Déli Hírlap, 1982. szeptember (14. évfolyam, 206-231. szám)

1982-09-27 / 228. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pt 39. — Tel.: 18-225 Kapitális csuka Fából — vaskarika? Korunk nagy gondja az energia és az alapanyagok meg­drágulása. A sok közül hadd említsem például azt, amelynek hazánk szűkében van — több más alapanyag mellett —, a iát. Nyilván a kevés fa, illetve annak világpiaci ára hozta magával, hogy rendelet született: fenyőből nem lehet hétvégi házat építeni, csak akácból, vagy más, a fenyőnél érték­telenebb fából. Ezért lepett meg még egy nyári, ám ma is foglalkoztató hír: a családiház-építőkre és kiskerttul^íjdono- sokra gondolva, kerítéselemek gyártását és értékesítését kez­dik meg megyénkben is. Vajon miért? Vajon miért használjuk a drága fát kerítés­hez — kérdezem és kérdezik mások is —. amikor a kerí­tések közismert kelléke, anyaga, a kő és a vas sokkal ol­csóbb a fánál? Ilyen gazdagok vagyunk? Arról már nem is beszélve, hogy laikusként is tudom, hogy egy fakerítés élet­tartama 5—8 év, mig a kő-, vaskerítéseké 30—50 évre is kinyúlik. A faelemes kerítés még akkor sem volt nagy divat, amikor a fa sokkal olcsóbb volt, mint ma ... Gondolom, a fakerítés-elemek gyártása és értékesítése mö­gött vállalati üzleti érdek is meghúzódik. Lehet, ezzel pótol­nak máshol elcsurdogáló veszteségeket, lehet, hogy’ esetleg hulladékfából gyártják, lehet, hogy netán mégiscsak sok a fánk... Ám ha ez utóbbi igaz, ha valóban annyi a fánk, hogy kerítést is csinálhatunk belőle, akkor miért nem vág­nak ki belőle kevesebbet, miért nem gazdálkodunk vele job­ban? Avagy, ha mégiscsak kévés a fánk, miért hagyjuk gar­madában korhadni az erdőn? Természetjárók a megmond­hatói, hány helyen korhadnak a Bükkben méretre vágott, felrakott, csak éppen el nem szállított farakások. Amelyek félkész termékként történt feldolgozásáért még munkabért is fizettek.,. Az építkezők tudják igazán, milyen érték lett a fa hazánk­ban, értem ez alatt azt is, hogy milyen drága. Ezt, akár tet­szik, akár nem, tudomásul kell venni. Azt azonban már ne­hezebb belátni, hogy más oldalon viszont miért kell újdon­ságként a fát használni olyan hagyományos és olcsóbb anya­gok helyett, mint a kő, a vas. / B. G .liskolc A közelmúltban 13,5 kg-os csukát fogott Józsa Imre, a DI- GÉP Horgász SE tagja az Onga—II. tavon. A hatalmas hal 110 cm hosszú volt. A szerencsés horgász kukoricával és 0,35-ös zsinórral kapta horogra. Kapás után 20 percig kellett fárasz­tania, s végül segítséggel húzta partra. A csuka még a kieme­lőhálót is szétszakította. De már nem ment vele semmire, mert végül is a 10 tagú Józsa család és a szomszédok lakmároztak belőle... B. B. Miskolc Még egyszer a „bogácsi idiH"-ről Ne menjen veszendőbe! A Déli Hírlap 1982. szep­tember 9-én fényképet közölt — kísérő szöveggel — „Bo­gácsi idill” címmel. Való igaz, hogy nem épületes lát­vány egy üdülő jellegű köz­ségben az a szemétdomb, mely az adott időben való­ban ott volt Másként hatott volna azonban, ha a kísérő szövegben az okokat is fel­tárják. Így mind a fentebb említett fénykép, mind pedig az 1982. szeptember 16-án leközöltek félreértésre adhat­nak okot. í , Az igazság kedvéért az alábbiakat is el kell mon­danunk : A községi tanács vezetői mindenkor nagy felelősség­gel végezték és végzik azt a megnövekedett munkát, ame­lyet az üdülőtelep és a meg­lehetősen nagy idegenforga­lom jelent. Tudomásunk szerint járá­sunkban, a mezőkövesdi já­rásban. elsőként szereztünk be szeméttároló konténereket, vállalva ezzel azt a jelentős többletkiadást, amit a szál­lítás jelentett. Önkritikusan be kell vallanunk, hogy el­siettük a konténerek vásár­lását Nem volt, s ma sincs a tanácsnak speciális jármü­ve a szállításhoz. A Mezőkövesdi Városgaz­dálkodási Vállalattal próbál­tunk szerződést kötni, ők azonban nem tudták ezt vál­lalni, mivel a városban is gondot jelent számukra a folyamatos szállítás. Hogy gondjainkon enyhítsenek, vállalták, hogy kapacitásuk­tól függően alkalmanként el­szállítják, kiürítik a bogácsi konténereket is. Erre a köz­ségi tanácsnak pénze mindig volt, s jelenleg is van. Hiá­ba azonban, ha nem tudják vállalni a legnagyobb jóaka­rattal sem a folyamatos ki­ürítést. A jobb megoldást keresve most folynak a tárgyalások, hogy szerződéses, illetve tár­sulási alapon beszerzőnk két szállítójárművet, s akkor a községben és a hétvégi tele­pen egyaránt megoldódik — kukás rendszerrel — a sze­métszállítás. Kár, hogy nem most kap­ják lencsevégre a konténert. Amióta ugyanis az üdülési szezon befejeződött, rend van a környéken. Ebből azt a következtetést kell levon­nunk, hogy csak jószándékú, s az együttélés alapszabálya­it betartó emberekkel lehet együttműködni környezetünk védelme érdekében. Hiába minden igyekezetünk, ha az emberek önfegyelme kívánni­valót hogy maga után. Közös gondunk a község és a hétvégi telep rendjének megóvása, biztosítása. Ehhez kérjük a községi tanács ne­vében az illetékesek együtt­működését, mert önmagában a tanács nem tudja e fel­adatot megoldani. Szajlai Sándor tanácselnök Sötétben az Avason Az Avas—III. lakótelepen élőket ilyenkor, ősszel és té­len igazán nem lehet irigyel­ni esténként. A területen ugyanis alig van közvilágí­tás. Márpedig innen is so­kan járnak két, illetve há­rom műszakban dolgozni a nagyüzemekbe vagy más vállalatokhoz, intézmények­hez. Mielőbbi intézkedést ké­rünk, hogy ne kelljen sötét­ben botorkálni. M. L. Miskolc Mindig sárosán A Hunyadi u. 26. szám alatti ház tata­rozása előtt — talán egy évvel ezelőtt volt már — e rovatban hív­tam fel a figyelmet arra, hogy az út meg­javítása, megemelése nélkül a festés felesle­ges munka. Amint azt a valóság bizonyítja is. A legkisebb eső, az es­ti locsolás maradéka embermagasságban szennyezi, sározza a ház falát. De a gya­nútlan gyalogos is könnyen „fürdőt” ve­het itt... Az úttest megsüHye- dése miatt ugyanis bármilyen óvatosan ve­zetnek az autók, fel­csapják a falat, a gya­logosokat. Kitérni sem igen tudnak, hiszen a járda és a villamossín között igen keskeny az út. A lépésben haladó jármű is „hasítja” a vizet. A közelmúltban a te­levízió megyénk ipari termékéről, egy külön­leges, mosható, falbur­koló anyagról adott hírt. Javasolom, hogy a ház falát, az utca fe­lőli részt burkolják be ezzel. Minden bizony­nyal olcsóbb, mint az úttest javítása, átépí­tése. A tulajdonos, vagy bérlő vállalat se igen zárkózna el ilyen megoldás elől. • Cs. É. Miskolc Szerkesztői D. I. (Miskolc*: Mi is tudjuk, hogy Diósgyőr­ben mekkora különbség van az új és a régi városrész között. De jó ideig még nemigen lesz pénz arra, hogy a Miskolc—Eger közötti műúttól a Bükk felé eső oldalon is toronyházak emelked­jenek a villamosvégállomás kör­nyékén, mint a Majláthon. La­punkban is foglalkoztunk már az egykor szebb napokat látott, Ár­pád utcai műemlék épületekkel. Azok is a pénzhiányt szenvedik — ahogyan ön is írja— K. P. (Miskolc): Egyetértünk önnel abban, hogy hallatlanul gazdag nyelvünkkel, annak árnyalataival számos ide­gen kifejezést lehetne magyarí­tani, hogy ne hot dogot, ne Ca­nada dry-t, ne folknapokat mondjunk — írjunk. Várjuk ez­zel kapcsolatos javaslatait! „Egy miskolci lokálpatrióta” jeligére (Miskolc): Észrevételeit örömmel olvas­tuk, hiszen valamennyi közérde­kű. Nem értjük azonban, hogy miért nem írta alá levelét. Mi — utólagos hozzájárulásával — elkereszteljük önt M. L.-nek . .. Dr. Molnár Adorján (Miskolc): Javaslatát köszönjük. Remél­jük, mihamarább elkészül az említett témát illusztráló fotónk, s akkor visszatérünk az ügyre. Nyékládházi kútgond Huszonöt nyékládházi csa­lád nevében teszek szóvá egy másfél éve húzódó ügyet. A benzinkúttal szemközt levő közkút azóta szivárog. Jelen­tettük már a tanácsnál, a vízműtársulatnál, s azt is, hogy korábban egy vízszerelő összetörte a tetejét. Most pe­dig kiszedték az egész kút- szerelvényt, két hete fekszik nyugodtan a kút mellett, s nem történik semmi. Azóta a háztartásokba az idős em­berek legalább kétszáz mé­terről hozzák a vizet. A há­zaknál ásott kutak ugyanis elapadtak, s ha még lenne is bennük víz, az nem a leg­jobb emberi fogyasztásra. Az érintett 25 család nevében: Szakács László, Nyékládháza Kossuth u. 18. Olvasom az újságban, hogy Miskolcon vízfogyasztás- korlátozást rendeltek el. Biz­tos vagyok benne, hogy a miskolciak többsége megér­ti a gondokat, s takarékos­kodni fog a vízzel. Hacsak nem ötlik szemébe nap mint nap olyan látvány, mint a Baross-udvar előtti, a kör­forgalomban díszelgő kép:az úttesten csordogál a tiszta víz... Az „ügyelet” már ré­gen tud róla, ám a forga­A Sajóbábonyban dolgozók nevében azzal a kéréssel for­dulok a 3. sz. Volán Válla­lathoz, hogy indítsák ponto­sabban az autóbuszokat Szeptember 15-én például a 6.05 órás járatról tizenheten .maradtunk le amiatt, mert a gépkocsivezető 2—3 perccel hamarább indította el a buszt. Ráadásul még nevet­ve integetett is nekünk, gon­dolható, hogy senkinek nem esett jól... Mindez azonban megtörtént már máskor is. Másik gondunkat a gyár­kapu elöl induló buszok Az augusztus 16-án tartott lakógyűlésről a lakó­telep gondnoksági osztálya dolgozóinak tudomása nem volt, így azon nem is vet­tek részt. Konténerek elhe­lyezését vállalatunk az em­lített területen nem tervezi, arra ígéretet sem tettünk. A korábbi években azt tapasz­taltuk, hogy a kihelyezett 4 köbméteres konténerek nem szolgálták megfelelően a ház­tartásokban keletkezett sze­mét összegyűjtését, ezért a bérlők részére kukákat biz- tosítöttuk, melyek ürítésé­ről a köztisztasági vállalat rendszeresen gondoskodik. A Békeszálló területén levő asz­faltozott és zúzalékolt utak takarításáról naponta gon­doskodik a köztisztasági vál­lalat az érvényben levő szer­ződésünk alapján, és rend­szeresen elszállítja az utak Mire való a telefon? Ismerősömet sürgős ügyben meg kellett keresnem a Mis­kolci Bútoripari Szövetkezet­nél (Déryné u. 7. sz.). A köz­pontos kapcsolta a műhelyt, ahol tudomásom szerint leg­alább tucatnyian tartózkod­nak állandóan. Mégsem vet­te fel percekig senki. Végre mégis előkerült valaki, aki­től kértem az ismerősömet. Elment megkeresni — ő leg­alábbis ezt mondta —, s én várhattam megint legalább hat percig. Abban a hiszem- ben voltam, hogy megfeled­keztek rólam, s letettem a kagylót. Majd újra tárcsáz­tam, s ekkor közölték, hogy az ismerősöm nincs bent. Délután azután találkoz­tam vele, s ő elmondta, hogy egész nap bent volt, sehová el nem ment, de nem is szólt neki senki, hogy keresik... Kérdezem, mire való a te­lefon? Dísznek? Megértem, hogy egy ilyen műhelyben na­ponta többször is csörög, s azt is, hogy nem magánbe­szélgetésre való. De vannak sürgős esetek, amikor ezt a tilalmat át lehet hágni. Ügy érzem, az én esetem is ilyen volt. S ha valakit minden­áron letagadnak, akkor már egyszerűbb, ha kikapcsolják a készüléket. T.G. Miskolc lomelterel ésá gondok miatt napokat, heteket késhet a javítás. Nem hiszem, hogy ilyen esetekben ne lehetne gyors megoldást találni! Már csak azért is, hogy amikor egyik oldalról takarékosságra ösz­tönöznek bennünket, ne lás­sunk a másik oldalon rossz példát. F. E. Miskolc olcozzák. Nem a kijelölt helyre állnak be, s emiatt gyakran leszorulnak a gya­logosok a járdáról, a sze­mélygépkocsik is nehezen tudják őket előzni, s nem­egyszer balesetveszélyes hely­zet alakul ki. Végül szintén több dolgo­zótársam nevében kérem, hogy létesítsenek a gyáron kívül egy fedett várótermet. Rossz idő esetén sokan ázunk a buszra várva. Harangozó Béla Sajóbábony takarítása során összegyűjtött szemetet, hulladékot. Az au­gusztus 8-án tartott béke­szállói operativ bizottsági ülésen — ahol a köztisztasági vállalat megbízottja számolt be a Békeszálló köztiszta­sági helyzetéről — a lakos­ság képviselői megelégedés­sel szóltak a vállalat tevé­kenységéről. Fentiek alapján az újságcikkben foglaltakra és a vállalatunkhoz augusz­tus 13-án azonos tartalom­mal érkezett névtelen levél­ben közöltekre külön intéz­kedést nem teszünk.” (A vá­laszt húsz ’békeszállói család panaszával foglalkozó, szep­tember 16-án megjelent írá­sunkra kaptuk Balogh Sán­dortól és Egry Zoltánnétól, az LKM szociális főosztály- vezetőjétől, illetve a lakóte­lepi gondnokság osztályveze­tőjétől.) Lehetne magyarul... Ez a tábla az Ady-híd melletti üres telken tanyát ütött mutatványosokhoz csábítja az érdeklődőket. A felirat önma­gáért beszél, s a seregnyi helyesírási hibára még az sem lehet mentség, hogy a játékterem üzemeltetői nem magyar állampolgárok. (A táblát nyilván nem ők csinálták.) L. J. Miskolc Tizenheten lemaradtunk a buszról \

Next

/
Thumbnails
Contents