Déli Hírlap, 1983. október (15. évfolyam, 233-258. szám)

1983-10-10 / 240. szám

„Örömmel segítünk” Szépen gyűltek a ruhaneműk a föröskeresztnél Mint ismeretes, október 3- tól 8-ig ruhagyűjtési akciót szervezett Miskolcon a Vö­röskereszt, az angolai és mozambiki testvérszer veze-• tek támogatására. Héttőtől a Tanácsház tér 2. szám alá szinte megállás nélkül jöttek a magánszemélyek és a kü­lönböző vállalatok, intézmé­nyek a ruhacsomagokkal. Ilyen érdeklődésre nem számítottunk — . fogadott Sziszfai Lajosné, a Vöröske­reszt városi vezetőségének titkára. — Csodálatos érzés, hogy ennyien megértették felhívásunk lényegét, és szin­te az egész város, sőt a me­gye segítőkészségéről tett ta­núbizonyságot. Még postán is érkezett hozzánk ajándék, s éppen most Szolnokról kaptunk egy nagyobb külde­ményt. Aktivistáink — na­ponta 25—30-an lehetnek szinte alig győzik munkával. Minden egyes beérkező cso­mag átvételekor megszámol­juk a ruhadarabokat, majd szortírozzuk. A gyerekholmi­kat három—hatéves, vala­mint hét—tizennégy éves ko­rúak számára válogatjuk szét, s külön rakjuk a női és férfi használt ruhákat. Na­gyon sok szoknya, nadrág, blúz és ballonkabát érkezett be hozzánk, amelyeket aztán zsákokban tárolunk. Előfor­dult persze, hogy olyan hol­mi is került ide, amit az af­rikai éghajlati viszonyok között nem tudnának visel­ni. Ezeket a nagycsaládosok­hoz és a rászoruló idősebb emberekhez juttatjuk el. — Hány ruha érkezett egy hét alatt? — Több mint tízezer! Az LKM, a DIGÉP. a MIK és a Papírgyár összesen 2300 különféle ruhadarabot szállí­tott be. Figyelemreméltó, hogy a 20. számú bölcsőde is 900. míg a 11. számú Általá­nos Iskola 350 ruhával já­rult hozzá az akció sikeré­hez. A magánszemélyek kö­zül is több mint 300-an ad­Uj postai szolgáltatások + A konténeres szállítás korszerű módszer, ám nem minden áru továbbítható íqh rr Oss, csúcs nélkül it visz a vonat? Á Miskolci Postaigazgató­ság fejlesztési programjai köpött a szolgáltatások köré­nek bővítése is szerepel. A tervidőszak eddig eltelt évei­ben bevezették a pénzgyűjtő szolgálatot: a megye 69 ke­reskedelmi és szolgáltató Másodízben várja a mis­kolciakat a Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat rendez­vénysorozata. A vendégvá­rás az Avas alján október tizenkettőtől tíz napon át tart, s lehetőséget teremt a szakma kiválóságainak, hogy bemutatkozhassanak a nagy- közönségnek, a városiak pe­dig megismerkedhetnek a vendéglátás múltjával és je­lenével.-Megrendezik az Avas Ku­pát, a hidegkonyhai szaká­csok és cukrászok versenyét az Aranycsillag étteremben, s lesz nyírségi vacsoraest is. ahol Végh Antal a meghí­vott házigazda. Játékpárbajt is rendeznek Szilágyi János és Rózsa György részvételé­vel, s eldördül majd a sörivó verseny startpiszto­lya., Lesz cigánybál és co­bevételt, s 34 vállalat szá­mára megszervezik a pénz kiszállítását is. Ugyancsak új szolgáltatás, hogy az oszt­rák és az NSZK takarék- könyvekre forintot fizetnek ki, több mint félszáz megyei postahivatalban­untry-parti, szüreti bál és szlovák vacsoraest. A nagy- közönség számára jó néhány alkalommal rendeznek ter­mékbemutatókat, ahol ter­mészetesen vásárolni is le­het a kiállított ínyencségek­ből. A szakmabeliek külön ren­dezvényeken mélyíthetik el ismereteiket, ankétokon, ta­lálkozókon megosztva egy­mással a tapasztalatokat. Kü­lön gondoltak ezúttal is a pályaválasztás előtt álló fia­talokra. Számukra Mitől szép a mi szakmánk címmel kiállítást rendeznek, s kör­útra invitálják az érdeklő­dő gyerekeket, hetedikese­ket. nyolcadikosokat. A kör­úton a kulisszák mögé kuk­kantva megismerkedhetnek a vendéglátással, a szállodák­tól a konyhai nagyüzemig, a Gasztroíól ételgyárig. tak. Volt, aki egymaga 100 ruhaneműt hozott be hoz­zánk. Szászfái Lajosné elém tett egy emlékkönyvet, A sok be­jegyzés közül a következő­ket idézzük: „Szívesen, örömmel segítünk.” Örülök, hogy más embereken segíthe­tek. Örömmel adtam”. (temesi) Városi tanácstagok looadóórái Ma tartja tanácstagi fo­gadóóráját Halász András, III 5. sz. pártalapszervezet, Gorkij-telep 1. sz., 17 óra­kor; Lukács Jánosné dr., I 3. sz. pártalapszervezet, Tí­zes honvéd u. 21. sz., 17 órakor; Nagy János, III 8. sz. pártalapszervezet, Alpári Gy. u. 2/a, 17 órakor; Vég­vári Lászlóné és Katona Pi­roska, Korvin O. u. 9. sz. alatti pártalapszervezet, 18 órakor. Azt nem tudom, hogy kik­től érkezett a javaslat, de aligha tévedek sokat, ha azt állítom, hogy a Békeszálló környékén élőktől. Azt kí­vánták, változtassák meg a nevét ennek az elavult la­kótömbnek, mert sem a la­kások minősége, sem az ott élők — tisztelet a kivétel­nek! — magatartása nem felel meg a szép címnek. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén foglalkozott az üggyel, és — a Hazafias Népfront állás­pontját magáévá téve — el­utasította a kívánságot. Az indoklás lényege: ezt az el­avult részt előbb-utóbb úgy is lebontják, ami pedig az ott élők magatartását illeti, azon nem lehet névváltozás­sal javítani. Bizony nem! Ha a szo­ciológiából kölcsönzött kife­jezéssel élve azt mondom, hogy a szállón sűrűn felbuk­kannak „deviáns” elemek is, akkor nagyon emelkedetten fogalmazok. No, de nem kell ahhoz a Békeszállóig menni, hogy ilyen figurák­kal találkozzon az ember. Elég körülnézni a Széche­nyi út, azaz a város főutcá­jának (!) egyik-másik kapu- aljában; a hosszúra nyúlt telkek ütött-kopott. lakásnak alig nevezhető épületeiben. Nappal. Alkonyattájt viszont kiáramlik az utcákra, s a közeli talponállókba az ita­Amikor arra kértem Gál Sándort, a MÁV Miskolci Igazgatóságának helyettes vezetőjét, hogy beszélgessünk az őszi szállítási csúcsról, lakonikusan kijelentette: — Az most nincs. Ez az ősz csúcsoktól mentes lesz ... m • — Ebben az évben — mondja később az igazgató- helyettes — mintegy 30 mil­lió tonna áru elszállítására vállalkoztunk. Jelenleg — időarányosan nézve — körül­belül 400 ezer tonna az el­maradásunk. Szóval ezért sem lesz csúcs! Pedig hát ez az év úgy indult, hogy rekordot dönt a vasút a teherszállításban. Az esztendő első öt hónap­jában a vállalatok, üzemek a tervezettnél 250-300 ezer tonnával több árucikket pa­koltak vagonokba, s indítot­ták útnak a címzetthez. lozó, renitenskedő lakosok csapata, és rendőreink fára­dozása ellenére sűrűn nyug­talanítja a békés járókelő­ket. A belváros rekonstrukció­jához, ha csak apró lépé­sekben is, de hozzálát a vá­rosi tanács. Nagy kérdés, hogyan lehet a centrumot megtisztítani — talán túl brutálisnak tűnhet ez a ki­fejezés — azoktól, akik leg­jobb esetben alkalmi mun­kából élnek, naponta leré- szegednek, gyermekeiket az utcára küldik közterekről lo­pott virágot árusítani, lej- molni, hogy másról ne is be­széljek. Jól .tudom, hogy a társadalom szóban forgó ré­tegének a beilleszkedése, be­illesztése hosszú és nagyon keserves folyamat, s az ide vagy oda költöztetés csupán tüneti kezelésnek számít. Ám azt is tudom — mert köz­tudott —, hogy az elavult negyedekben — és ezek közé sorolhatjuk sajnos a belvá­rost is — sokan teljesen il­legálisan tartózkodnak, lak­nak. Csak azért költöztek be rokonaikhoz, ismerőseikhez, ki tudja honnan, mert azt remélik, hogy a nagyváros forgatagában könnyebben el tudnak tűnni. Reményében előbb-utóbb mindegyik csa­latkozik, ám addig, amíg si­kerül kiszűrni a közrendet, köznyugaimat háborító egyé­neket, évek telhetnek el, és — A többletet annak elle­nére szállítottuk el, hogy legalább 3500 kocsit nem tudtunk kiállítani a vállala­toknak. Csökkent a kocsi- forduló-idő, s partnereink ütemesen rakodták ki a va­gonokat. Ennek köszönhető az első öt hónap jó teljesít­ménye. ' Júniustól napjainkig gyűlt össze ez a 400 ezer tonnás lemaradás. — De ha most azt kérdezi tőlem, hogy hol is van ez a 400 ezer tonna, széttárom a kezem, s azt mondom: nem tudom. Tény, hogy a gyárak­ban nem maradt az áru, mert akkor nagy baj lenne, különösen most, negyedév­záráskor. Én inkább úgy vé­lem, hogy a cégek kocsiigé­nye túlzott. Többet kérnek, de mivel nincs több, hát ke­vesebb vagonbán szállítják el termékeiket. Mindeneset­ha ez a folyamat elmarad a rekonstrukció, rehabilitáció mögött, akkor félmunkát végzünk. Talán túl messzire kanya­rodtam a bevezetőben emlí­tett névváltoztatási javaslat­tól. De ha már így van, még megtoldom egy kicsivel, és nevezzen bárki türelmetlen­nek, kimondom: jóval ha­marabb hozzá lehetett volna látnunk azoknak a lakóne­gyedeknek a fokozatos fel­számolásához, melyek a bű­nözés melegágyaivá váltak. Az elodázás éveiben kevés volt a város pénze, nem fu­totta erre — is. És most? És a következő években ? ... A teendők elodázása soha . nem jelent megoldást. Ezt egy egészen más területről vett példa is bizonyítja. Múlt pénteken ismét arról kap­tunk hírt, hogy egy földgép elszakította a villamos veze­téket a Vörösmarty utcában. Ismét, mondom, hiszen szám­talan ilyen eset fordult elő. A miskolciak már évekkel ezelőtt olvashattak arról, hogy készül a város közmű­térképe. Az olvadozó hűtő- szekrény csepegését hallgat­va, a vasárnapra szánt hú­sért aggódva kérdezték: ké­szül, vagy már elkészült a térkép, és ha igen, akkor miért nein használják? En­nek a restanciának is jócs­kán megfizetjük az árát! (bekes) re a MÁV igyekszik min­dent elvinni, ha időeltoló­dással is. Borsod és Miskolc olyan tájéka az országnak, hogy innen inkább árut szállíta­nak innen, mintsem idehoz­nák. Ez azt is jelenti, hogy az iparnak üres vagonokra van szüksége, legyen miben elfuvarozni gyártmányaiké Az igazgatóság területére napi 400-500 vasúti kocsi­val érkezik kevesebb. Ezt valahogy „ki kell gazdálkod­ni”, s a fuvarok között is rangsorolni kell. — Első az élelmiszer, a romlandó áru, aztán az ener­giahordozók, a tőkés piacra kerülő áru elszállítása. Min­den további csak ezután jö­het. Persze a vasút egyet­lenegy üzem tervteljesítését sem hátráltathatja azzal, hogy nem ad neki vagont. Ismétlem, mi mindent, amire szerződésünk van, elszállí­tunk. A MÁV szoros együttmű­ködést alakított ki a szállít- tatókkal, olyannyira, hogy szinte beépült a vállalatok belső életébe. Egymásra van­nak utalva. A vasút mindent megtesz a siker érdekében. Azt kéri a fuvaroztatóktól, hogy gyorsítsák meg a ki- és berakodást, s lehetőleg hét végeken se hagyják tel­ve; vagy berakatlanul a va­gonokat. ■ ■ — Azért az ősz. csúcs nél­kül is kritikus^ Mindig is az volt, az is marad — mondja az igazgatóhelyettes. — Ne­hezebb körülmények között, ködben, esőben kell dolgoz­ni, összekapcsolni, rendezni a kocsikat. És a munka még több mint máskor. Ilyenkor érik a cukorrépa, a kukorica, ezek szállításával nem lehet várni. A szőlő- és az alma- sziiret is ilyentájt esedékes, exportszállítmányok is van­nak, s várhatók. A megter­helés sokasodik, de megbir­kózunk vele I. S. Áruellátás és üzlethálózat A Belkereskedelmi Minisz­térium és a Hazafias Nép­front együttes felmérést vé­gez október 10—31 között a települések áruellátásának és üzlethálózatának helyzetéről. A vizsgálat megyénkben £• községet érint. 4; Szépül a belváros ... Tatarozás, felújítás a Tanácsház tér Senyékén. (Kiss József felvétele) egysegétől gyűjtik be a napi Sörivó verseny is lesz Békétlen Békeszálló

Next

/
Thumbnails
Contents