Déli Hírlap, 1982. május (14. évfolyam, 103-127. szám)
1982-05-24 / 121. szám
Az államtitkár a házgyári épületekről Feledékeny olvasók Perelni kénytelen a könyvtár Mennyi késedelmi díjat fizetünk? Egyre feledékenyebbek és szórakozottabbak a könyvtárak látogatói. Ezt bizonyítják azok a statisztikák, amelyek a tavalyi könyvtári késedelmi díjakról készültek a II. Rákóczi F.e- renc Megyei Könyvtárban. Várkonyi Attiláné, a könyvtár pénzügyi csoportvezetője elmondotta, hogy egy 1975-ben kiadott rendelet szerint a könyveket legfeljebb három hétre kölcsönzik. Ezt követően még egy hét türelmi idő jár. Ám a negyedik hét letelte után mindenkit felszólítanak a könyvek visszavitelére. Kéthónapos várakozás után pedig a késedelmi díjat, valamint a könyv árát már bírósági úton követelik. A feledékenységnek, a nemtörődömségnek most meglehetősen olcsó az ára: könyvenként naponta 10 filRa Urban rosszul viselkedett... Holnap van Orbán napja. A három fagyosszent után ő a negyedik, bár az idén aligha kell számolnunk a fagyveszéllyel. Orbán azonban nemcsak erről nevezetes; a feudalizmus korában a szőlős- kertek pártfogójaként ismerték, szobrokat állítottak neki a szőlőkben. Ha szép volt az idő, felvirágozva hordták körbe a sorok között, s ha fagyos, rossz időjárás köszöntött be, besározták, s kővel dobálták meg. lér késedelmi dijat számítanak. Ezekből a fillérekből azonban csupán egy esztendő alatt 117 757 forint gyűlt össze a felnőtt részlegben. A gyermekek valamivel rendesebbek : ők mindössze 4436 forint késedelmi díjat fizettek. Bírósági úton csaknem 41 ezer forintot hajtottak be. Az így visszanyert pénzösz- szeg a könyvtár gazdálkodását javítja ugyan, ám a hercehurca a könyvtár működését akadályozza. Természetesen nemcsak a későn visszaszállított köl- csönköny vek okoznak gondot. Sokan megrongálják, tönkreteszik a köteteket. Ilyen esetben a kölcsönző köteles megtéríteni a könyv árát, illetve kifizetni az újrakötés költségét. A házgyári építési rendszerek továbbfejlesztésének időszerű kérdései címmei dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár, akadémikus tart előadást, holnap délután 3 órakor a Technika Házában. Az előadást megelőzően megnyitják az ÉSZAKTERV és a BÁÉV kiállítását is. az MTESZ-székházban. A május végéig nyitva tartó kiállítás zárónapján kerekasztal-konferencián vitatják meg a házgyári építési rendszerekkel kapcsolatos fejlesztési terveket és aktuális problémákat. A délelőtt 10 órakor kezdődőkön- f erencia v Hővezetője dr. Horváth Béla, az Építésügyi Tájékoztatási Központ miskolci információs irodájának vezetője. Az ÉSZAK- TERV-et Horváth István műszaki igazgató, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatot pedig Petrosovsz- ky István műszaki igazgató képviseli a vitában. Család a tilosban Sokszor esik szó agresszív, kockáztató hajlama gépjármű- vezetőkről — azt is tudjuk, hogy ha alkalmassági vizsgán derül ki mindez, ugrik a jogosítvány. De ahhoz, hogy valaki erőszakosan, felelőtlenül viselkedjen a forgalomban, nem ken feltétlen volán mögé ülnie: elég, ha gyalogosan indul útnak. Az utóbbi időben igencsak megszaporodtak aeok a gyalogosok városunkban, akik hajmeresztő mutatványokat produkálva, fittyet hánynak minden KRESZ-szabálynak, s minden kockázatnak. Van aki még a gyerekeit is magával cipeli, át a piroson, s tya már nekiindult, még csak nem is igyekszik: leszegi a fejét, jelezve, hogy ő nem lát és nem hall... Az igazsághoz azonban az is hozzátartooik; Miskolcon elég kevés figyelmet fordítottak eddig arra, hogy a gyalogosok is könnyen, egyszerűen ei tudják érni útieéijukat. Elkelne még' néhány aluljáró... S többnyire vétlenek maradnak a szabályok megszegői. Ritkán büntet a rendőr ... <k—ót Tudunk-e vitatkozni? Annyiszor leírják, leírjuk, leírom, hogy azt hihetne az olvasó, pezseg a vitakedv országszerte. Ám az olvasó sem a falvédőről jött, s jól tudja, hogy a „megvitatták” csupán egy elcsépelt szava a zsurnalisztikának. Állhatna helyette a cikkben a vele távoli rokonságot sem tartó „meghallgatták, megbeszélték” kifejezés is. A különböző tartalmú és szintű ülések, gyűlések, fórumok elsöprő többsége ugyanis valójában vita nélkül zajlik le. Valaki előad valamit, mások „csatlakoznak”, „egyetértenek”, jobb esetben „kiegészítenek”. Általában. De nem mindig. S amikor aztán valóban összecsapnak a vélemények, gyorsan kiderül, hogy nem vagyunk mesterei a vitának. Rossz néven vesszük, sőt riasztónak tartjuk, ha például két felelős vezető másként ítéli meg ugyanazt a dolgot — a plénum előtt. Ha még azt is hozzáteszem, hogy két magas beosztású pártvezető véleménykülönbségére célzok, akkor egyes olvasókban talán máris működésbe lép a régi rossz beidegződés ... Az a reflex, aminek engedelmeskedve, a hallgatóság létszámának csökkentését javasolta valaki. Magyarán Mondva azt kérte, hogy a kibővített testületi ülés alakuljon át szűkén vett testületi üléssé, és csakis a leg- beavatottabhak legyenek fül- tanúi a vitának. A vitának, ami egyébként elvszerű, tárgyszerű és udvarias volt. Szeretném hinni, hogy viszonylag kevesen lepődnek meg, ha közlöm, hogy éppen a vitatkozó vezetők tiltakoztak e javaslat végrehajtása ellen. Különben hogyan is tudnám idézni a történteket én, aki nem vagyok tagja a szóban forgó testületnek. A légy zúgását is meg lehetett volna hallani a teremben — ha télvíz idején lennének legyek —, amikor egy miskolci tanácstag kétségbe vonta a költségvetési tétel megalapozottságát, s az előirányzott összeg más célra való felhasználását javasolta. Miért dermedt meg a levegő? Azért, mert viszonylag ritkán fordul elő még ma is, hogy — jogával élve — ha csak részkérdésben is, ellentmond egy nagy tekintélyű testületnek, adott esetben a végrehajtó bizottságnak, a választott képviselő. Szóban senkitől sem kapott támogatást, noha a szavazás szerint szép számmal voltak a teremben olyanok, akik vele értettek egyet. Még frissebb példa. Égy 1 társadalmi szervezet ülésén ketten is azsal kezdték felszólalásukat, hogy ugyanezt elmondtak már a hasonló, de alacsonyabb szintű fórumon, de meg is kapták érte a „keperészt”. Aki nem tudta, mi történt, hogy történt korábban, alighanem nagyra értékelte halált megvető bátorságukat. Valójában csupán vitába szállt velük valaki, aki ugyanolyan jogú részvevője volt az ülésnek, mint ők. így a keperész alatt csupán udvarias hangú ellentmondást kellett volna érteni, s nem ledorongolást, még kevésbé bármiféle retorziót. Mi magyarázza a történteket? Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondanám, hogy egyesek szívesen tetszelegnek a bátor, szókimondó ember szerepében — ha kockázat nélkül tehetik. De nem vagyok. Ezért inkább azt mondom — persze ez is csak egy vélemény a sok közül —, hogy bár számtalanszor leírják, leírjuk, leírom, még mindig kevés az igazi jóízű, jó szándékú, elvszerű vita. Legalábbis kevesebb, mint amennyi lehetne, mint amennyi kellene. S mert viszonylag keveset gyakoroljuk, nem is vagyunk mesterei. Örömmel venném, ha megcáfolnának! (kékes) Népkerti délelőtt Van aki újságot olvas, van aki csak az arcát sütteti a nappal. Az iskolások szeren-) csésebbjei a Népkertben tölthetnek egy-egy órát. betöltve zsivajukkal a zöld színben pompázó teret. Békésen megfér itt a padokon egymás mellett az ifjabb és az édesebb korosztály, a legkisebbek pedig a szökőkút vizében keresnek játéklehetőséget. Ki, nyitott a Sport vendéglő is; akik a napon fölmelegedtek, üdítővel és némely korsó sörökkel hűsíthetik magukat. (Solymos Lásr7ő felvételei) Belvárosunk útjai Holnap délután 2 órakor az MTESZ-székházban folytatódik a borsodi műszaki és közgazdasági hetek rendezvénysorozata. Az 1. számú teremben Miskolc belvárosi úthálózatának időszerű korszerűsítési feladatairól tartanak előadást. Ugyancsak két órakor kezdődik az MTESZ-székházban a villamos-biztonságtechnikai munkabizottság nyilvános ülése, ahol a villamos balesetek kivizsgálásáról lesz szó. A Hejőcsabai Cementművek igazgatói tanácstermében délután 2 órakor a HCM anyagellátásának helyzetéről hallhatnak az érdeklődők, majd a gyár gyártmány fejlesztési lehetőségeiről beszél Molnár Gyula, vegyész üzemmérnök. Ha lejtőre kerül a fiatal Van-e, aki segítsen? Ifjúságvédelem a kohászatban és a gépgyárban A városi tanács kebelében működő gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság legutóbbi értekezletén két legjelentősebb gyárunk, a Lenin Kohászati Müvek és a Diósgyőri Gépgyár képviselőinek kellett számot adni gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységükről. E segítő szándékú számonkérés tulajdonképpen, még az első kísérlet ebben a témában, noha a Nehézipari Minisztériumnak van egy jóval korábbi utasítása, amely a gazdasági vezetőket is felelőssé teszi ez ügyben. Az elmúlt évtől kezdve pedig kifejezetten felgyorsult a gyermek- és ifjúságvédelmi munka, hiszen a legmagasabb párt-, állami és társadalmi szervezetek hoztak határozatot, s adtak erre való útmutatást ÉRTELMESEBB ÉLETRE ÖSZTÖNÖZNI A Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottsága elsősorban az ifjúsági szervezet szemszögéből készítette beszámolóját. A hallgatóság közül volt, aki kifogásolta: nem derül ki az elemzésből, hogy hány 20 éven aluli fiatal nem végezte el az általános iskolát. Nem szól arról sem, hogy vállalati kezdeményezésre hány rászorulót juttattak kényszer-elvonókúrára. Nem tudni meg a statisztikából, hogy a fiatalok közül munkahelyükön, illetve magánéletükben hányat tartanak úgynevezett problémás esetnek. A tanácskozás egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a tanulásra, a nemesebb, értelmesebb életre ösztönzéssel nincs minden rendjén. A gyámhatóság képviselője a Lenin Kohászati Művek nőbizottságának családvédelmi munkájáról nagy elismeréssel szólt. A nőbizottság tagjai gyakran társadalmipártfogói tevékenységet is ellátnak. GYÓGYULT: 80-BÓL 5 A Diósgyőri Gépgyárbar az alkoholistákkal szemben, s a család védelmében a munkahely átvállalja a feljelentő szerepét. Évente 6— 14 dolgozójukat küldik elvonókúrára. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataik viszont nem éppen kedvezőek. Hét év alatt körülbelül nyolcvan dolgozót kezeltettek, s ebből mindössze ötöt tartanak gyó- gyultnak. Foglalkoztatnak a Diósgyőri Gépgyárban több. a Gyermekvárosból, nevelőintézetből és büntetésvégrehajtási intézetből kikerült fiatalt is. A fiúknak tudnak munkás- szállást biztosítani, a' lányoknak sajnos nem. Itt került szóba az a társadalmi segítség, amit a Gyermekvárosból kikerült fiataloknak nyújt az állam. Ha munkás- szállón nem kapnak helyet, 18 éves korukig fizetik az albérlet díját. Van meditálni való azon az észrevételen is, amely azt feszegette, hogy ezekben a gyermekintézményekben mennyire neveiik a gyerekeket ellenállóvá az élet viszontagságaival szemben. A gyermekvárosi jólét után sokkal szegényesebb környezetbe kényszerülnek, noha az igényeik az eredetiek lennének. A BRIGÁD BELESZÓL A DIGÉP-ben a veszélyeztetett gyermekekkel, illetve az okokat kiváltó szülőkkel a szakszervezeti bizottság mellett működő nőbizottság, valamint a Vöröskereszt vezetősége foglalkozik. A veszélyeztetett gyerekek zöme elsősorban alkoholizáló szülők családjából kerül ki. A Vöröskereszt számos esetben hozott már olyan intézkedést, a törvényes előírások betartásával, hogy az italozó szülő munkabérét a lakásra juttatják el, legalább így védve a gyermekek érdekeit. Munkájuk már nem csupán ifjúság-, hanem sokkal inkább családvédelem. S ebben a szocialista brigádok nyújtanak igen nagy segítséget, bár az is bevallott dolog, hogy az effajta próbálkozás néh^ hiábavalónak bizonyul. Előfordult. hogy a szülők kértek segítséget narkotizáló gyermekük gyógyításához, vagy csavargó életmódot folytató gyermekük elhelyezéséhez. Ilyen esetben a felelős szervezetek megadják a szükséges segítséget, de végül is a munkahely közösségformáló képességén. múlik az eredmény. O. E.
