Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-10 / 7. szám

Hiszek a szerepeimben Beszélgetés Huszti Péterrel Shaw Pygmalion című színművében Psota Irénnel Egy teljes óra van még hát­ra a függöny felgördüléséig, de itt az öltözőben, ahol sor ke­rül erre a beszélgetésre, gon­dolatban már bizonyára a kö­zelgő fellépés foglalkoztatja a színészt. — Az elmúlt másfél év­tized alatt, mióta játszom, úgy tapasztaltam. vannait előadások, amelyek egyér­telműen már előre megha­tározzák az egész napomat — mondja Huszti Péter. — Olyan nagy szerepekre gon­dolok, mint Peer Gynt, .Já- gó, Hamlet vagy mások. Egyetlen estén egy teljes élet! Szellemileg és fizikai­lag erősen igénybe vett. Ma viszont éppen ezért fura helyzetbe kerülve játszom a színpadon a Mégis kinek az élete? című darabban. Egy ágyhoz kötött, béna szob­rászt alakítok, s csak a fe­jem és az arcom vesz részt a játékban, nincsenek moz­gások vagy gesztusok. Mégis sokkal jobban kifáradok, mintha egész idő alatt sza­ladgálnék. — Lehet-e valamilyen motion védekezni, felkészülni az in­tenzív szerephatások elleni ■ — Ha csak tehetem, gya­log jövök be a, színházba, ez jó órás sétát jelent fellé­pés előtt és így sokkal in­kább koncentrálok a közel­gő feladatra. — Miként ébredt fel Huszti Péterben a színház iránti ér­deklődés? •— Családomnak nem volt semmiféle kapcsolata .a színházi világgal. Arra vi­szont jól emlékszem — pes­ti születésű vagyok —, a ház körül pokrócos színházi elő­adásokat rendeztünk. én voltam a fő szervezője. Ha­tározottabb élményeim vol­tak már az általános isko­lában, szavaltam ünnepélye­ken. S később részt vettem a Rákóczi gimnázium pezs­gő színjátszóéletében. So­káig . emlegették kitűnően sikerült Bánk bán-előadá- sunkaf. Mindezek ellenére orvos akartam lenni. A szín­ház iránti szeretetet belém oltotta az édesanyám, kis­koromtól fogva vitt az elő­adásokra. Egyszer aztán vá­ratlanul szakadt fel belő­lem : rendező leszek. Jelent­keztem is a főiskolára, de még a - kapuban lebeszélt a rendezésről _ Várkonyi Zol­tán. aki már látott valahol fellépni. Így kerültem az ő szinészosztályába. és el­mondhatom. sokat köszönhe­tek neki. A pályámat és a színházhoz kötődő viszonyo­mat ő és Ádám Ottó szín­házigazgató főrendező hatá­rozták meg. — Tizenhat éve színész. Eny- nyi idő után értékelhető a meg­tett út? — Lehetséges, hogy töb­bet hiszek a színészetről, mint ami valójában. Színész vagyok, de a pályám külső­ségeivel még ma sem tudok mit kezdeni. Zavarban va­gyok ennyi idő után is, ha valahol rám ismernek. En­nek nem szabadna így len­nie, hiszen a-z emberek, úgy érzem, szeretnek. Mégis, igazán csak a színpadon ér­zem jól magam. A szerepei­met illetően mindig izgal­mas feladatokat kaptam , és sokat. Már főiskolás korom­ban is itt játszottam a Ma­dách Színházban, remek da­rabokban ... A sikert vi­szont már nem látom ilyen tisztán. Feltételezhetően öt­hat olyan szerepem volt, amivel elégedett lehetek. Igazi bukásban csak egy­szer volt részem, rögtön az első fellépéskor, még har­madéves főiskolásként. Ku­darcok? Ügy fogadtam őket. ahogy kell. Hiszen egyetlen szezonban sem lehet kétszer egyformán játszani. S ha nem is kaptam visszajelzé­seket, voltak szerepeim, ame­lyeket nem sikerült megol­danom. olykor kínszenvedés volt végigjátszanom őket. — Es. a Hamlel.alakítása? — A Hamlet egyértelmű­en negatív kritikát kapott. Ám én mégis úgy éreztem, ebben a szerepben végigjár­tam a mennyországot és a poklot. — Mérlegre tehető-e hát a színész pályája? —. Nekem hinnem kell abban, amikor egy királyt, vagy éppen egy hóbortos lo­vagot, netán egy béna szob­rászt alakítok. Hinnem kell a figurában amit életre kel­tek. A klasszikus remekek is csak akkor szólnak hoz- zárh, ha mögöttük ott van az engem nyugtalanító em­ber figurája. Nos, úgy vé­lem, minderre már fel lehet fűzni egy színészi pályát. Persze nem diadalmenetben. Az eltelt 15 évet folyamat­ként nézem, amikor is igye­keztem minden szerepből magam kibányászva megta­lálni egyéniségemet. — Megismeri önmagát az em­ber és a színész? — Ez a pálya történetesen olyan, hogy ha figyeljük ön­magunkat, sok olyasmit fel­fedezhetünk, amely meg­döbbent bennünket. Miféle tulajdonságok lappangansk lelkünk mélyér.! S miután már jó néhány drámát el­játszottam. háromféle halál­nemét szenvedve végig, ha választhatnék, csak vígjáté­kokban, karakterszerepekben lépnék fel. Imádom, ha ne­vetnek köröttem. Ez annál is érdekesebb, mert szinte kizárólag hősszerepet ját­szom. A humort isteni ado­mánynak tekintem az élet­ben is. a színészetben is. En­gem eok mindenen átsegí­tett. Képes vagyok magam némi öniróniával figyelni. A drámai szerepek rám sajá­tos módon visszahatnak. Hetekig, hónapokig hordom magamban egyik-másik szörnyű drámai figura mély­ségeit és gyötrődöm minden este. — A felesége is színész. Be­folyásolja ez a munkáját? — Rendkívül szemérmes vagyok minden szempont­ból. Nehezen tanulok, mások .előtt semmiképpen nem. íratlan törvény otthon: nem esik szó a színházról. Ezt meghatározza a napi élet, a gyerekek. Darabokról, sze­repekről. legfeljebb csak utólag beszélgetünk. — S mi az, ami a színházon túl még leknii maradék ener­giáját? — Tanítok a főiskolán, színészetet. Tavaly végzett egy osztályom. Rendkívül szeretek úszkálni, utazgatni. Turistaként és színészként sok helyre eljutottam. Ha tehetem, sokat olvasok és van néhány dolog, arait meg szeretnék írni. Iromá­nyaim a színházi világ kö­rül forognak. Azokról az emberekről szeretnék írni, akik meghatározták a pá­lyám. Pécsi Sándorról, Kiss Manyiról és mindazokról, akiket szerettem, mert bár kezdő színész voltam, ba­rátjukká fogadtak. És azok­ra is gondolok, akik itt él­nek körülöttem és sokat kaptam és kapok tőlük szí­nészként, emberként egy - aránt. fft Huszti a Hamletben Ljabb tagozatok 1 A Dolgozók Általános Iskolájában A Dolgozók Általános Is­kolája újabb tagozatokat in­dít az 1980—81-es tanév má­sodik félévében. Hetenként két alkalommal tanítanak, s reggel fél héttől negved ti­zenegyig. vagy délután fél háromtól este negyed hétig tartanak az órák. amelyek az ide járók műszakváltásá­hoz igazodnak. A félév négy hónapig tart. Jelentkezni az elsőtől a nyolcadik osztályig lehet; ha elég jelentkező lesz. a kismamák részére kü­lön osztályt indítanak. A be- iratkozókat január 19. és 30. között mindennap reg­gel nyolctól délután háromig várják a Dolgozók Általános. Iskolájában (Miskolc III.. Rózsa . Ferenc út 1. sz.. az 4mikor a kereskedő mustrál Sportos elegancia LK1V1 1-es kapujával szem­ben.)-Tetőtől talpig végigmustrál­ták a kereskedelem megyei és miskolci szakemberei a mane- keneket. Illetve azokat a ruha­darabokat, amelyeket csütörtö­kön vonultattak fel a Júnó- szálló Matyó termében. A Magyar Divat Intézet tos viselet utcai ■ formája ez az együttes. A divatbemu­tató vezetője, Mészáros Éra csak fiataloknak és karcsú- aknak ajánlotta. A tinédzse­rek minden bizonnyal szí­vesen vennék, ha szüleik is hasonlókat tudnának nekik venni. A bordó és bézskoc­Az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület miskolci cso­portja és a Magyar Építő­művészek Szövetsége észak­magyarországi csoportja hétfőn délután fél ötkor ve­títettképes előadást rendez a Miskolci Galériában. Jeney Lajos 'iíbl-díjas építész a kor­szerű nevelési központokról tart értekezést. tervezői tartós divatvonala­kat jósolnak az 1981—82-es őszi—téli szezopra. Az ipar »felkészült a hasonló vonal- vezetésű ruhák, kabátok és kiegészítők gyártására, s a kínálatukból a kereskedők már nemsokára válogatnak. Ebből az ízelítőből mula­tunk be egy modellt. A spor­kás nadrág—felsőrész együt­tes kis állógallérral készült, a dereka bőségét masnira kötött öv fogja össze. De számtalan hasonló, overáll fazonú modellt, nadrágkosz­tümöt is láttunk, amelyek a fiatalok legkedveltebb ru­hadarabjai lehetnek. Ha az üzletekben is lesznek ... Szalay Lajos rajzai a Miskolci Galériában + Kőhordó. Szalay Lajos rajza a Miskolci Galéria kiállítá­sáról. Szalay Lajos hatvan rajza címmel 1941-ben jelent meg egy kis könyvecske, melyhez Kassák Lajos írt előszót. (En­nek az előszónak, melyben nagy jövőt jósol Szalaynak Kassák, a szövege ott olvas­ható a Miskolci Galéria előte­rében, mellette néhány akkori Szalay-rajz fotója látható.) Szinte jelképesnek tűnik — a véletlen produkálta —, hogy a februárban 72 éves művész teg­nap megnyílt miskolci tárlatán is 60 rajz szerepel, többségé­ben a legújabbakból, melyeket itt. „fogadott szülővárosában” rajzolt 1980-ban. Az eredeti elképzelés sze- rint a tavaly Budapesten be­mutatott Szalay-kiállítás anyaga jött volna Miskolcra, ám a művek, melyeket leg­utóbb Debrecenben mutattak be az Egyetemi Galériában, .nem érkeztek meg. így tör­tént meg az, hogy a véletlen folytán „unikumot” kap a miskolci közönség: olyan mü­veket láthat a február 8-ig nyitva tartó tárlaton, ame­lyek zöme még nem szere­pelt kiállításon. (A grafiká­kat Szalay Lajos hagyta itt letétben a Herman Ottó Mú­zeumban, illetve tizennégy, a múzeum tulajdona, egy ko­rábbi vásárlás eredménye­ként.) „. .. soha nem akartam modern , rajzokat csinálni “csak« jókat. De ez a «csak« keményebb próba volt, mint ezer, esetleg sikerülhető mo­dern rajz. Igyekeztem elvá­lasztani a reális rajzot a lát­vány szembelógó naturaliz­musától. Nem le-, hanem megrajzolni akartam a raj­zót. Igyekeztem elérni, hogy a vonal részt vegyen a lát­ványban, ne látszódjék ben­ne ... mindig arra ügyeltem, hogy a vonal egyik végével a valóságos látványra tá­maszkodjék ...” Az idézet Szalay Lajostól való, 1979-ben írta New Yorkban, ahhoz az album­hoz. mely a békéscsabai me­gyei könyvtár kiadásában je­lent meg, 250 számozott pél­dányban. Szalay Lajos óriási jelen­tőségét a magyar grafikában — és az egész képzőművé­szetben — kitűnő ismerője és barátja, dr. Végvári Lajos művészettörténész, tanszék- vezető egyetemi tanár mél­tatta megnyitójában. — Sokakra volt befolyással — mondta egyebek között —, sokakra hatott, de utánozni senki sem tudta. Virtuóz rajztudásával tárja fel azo­kat a gondolati feszültsége­ket, szélsőségeket, ellentmon­dásokat, örömöket, amelyek benne munkálnak. A világ­ról beszél, nem a természet­től, hanem a benne fészkelő gondolattól jut el a műig. Az ember válságtudata, ugyan­akkor élniakarása sugárzik rajzaiból. Olyan ember Sza­lay Lajos, aki állandóan vi­hart kavar maga körül, és ezekből a viharokból táplál­kozik. — Kívánjuk — mondta megnyitója befejezéséül dr. Végvári Lajos —, hogy nyughatatlan szellemével to­vábbra is feszültségben tart­son minket — személyesen is —, bár most New York­ban van, tavasztól ismét köztünk legyen, Miskolcon. (szabadág) SZÉMANN BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents