érdekeltté tesszük őket az anyagtakarékosságban. Mostanában a vásárlók többsége a kisebb súlyú ékszereket keresi, emiatt egyre nagyobb a megmunkáláskor képződő hulladék. Az úgynevezett fogyatéknormák a dolgozók számára titkosak, nehogy bárki is visszaélhessen velük. Ötvös-ékszereinket a legszigorúbb elszámoltatási rendszerben dolgoztatjuk. erre kötelezi a vállalat, a társadalmi tulajdon védelme. A műhelyekben a megmunkáláskor képződő hulladékot gondosan összegyűjtjük. Elszívóberendezések és ülepítők sora működik annak érdekében, hogy a képződött finom porból minél több visszanyerhető legyen. Még a kézmosó csapok elfolyó vizeit is szűrjük. Csupán a szennyvízből évente öt-hat kiló aranyat nyerünk vissza. Különös gonddal választjuk meg a megmunkálási módokat. Lehet egy technológia még oly termelékeny is, ha nagy . anyagveszteséggel jár, az alkalmazás szóba sem kerülhet. SZÁNTÓ ISTVÁN (Folytatjuk) Budapesten — kísérleti jelleggel — elkezdték egyes heti lapok és folyóiratok régebbi példányainak árusítását. Olcsóbban kínálják majd őkeT? — kérdeztük Kertész Istvánt, a Posta miskolci hírlaposztályának vezetőjét. — Többször kapott mára Posta olyan javaslatot, hogy jó volna, ha a képes újságok régebbi példányait kedvezményesen árusítanák. Ez azonban különféle okok miatt nem lehetséges. Budapesten most régebbi példányokat változatlan áron adnak el. Az újdonság tehát az, hogy aki bármi ok miatt nem tudta megvásárolni kedvenc újságját, két-három hónap múltával is hozzájuthat. Hangsúlyozom: ugyanazért az árért! Ha a kísérlet sikeres lesz, a megyeszékhelyek is bekapcsolódnak az akcióba. Legjobb tudomásom szerint először Debrecen; s reméljük, még az idén Miskolc is. Aki járt már úgy. hogy nem jutott hozzá a Valóság, a Tiszatáj vagy bármely más folyóirat friss példányaihoz, az tudja: rengeteg utánajárást. igényel a beszerzése, s gyakran megesik, hogy eredménytelenül mászkál a lelkes olvasó. Eddig az eladatlan számokat visszaküldték Budapestre; ott néhány kiadó saját boltjában később is beszerezhető volt. A visszapostázás most sem változik, de a beérkezett lapokat újra elosztják, s a megyeszékhelyek hirlapboltjaiba szállítják. Miskolcon a Széchenyi úti és a diósgyőri városközponti hírlapüzletben lesz érdemes keresgélniük a gyűjtőknek. B. A. lius elsejétől októberig mű« ködik majd a díjtalan gombavizsgáló Tapolcán és Lillafüreden, minden hét végén és munkaszüneti napon. A mi feladatunk az. hogy a működésüket folyamatosan biztosítsuk. Június 19-én kötjük meg a szerződést a szakértőkkel, s ha a levélíró a következő hónap hétvégein keresi fel őket. biztos lehet benne, hogy amit szedett, ingyen megvizsgálják. Ezért nem volt tehát vizsgáló június 2-án Tapolcán S bár igaz, hogy a piacokon térítés ellenében megnézték volna a végül ebek harmin- cadjára jutott termést, mégis korábban lehetett volna kezdeni a díjtalan szolgáltatást, már csak a nagy termés miatt is. Érthető, hogy sok szervezési munkát igényel az egészségügyi osztálytól egy új munkaterület megszervezése, de ötletességtik- ből biztosan futotta volna valamilyen átmeneti megoldásra. S nem biztos, hogy mindig jó, amit a megszokás alakít ki. Hátha júliusban nem terem majd gomba? (Ka.) Fiatal házasoknak Olcsó ttmk a Sokan vágnak neki a házasságnak pénz nélkül, vagy kevés tőkével. Előbb-utóbb lakás is kerül, már csak be kellene bútorozni. De van-e olcsó bútor a Domusban? — Molnár István kereskedelmi igazgatóhelyettes: — Található nálunk 15—18 ezer forintos szekrénysor: négyrészes, s a mai igényeknek megfelel. Rekamiés, he- verős garnitúrákat is tudok említeni. Két heverő két fotel 11—12 ezer forintba kerül. Ugyanez négy székkel, dohányzóasztallal 15 ezerért kapható. Most is megtekinthető nálunk a Szék- és Kárpitosipari Vállalat négyszemélyes Apolló és Vénusz garnitúrája. Rekamié és két fotel jár hozzá, 15—17 ezer forintért. Az ár, mindig a kárpitozástól függ. Népszerűek az Alföldi Bútorgyár Alföld I., II. és a Szeged I., II. fantázianevű termékei, melyekből komplett szobaberendezést is javasolhatok, 27 ezer forintért. Az alacsonyabb árú bútorokat szívesen veszik a vásárlók. Fórum az Adyban Értesítjük a diósgyőri városközpont lakosságát, hogy a népfront-napok keretében ma délután fél hatkor az Ady Endre Művelődési Házban fórumot rendezünk, melynek témája: a megszűnt házfelügyelők helyzete, a lakótelepek javítási problémái, a lakótelep tisztasága, illetve tájékoztató a lakótelep tűzvédelméről. Hazafias Népfront IV. sz. területi vezetősége KETTŐS HUROK 13. Áz író megjelenik A férfi nem tűnt ijedtnek. Inkább csodálkozott. Amikor a portásnál érdeklődött, a szobájában van-e Halas Viola, az öreg ember furcsán nézett rá, s a feje fölött odahunyorított valakire. Az a valaki — mint pillanatokon belül kiderült —, nyomozó volt, elkérte a személyi igazolványát, s aztán udvariasan felszólította, hogy menjenek be együtt a kapitányságra. — Mi lehet — találgatta nem tül izgatottan Mohai Tibor —, vajon mit csinálhatott az ártatlan arcú Viola. Még ebből is lehet valami — tört ki belőle az írói rutifi —. a falusi lány, akiről kiderül, hogy kábítószer-összekötő. Mohai pénzszűkében volt, s ilyenkor elfeledkezett a fogadkozásairól, hogy többé nem váltja aprópénzre a tehetségét. ■ A kapitányságon egy előszobában ültették le, kísérője eltűnt az ajtó mögött, de egy másik, cingár, szeplős ar- * cú, mellette maradt. Néhány perc múlva behívták, s aztán ott ültek egymással szemben. Máté István százados és a szemüveges Mohai Tibor iró. Egy kisasztalhoz ültek, mintha presz- szóban lennének, kevés volt a levegő, sűrűsödött a cigarettafüst, s a vele szemben ülő férfi azt kérdezte tőle, mióta ismeri Halas Violát. — Néhány hónapja — válaszolta az igazat Mohai, s közben találgatta, hogy Viola szélhámosnö-e vagy valami butaságba keveredett. Elhatározta, hogy védeni fogja a lányt, menteni, roppant nagylelkű volt bizonyos hangulataiban, egy ilyen lány nem lehet megrögzött bűnöző. Máté Mohait tanulmányozta. Öszes, enyhén göndörödő, nagyon precízen fésült, oldalt választott haj, szemüveg, méghozzá erős dioptriával, kifogástalan öltöny, és meglehetősen lezser tartás. — Pár hónappal ezelőtt kezdték a filmemet forgatni Vibrányban — kezdte, az akár tanúvallomásnak is számító monológot Mohai —, gyakran bementem a helybeli presszóba, unatkoztam. A harmadik vagy negyedik alkalommal beszélgetni kezdtem a kávéfőzőnővel, Violával. Tudja, hogy van ez. Kérdeztem, nem tudna-e kiadó szobát, mert a városi szálloda drága volt, és túl messze, a filmesek persze nem fizetik, nekik nem fontos, hogy a forgatókönyv írója közöttük legyen. Ha mindenáron jelen kíván lenni, akkor ám tegye, de saját kontóra. A nyüzsgés is nagy volt, pihenni akartam, reméltem, hogy a kávéfőző kislány a saját házába invitál. Szeretem a falusi házakat, van bennük valami sajátos romantika. Viola sajnos csak egy ismerőst ajánlott, igaz, nagyon tiszta helyet és rendes embereket. — Violáéknál nem is járt? — Nem. Néhányszor sétáltunk, a kapuig kisértem, higgye el, semmi nem történt... Máté ránézett. Férfitekintettel. — Mit ért semmi alatt? Mohai levette a szemüveget, töröl- gette. — Ügy értem, hogy nem próbálkoztam ... Viola valahogy nem látszott olyannak .,. — Miért mondja mindezt múlt időben? Mohai elmosolyodott. — Mert most itt vagyok. Gondolom, Viola miatt. Nem tudom, mit csinálta kislány. Feltételezem, hogy valami butaságot. Máté még nem rukkolt ki a hírrel. Tovább faggatta Mohait. — Szóval a kapuig kísérte? — Igen. Ö nem hivott be, én nem ajánlkoztam. Kaland helyett nem volt kedvem valami „komolyabbra". Tudja, hogy van ez vidéken. Viola anyja többször kint volt a kertben. Tudtam, hogy megnéz. Hogy felmér. Valószínű, nem Bende Ibolya bűnügyi regénye tetszhettem neki. Más volt az ízlése. Valami jóravaló helybelit képzelt el Violának. A pesti idegenhez nem volt kedve. Én viszont, mint mondtam, unatkoztam ... — Azért jó lenne tisztázni, meddig jutottak el __ — Jó és komoly beszélgetésekig. Viola értelmes volt, komoly, nem túl művelt, de annyira igen, hogy véleményt mondjon bizonyos dolgokról. Egyszer elárulta, hogy felvételire készül a Szín- művészeti Főiskolára. En csodálkoztam. Bátortalannak tartottam. Azt sem hittem volna, hogy — Mohai a mondat végét elharapta. — Mit nem hitt volna? — hajolt előre Máté. Mohai tűnődött. Nem válaszolt. Arcán látszott, hogy nem a választ fontolgatja. Elfeledkezett arról, hol van. Mar a témát latolgatta. Lehetne-e, hogy egy ilyen lány, egy kedvesen ambiciózus, de bátortalan, egy inkább visszahúzódó, mint merész, egyszerre csak elhatározza magát? Erezte, hogy lehet. Történnek az életben ilyesmik. De miért bűn ez? Hülye rendelet, hogy még mindig nem lehet egy barátot a szobába felvinni. De hogy ezért a kapitányságra invitálják? Hogy őt hozzák ide, aki csak a portáig jutott. — Tulajdonképpen mi történt Violával? — Meggyilkolták. Szárazon koppant a mondat. Mohai szája kinyílt, összecsukódott. Levette a szemüvegét. Vaksin pislogott a századosra. Most látszott, mennyire rövidlátó.-— Ez olyan, mint egy rossz szinop(Folytatjuk)
