Déli Hírlap, 1982. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1982-12-27 / 304. szám

Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pt. 39. — Tel.: 18-225 a miskolciaké a szó Víz minden mennyiségben..« .... „A megrendelések tor­lódása miatt a lakossági megrendeléseket októbertol már 1983. évre igazoljuk vissza. Tekintettel azonban a panaszos helyzetére, lakás- körülményeire, és idős ko­rára, a munkát a hozzá in­tézett levélben közöltek sze­rint ütemeztettem, melyet a panaszos örömmel vett tu­domásul. Tény, hogy aMIK- cserék költségviseléseinek té­ves információi a lakosságot Ugrálunk, Utazó ember lévén, gyak­ran megfordulok, állok, vá­rok a Tiszai pályaudvaron, így megfigyelhetek olyan tényeket, amelyek szinte min­dennaposak. Ezek között van egy számomra nagyon bosz- szantó és érthetetlen. Fel­bosszant, és nem értem, hogy a beérkező szerelvényekről már a megállás előtt sokan leugrálnak. Fiatalok és — ta­lán fiatalos rugalmasságukat fitogtatni akaró — idősek egyaránt. Megdöbbentő lát­ványokban volt már részem. Láttam például fiatalembert, aki az első vágányra befutó mozgó vonatról széttárt ka­rokkal és kabátszárnnyal, **inte lerepült. Földet érve megzavarták, s olyan meg- rendelésmennyiség futott be az üzemigazgatósághoz, hogy semmiféleképpen nem tu­dunk a megszokott módon azonnal intézkedni a lakos­sági megrendelésekre.” (A választ Katona Zoltántól, a TIGÁZ üzemigazgatójától kaptuk „Télen hideg szobá­ban?” című panaszunkra. Köszönjük Pálffy Györgyné olvasóink nevében is a gyors intézkedést.) ugrálunk? pedig, nagyokat bukdácsolva szaladt tovább. Egy idős bá­csika a minap hasonlóképpen akart „leszállni”, s csaknem a kerekek alá került... Szó­val néni értem, hogy miért nem tudják sokan megvárni azt a néhány másodpercet; amíg a vonat megáll? Miért teszik kockára az életüket? Ugyanekkor látom azt, hogy a pályaudvaron rendszeresen járnak a rendőrség szolgála­tos emberei. Nem lehetne megbüntetni az ugráló, s lé­nyegében közfelháborodást közbotránkozást okozó embe reket ? P. M. Miskolc Hej, makuka! Bevallom, én nagyon sze­retem a napraforgóolajat. S úgy látom, mások is, hiszen a boltokban sokan keresik, népszerűsége nagyobb, mint a repceolajé. Ugyanakkor nagyon tudom gyűlölni a ma­kukát, amikor az utcán, pia­con, boltok előtt, a villamos- és buszmegállókban árulják, vagy éppen fogyasztják ... Egyesek úgy köpködik maguk elé az utcán és tömegközle­kedési eszközökön a makuka héját, mint vulkán a követ! A kicsit szégyenlősek legfel­jebb az ülések alá dobják, rejtik. (Tanúk rá az autóbu­szok, villamosok takarítói.) Magam is tudom, hogy a makuka, azaz a napraforgó egészséges, tápértékekben gazdag. Csak hát nem így kel­lene fogyasztani, ahogyan so­kan teszik. Mert hiába mond­juk, hogy legyen Miskolc tiszt" város, hiába buzdítunk arra, hogy ne szemeteljenek az emberek, ha néhány ma­kukás nem hallgat a jó szó­ra! Egy-egy mérkőzés után elkeserítő látvány végignézni a lelátókon, amelyeket bebo­rít a makukahéj. Csak egy kis önfegyelemre, mások tisztaságszeretetének megbecsülésére lenne szük­ség. Olyan rendelkezést nem le­het hozni, hogy a naprafor­gómagot árusítani tilos. De, egyes helyeken meg lehetne tiltani! Deme Dezső, Miskolc A Családjogi Törvény szerint a házastársak hűséggel tar­toznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek. A családi élet felelőtlen megbontása a há­zastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy a szülő rendelkezik a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. A há­zasélet megromlásáért való fele­lősség értékelése elősegítheti an­nak megítélését, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek ne­velésére. A támogatási kötelezett, ség elhanyagolását, a család kö­zös érdekeit figyelmen kívül ha­gyó önzést, a házastársi hűség megsértését rendszerint az ilyen magatartást tanúsító házastárs terhére kell értékelni, mint egy lényeges körfilményt az összes körülmény között. A hátrányos megítélés különösen akkor lehet hangsúlyos, ha egyébként mind­két szülő megközelítőleg azonos feltételeket és körülményeket tud biztosítani a gyermek gondozá­sához, neveléséhez. A Legfelsőbb Bíróság irányelve arra mutat rá, hogy fő szabály­ként a házastárs köteles viselni a házasság fennállása alatt ta­núsított magatartásának követ­kezményeit. Ennek az elvnek a helyes érvényesülése érdekében azonban a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint törekedni kell annak felderítésére, hogy Úi helyén is jó az Olcsó cipők boltja Nemrégiben új helyre, a korábbinál jobb körülmények közé került a Bajcsy-Zsilinszky utcáról az Olcsó cipők bolt­ja. A Vándor Sándor utcai új egységben több a hely. s nagyobb a választék is. Jómagam szívesen vásárolok itt is, hiszen jóformán nincs olyan kérés, amit a jölti dolgozók ne teljesítenének. Nemrégiben kisfiámmal vásároltam a boltban, aki nagy élvezettel próbálgatta a bolt termékeit. Gy. I.-né Miskolc * (S. L. felvétele) Az Órások Szövetkezete Széchenyi utcai kis fiókját — szemben a színházzal — pontosan három évvel ezelőtt nyi­tották meg. A szövetkezet a picinyke helyiséget a városi tanácstól kapta bérbe. Azóta a kis fiók Somosi Jánosné ve­zetésével mindenki megelégedésére végzi munkáját, a for­galomban is olyan eredményeket érve el, amelyre a szö­vetkezet Kossuth utcai fiókjában, ám még a fővárosi köz­pontban is méltán figyeltek fel. A három év bizonyította, hogy a miskolciak megszerették ezt a kis üzletet, igénylik, fontos szolgáltató és kereskedelmi egységnek tartják. A napokban hallottam a hírt: december 31-én lejár a he­lyiség bérleti szerződése, s úgy néz ki, hogy a tanács nem is igen újítja meg. Állítólag egy kisiparosnak adják majd bérbe... Nem vitatom, hogy szükség van újabb kisiparosokra, esetleg kiskereskedőkre. Az még azonban a jövő titka, hogy a szövetkezeti órásbolt helyén létrejövő új egység is olyan sikert arat-e, mint aratott három év alatt az órásiizlet? Egy biztos: nagyobb forgalmat, több hasznot aligha hoztia s nem jelentene többet semmiképpen a miskolciaknak sem, mint a jelenlegi bolt. E héten az Órások Szövetkezete fővárosi vezetői tudomá­som szerint Miskolcra jönnek. Jövetelük egyik célja, hogy a városi tanácson tárgyaljanak a Széchenyi utcai helyiség bérleti szerződésének esetleges meghosszabbításáról. Véle­ményünk szerint algiha akadnr olyan — a Folio* ismerő — miskolci, aki ne azért szorítana, hogy az órásbolt ma­radjon a helyén. Amíg csak lehet s ami" az ott dolgozó két-három hölgy olyan színvonalon végzi munkáját, ami­vel eddig kivívták ügyfeleik elismerését. Ny. L Becsüljük jobban a társadalmi munkát! A Martin telepen szép hagyományai vannak a közösség érdekében végzett társadalmi munkának. Így épült meg egyebek mellett a helyi pártszervezet és a HNF kezdemé­nyezésére a piactéri buszmegálló és a római katolikus templom közötti betonjárda. Ez a járda nemcsak hasznos, hanem esztétikailag is szép volt — egy ideig. Mert a környék lakói és a gyalogjárót igénybe vevők nem sokáig örülhettek a közös munka gyümölcsének. A Miskolci Köztisztasági Vállalatnak a közösségi munkát kel­lően nem becsülő dolgozói nagy kukáskocsijukkal minden indok nélkül, szerintem csupán kényelmi okokból rendsze­resen ráhajtottak a járdára, s tönkretették. Amikor egy íz­ben láttam ezt, s szóvá tettem, nem a legbarátságosabb hangnemben küldtek „melegebb égtájakra”. Az esetet je- lenttem a vállalat szállítási osztályának, ám azóta sem tör­tént semmi. Pártszervezetünk egyik vezetőségi tagja, Pöstyén András aztán megunta az egészet — a járda már balesetveszélyes is lett —, s december 17-én ismét szervezett társadalmi munkát. Helyükre kerültek újfenn a felforgatott járdala­pok. Mindenki jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy a ko­rábban súlyosan sérült gyalogjárót helyreállították. Éppen az autóbuszra vártak, amikor észre vettem, hogy egy gáz- szilikát téglával megrakott pótkocsis teherautó rá akar to­latni a helyreállított járdára. Odarohantam, s messziről ki­áltoztam, ne menjenek rá. Nem ért semmit a figyelmezte­tés, az RF 64-32 forgalmi rendszámú gépjármű ismét „hely­reigazította”, azaz tönkretette a frissen javított járdát. (Mindez december 18-án, 8.50 órakor történt.) Erre tanúk is vannak. Jó lenne eligazítani a különböző vállalatok tehergépjár­mű vezetőit, hogy becsüljék meg jobban ők is a társadal­mi munkát. Ne rombolják le azt, amit sokak — olykor nem kis erőfeszítések árán — megcsinálnak. Ezzel csak azt ér­hetjük el, hogy az önként jelentkezők türelme végül el­fogy, s nem lesz kivel társadalmi munkát végeztetni. Tarcsi Lajos Miskolc, Fövényszer u. 49. Rossz postaláda Diósgyőrben Diósgyőrben a villa­mosvégállomás közelé­ben hónapok óta rossz a postaláda. Az alja kilyukadt, nem is hasz­nálja a posta. A lako­sok egy része viszont igen. A napokban is egyik néni beledobott két levelet, s ha nem megy arra éppen vala­ki, nem vette volna észre, hogy levelei alul a földre potyogtak ... A legközelebbi pos­taláda most a régi di­ósgyőrieknek (János ut­ca, Tölgy utca. Hars utca stb.) a Diófa ét­teremnél van. Ez jóval messzebb esik, mint az eddig központi hely­nek számító villamos­végállomás. Jó lenne, ha elvinnék a meghi­básodott postaládát, s hoznának helyette újat. Özv. Ny. D.-né Miskolc, Hárs u. 4. Az Ady-hMi autóparkolót egyrészt kedvelik az ott parkoló autósok, másrészt nem. Ked­velik, mert a város középpontjában van, könnyen megközelíthető, jó helyen, a 3-as főút közvetlen szomszédságában. De, ha eső esik —, s mostanában ez naponta megtörténik — tengerré, sáros latyakos területté változik, amint az felvételünkön is látható. Mindezt nem először tesszük szóvá. Azzal a kéréssel, hogy szánjanak erre a területre egy-két te- lerautónyi zúzalékot! F. L. Kovács Géza (Miskolc): A kéményseprési díjban — ame­lyet 1982. második félévtől csök­kentett a borsodi KETÜSZ a felügyeleti szerv határozata értel­mében — évi kétszeri kötelező seprés szerepel. Amennyiben azonban valahol, valami oknál fogva többszöri seprésre van szükség, kérni lehet további sep­rést is a vállalattól — természe­tesen nem ingyen ... Nagy Ilona (Miskolc): Értesülése jó. Valóban a leg­komolyabban szó van arról, hogy Bükkaranyos térségében épül meg a Miskolc szemételhelyezési gondjait hosszú időre megoldó úi szeméttelep. Annyira, hogy már készül egy ezzel foglalkozó ta­nulmány. s ezt 1983. elején jóvá is hagyják az illetékes szervek. Az előzetes elképzelések szerint a beruházás kivitelezése 1984. II. félévében kezdődhetne. Ez termé­szetesen azt jelenti, hogy a ná­dasréti új szeméttelep — a mis­kolciak nagy örömére — nem énül meg. az oda szánt pénzt és eszközöket a Bükkaranyos térsé­gében létesülő szeméttelephez irá­nyítják, csoportosítják át. Ajándék Margit néninek A karácsony, a sze­retet ünnepe az egye­dülállók részére nem kis lelki megpróbálta­tást jelent. Ezt igye­keznek ellensúlyozni azok a szocialista bri­gádok, melyek a szo­ciális otthonok, a gyer­mekváros lakóit, vagy egyedülálló, magányos embereket patronálják, s ilyenkor felkeresik őket. Ezt tette karácsony­kor a megyei párt­székház konyháján dol­gozó — a Miskolci Vendéglátó Vállalat 120-as egységéhez tar­tozó — Hámán Kató­ról elnevezett, kétsze­res aranykoszorús bri­gád. Két éve patronál­ják a mozgássérült, 86 éves K. Margit nénit, akit karácsonykor Zsámba Istvánná bri­gádvezetővel az élen kerestek fel. Az idős asszony nemcsak jó és kedves szavakat, ha­nem ajándékokat is kapott a brigádtól. Sz. I. Miskolc VIZSGÁLJA-E A BÍRÓSÁG A SZÜLŐKNEK A HÁZASSÁG MEGROMLÁSÁBAN JÁTSZOTT SZEREPÉT? milyen előzmények vezettek az életközösség megszüntetéséhez. Ha ugyanis a visszamaradó házastárs szeretet nélküli, tűrhetetlen ma­gatartásával, netán tettlegesség- gel, vagy esetleg a házastárs szá­mára elviselhetetlen más maga­tartással (pl. sorozatos megaláz­tatás, megszégyenítés, kíméletlen önzés) maga idézte elő a házas­ság megromlását, a másik há­zastárs távozását, ez éppen en­nek a szülőnek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgáltathat — az összes körülmény körében — terhére mérlegelendő bizonyí­tékot. A Legfelsőbb Bíróság irányelve kiemeli, hogy különösen súlyosan esik a szülő terhére, ha kény­szerítő körülmények nélkül, ér­zelemváltozás, harmadik sze­méllyel létesített kapcsolat mi­att, nem törődve a gyermek sor- sával, elhagyja a házastársát, a közös otthont. Ha a másik szülő ezt követően a gyermekről meg­felelőim gondoskodik, képes őt el­látni, személye és körülményei a gyermek nevelésére alkalmasak, akkor a gyermekét elhagyó há­zastárs sem a gyermek nemére és korára, sem pedig személyi és anyagi körülményeinek kedvező megváltozására tekintettel nem kerülhet utóbb előnvösebb hely­edbe annál a szülőnél, aki a gyermekről egyedül, vagy hozzá­tartozói segítségével megfelelően gondoskodik, és a gyermek iránti önzetlenségét, őszinte ragaszko­dását éppen azzal bizonyította, hogy a gyermeket nem hagyva sorsára, érte fe’lüsséget érzett. De ha kényszerítettélt a szülő* a tá­vozásra, erőszakkal elvet' k tőle a gyermeket, felzárták előle, ak­kor ez a körülmény az erőszak­hoz folyamodó fél terhére íran­dó, és alkalmas lehet a gyermek nevelésére való alkalmatlanság megállapítására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents