Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)
1982-03-27 / 74. szám
Irani lálonatássk A MIN ideje alatt múzeumi napokat szerveztek és tárlatvezetést vállaltak a Herman Ottó Múzeum munkatársai, hogy minél több fiatallal, úttörővel és KISZ- essel ismertessék meg a miskolci múzeumok féltett kincseit. A látogatókat a Papszer utcai múzeumba, a lillafüredi Herman Ottó emlékházba, a Felszabadítók útján levő képtárba, s a Kossuth utcai Borsod—miskolci Múzeumba invitálták. A múzeumi sétáknak kettős volt a célja: bemutatni a gyűjtepnényt, s beavatni az érdeklődőket a múzeumokban folyó munkába. Mint minden tárlatlátogatáson, természetesen itt is rengeteg kérdésre kellett a szakembereknek választ adniuk. Sokan érdeklődtek a város történetéről, s főleg olyan témákról, amelyek a Déli Hírlap vetélkedőjéhez kapcsolódnak. Fórum, fiataloknak Kérdések és feleletek arról, milyen város Miskolc 9 Tízéves a SZÉT. Annak idején kevesen ismerték e mozaikszó jelentését, ma már sokan tudják, hogy a SZÉT a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyama. Tegnap a DIGÉP ifjúsági házában olyan fiatalok találkoztak, akik szakmunkás-bizonyítvánnyal, érettségi nélkül végezték el az egyetemet, a főiskolát. A SZET-ről vitatkoztak, hogy mit jelentenek a szakmunkásnak az egyetemi évek, mit jelent a visszailleszkedés. A műszaki SZET-re az elmúlt egy évtized alatt 2760-an jelentkeztek, közülük 1518-an kezdték meg tanulmányukat a felsőoktatási intézményekben. Eddig az egyetemeken három évfolyam végzett, 539-en kapták meg a diplomát. A főiskolákat öt évfolyam fejezte be. , A tapasztalat — mint ahogy tegnap megtudtuk — jó. Ezen fiatatok tanulmányt eredménye semmivel sem rosszabb, mint az érettségizetteké. Az első években, igaz súlyos gondokkal küzdenek, a munkapad mellől az egyetem padjába kerülnek, s bizony a beilleszkedés nem könnyű. Segítségre van szükségük. A végzés előtti években azonban már ők segítenek — gyakorlatból — azoknak, akik csak az elméletet ismerik. Ami nehéz a szakmunkás egyetemistáknak, az a végzés utáni újbóli munkába állás. Nem tudják, milyen feladatokat kapnak majd, és sokuk keresete diplomával kevesebb, mint szakmunkás-bizonyítvánnyal volt korábban. Tíz év eltelt. A SZÉT kinőtt a gyerekcipőből. Ám ahhoz, hogy felnőtt legyen, még tenni kell. És nem is keveset... I. S. Szakmunkás egyetemisták Megették a kiállítást Vetélkedők Több mint nyolcszázan vetélkedtek a hét elején a „Ki MIN-ben okosabb, Ki MIN-ben ügyesebb?” című stúdiós játékban. Az öt csapat tagjainak 18 ügyességi feladatot kellett megoldaniuk, s 60 kérdésre kellett válaszolniuk. A versengés alatt helyszíni riportok készültek a KISZ városi bizottsága volt első titkáraival; a fiatalok számot adtak tudásukból Miskolc történetéről, ifjűságmozgál- mi, zenei, sport- és tudományos életéről. A yetélkedő megszervezése nem volt köny- nyű feladat — tudtuk meg Dikházi Tibortól, a MÁV KISZ-bizottságának titkárától. — Különösen a technikai dolgok bizonyultak nehéznek, hisz mind az öt helyszínt telefonvonal kötötte össze. De sikerült. Különböző érdeklődésű KISZ-eseket hoztunk össze, egy emberként játszottunk. S ez volt a lényeg ... * Azt a látványt, amply az Aranycsillag étteremben fogadta a látogatókat, nehéz leírni. A hidegkonyhai készítmények, a cukrászremekek színkavalkádja festő ecsetjét érdemelné. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat szakács—cukrászversenyt rendezett fiataljainak. A hidegkonyhai szakácsok közül Laszka- ráti Rita nyert, második lett ifjú Margóczi Zoltán, harmadik Takács Imre. A cukrászoknál a sorrend: Németh Zsuzsa, Patrik Katalin és Madácsi Erika. A remekművekből kiállítást rendeztek, majd pedig — megették! Ezt a találkozót tulajdonképpen szenzáció nélkülinek, érdektelennek is nevezhetnénk, hiszen semmi olyan nem hangzott el, ami már máskor és máshol ne hangzott volna el. Egyszerűen fogalmazva: Miskolc ifjú lakóit csaknem ugyanaz érdekli, mint a város felnőtt polgárait. Éppen, ezért, ez a fórum — ahol a város vezetői a fiatalokkal cseréltek eszmét — nemcsak a válaszok, hanem a kérdések miatt is érdekes és tanulságos volt. Bizonyította azt a bizonyításra aligha szoruló tényt, hogy nincsenek nemzedéki ellentétek, bizonyította, hogy a miskolci fiatalok tevékeny, érdeklődő, együtt-szurkoló lakói Borsod központjának. Miről is volt szó? A kérdések csokra sokszínű: Mikor lesz sétáló-utca a Széchenyi út? Lesz-e belátható időn belül tévéstúdió Miskolcon? Hová lettek a főutcái órák? A közbiztonság megítélésében miért nem esik egybe a rendőrség statisztikája a közvélemény értékítéletével? Emelkednek-e, s menynyivel emelkednek a lakbérek? Kaphat-e agglegény lakást? És egyáltalán, mikor számíthat otthonra az a fiatal házaspár, amelyik az idén tavasszal mondja ki a boldogító igent... ? A részletes válaszok ismeretében aligha állítható, hogy mindenki elégedetten és megnyugodva távozott az egyébként zsúfolásig telt teremből. Hiszen az bizonyos, hogy a lakásra várás időszaka megnövekedett, s áz is bizonyos, hogy Miskolc fejlődése minőségének egy másik, új szakaszába érkezett. Éppen a város tanácselnöke elemezte, hogy az arányosság jegyében kell fokozni a falu megtartó erejét. Ez jelenti egyrészt a városba áramlás csökkenését, de jelenti a városkörnyéki települések komfortosabbá tételét is.' Ebben a szellemben készültek a pénzügyi és az ezredfordulóra szóló település- fejlesztési tervek. A hirtelen ránkszakadt urbánosság ürügyén szó esett arról is, hogy Miskolc és Miskolc lakói hogyan bírják és hogyan viselik az ország második városának rangjával ránkháruló felelősséget... A városi pártbizottság első titkára azt mondta, hogy a házak, lakótelepek gyorsabban nőttek, mint lakóinak, a városból nagyvárossá lett Miskolc polgárainak gondolkodása és életvitele. Az előzményekért nem tehetnek a fiatalok. De a következményeket ők viselik, s rajtuk múlik a jövő is, hiszen az idő nekik dolgozik, s maguknak, saját képükre alakíthatják ezt a várost. Ezzel mindenki egyetértett, s végül is a „Kérdezz — felelek” fórum abban a kölcsönös reményben maradt félbe, hogy — a vitát nem befejezve — az eszmecsere folytatódik. B.L r, Az ENSZ egyik szervezete, az UNESCO 35 éves, a miskolci Zrínyi Gimnázium pedig már 50., 'jubileumi műsorát adta elő UNESCO-sorozatában, Népek hazája, nagy világ címmel. A Rónai Sándor Művelődési Központban csak nagyon kiemelkedő rendezvényeken szokott megtelni a nézőtér, s ez szerdán annak bizonyult: zsúfolásig telve volt a művelődési központ. A mostani produkció a világjárás, idegen népek életének, történelmének és történetének ismertetése helyett Magyarországot idézte a majd kétórás műsoridő alatt. „Nekem áldott ez,a bölcső, mely magyarrá ringatott” — ezt választották mottóul a gimnazisták műsorukhoz. Történelem keveredett a mesével, mondával, népdallal, s mindezt fiatalos humorral, játékkal ötvözték. Színre került Mátyás, az igazságos, Háry János, a nagyotmondó, népballada és mese. A Zrínyi és tanára, Tusnádi László ezúttal is kirukkolt, mostani bemutatójuk kiválóra sikeredett. A hét minden napján volt a Centrum Áruház előtti tért MIN-centrum. Holnap ezenkívül az Egyetem, a Diófa és Katowice étterem előtti centrumok is várják a fiatalokat. Otthonról a DOMlJS-ban Kén vei mesebb legyen a lakás „Otthon 1982” címmel lakáskultúra- és lakberendezési tanácsadást tartottak csütörtökön — MIN-rendezvényként — a BIK Domus Áruházában. Ki tagadná, hogy a fiatal házasok egyik leghőbb vágya az önálló lakás? Ha ezt sikerült elérniük, akkor jön a berendezés gondja. Mit vegyenek, mennyi a vásárlásra fordítható összeg, milyen legyen a fotel, milyen asztal illik hozzá, milyen színű legyen a szekrénysor, hagyományos vagy modern legyen a csillár? Ezért vállalkoztak a Domusban arra, hogy beszélgetésre, lakberendezési tanácsadásra invitálják a fiatalokat. Kérdésben nem volt hiány. A fiatalok sok jó tippet kaptak az áruház dolgozóitól, s akár másnap hasznosíthatták lakásukban a hallottakat. Az úttörők is vetélkedtek Az idei már a negyedik év, amikor megrendezik a „Vidám úttörőélet” városi vetélkedőt, melyet a KISZ úttörőkapcsolatok munkabizottsága és a városi ififórum közösen rendez. A városi vetélkedőre a következe* feladattal lehetett benevezni: „Készíts riportot egy XXX századi KlSZ-tilkárral!” Miután lezajlott az iskolai vetélkedő, nagyon vártuk a városi versenyt. Március 23-án, délután 2 órakor már minden résztvevő ott volt az MHSZ-székház előtt. A város iskoláiból 22 csapat jött el, négy úttörő és egy KlSZ-es alkotott egy-egy csapatot. Elkezdődött a nagy verseny. A KISZ-esek külön feladatot kaptak a Népkertben és környékén: KISZ- és úttörőemlékeket kellett felkutatniuk. Érdekesebbnél érdekesebb feladatokat kellett megoldani: jelvénykészítés, csatakiáltás csasztuska — majd ajándékot készítettünk ? KISZ 25. évfordulójára (flakonból, gyurmából és színes papírból). A versenyt a 12. sz. Általános Iskola csapata nyerte. A díjakat Kiss Mária úttörőtitkár osztotta ki. Nagyon jól éreztük magunkat. Reméljük. < még sok ilyen versenyvetélkedőn vehetünk részt. Köszönjük ifik! /
