Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-23 / 68. szám

Harmincéves a Háziipari Szövetkezet A szellemi és anyagi eró koncentrálásával * Mernek kockáztatni Harminc évvel ezelőtt alakult meg a Miskolci Háziipari Szö­vetkezet. A huszonöt egykori alapító tag közül már csak egy (Faggyas Sándorné) vett részt a múlt heti jubileumi köz­gyűlésen. Felszólalásából és Medveczky Gézáné elnökasz- szony visszaemlékezéséből al­kothattunk képet magunknak arról, milyen nagy utat tett meg három évtized alatt a ma mintegy 1600 szövetkezeti tagot és bedolgozót foglalkoztató, több mint százmillió forint ér­tékű terméket előállító szövet­kezet, amelyet Magyar Ernő, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetője joggal titulált Miskolc ruhagyárának. Az egy­kor nehéz körülmények között, nehezen lábra kapó szövetke­zet még 1959-ben is . csak 11 ezer darab gyermekruhát ex­portált. Most évi egymillió (!) darabot... 1980-ban arról esett a leg­több szó a háziipariaknál, ho­gyan, miképpen tudnák pó­tolni azt az árbevétel-kiesést, amely az olcsóbb, hazai alap­anyagból készült pulóverek, szoknyák kényszerű gyártása miatt érte őket. A megoldást a hatalmas szovjet felvevő piac mennyiségi és minőségi igényeinek kielégítése jelen­tette. Ez a piac ne/n számított újnak, hiszen évek óta szállí­tottak már ide lányka- és be- biruhát. Most azonban 30 szá­zalékkal több, s ugyanakkor az eddigitől eltérő anyagból készülő, jobb minőségű áru kellett. Kockázatvállalás volt ez a javából, amely — noha ideáiként már-már a kudarc árnyéka vetődik a miskol­ciakra — végül sikert szült. Igaz, ehhez mozgósítani kel­lett 30 borsodi község bedol­gozóit, megszervezni számuk­ra a munkaversenyt, a szál­lítást, az anyagellátást, kidol­gozni az anyagi ösztönzőket. Az eredmény: 1980-ban 1 mil­lió 150 ezer darab, jó nyeresé­get hozó lányka- és bébiruha készült Miskolcon! Az export­ból származó 82,7 millió forint árbevételből 76,5 milliót a szovjet export jelentett. S a Limlom-akció Mától bárki megszabadul­hat a lakásán felgyülemlett holmiktól. A Miskolci Köz- tisztasági Vállalat április 3-ig díjmentesen elszállítja az ös­szegyűjtött limlomot, mind­össze levelezőlapon kell érte­síteni a vállalatot. A MÁV MISKOLCI IGAZGATÓSÁGA felvess 1981. május 4-én Miskolc- Tiszai pályaudvaron induló 3 hónapos jegyvizsgáló (kalauz) tanfolyamra 13. életévüket betöltött, vagy 1981. július 31-ig betöltő férfiakat és nőket. FELTÉTEL:- 8 általános, vagy közép­iskolai végzettség,- orvosi alkalmasság. Jelentkezni lehet: Miskolc­Tiszai pályaudvaron A jelentkezőket már o tan­folyam megkezdése előtt is alkalmazzuk, l----------------­Tovább fejlődhet városunk Vita a városi pártbizottságon + A szövetkezet diósgyőri üzemházában rubelek nemcsak árbevételt, hanem 12 MFt tiszta nyere­séget, a bedolgozóknál pedig 24 százalékos bérszínvonal- növekedést is hoztak. A szov­jet gyermekruhaexpoi't, a le­hetőségek merész kihasználá­sa sokban hozzájárult, hogy végül a tervezett hétmillióval szemben 1980-ban a Miskolci Háziipari Szövetkezet 17,5 millió forint nyereséget köny­velhetett el. Jó év után következhet-e még jobb? Akkor, amikor a gazdasági szabályozók változ­tak, amikor a piaci konku­rencia erősödik, a szállítási határidők szorosak, a minő­ségi követelmények nagyob­bak, mint bármikor?! S foly­tatódhat-e a VI. ötéves terv időszakában is a Miskolci Há­ziipari Szövetkezetnél a dina­mikus fejlődés, elérhetik-e a Szabó Tivadar főkönyvelő ál­tal vázolt 41 200 forint bér- színvonalat 1985-re?! A szö­vetkezet vezetősége igennel felelt, s világos célokat tűzött a tagság elé: 1985-re el kel! érni a 130—135 millió forin­tos termelési értéket, s a 22— 24 millió forintos évi nyere­séget. Ez az alapja minden­nek. S mi kell ehhez? A fej­lődés. a nyereség, a bérszín­vonal-növelés kulcsa tovább­ra is a szovjet gyermekruha­export. 1981 — mondotta Medveczky Gézáné — nagyon jól indult. Ügy fogalmaztak a jubileu­mi és mérlegzáró -közgyűlés felszólalói, hogy a Miskolci Háziipari Szövetkezetnél most jogosan optimista a hangulat. Ám ez nem azt jelenti, hogy nem látnák az olyan nehéz­ségeket, mint a II. félévi vár­hatóan rossz anyagellátás, a kötődéi rész termelésének tá- szervezése, a gépek sokszor még rossz kihasználása, a be­dolgozói rendszer lehetőségei fokozásának szüicségessége, hogy csak néhányat említ­sünk. Viszont az akadályok elhárításában most már 30 éve összeszokott, nagyszerű kollektívára, közösségekre tá­maszkodhat a szövetkezeti vezetőség. (nyrkes) Lennék én oroszlán Kedvenc folyóiratom, az Állatvilág meglepő esetről számol be. Az egyik külföl­di állatkertben a gondozók megszánták a nőstény orosz­lánokat, akik a Frazier ne­vű elaggott hímmel éltek há­zasságban. (Oroszlánéknál nem büntetik a bigámiát!) Ügy vélték, jó néven veszik a hölgyek, ha a férji köte­lezettségének sok éven át becsülettel eleget tevő, de immár rogyadozó inú Frazi- ert ki tessékelik a ketrecből és helyére öt délceg, fiatal legényt engednek. Tévedtek. A hűséges feleségek fújva, üvöltve, csapkodva megfuta­mították a fiatalokat és meg sem nyugodtak addig, amíg kedves férjüket ismét közé­jük nem engedték. Ettől kezdve jártában is támogat-' ták, amit az öregúr azzal há­lált meg, hogy a haláláig hátralevő másfél évben még 23 utódot nemzett. Azt hiszem, ezek után nem kell részletesen megmagya­ráznom, miért állnék be szí­vesen hímoroszlánnak. Azt sem árulom el, miért irigy­lem jobban Fraziert: a mind­halálig való helytállás gyö­nyörű képességért, vagy azért, mert szeretteinek köré­ben öt fiatalnál is nagyobb volt a becsülete. Ez azon­ban, ha úgy tetszik, magán­ügy. Elgondolkoztatott vi­szont, hogy a maga területén szakembernek számító állat­kerti személyzet milyen rosz- szul ismeri a gondozott négy­lábúak „lelkivilágát”. Még ok is abba a hibába estek, hogy emberi fejjel, „szívvel” gon­dolkozva, érezve próbáltak örömet szerezni az oroszlán- feleségeknek. Mi több: a szaklapnak megismert Állat­világ is „meglepő eset''-ként tálalta a históriát. Csakúgy, mint a követke­zőt: A zambiai Kafue Nem­zeti Parkban megfigyeltek egy elefántcsordát, melynek a vezére 70 éves tehén volt. Az öreg hölgy megtartotta pozícióját azután is, miután mindkét szemére megvakult. Igaz, hogy az elefántoknál a kifinomult szaglásnak leg­alább akkora szerepe van, mint a látásnak, mégis meg­hatónak találták a kutatók, hogy a csorda tisztelete sem­mit sem csökkent a vezérnő iránt, noha valósággal támo­gatni, vezetni kellett, hogy meglelje az evő- és ivóhe­lyeket. Halála óráján is mel­lette maradtak, ormányukkal simogatták, sőt egy fiatal ál­lat búcsúzásként zamatos fű­csomót dugott a szájába. Ugye, megbocsátanak a merész hasonlatért, de a hű­séges elefántok históriája azt idézte emlékezetembe, amit egy közelmúltban lezajlott tanácskozáson hallottam: so­kan hálapénz kilátásba he­lyezésével próbálják elérni az orvosoknál, hogy az idős Kollektív bölcsességgel ké­szül a város VI. ötéves terve. Több társadalmi vitát ren­deztek. mielőtt a városi pártbizottság megtárgyalta a koncepciót, és ezután is foly­tatódik a széles körű eszme­csere. ^Ok-sok véleményre alapozhatja döntését a városi .tanács áprilisban, amikor jó­váhagyja a tervet. A városi pártbizottság határozatáról a múlt pénteken beszámoltunk, most a vitában elhangzotta­kat idézzük fel, természetesen a teljesség igénye nélkül. Drótos László, a városi pártbizottság első titkára szó­beli kiegészítőjében hangsú­lyozta, hogy szerényebb ősz- szegből kell gazdálkodnia ugyan a városnak, mint az elmúlt öt évbén, ám ez a városfejlesztésben sem jelent stagnálást. A beruházások gondos rang­sorolásával, fegyelmezett munkával, a társadalmi erők összefogásával tovább eny­híthetek a helyi ellátásban, meglevő feszültségek. A leg­fájóbb, hogy lényegesen ke­vesebb lakás épülhet állami erőből, mint az elmúlt terv­időszakokban.' Mint ország­szerte. Miskoien is a magán­erős lakásépítéssel kívánják pótolni a hiányt Nemeskéri Jánosné, tw. LKM x dolgozója • a vállalati kollektíva nevében szólt, ám amit tőle hallottunk, az egész város felesztéeére, gazdálko­dására i6 vonatkoztatható: „Minden eddiginél nagyobb igyekezettel, fegyelmezetten, .jó gazda módiiéra keB dot­geznunk, tervezkWMfc ék dtöttierffitlk, hogy tovább jawtfemak ébeá- kőrtilméwyewtkf’. Szamos szülőt, nagyszülőt ott tartsák a kórházban, noha egészségi állapota ezt már nem indo­kolja. Szeretettel, figyelem­mel otthon is ápolni lehet­ne. Az ilyen és hasonló pél­dák manapság nem számíta­nak rendhagyó kivételnek. Sajnos! Együttérzéssel szok­tunk beszélni az életük al­konyára magukra maradt idős emberekről. Azt viszont szemérmesen elhallgatjuk, hogy a társadalom támoga­tására szorult emberek te­kintélyes hányadának tulaj­donképpen van rokona, hoz­zátartozója — néha nem is egy gyermeke —, ám ők el­hárítják maguktól a „kínos” kötelességet. Persze, nemcsak hálátlan gyermekek, hanem rossz szü­lők is vannak. Bizonyára so­kan hallották valamelyik reggel a rádióban azt- az idős pedagógust, aki szomorú ta­pasztalatairól beszámolva va­lahogy így fogalmazott: egyes családokban annyi szeretetet sem kap az óvodás vagy kis­iskolás korú gyermek, mint amennyi sok szobacicának, vagy kutyának is kijár. Mit mondjak még? Azt, hogy vegyünk példát az oroszlánoktól és elefántok­tól? Ezt azért mégsem, hisz’ végül is nem élünk az ős­erdőben ! (békés) Gábor, a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat osz­tályvezetője arról számolt be. hogyan igyekszik alkalmaz­kodni az új helyzethez a vá­rosfejlesztésben, különösen a lakásépítésben kulcsszere­pet játszó vállalat. Az ESZAKTERV-vel közösen, számos jó tervet dolgoztak ki a BÁÉV szakemberei, és már kész otthonok bizonyítják: magánerős építkezésre is al­kalmas a házgyári panel. „Miskolc fejlődése a me­gye számára is gazdagodás” — hangsúlyozta több más fel­szólalóhoz hasonlóan Koval Pál. Kerepesi Ferenc, az ÉSZAKTERV igazgatója pe­riig e gazdagodás egyik dön­tő feltételéről, a városban dolgozó építészek és más szakemberek szellemi tőkéjé­nek hasznosításáról ejtett megszívlelendő szavakat. Mis­kolc sokat fejlődött az elmúlt 10—15 évben, ám a városképet jogos kritika érheti. Ideje hozzálátni a városköz- . pont rehabilitációjához. Itt, a jócskán elavult bel­városban a legnehezebb ki­elégíteni a szolgáltatási igé­nyeket, nagyon hiányzik az a szolgáltatóház, amit az Ady- hídhoz terveztek — mondta Alattyányi Ferencné, az ipari szövetkezetek pártbizottságá­nak titkára. Arról is szólt, hogy az új lakótelepeken épü­lő szolgáltatóegységek üze­meltetése túlságosan sokba kerül. Erre is ügyelni kell a városfejlesztőknek! Valahogy ágy, ahogy a pamutfonó szo­cialista brigádjai ügyelnek a munka minőségére. Ádám „Istvánné fonónő a vállalatuk- 'nál folyó mun ka versenyről, a szocialista brigádok .eredmé- jiyetről és a Dolgozz hibátla­nul"! mozgalomról beszélt. Magára talált és fegyelme­zetten, jól dolgozik a húsipa­ri vállalat kollektívája is — ez csendült ki Varga János, a vállalat pártbizottsági tit­kárának szavaiból. Azt azon­ban ő is elismerte, hogy még tovább keM gazdagítaniuk a választékot, a miskolciak is hiányolják a« ízletes, „házi” jellegű hús- készítményeket. Székely László, a városi tanács elnökhelyettese így összegezte a VI. ötéves terv legfontosabb céljait: lakás­építés, a gyermekintézmény­hálózat fejlesztése (különös tekintettel az óvodai ellátás­ra és az általános iskolák zsúfoltságának csökkentésé­re), a belváros közlekedési viszonyainak javítása és a városüzemeltetés színvona­lának emelése. Fignár László, az ÉPFU dolgozója egyebek között ar­ról szólt, hogyan függ össze vállalatának munkája az épí­tőiparával, s miként próbál­ják ellensúlyozni a fuvardíj­bevétel csökkenését. Bíró Gyöngyvér egyetemi hallga­Ma tartja tanácstagi beszámo­lóját: Budai József és Káló Ist­ván, 1/2. sz. pártszervezet, Ba­ross Gábor u. 18., 17 órakor; Bá­rány István. Kohóipari Techni­kum kollégiuma, Kiss tábornok u. 32., 17 órakor; dr. Berltő Pé­ter. pártszervezet. Győri kapu 37. (szolgáitatóház). 17 órakor; dr. Farkas József és dr. Gecse Istvánné. 42. sz. Általános Is­kola, Elek Tamás u. 2., 18 óra­kor: Garami Károly, I'3-as párt- szervezet. Tízes honvéd u. 21.. 18 órakor; Harhai József és Titkó István. Budai Nagy Antal Mű­velődési Ház (Szolartsik tér 2.). 18 órakor; Hajdú Bálint. III 10. sz. pártszervezet. Győri kapu 57.. 17 órakor; Kispalái Árpád, párt- alapszervezet, Pereces, 17 óra­kor.; Kucskér Julianna, Megyei Viamftvek Vállalat ebédlője. (To­tó segítséget kért az egyete­mi sportpálya építésének meggyorsításához. Nemeské­ri János a társadalmi tulaj­don védelméről, s az ehhez szükséges nevelő, tudatfor­máló munkáról beszélt. Az utóbbi, azaz a tömegpolitikai munka fontosságát hangsú­lyozta Dobiánszky Mihály, a pártbizottság osztályvezető­je is. A nyílt véleménycse­rék, viták arra is jók, hogy kibontakozzék a kezdemé­nyezőkészség, erősödjön a lakosság lokál­patriotizmusa — mondta. A szelemi töke után ismét a másikról, a ter­melőmunkával megteremtett értékről esett szó: Mang Bé­la, a megyei bevételi főigaz­gatóság vezetője a vállalatok múlt évi gazdálkodását ele­mezte. Egy mondat a felszó­lalásából: „Elérkezett az ide­je, hogy a meg nem tett in­tézkedéseket is számon kér­jék a gazdasági vezetőktől!’* Nos, egyre több olyan gaz­dasági vezető van Miskolcon, aki a kockázattól sem riad vissza, és megteszi a Mang Béla által emlegetett gazda­sági intézkedéseket. Gróftt Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára a miskolci vállalatok gazdálkodásában bekövetkezett kedvezőbb vál­tozásokat nem kis mértékben annak tulajdonítja — hallot­tuk felszólalásában —, hogy tenni akarás, > ■at új lehetőségek kirtwWw» jellemezte a legtöbb gazdasági seeeté munkáját az utóbbi egy-két évben. A városfejlesztésről szokna ő is alapvetően fontos fol­datnak jelölte meg a magán­erős lakásépítés fellendítését. Azt sem hallgatta el azon­ban. hogy jó lett volna vala­mivel korábban hozzálátni e program előkészítéséhez. Né­hány megvalósult és még tervszinten létező beruházás — például a Népkert mellé tervezett szálloda — kapcsán azt fejtegette, hogy a dön­tést hozóknak számolniuk kell a vá«M közvéleményével is. Döntő tényező, milyen gyor­san, rugalmasan reagál a va­ros vezetése a különböző problémákra. Ilyen probléma például az is, hogy a lakás- felújításban több vállalat ér­dekelt, és nehéz összehangol­ni a tevékenységüket. A me­gye és a város fejlesztési ará­nyát elemezve kifejtette, hogy a megyeszékhelyen tapasztal­ható feszültségek — lakás- helyzet, közlekedés, kereske­delmi ellátás stb. — részben abból adódnak, hogy a város környezete nem fejlődött kel­lő ütemben. Ezen is változ­tatni kell a VI. és még in­kább a VII. ötéves terv idő­szakában. B. D. mosd u. 2.), 17 órakor; KoenaWs György, I/6-os pártszervezet (Ta­nácsház tér 2.), 17 órakor; Má­tyás Rudolíné, Gárdonyi Géza Művelődési Ház (Sütő János u. 42.), 17 órakor; Pásztohyné ár. Tamás Elvira és Sóváry Sándor, pártszervezet, Győri u. 17-, 18 órakor; Simkó Istvánné. 23. s». Általános Iskola. Táncsics tér'l. sz., 17 órakor; Tamás András»«. partba:/. Kuruc u. 47/a., 18 óra­kor; Varga Jánosné, általános iskola. Móra F. u. l/a„ 18 óra­kor; Várkoly József, általános is­kola, Bársony J. u. 2. 17.30 óra­kor; Rózsavölgyi József, 1/7, sz- pártszervezet, Kassai u. 86., 1« órakor; Vanczák Gyula, Ilit- pártszervezet. Győri kapu 123.. M órakor; Csikós József, 18. sz. Ál­talános Iskola. Kabar u. 2.. w óra ser. Városi tanácstagok iiesziolói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents