Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)
1983-08-08 / 187. szám
Állvány er dő a Semmelweis Kórházban Helyszíni bírságolás A kórtermektő S3 lelt énért szemeteli k menyek előtti járdaszakaszt bolt vezetője fgy védekezett: — Nemrég sepregettünk, de nem tehetek róla, hogy megint szemetes a járda. Ha látnák mennyi csikket lapátolok fel alkalmanként ... — Lehet átalánydíjas takarítást rendelni a köztisztasági vállalattól — szólalt meg az egyik ellenőr. A hölgy megígérte, hogy megrendeli, majd kifizette az ismételt bírságolásért a 200 forintot. A villanyrendőri buszmegálló igazi „vadászterület”. Itt az ellenőrök egymás után állították ki a csekkeket, illetve szedték be az ötven forintot. Hihetetlen, mennyien lusták megtenni azt a néhány métért, amely a szemetesig vezet. A Széchenyi út 54—56. sz. alatti húsbolt vezetője nem fizette ki a bírságot, ezért ellene szabálysértési eljárást indítottak. Kicsit „lejjebb”, a Royal vezetője másként döntött. Két gyerek plakátot ragasztott a falra az Ady-híd- nál, őket csak figyelmeztették, máskor ezt ne tegyék. Az ellenőrzés ezzel véget ért, de az elkövetkezendő napokban, hetekben újak követik városszerte. Mindaddig, míg magunk is nem teszünk többet Miskolc tisztaságáért.,} (temesi) Sokat hallunk mostanában a fővárosi kórházak rekonstrukciós programjáról. Aki ellátogat a miskolci Semmelweis Kórházba, saját szemével győződhet meg róla, hogy itt sem ülnek ölhetett kézzel: állványerdő övez jónéhány épületet, szakadatlanul dolgoznak a kivitelezők. Honti •lenőtől, a kórház gazdasági igazgatójától megtudtuk, hogy még jó néhány évig ez a kép fogadja majd a látogatókat, s a betegeket. Tavaly adták át az új sebészeti pavilont, s a központi ügyelétet, s az idei feladatterv íredig három épület fel- I újítását tartalmazza. Meg i 1982-ben megkezdődhetett az elme- és pszichiátriai osztály | rekonstrukciója, a régi épülethez új szárnyat csatolnak, amelyben 140 ágy kap helyei. A régi épületben foglalkoztatókat, ebédlőt, kultúrtermet alakítanak ki. A napokban az építők már túljutottak a munka háromnegyedén, a befejezés határideje: december 31. Már elkészültek a kiviteli tervek, s idén a harmadik negyedévben megkezdődik a szemészet rekonstrukciója. A szemészet régi épülettömbje megújul, s új szárny építéséhez is hozzáfognak a szakemberek..- Az idén szeretnének végezni az alapozással, s az épületszerkezet összerakásával. A tervek szerint á jövő év végére már itt fogadhatják a betegeket a szemész szakorvosok. Harmadikként a központi konyha kerülne sorra a rekonstrukciós programban, ám egyelőre még nem tisztázódtak pontosan a pénzügyi kérdések. A konyha átalakítása meglehetősen költséges vállalkozás, hiszen nemcsak egy épületről van szó, a konyhai technológiának, berendezéseknek is meg kell újulniuk. A tervek már itt is készein állnak. >(c Nagy gondot fordítanak a műszaki fejlesztésre a Miskolci Cementipari Gépjavítóban. Most például elhatározták, hogy csökkentik a légszerszámok zaját. Ezt a munkavédelmi jellegű műszaki intézkedést a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetével közösen valósítják meg. Nemrégiben adtak egy sarokköszörűgépet a kutatóintézetnek, hogy azon kísérletezzék ki, miképpen csendesíthetik le a munka közben visító köszörűt. (Kerényi László felvétele) Betegek és orvosok egyaránt tudják, hogy jő néhány olyan osztály, részleg akad meg a kórházban, ahol nehéz körülmények között végzik a gyógyító munkát. Vajon a rekonstrukciónál mi dönti el a sürgősségi sorrendet? Erre így válaszolt Honti Jenő: — Már régebben elkészült az átfogó szakmai koncepció, ami eldöntötte, hogy milyen sorrendben végezzük el a felújítási munkákat. A jelenlegiekről annyit érdemes még elmondani, hogy a légi szemészeti rendelőkben, kórtermekben már szinte alig lehet dolgozni, a konyha pedig egykét éven belül már nem fogja tudni kiszolgálni a fejlődő, korszerűsödő kórházat. Ha végzünk az idei feladatokkal, a jövőben az egyes számú fertőző osztály épülete következik, a rekonstrukciók sorában, de ott szerepel a tervekben a központi diagnosztikai, s a vérellátó épületének felépítése is. (k—ó) Alkalmi plakátokkal is sokan elcsúfítják a falakat (Temesi László felvételei) A délutáni csúcsforgalomban hömpölygőit a tömeg a miskolci főutcán. Sok járókelőnek bizonyára feltűnt, hogy akadt köztük, aki nem sétálni, vagy bevásárolni indult útnak, hanem más célból — sárga karszalag különböztette meg őket. Ez állt rajta: „Helyszíni bírságolás”. A városi tanács, a városgondnokság, a köztisztasági és a kertészeti vállalat társadalmi aktíváiból verbuválódott közterületi ellenőrzési csoport tagjaival jártam végig a főutcát és néhány üzletet. Négy éber ellenőr figyelte az embereket. Elsősorban a szemetelőket, akik nem is sejtették, hogy több éves, évtizedes beidegződött mozdulatukért most ki kell nyitni a pénztárcájukat'... Az egyik fiatalember, mielőtt belépett — volna — az üzletbe, utoljára jó mélyeket szívott a cigarettából, majd hanyag mozdulattal a szemetes mellé hajította. — Uram, a városi tanács közterület-ellenőrzési csoportjától vagyok — szólította meg az egyik ellenőr, majd felmutatta _ igazolványát. A fiatalember" ugyancsak meglepődött, amikor felelősségre vonták, de szó nélkül fizetett, ötvenese bánja gazdája rossz szokását. Itt-ott a Járdán temérdek hulladék- és cigarettamarad- vány. A közelmúltban nyílt Húsáruházba ez a látvány vitt be bennünket. A boltvezető, mikor megtudta, mi járatban vagyunk, rázta a fejét: — Ezt nem értem, miért kell nekem fizetni. — Szemetes a járda az üzlet előtt Miskolc egyik legforgalmasabb pontján — volt a válasz. — Nem én szemeteltem. Különben sem seperhetek percenként, reggel már megtettem. Nem maradt el az újabb válasz, de az már sokkal pontosabb es főleg meggyőzőbb volt, mint az előző: — A 6/1980-as tanácsi rendelet előírja, hogy az üzletek, intézfofti»* DolSárpapa Olaszországban sok rácsodálkozni való akad. Velence mindenestől, Firenzében az Uffizi Képtár és Michelangelo Mózese, Rómában a Colosseum, Pisában a feráetorony, Sorrentóban a kék tenger, s nem messze innen — kis hajóút — Capri szírijei. Ám Olaszországban a magyar turista rácsodálkozhat egyik-másik útitársára is, aki nem szépségével vagy kivételes képességekkel tűnik ki a többiek közül, hanem viselkedésével. Nevetni-sajnálni való figura, ha úgy vesszük, de ha hoz- tesszük, hogy minden emberi és nemzeti (szerény) büszkeség nélkül való, szívesen megleckéztetné a jóérzésű ember. Egy pesti karácsonyfadíszt és egyéb mütyüröket gyártó kisiparos, neje és tizenöt-tizenhat év körüli, egyetlen és agyonkényeztetett lánya különösen felhívta magára a figyelmet. Már az első percekben, amikor a csoport indulásra várva a busz mellett, még éppen csak ismerkedett. A bemutatkozás után természetesen tüstént a várható élményekre terelődött a szó. — Nekünk Európában ez lesz az utolsó utunk — jelentette ki egy vékony, beesett mellkasú, kopasz emberke —a későbbi — a csoport jobb megfigyelőképességű tagjai által elkeresztelt — Dollárpapa. — Mi már unjuk Európát... Minden évben utazunk. Megyünk jövőre is. Még nem döntöttük el, hogy az amerikai kontinensre vagy a Távol-Keletre. (Egyiptom és az ázsiai Törökország is „lefutott” már ...) — Egyébként — fűzte tovább a szót a kalandozó magyar, szemlátomást élvezve a respektet — a feleségemmel már voltunk Eszak-Olaszországban. Most csak a lányom kedvéért jövünk ismét. Pináké még nem látta ... Hogy aztán Pináké mit látott és mit nem a kék egű Itáliából, azt nem tudom, de hogy az egész család belefúrta magát valamennyi kirakatba, ahány csak volt, az tény. A mamát, Pinákét is minden érdekelte, Már ami a kirakatban volt. S bizony, került azokból a bőröndökbe is! Mert Dollárpapa készséggel kullogott utánuk — kezében a dobozos sör vagy kóla, szájában a szalmaszál — s nem kevesebb készséggel fizetett. Feltehetően nem az egedélyezett valutából. (A határ-- átkelés után — mondom: után! — szű- kebb körben, a hallgatóság nem kis ámulatára kijelentette: — Valószínű, hogy Rómában engem,ezer dollár vár . .. — Ezért és a nagylábon-élés miatt ragadt rajta a név ...) Tény, hogy Dollárpapáéknél fő téma volt a „Mit. vegyünk?” S hogy mit vettek, az csak abból derült ki, ami látszott: ruha, cipő, kardigán, nyaklánc, korall... Meg a hasas bőröndök láttán sejtett az ember valamit... Lépten-nyomon futotta nyalánkságra, pizzára, olasz ínyencségekre, diára és vendéglőre (Capriban a vékonyabb pénztárcájúak kétszer is meggondolták: fizessenek-e nyolcezer lírát taxira, mert a szerpentineken csak ezzel lehet közlekedni; avagy megvárja a néhány óráig távollevő többieket a forró tengerparton, ahol árnyékban 43 Celsi- us-fok volt.) Nem akarom szaporítani a szót, hiszen e néhány sort csak a jellemkifejező poén kedvéért vetettem papírra. Még csak egy-két esetet — a jellem kedvéért. Ha a buszban várakozni kellett a tűző napon, ki is hiányzóit még az idegenvezető listája szerint? Természetesen ... -ék. Ha a Colosseum tövében valaki nyafogni kezdeti, hogy ő nem ezt a fagylaltot akarta, hanem amazt — nos, ki lehetett? Persze, .. ,-ék Pincikéje. (Ákit Dollár-papa épp egy félórával ezelőtt ajánlott be — középiskoláit elvégezvén — a hirtelen barátnak felcsípett tanársegédnek.) Ha a szuperpálya mentén ■megálltunk a benzinkútnál tankolni, § a vezető felhívta a figyelmet, hogy az, ami fölöttünk van, s a két pályát összeköti, az nem híd, hanem szálloda, étterem és sokféle bolt, ahol lehet, vásárolni — nos, kik szálltak le elsőként a' buszról? Ügy van, eltalálta az olvasó. Egy ilyen benzinkútnál történt, már hazafelé jövet, nem messze Ravennától, hogy ismét tankolni álltunk meg. (Fölöttünk a „híd”.) S kit ért a szerencse? Dollárékat, akik elsőként szálltak le megnézni: mit vegyenek? Hanem mi történt? Egy személyautó suhant el mellettünk, amiből kihajítottak egy kis csomagot. Dollárpapa volt a legügyesebb: néhány futólépés, és gyorsan felkapta. Kibontotta, megszagolgatta ... — Ez príma két szendvics! — szólt elégedetten, majd háromfelé törte, s mindhárman majszolva a nem várt adományt, elindultak a „híd” irányába ... —a a szükségleteknek megfelelő gyakorisággal kell takarítani. A 100 forint' bírság már „nyugtázva” is lett. Néhány méterrel odébb hobbi-bar- kácsbolt. Ide rövid idő alatt másodszor jöttek az ellenőrök. A fiatalasszony, a szerződéses-4- A Széchenyi út 54—5( sz. húsbolt előtt eltakarítjá a szemetet. Pályázati hirdetmény Újonnan alakuló, miskolci székhelyű tervezővállolat felvételt hirdet munkakörökre. építész statikus gépész villamos mélyépítő organizátor árelemzö irányitó tervezői, szakági vezetői, tervezői szerkesztői és rajzolói TOVÁBBÁ FELVESZ: pénzügyi és számviteli dolgozókat • gyors, és gépírókat # fénymásolókat 0 sokszorosítókat 0 takarítókat 0 telefonkezelőt és portást 0 Jelentkezni és érdeklődni lehet írásban, részletes önéletrajzzal a Miskolc megyei Város Tanácsa V. B. Épitési és közlekedési osztálya személyzeti vezetőjénél (Miskolc, Tanácshoz tér 8. I. udvar, II. emelet) 1983. augusztus 10-ig. Ezen időpont után Miskolc, Vas utca 18. szám alatt
