Déli Hírlap, 1982. április (14. évfolyam, 78-102. szám)
1982-04-30 / 102. szám
Biztatott a reggel A majálisra készülve Ezúttal már a helyszínen, a Majális-parkban találkoztak egymással a május elsejei Ünnepséget előkészítő operatív bizottság tagjai. Volt mit megszemlélniük: kora reggeltől kezdve a helyszínen dolgoztak többek között a Miskolci Kertészeti Vállalat, a Miskolci Köztisztasági Vállalat s az erdészet szakemberei. Az LKM és a DIGÉP dekoratőrei időre elkészítették a transzparenseket, feliratokat. de kiszállításukhoz csak ma reggel foghattak hozzá; meg kellett várni, amíg elállt az eső. A bizottság tagjai megállapították, hogy rendben elosztották a sátorhelyeket a kitelepülő vállalatok, intézmények között; mindenkinek jutott elegendő terület. Az MKV szakemberei jelentették, hogy akár 40 ezer ember is jöhet! A forgalomirányítók felkészültek, az autóbuszpark elegendő lesz a csúcsforgalom fogadására is. Az eddigi évekhez hasonlóan, az idén is a városban működő vendéglátó vállalatok, kereskedelmi vállalatok s a kiskereskedők gondoskodnak arról, hogy legyen bőven enni-, innivaló reggel 8-tól este 7-ig. Nemcsak a Majális-parkban, hanem az Avason is — majus 2-án — nyitva lesz egy élelmiszerbolt, kitelepülnek a kiskereskedők, s vendégeket vár az Ifjúság, az Egyetem s a Platán étterem. Az erdészet szakemberei újabb területet tisztítottak meg a cserjéktől, így az idén tágasabb lesz a Majális-park. A kertészeti vállalat a rossz idő ellenére virágokkal díszíti fel az emlékmű környékét. Most is megérkezik a megnyitót követően a tiszteletkört léíró MHSZ-repülő- gép: igaz ezúttal virágszirmok helyett ' konfettiesővel köszönti az ünnepet, mert a hideg miatt nem nyíltak ki a szirmot adó virágok. Május elseje reggelén még egyszer utoljára találkoznak a bizottság tagjai; hátha akad még valami elrendezni való. Egy gond azonban még mindig van. amit a legjobb szervezők sem tudnak elintézni, s ez az időjárás. Ha babonásak lennénk, mondhatnánk azt is, hogy biztató előjel volt a tegnapi, verőfényes reggel. (k—ó) sfc Gyorsan épül a május elsejei sátorváros 4 közösségért — közösen Tr: * Mire megérkeznek az első vendégek, olyan lesz a gyep, mint a zöld bársonyszőnyeg ■ ■ Ünnepség a December 4. Drótmivekben Május elseje előestjén bensőséges vállalati ünnepséget tartottak a December 4. Drótmüvekben. A vállalat párt-, gazdasági és társadalmi vezetése értékelte az 1981. evben végzett gazdasági munkát, és a szocialista brigádvezetők, kiváló dolgozók előtt számolt be az elért eredményekről. Örömmel összegezte a vállalat vezetése, hogy a drótművek szorgalmas kollektívája, munkás- és műszaki alkotói minden vonatkozásban eleget tettek az 1981. évi vállalati terv követelményeinek, s hatékonyabbá vált a munka. A teljesség igénye nélkül a következőkben foglalhatók össze a drótgyár termelési, gazdasági eredményei. A vállalati terveket minden részletében teljesítették; 336millió forintos nyereséget ért el a kollektíva. A népgazdaság fizetési mérlegének javítása érdekében 13,2 millió dolláros tőkés exportot realizáltak. Eredményesen folytatódott a vállalat rekonstrukciója. További előrelépés történt a termékszerkezet korszerűsítésében, a gazdaságos termelés, minőség javítása érdekében. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt az új feladatokhoz alkalmazkodó szocialista munkaverseny-moz- galomnak. A vállalat politikai, gazdasági vezetése ezt a jó munkát ismerte el, amikor az ünnepségen 30 szocialista brigádot tüntetett ki a brigádmozgalom különböző fokozataival, és 70 dolgozónak adta át a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A munkában élenjárókat mintegy 700 ezer forint összegű jutalomban részesítették. Az ünnepségen meghatározták az 1982. évi feladatokat is, és elhatározták, hogy 1982-ben gazdasági feladataikat kiváló vállalati szinten fogják teljesíteni. Ezzel a vállalással akarják a drótgyári munkások május elsejét köszönteni. A társadalmi munka ünnepe is ötéves kisfiamnak a minap kellett megmagyaráznom a társadalmi munka fogalmát. Az egyik lakótárs függesztette ki a lepcsőházban a táblát, miszerint a kijelölt szombaton egy kis társadalmi munka várna a szülőkre: a pingpongasztal körüli placc kikövezése, a hinták és a libikókák beállítása. Valahogy így bukdácsolt a magyarázatom; tudod, kisfiam, a társadalmi munka olyan, amiért az emberek nem kapnak fizetést. Nemcsak maguknak, hanem másoknak is csinálják. Nem tudom, voltak-e hasonló helyzetben azok a társadalmi munkások, akiket szerdán tüntettek ki a városi tanács vb-hivalalának nagytermében. A Közösségért elismerő érem bronz fokozatáért szólították Albert Ilonát', a Miskolci Postaigazgatóság dolgozóját. — Igazán meglepetés volt számomra, hiszen mint a munkaügyi osztály dolgozója, három éve szervezem mindössze, s veszek ré: j t a társadalmi munkában. Köztünk sok a nő, s válogatni kell a programból, hogy magunknak valót találjunk. Legutóbb a tapolcai úton mi mázoltuk a szalagkorlátokat, de fásítottunk már a Népkertben, az Avason, a Csa- nyikban is. Szívesen dolgozunk a Csorba-telepi sporttelepünkön, s a Hejő-liget- ben erdei bútorokat helyeztünk el. > Hasonló kitüntetést kapott Zsigmond Ferenc, az LKM mészkőbányájának üzemvezetője. Tulajdonképpen a telki, peremkerületi utak, amelyeket zúzalékkő borít, ennek a bányának köszönhetők. A szervező munka oroszlánrészét vállalta, s vállalja magára az üzemvezető. Kitűnő a munkakapesola ta a városi tanács társadalmi munkabizottságának dolgozóival. ök mondják meg, mikor, hol van szükség ilyen útburkoló alkalmatosságra. Szirmától Űmassáig tart a munkaterületük. Az üzemvezető gyakran felkeres egy- egy lakóbizalmit, hogy mikor érkezzenek szállítmányok. De volt már olyan esetük is, hogy a kardos lakók kilátásba helyeztek egy „kis verést”; mert micsoda dolog az, hogy csak leöntik ide a követ, s nem terítik szét... Magas kitüntetést kapott a HCM Rózsa Ferenc brigádja: a HNF Országos Tanácsának titkársága által adományozott Kiváló Társadalmi Munkáért járó emlékplakettet. Ficsor Gyula brigádvezető sorolja a bölcsődék, óvodák és iskolák nevét, köztük a Gyermekvárosét, ahová hívás nélkül elmennek szétnézni egy kis társadalmi _munka után. Mivel univerzális csapat az övék, kapósak is. Van köztük kőműves, ács, festő és segédmunkás. A HCM új sporttelepén is sokat segédkeztek, ők színezték az épületet. Az úttörő-váltótábor munkálatait egyetlen nagy cég sem vállalta, s ők voltak olyan bátrak, hogy belevágtak. Most már a harmadik olyan kitüntetést szerzik meg, amit önzetlen munkájukért kapnak. Nemcsak laknak, de élnek is az Avason Dr. Várvölgyi Sándor, az építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese adta át a „Kiváló’* címet dokumentáló oklevelet tegnap délután az Avas-dél Lakás- és Garázsfenntartó Szövetkezet vezetőinek. Az ünnepségen jelen voltak a megye és a város párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetői is. Barna Dezső elnök ismertette, milyen hosszú és kanyargós utat járt be ez a miskolci lakásszövetkezet. Nem hallgatta el a kudarcokat sem, de arra a 3200 lakásra felügyeletet gyakorló testület büszke lehet, hogy az Avason már nemcsak laknak, hanem élnek, s egyre jobban élnek Miskolc legifjabb, legnagyobb városrészének lakói. A két dicsérő oklevél után (1977 és 1981) nem véletlenül lett egyike az ország három kitüntetett lakásszövetkezetének (a nyír. egyházi és a békéscsabai mellett) a miskolci. Szolgáltatási kultúrájuk és kulturális szolgáltatásaik színvonála méltó és megfelelő egy egernyi városrész lakóinak igényeihez. A szövetkezet dolgozói közül öten kaptak Kiváló Dolgozó kitüntetést, hárman dicsérő oklevelet. Négy szocialista brigádot oklevéllel jutalmaztak. Elismerésben részesültek a szövetkezet vezetői: Barna Dezső, Horváth Károly és Csorna Károly is. MÁJUSI IisYEK A májusok története vérrel kezdődött. Kilencvenhat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés. Az 1. Internacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa Is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — először a munkásmozgalom történetében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chicagóban rendőrök sortüze dörrent: hat halótt és félszáz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi országban és városban azonos napon, 1890. május elsején. Így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — Engels szerint — „az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek”. Az azóta megtett út sem volt könnyű a világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott emberáldozatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkás tömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt, mind elszántabbak, bátrabbak lettek, és megtanulták gyűlölni az osztályellenséget. Akárhány csend- őrsortűz dörrent és rendőrkardlap riasztott munkásra, agrárproletárra, erősebb lett a szocialista mozgalom, újabb és újabb százezrek emelték magasba a pirosló zászlókat a Ruhr-vidé- ken, az angol kikötőkben. A magyar munkásság is megértette a nemzetköri' demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt még két vidéki ezredet is Budapestre rendelt, hogy vérbe- fojtsák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalomnak, az első marxista munkáspártnak, a proletariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es októberi forradalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918, május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén, és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömet és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság reménye, s bízott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket felváltja a derűs, szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkezdődött a szocialista világrendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — május elsején éppúgy, mint az év bármely napján — nemzetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségükért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dolgozói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmányolás, az elnyomás, a munkanélküliség, a rettegés ellen. így terebélyesedik ki a munkásság összefogásának májusi eszméje és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint ahogyan Rosa Luxemburg mondta annak idején: „A nyolcórás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kormányai ellen, amíg nem teljesítik minden követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkás- osztály az egész világon eléri a felszabadulást, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlékének napját fogja ünnepelni az emberiség.” Hadd tegyük hozzá Rosa Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová jutottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepien, hogy pártunk vezetésével az elmúlt, évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, ez emberek élete, gondolkodása, magatartása. Magyarország, az egykori kisparaszti, agráripari ország most ipari agrárország, amelyben fejlett a szocialista nagyipar és a nagyüzemi mezőgazdaság. A szocialista gazdaság eredményeire Flapozva, emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem hasonlítható a kulturális, a szociális, az egészségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás azt jelenti: lezárult a magyar történelemnék az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem lehetett független; azt jelenti, hogy a feudalizmussal terhelt, népelnyomó államrendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. Olyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidáman, felszabadultan örülhetünk eddigi eredményeinknek, munkasikereinknek. Ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! FODOR LÁSZLÓ
