Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-18 / 144. szám

Száz méterre a lűzgóctól... Locsolják a vágatfalat A feketevölgyi bányatűz után Június 3-án jelezték a bá- nyatüzet Feketevölgyről, a Borsodi Szénbányák Vállalat Szuhavölgyi Bányaüzemének aknájából. Emiatt a két front közül az egyik — a nyugati jelű — leállt, és a mentési munkálatokat megkezdték. Szerencsére ez csak a tárgyi értékekre, berendezésekre vonatkozik, mert személyi sérülés nem történt. Mint Kiss Dezső, a vállalat vezérigazgatója tegnap ér­deklődésünkre elmondta, a tüzet eloltották, de teljes fel­számolása több fázisban tör­ténik. Az oltást követően ugyanis fel kell deríteni a tűz okát, a keletkezett kár nagyságát, és ezek ismereté­ben meghatározni a helyre­állítási munkálatok menetét. Még nem tudják, hogy a frontfejtés lég vágata milyen mértékben károsodott, mert a fűzgóc helyének a megkö­zelítése eddig nem sikerült; körülbelül 100 méterre van­nak tőle a bányamentők. A fronthomlokot és a légvágat alsó szakaszát vízzel el­árasztották, az egy kilométer hosszú fronti alapvágatot vízpermetezéssel és szellőz­tetéssel lehűtötték, s a mér­gező gázoktól megtisztítot­ták! A légvágat két végét légmentesen lezárták. A kő­zetköpeny teljes lehűtése lo­csolással történik, a hőmér­séklet itt egyébként eléri a 40 Celsius-fokot. A keleti bányamezőben a termelés továbbra is zavartalan. A teljes felderítés még több hetet vesz igénybe, és ekkor derül ki az is, hogy folytat­hatják-e munkájukat a bá­nyászok a tűzeset helyén. Legyen helyük a plakátoknak is A Magyar Hirdető miskolci kirendeltségének hosszú ide­je gondot okoz, hogy az új miskolci lakótelepeken nehéz esztétikusán és célszerűen el­helyezni a plakátokat, hirdet­ményeket, hiszen annak ide­jén nem épült sehol sem meg­felelő hirdetőfelület. Ezt most utólag próbálják pótolni, de a jövőben előrelátóbbak lesz­nek a szakemberek: az ÉSZAKTERV tervezőirodája egyezséget köt a MAHIR-rel, hogy a tervdokumentációk részeként rendre elkészül a hirdetőoszlopok, táblák rész­letterve is. Villantó Horgászvizeink A nyéki tavak az Szextura—mixtúra címmel zenes éjszakai szórakoztató műsorsorozat kezdődik e hét végétől a miskole-tapolcai Anna vendégfogadó nádfede- les bungalójában. A műsor egy diszkóshow keretébe il­leszkedik: a lemezlovas be­mutatója este 11-kor kezdő­dik, s éjfélkor indul a zenés, táncos varieté. Miskolctól alig húsz kilo­méternyire, Nyékládháza hatá­rában terebélyes kavicsbánya­tavak sorjáznak. Ezek mind el­sőrendű horgászvizek, a gon­dozó Észak-magyarországi Hor­gászegyesület jóvoltából. A várható fejlődés távlatában gondolkozott az egyesület ve­zető testületé, amikor az öt­venes évek végétől céltudato­son terjesztette ki a horgászá­st lehetőségeket a kezelésébe adott nyéki tavakon — felis­merve, tudatosítva a nagyvá­roshoz közeli horgászvizek megkülönböztetett szerepét a növekvő igények kielégítésé­ben. A nyéki tavak közül a fő figyelem a két legnagyobbra: a több különálló vízterület­ből nemrég összefüggő vízzé egyesített Gólem-tóra és a Debreceni-tóra irányul. Ide szívesen várja az egyesület a vendéghorgászokat is, ko­ra tavasztól késő őszig. Más egyesületek tagjai napijegyet az ÉMHE irodájában — Mis­kolc, Széchenyi út 13. — válthatnak, felnőttek 30, If­júságiak 20 forintért. A na­pijegy az egyesület bárme­lyik vizére érvényes! Mindkét tó vízminősége el­sőrendű. Ezt a néhány éve rendszeresen telepített piszt­rángok fejlődése igazolja. Szakszerű telepítés eredmé­nyeként gyarapodik a ta­HáziasszonvoLnah ajánljuk lóth Béla mester- és kiváló cukrász receptje CSERESZNYÉS PITE Hozzávalók: 7 db tojás, 25 dkg margarin, 20 dkg porcu­kor, 30 dkg liszt, 10 dkg kris­tálycukor, fél kg cseresznye vagy meggy, 1 csomag sütő­por, citromhéj, fahéj. Elkészítése: elválasztjuk a tojások sárgáját a fehérjéktől (három fehérjét külön edény­be teszünk). A margarint a porcukorral, majd a te j áss ár- gákkal elkeverjük, majd hoz­záadjuk a sütőporral, fahéj­jal, citromhéjjal összevegyí­tett lisztet. Zsírozott, liszte­zett tepsibe öntjük a tésztát, amelynek tetejét kimagozott cseresznyével vagy meggyel sűrűn megszórjuk. Közepes sütőben sütjük. Közben az el­különített tojásfehérjéket a 10 dkg cukorral habbá ver­jük, s a még meleg tésztára kenjük. Porcukorral meg­hintjük, s visszatéve a sütő­be, felső lángon megpirítjuk. Még melegen kockákra vág­juk. Szabás-varrás az 4 vason Kismamáknak és leendő kismamáknak igen hasznos, ha megtanulnak szabni-varr- ni. Az Avasi Kulturális Egye­sület júliustól intenzív sza­bás-varrás tanfolyamot in­dít diáklányoknak és kisma­máknak. A három hétig tartó kurzus ötszáz forintba kerül. Jelentkezni a Gárdonyi Mű­velődési Házban lehet vakban a ponty, a süllő, a csuka, a balin, domolykó, dé- vér, aranykárász, compó mennyisége. S csak a Deb­receni-tó különlegessége a fe­kete sügér! Már négy-öt ki-' lós példányokat is sikerült horogra kapni. Villantóval, vagy élő kishallal csalizott úszós készséggel érdemes horgászni ezekre a víz közt kószáló sügéróriásokra. A popty és a kes/egfélék fogási esélyeit a rendszeres etetés tetemesen javítja. A parttól 8—10 méter távol­ságig erőlködés nélkül be­dobható az etetőanyag. Itt a legjobban bevált étvágyger­jesztő a főtt búza és tarho­nya. A horgon a pontycse­mege a konzervkukorica. Ezenkívül az ősz eleji idő­szakban a tojásos nokedli és a rugalmasra gyúrt krump­lis nudli kelti fel az ínyene aranyhasúak érdeklődését. Fontos tudnivaló, hogy eze­ken a vizeken pontyozni is könnyű úszós készséggel ér-' demes, a 2—2,5 méter mély­ségű szegélyvizeken. A süllő is a partközeiben kóborol, s a 3—4 méteres padkáknál mélyebbre nem húzódik. A villantózás ked­velői pedig izgalmas csatá­kat vívhatnak 5—6 kilósra megnőtt balinokkal. Egyre inkább megbarát­koznak a horgászok a kígyó­testű angolnákkal. A hetve­nes évek elején idetelepített — akkor gyufaszálnyi — an­golnák némelyike már más-' fél méteresre nőtt. Az an­golnafogás esélyei este és éjszaka a legjobbak — fe- nekező készséggel, giliszta vagy halszelet-csalival. (berecz) A fiatalokkal jó felkészültségű szakemberek foglalkoznak. A fontos, hogy lelkiismerete­sen is! (Kerényi felv.) — Ünnepélyes fogadtatás után Munkássá válni Néhány évvel ezelőtt tör­tént, sok-sok hónappal azután, hogy egyik nagyvállalatunk­nál ünnepélyesen fogadták a végzős szakmunkásakat, akik itt állottak először munkába. Többen mondották: — Meglepődtünk. Olyan szívélyesen fogadtak bennün­ket, hogy szinte azt hittük, nélkülünk nem is mehet a gyár. Pénzt is kaptunk, a ve­zérigazgató is szólt hozzánk, szóval nagyszerű érzés volt. Azt is megemlítették, hogy folyamatosan figyelemmel kí­sérik munkánkat, beilleszke­désünket, nem hagynak ma­gunkra. Hát ez mese volt. Nem érdeklődött utánunk senki sem, nem kérdezett meg minket senki sem ... Az elmúlt héten n KISZ Miskolc városi Bizottsága a szakmunkástanulók munkássá válásával foglalkozott ülésén. Ezen már így fogalmazódott meg az előbbi álláspont: „Széles körben elterjedt gya­korlat, hogy a vállalatok a pályakezdő fiatalokat ünne­pélyesen fogadják, s elbeszél­getnek velük. A tapasztalatok szerint ez kezd kissé formá­lissá válni, az ünnepélyes rész marad csak meg, mivel a fia­talok egy része meg sem jele­nik, a kezdeményezett beszél­getések elég passzívak, nem, vagy csak kevésbé mondanak véleményt a fiatalok.” A helyzet tehát megfordult. Ám ennek ellenére lényeges momentum, hogy miképp lesznek a tanulókból — ha nem is mesterek, de — kép­zett munkások. ■ ■ Miskolc hét szakmunkás- képző intézetében 8300 -an ta­nulnak, közülük hétezren tag­jai a KISZ-nek. Ez a szám a város középiskolai KISZ-tag- ságának majdnem a fele. A hét iskola mindegyike kapcso­latban áll azokkal az üzemek­kel, vállalatokkal, amelyek majdan foglalkoztatják a fia­talokat. Az iskolai KISZ- szervezetek és az üzemi KISZ- bizottságok is partnerként ke­zelik egymást. A diákok általában leendő munkahelyükön gyarapítják szakmai ismeretüket, odajár­nak gyakorlatra. A városi KISZ-bizottság jelentéséből megállapítható, hogy a fiata­lokkal „jó felkészültségű szak­emberek foglalkoznak, viszont a munka jellegéből, az elfog­laltságából adódóan változó a kép; az, hogy milyen lelki­ismeretesen törődnek az után­pótlással. Több esetben, főleg a vasas és az építőipari szak­mákban jellemző, hogy elein­te nem szakmába vágó fel­adatokkal foglalkoztatják a tanulókat” Beszédes” lányok A délutáni gyorsvonat úgy vágtázik át a harsányzöld tájon, mini könnyű szárnyas- hajó a mélyzöld vizű tavon. A leeresztett ablakokon függönyszeletek vergődnek, ciga­rettafüst -csíkokat kap el az erős légáram­lat. Egyedül ülök a fülkében, olvasni pró­bálok. Három fiatal lány jelenik meg az aj­tónál. Arcuk piros, szőke, barna, fekete ha­juk kócos, ruhájuk; szoknya, blúz, nadrág, a szivárvány színeiben pompázik, csomag­juk nem sok és nem súlyos; villámzáras útitáska, szatyor mindenféle reklámfelirat­tal. A fitosorrú, szőke félrebillentett fejjel néz rám, és az üres ülésekre mutat. Bólin­tok: szabad. Fesztelenül veszik birtokukba a fülkét, a csomagokat hanyagul az ülésre dobják, aztán ők is leülnek. Mint kecses keleti táncosnők, a kezükkel, jelbeszéddel szólnak egymáshoz. Süketnémák ... Olvasószemüvegem napszemüvegre cseré­lem. Nem sokat törődnek velem, néha rám­pillantanak mind a hárman, és mondanak valamit a kezükkel — gondolom, rólam le­het szó. A fitos orrú, szőke lány a „legbe­szédesebb”. ö mutogat a legtöbbet. A má­sik kettő alig-alig válaszol. Fáradtak lehet­nek. Két fiatalember áll meg az ajtónál. A lányok odanéznek. — Sziasztok, lányok — szól az egyik Hú. Ekkor felgyorsul a lányok „beszélgetése”; élénken mutogatnak, mosolyognak, A kát fiatalember ledöbben. Egymásra néznek és visszalépnek a fülkeajtóból. Váltanak né­hány szót. aztán csak a keskeny folyosóról nézik a lányokat, akik tovább „beszélget­nek” a maguk módján. A feketehajú, óriás lány — a csuklóján és a nyakában is van egy-egy digitális óra —, cigarettát vesz efő, gázöngyújtóból vesz hozzá tüzet. Hátrasi­mítja szépszálú, hosszú, fekete haját, aztán keresztbe teszi pírosnadragos lábát. Neki­dől a piros műbőr huzatű ülésnek, és le­hunyja kékes szempillás szemhéját. Egyik kezében a filteres cigaretta, másik kezének hosszú ujjaival a szép ívű nyakán ékeskedő órával játszadozik. Lehunyt szemhéja néha meg-megrebben, mint a mélyen alvó em­bereké. A fitosorrú, szőke és a szaporán köhögő barna — mégis csak van valami hangja! — tovább társalog. A napszemüveg „árnyékában” szemér­metlenül figyelhetem őket. Valami jegyet keresek az arcukon, valami jelet a homlo­kukon, ami megkülönböztethetné őket tő­lünk, az ép, az egészségesnek mondott egy­szerű földi halandóktól, akik a hallás és a hang ajándékával oldattunk meg, vagy — és: — büntettettünk meg. Az anyajegyen kípül semmit nem fedezek fel kedves-fá­radt arcukon. És ez így természetes... a j. Es most érdemes meghall­gatni a pár évvel ezelőtti vé­leményeket: — Cigarettáért, parizerért, meg zsemléért küldtek, az ud­vart söpörtették fel velünk, a gépet csak nézhettük. Nem tanultam, elvadultam. Most azt nézem, miképp tudnék in­nen szabadulni... ' , Az álláspont és a tapaszta­lat egyezik. Persze ebből ál­talánosítani nem lehet, s nem szabad. A munkahelyeknek fontosa hogy a fiatal szakmunkásokat megtartsák, maguksoz kössék. (Olvasva az újságok apróhir­detéseit, ez nem mindig siker rül.) Tanulmányi ösztöndíjjal „csábítják” a céghez a fiata­lokat, ám több mint a felük — ösztöndíj ide, vagy oda— más kereseti lehetőség után néz. Hogy miért? Nos: több fizetésért, köze­lebbi munkahelyért. Persze nemcsak a fiatal, hanem az idősebb is változtat ezért. A Miskolci Közlekedési Válla­latnál jól csinálják: majd* minden végzős szakmunkás náluk marad, alig számolnak le innen. Titok nincs, egysze­rűen törődnék az utánpótlás­sal. Az első osztályos szak­munkástanuló már most tud­ja, hogy két év múlva hol, s mit fog dolgozni. Azzal is tisz­tában van, hogy hó végén mennyi lesz a borítékban. A városi KISZ-bizottság vér gül megállapítja: „Azoknak a fiataloknak, akik a .munka­helyi KISZ-szervezetek éle­tébe nem, vagy csak résiben kapcsolódtak be, a vállalatok­nál való maradását a KISZ- szervezetek nem tudják befo­lyásolni.” Az ifjúsági szövetségen sok múlik, de nem minden. A fia­talok elhelyezkedését, beil­leszkedését alapvetően meg­határozza az anyagi, erkölcsi megbecsülés, a jó kollektíva, az emberséges vezetés, a jó közösségben végzett munka.­I. S. Tapolcát csinosították A városüzemeltetés évének jegyében az idén már jóné- hány sürgős munkát elvégez­tek a szakemberek városunk utcáin, terein, parkjaiban, Tapolcán kijavították a busz- végállomás fordulójának ívét, kitisztították a csónakázóta­vat, s a Hejő-ligetben hulla­dékgyűjtőket helyeztek el. A parkban vörössalak-terítés helyett díszburkolat készült. i

Next

/
Thumbnails
Contents