Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)
1981-11-23 / 273. szám
Szép esztendők — nehéz évek L Az „ötvenes évek” ma szinte mindenki számára mást jelentenek. az idoseno seiie.«ciu- nak az ifjúságot, a nagy terveket, lelkesedést és nagy letöréseket meg nyomasztó félelmeket; a fiatalok számara pedig történelmet jelentenek; történelmet, amit nem is tanítottunk meg alaposan velük. így inkábi) a családban keringő pletykákból, joiztí meg keserű történetekből ismerik. hogy „mik meg nem történtek akkoriban'’ ... Az emlékezet torzít. Csak az erős érzelmeket kiváltó szélsőségeket rögzíti igazán, s kitörli magából a kellemetlen emlékeket. Az idősebbek elfelejtik, ami rossz volt, és a fényes szellők által fútt vörös lobogó a szép, ami megmaradt. A fiatal pedig inkább az árnyoldalakra kíváncsi, meg arra, miért és hogyan követhették el apáik azokat a hibákat, melyek kevés híján végveszélybe sodorták az országot. Valószínű, ez is közrejátszik abban, hogy politikai reflexeink még ma sem heverték ki teljesen azokat az ideológiai károkat, melyeket ez a néhány év okozott. A közgondolkodásban ugyanis megragadható egyfajta ..egyirányú érzékenység”. Néha még mindig halljuk: „jó elvtárs. csak kissé szektás”, és sohasem halljuk: „jó elvtárs, csak kissé revizionista”. Holott ogy és ugyanazon osztálygyökerekkel rendelkező. egymással szorosan összefüggő, vagy egymás yha- tását felfokozó ideológiai jelentésről van szó mindkét esetben. Vannak, akik minden új, minden szokatlan, mert a megrögzült politikai sémákba nem illő jelenségben a szocializmust veszélyeztető elemeket vélnek felfedezni. és vannak, akik a következetes, elvi politikában a dogmatizmus szellemét érzik kísérteni. Ügy tűnik. még mindig elfeledkeznek egyesek arród, hogy a mi elméletünk és politikánk alapja a kétirányú érzékenység. Úgy hiszem, a korszak lényegét Szimonov fejezte ki a legérzékletesebben: „...akkoriban mintha nem is egy, de két különböző idő létezett volna, az egyik a világos és érthető ... ötéves tervekkel, verejtékes munkával, az örömteli hittel, hogy egyre magasabbra emeljük az országot, a barátság, az emberi kapcsolatok szereteté- vel, és nyomban mellette — csak egy lépésnyire — a másik idő, az a félelmetes, a napról napra megmagyarázhatatlan”. Nálunk is két különböző idő volt. Ügy hiszem, a másikat el kell felejteni. De elfeledkezni róla nem szabad! Sokszor és sokat vitatka- zunk arról, hogyan is kell értékelnünk az 50-es évek politikáját. A vita mindmáig nem jutott nyugvópontra. Az értékelésnek ugyanis nem lehet mércéje az „eredmények” és az „ellentmondások” egyenlegével, valamiféle kettős könyvelési módszerre] történő megvonása. S mit tekinthetünk egyáltalán e politika eredményének? Sztálinvárost, Kazincbarcikát, a Nehézipari Műszaki Egyetemet, a He- jőcsabai Cementgyár felépítését — vagy éppen az ellenforradalmat; a proletár- hatalom megteremtését, vagy veszélybe sodrását? Egyáltalán. megítélhető-e az a politika önmagához viszonyítva, önmagában, önmaga mércéjével mérve? Válasz, magnószalagügyben Készülék, kontra kazetta Nemrégiben arról írtunk, hogy bár a boltokban egyre több a magas követelményeket is kielégítő szalagos és kazettás magnetofon, mégsem tudunk igazán örülni ennek. Ugyanis a drága masinák eredményeinek kamatoztatásához jó magnószalag és kazetta is keit, amiből már szegényesebb a választék. A VASVILL Kereskedelmi Vállalat illetékesei levélben válaszoltak cikkünkre. Elmondták, hogy a külföldi készülékeket az áruválaszték bővítésére, a vásárlói igények teljesebb kielégítésére szerezték be. A behozatalnak természetesen határt szab a kereskedelem pénzügyi helyzete. Jó hírre] is szolgálnak: az év hátralevő részében tőkés importból Agfa és Fuji kazetták érkeznek: megyénkbe összesen 7000 darab. Valószínű, hogy ennél jóval többet is megvásárolnának belőle, de a pénzügyi keretek szűkössége nemcsak a készülékek esetén, hanem a szalagoknál, kazettáknál is érvényesül. A kereskedelmi vállalat vezetői leírták ,azt is, hogy a Cikkben bírált Polimer szalagok az NSZK-beli BASF- gyár termékei, nálunk csak csomagolják, orsóra tekerik a szalagot. A Polimer kazettákból ötfélét kínál jelenleg a kereskedelem, a szalagokból Hi-Fi és Super minőséget. Megjegyzésül annyi kínálkozik, hogy sajnos, a magas hanghűségre törekvő berendezések világában egy-egy nagy márkanév önmagában nem jelent garanciát. A szaklapok szigorú tesztjein nagyon sok nagy múltú, nagynevű cég magnószalagja, kazettája elbukott már dicstelenül. A valutáris gondokat mi sem vitatjuk. Pusztán arra gondoltunk, hogy a behozatalnál jó lenne egy egészségesebb arányt kialakítani a készülékek száma, s a kazetták, illetve magnószalagok mennyisége között. Városi lanácsiiok iairái Ma tartja tanácstagi fogadóóráját: Csíkos József, 100. sz. Szakmunkásképző Intézet KISZ-klubhelyiség. Téglagyár u. 2. sz., 17 órakor: Kovács György. pártalapszervezet. Tizes honvéd u. 21. sz., 17 órakor: Márkusz Dezső II 1 sz. pártalapszervezet. Csaba vezér u. 95. sz., 16-tól 17 óráig: dr. Berkö Péter, Győri kapui szolgáltatóház párthelyisége, 18 órakor. Utcáink zöldje Ma délután 3 órakor a belső zöldfelületi rendszer kialakításáról, az utca—tér bútorozásáról, a városi zöld szerepéről hallhatunk előadást az MTESZ székházá- oan. A vitát Dankó Gyula, az Északterv irányító tervezője vezeti, előadó: dr. Bojtos Ottóné kertészmérnök és dr. Ráczné dr. Sneider Ildikó. a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemről. zjc Babán gyakorolják a mesterséges lélegeztetést a miskolci egészségügyi szakközépiskolában (Kiss Józsej felvétele) Csaknem fél évvel ezelőtt tűntek fel a miskolci utcákon az autó tetején T betűvel ellátott, magánrendszámú tanulókocsik. Hamar megszoktuk ezt is, ugyanúgy, mint a szerződéses üzemeltetésre licitálás után átadott vendéglátóhelyeket, vagy a kisvállalatok alapításáról szóló híreket. Az Autóközlekedési Tanintézet ötlete bevált, s kellemes borsodi tapasztalatokról számolhatott be az igazgató. Horváth István. Jelenleg 17. úgynevezett sajátkocsis képzésben részt vevő autó fut. s itt a gyakorlati vizsgán a hallgatók nvolcvan százaléka megfelel Az ATI atiaga az idén 63 százalék. Tavaly százból csak 58-an tudtak levizsgázni vezetésből az első nekifutásra. A statisztika tehát mindenképpen az újmódi képzési foima eredményességet igazolja. A rend kedvéért mégis vegyük sorra az előnyöket. Jól jár a hallgató, mert akkor vezethet, amikor akar. Sőt, hét koc.sitípus közül is választhat. A hagyományos módi szerint csak Skodán és Zsigulin oktatnak. Sokak számára megnyugtatható lehet az is hosv a vizsgán csendes szemlélőként reszt vehet az oktató is. Az úi forma ic az oktatlak is mert kötetlen munkaidőben dolgozik. «• ha jól csioaHa dolgát, akkor többet keres. (Mivel saiát kocsiját használta a köbcentiméterek számától függően — 47—52 forint óránként — órabért kap, de csak akkor, ha tanulója sikeres vizsgát tesz 1 Mindezzel párhuzamosan az. intézetben csökkenthete az adminisztráció, s as a költség, amely korábban a műszaki háttér biztosítására kellett. Az igazi haszon persze a közúti morál javulásán és a balesetek számának csökkenésén jnérhetö le. Az sem utol'ó szempont. hogy így talán kevesebb lesz a sok bukástól önbizalmát vesztett „mazsola” is... Ne feledtük: ma Magyarországon a személygépkocsik száma meghaladja az egymilliót! (brackó) Ügy hiszem, nem. A magyar munkásosztály, dolgozó parasztság és értelmiség politikai, gazdasági és szellemi alkotásai ugyanis azért könyvelhetők el a szocializmus „eredmény” rovatában, mert levertük az ellenforradalmat, s mert az MSZMP következetes kétfrontos harcban visszaszerezte a marxi— lenini politika hitelét, a tömegek hitét a pártban, kialakítva azt a gyakorlati tapasztalatokra alapuló meggyőződést, hogy a szocializmus nem azonos a személyi kultusszal, a szektás, dogmatikus politikai gyakorlattal — miként azt a burzsoá propaganda igyekezett, s belső használatra szánva igyekszik még ma is beleszugge- rálni az emberekbe. 1956-ra a Rákosi—Gerő- klikk által a pártra kény- szerített politikai gyakorlat súlyos bizalmi válságot alakított ki Magyarországon. A Nagy Imre—Losonczy-féle revizionista csoport történelmi felelőssége többek között abban rejlik, hogy a maga eszközeivel segített „elhitetni” a tömegekkel: azok a politikai torzulások, melyek a bizalmi válsághoz vezettek, nem javíthatók ki a párt vezetésével; hogy a párt azonos a néptől valóban elszakadt vezető klikkel. Ezt a helyzetet természetesen igyekezett felhasználni a meggyengült, de vereségébe belenyugodni nem tudó belső reakció gazdasági és politikai-hatalmi pozícióinak visz- szaszerzésére, s nem utolsósorban a nemzetközi imperializmus. hogy — ha erejéből többre nem futja —, kísérletet tegyen a szocializmus egy országban történő megdöntésére. . A kérdés az, ami sokakat foglalkoztat: a hatalom birtokában miért nem tudta az MDP a felismert hibákat kijavítani, s megállítani az 1956 nyarától mind viharosabban jobbra tartó eseményeket? Történelmi elemzésre e lapok hasábjain nyilván nem vállalkozhatunk. Néhány elméleti-politikai tanulság ösz- szefoglalására teszünk hát kísérletet a továbbiakban. K. L. (Folytatjuk) * A Széchenyi úti házak olyanok, mint egy vadnyugati film díszletei: elöl a cifra homlok». zat, hátul pedig az egyre rozzantabb, földre könyöklő ablakú házacskák sora. A nagy lehetőség Megújuló belváros Érdekek és ellentétek Rendkívül magas az idős korúak, az egyedülállók száma ezen a területen, s nem titok az sem, hogy a valamikori nagypolgári lakások jó részét sok- gyermekes családok, igen nehéz szociális helyzetben levő emberek lakják. Az itt lakók, s a város érdekeinek egyeztetését még egy harmadik tényező is nehezíti: a házak alapterületének jó részét boltok, szolgáltatórészlegek foglalják el. s ezeknek is újabb területekre, raktárakra, szociális helyiségekre van szükségük. A tervező éppen ezért többféle megoldást is kidolgozott, különböző arányokat alakítva ki a lakások száma s a kereskedelmi egységek helyigénye között. Óriási lehetősége városunknak, hogy a VI. ötéves tervben elkezdődhet a rehabilitációs munka a belvárosban. A már megkezdett út- és közműépítéssel együtt, a nagyobb lendületet kapó lakásfelújítással összehangolva. valóban megőrizhetjük. megszépíthetjük, korszerűsíthetjük városközpontunkat. (k—ó) Közmondásos, hogy Miskolc belvárosa viszonylag kicsi, gondjai mégis felérnek egy metropoliszéval. Közlekedni, egészségesen élni. lakni, megvédeni a műemlékeket, helyet adni a kereskedelemnek, s a közigazgatásnak — mindezt egyszerre, s egy helyen kell véghezvinni. Átfogó, részletes megoldás eddig még nem született, de a most készülő rehabilitációs terv talán feloldja a kibé- kíthetetlennek tűnő ellentmondásokat. A városközpont részletes rendezési tervét már elfogadta a végrehajtó bizottság. Ennek alapján most az ÉSZAKTERV tervezői tömbönként sorra veszik a belvárost — azaz egyelőre a Széchenyi út déli oldalát. Első lépésként kijelöltek egy „minta” tömböt — a Széchenyi út, a Vándor Sándor utca és a Korvin Ottó utca által határolt terület. Itt minden olyan építészeti, tervezési probléma előfordul egy helyen, amilyennel az egész város- központban számolnunk kell. A mintatömb terveit Pirityi Attila építész készítette. Az építészeti megoldás hű marad a miskolci tradíciókhoz. Nem szünteti meg a zárt udvarokat, nem nyitja ki hátrafelé a tömböket teljesen, hanem megőrzi ezek sajátos zárt, belső világát. Természetesen építeni és bontani egyaránt kell majd. A mindenképpen megtartandó épületeket helyreállítják, s ahová lehet, emeletet építenek, vagy lakhatóvá teszik a tetőtereket. A földszintes, egészségtelen kulipintyókat lebontják. A foghíjakat kitöltő új épületek illeszkednek a régiekhez, de sok múlhat az építés technológiáján, a kivitelezők képességén, hajlandóságán is. A legnagyobb gondot mégsem (az építészeti megoldások kikísérletezése jelenti. A miskolci belvárosban nemcsak az épületek öregedtek meg, hanem a lakosság is. Politikai torzulások T a tetőn
