Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-24 / 19. szám

iVem gazdaságos, de családias Februárban Kisiskolák erényei és gondjai Szülök közötti beszélgetésekben gyakran hangzik el a kérdés, melyik a jó iskola, a kicsi vagy a nagy? Ahogy a gépkocsiknál is létezik optimális sebességtartomány, amellyel a leggazdaságosab­ban halad, energiából a legkevesebbet használ el, ehhez hasonló jelenséggel találkozunk az iskolák működésében is. A hazai és kül­földi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az alsó fokú iskolák esetében a leghasznosabbak, pedagógiailag legeredményesebbek a 16-24 osztáliyal működő intézmények. Ezt szögezi le a megyei tanács 1975-ös állásfoglalása is. Legkedvezőbbnek azoknak az is­koláknak a helyzetét ítéli, amelyekben évfolyamonként két párhu­zamos osztály van, s mellettük néhány napközis csoport, illetve, ha szükséges, egy-két kisegítő osztály, de az összes tanulócsoport szá­ma nem én el a harminckettőt. Az az intézmény, amely e sávtól minél inkább eltér — kevesebb vagy több tanuló- csoporttal —, az annál ke­vésbé gazdaságos, szakmailag annái inkább kifogásolható (Természetesen, ami szak­mailag nem jo, nem felel meg a követelményeknek, az egyben gazdaságtalan is, csakhogy a pedagógiában még kevésbé nyilvánvaló ez. mint a termelőmunkában.) SOKAT KÍVÁN TANÁRTÓL, DIÁKTÓL A kis1 iskoláknak elsősor­ban a szakos ellátottság miatt van gondjuk. Egy határon alul — például, ahol csak egy-egv osztály van évfolya­monként — megoldhatatlan, hogy minden tantárgyat szak­tanár oktasson. Előfordulhat, hogy a biológus kémiát, az ehekes rajzot, a matematikus testnevelést kénytelen taníta­ni, bár nem az a szakja. Ke­vésbé nyilvánvalóak azok a nehézségek, melyek abból származnak, hogy minden is­kolának, létszámától függet­lenül, meg kell oldania bi­zonyos nevelési alapfeladato­kat, s el kell végezni az ezekkel együtt járó tevékeny­ségeket. Minden iskolában van könyvtár, könyvtáros, úttörőcsapat, énekkar, sport- verseny, ünnepély, ifjúságvé­delem, takarékossági felelős Stb. A kisebb iskolákban nem lehet ezekre a felada­tokra „szakosodni ’, egy ne­velő többfélét, sok mindent kénytelen csinálni, éppen úgy, mint a gyermekek, akik „mindenevőkké” válnak. Többnyire azok szerepelnek az ünnepélyeken, a sportver­senyeken, akik énekkarra járnak, meg szakkörökre, ugyanazok az irodalmi szín­pad tagjai s a tánckaré is. Ez önmagában nem lenne rossz, legalább tapasztalato­kat szereznek, csak éppen mérték nélkül megnő a ta­nulók elíoglaltsaga, a meg­terhelése. FEJLESZTI AZ EGYÉNISÉGET Azért nem ilyen sötét a kép, nemcsak árnyoldala van a kis iskoláknak. Az előbbi­ekkel szemben ott áll vi­szont: a legtöbb helyen ki­alakult kedves, családias légkör. Mindenki ismer min­denkit, s nemcsak látásból, mint a mammutiskolákban. Még az igazgatónő is tudja, miért késik rendszeresen az iskolából a harmadikos B. Pistike, miért nem jár nap­közibe a negyedikes T. Ka- ' tika, bár hely lenne ..., és így tovább. A kis létszámú, 20—25 fős osztályok olyan előnyöket nyújtanak, ame­lyekkel a túlzsúfolt iskolák nem vetekedhetnek. Csakis ilyen kis közösségekben nyí­lik arra mód, hogy a kevés számú gyermeket, alaposan megismervén, személyiségük­nek szóló, „testre szabott” feladatokkal nevelje, oktassa a pedagógus. Egyes szakem­berek szerint húszas osztály­létszám fölött nem lehetséges gondolkodtató és gondolko­dáshoz időt hagyó egyéni bá­násmód, ami viszont feltéte­le az önálló, kreativ egyéni­ség kialakításának. A felszereltség? A nevelő- testület? Ami az elsőt illeti: a kis iskolákban legtöbbször jobb az ellátottság, egy gyer­mekre több felszerelés, esz­köz, játék jut. Hol vannak „jobb” nevelők? Ebből a szempontból nincs különbség iskola é^ iskola között. Ez nagyon egyszerűen igazolha­tó: nem a képesség, nem az adottság dönti el. hogy ki melyik iskolában tanít... DEMOGRÁFIÁI VÁLTOZÁSOK Akkor meg mi az oka — kérdezhetné valaki — a kis iskolákat minden évkezdet­kor izgalomban tartó lét­számcsökkenésnek, amely esetenként a már előbb em­lített szakmai gondokhoz ve­zethet? Sok oka lehet. Ket­tő bizonyosan. Az egyik: a város egyes részein, még a 20—25 évvel ezelőtt átadott „új” utcákban, lakótelepeken is különlegesen alakult a de­mográfiai helyzet. A nagyszü­lők laknak most itt, az isko­laköteles unokák viszont a szüleikkel az új lakótelepeken kaptak lakást. A másik ok: ha felépül a városban vala­hol egy új iskola, akkor nemcsak a környékéről jön­nek oda a tanulók, hanem — különböző indokkal — távo­labbról is, a régi iskolák kör­zetéből is. Bar nemegyszer harmincas-negyvenes osztá­lyokba kerülnek, amelyek­ben —- sokak szerint — nem lehet megvalósítani a szocialista pedagógia legfon­tosabb célkitűzéseit, az ak­tív, kezdeményeződ önálló, alkotó személyiség kineveié-, set. ZSÍROS SÁNDOR, a 16. sz. Általános Iskola igazgatója ^ Egy kis munka meg nem árthat... A Lévay József utcai óvodások lapátolják a havat a Népkertben ... (Jakubik László felvétele) Mezőgazdasági könyvhónap Túrkeve. az ország első. 30 évvel ezelőtt megalakult ter­melőszövetkezeti városa ad otthont az idei. immár 24. mezőgazdasági könyvhónap ünnepélyes megnyitójának. Az ünnepi eseményre 43 szakkönyvet adnak ki. mint­egy 400 ezer példányban. A könyvek hat kiadó gondozá­sában jelennek meg. Az idei könyvhónap érdekessége, hogy ezúttal első ízben há­rom területi megnvitót is tartanak Bábolnán. Szegeden és Egerben —. ahol a meg­hívott több száz szakember felkeresheti a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinátot, a Szegedi Szalámigyárat és a húsipari kombinátot, illetve a Mátravidéki Borgazdasági Kombinátot. Ezeket az üzem- látogatásokat árusítással egy­bekötött szakkönyvkiállítás és szakmai tájékoztatók is kiegészítik. Kozmikus krónika Az Uránia Cillagvizsgáló- han (Dorottya u. 1.) ma dél­után 6 órakor ismét a nagy­közönség számara rendeznek előadást. A csillagda előadó­termében Kozmikus krónika címmel hallhatnak az érdek­lődők az utóbbi évek űrese­ményeiről, majd távcsöves bemutatón vehetnek reszt. Vadrózsák Ádám Erzsébet marosvá­sárhelyi színművésznő 1978 tavaszától nagy sikerrel mu­tatta be Vadrózsák című ön­álló műsorát az Egyesült ÁL lamokban. Kanadaban. majd Eur opa számos oi-szagában. A székely népköltészet klasszi­kus remekeit felvonultató műsort most a miskolci kö­zönség is hallhatja. A Kos­suth Művelődési Ház szín­háztermében kedden este 19 órakor mutatkozik be Ádám Erzsébet, a Vadrózsákkal. Jarlalékok az emberben A Borsodi Szemle legújabb száma Minden kornak megvannak a „slágerproblémái”, amelyek egyformán foglalkoztatják a szakembert és a laikust. A Borsodi Szemlében három mag­vas tanulmányban is találkoz­hatunk velük, s nem tűnik erőszakoknak, ha a. tartalom- jegyzék sorrendjében a fontos­sági sorrendet véljük felfedez­ni. hiszen a gazdaság, az in­nováció és a káderutánpótlás­gazdálkodás valóban szervesen összefüggenek. Mindenkor így volt ez, de ma maga az élet szorít rá minket arra, hogy eze­ket az összefüggéseket tüzete­sebben megvizsgáljuk és újra­gondoljuk. Barta Imre A gazdaság ma­gasfeszültségű kérdései . cí­mű tanulmányában azt a lé­péskényszert vizsgálja meg, amelybe népgazdaságunk ke­rült az 1973—74-es árrobba­nás után. Egy közepesen fej­lett országnak kell megfelel­nie az egyre szigorúbb vi­lággazdasági feltételeknek. Ez csak úgy lehetséges, hogy — folytatva az 1968-oan meg­kezdett munkát — minden erőnkkel igyekszünk felzár­kózni a fejlet ipari országok­hoz, jobban: rugalmasabban, alkalmazkodunk a változó feltételekhez. A szerző részle­tezi, milyen akadályai van­nak ennek a termelésben, az Alig érkeztünk meg Bükkszentpálra, már­is leesett a hó ... a turistaház tetejéről. A gondnok kerített egy lapátot, azzal ástam ki Gézukát a hóbucka alól. Az asszony köz­ben folyamatosan sá- pítozott: „Ez a telelés is jól kezdődik, én megmondtam. hogy ne jöjjünk ide, jaj, szegény gyerek!..:’ Felnéztem a háztető­re, de sajnos már nem volt több hó fent. Bent, a turistaháZr ban finom meleg fo­gadott minket. Alapo­san égett a kályha. Meg a szőnyeg és a függöny. Segítettem az oltásban, én a vil­lanyt oltottam el. A szobakulccsal és gyermekem fülével a kezemben megindul­tunk az emeletre. Majdnem felérkez­tünk már, amikor megbotlottam a sző­nyegben. Az orra bu­kástól csak az mentett meg. hogy hanyatt vágódtam, és legurul­tam a lépcsőn. Cso- dák-csodája., nem tört el semmim. Még az a három fogam sem, ami útközben kiper­gett a számból. Lent puhára estem, a gond­nok kutyájára. Éppen csak megkóstolta a fél nadrágszáram. más baja nem lett. Ám a gondnok elkezdett ki­abálni, hogy beperel. Mire én visszakiabul- tam, hogy találjon jobb helyet a kutyá­nak. Különben is: sü­ket az az állat, hogy nem hallotta, amikor érkezem? Túlesve az érkezés kellemetlenségein, vé­gül is birtokba vettük a szobát. Csodálatos kép tárult elénk. A napsütésben vakítóan szikrázó hó, békésen ácsorgó őzikék, odébb néhány vaddisznó. Iri­gyeltem is érte az asz- ssonyt. mert pont az ő ágya fölött lógott. Ki­pakoltuk a bőröndö­ket, elraktuk a cuc­cot, aztán elraktuk Gézukát. A gyermek azóta zokogott, hogy legurultam a lépcsőn. A fülest akkor kapta, amikor'kiderült, hogy azért sír. mert a ku­tyát sajnálja. Hideg vacsora volt. majd megfagytunk, nem működött a fűtés. Másnap reggelre úgy megfáztam, hogy az influenzavírus minden további nél­kül melegen üdvözölt és belém költözött. Napok teltek el az ágyban, az asszony és a gyerek hozta kint­ről a híreket, hogy melyik üdülő törte el éppen a lábát a síe­lésben. Már én is na­gyon vágytam a tél örömeire. Es üdülésünk utolsó napjára végre meg­gyógyultam. Irány a pálya. felcsatoltam magam a sítalpakra, aztán gyerünk! Meg sem álltam a lejtő al­jáig. Egy pillanatra sem. Végig a hátamon csúsztam. Lent aztán úgy lestoppoltam, hogy szinte földbe gyökerezett előttem egy fenyőfa. De en ki­döntöttem! Igaz, hogy csak egy törpefenyo volt, de ki a kicsit nem becsüli, az a na­gyot nem érdemli. Éreztem: a követ­kező lesiklásnak sike­rülni kell, ha törik, ha szakad. Sikerült. Tört is. szakadt is. Csak a bátorságom maradt töretlen, és a balszerencsém szaka­datlan. Az asszony és Gézuka páros shoiv- müsora következett. A srác ródlija meg­bokrosodott egy bo­korban. és levetette magáról a gyereket . Zsuzsám viszont de­rekasan állta a havat. Igaz. nem volt nehéz dolga, nyakig süllyedt bele. Szégyenemben én is majdnem elsül­lyedtem, hogy ilyen tehetségtelen a télhez a családom. Szomo­rúan tapasztaltam, hogy kezdek elhide- gülni. SZABADOS GABOR intézményekben, a gyakorlat­ban és nem utolsósorban a szemléletben. Ezek az akadá­lyok azonban nem elhárítha- tatlanok. Első látásra’ ’ talán meglepő, de a tanulmányban olvasottak után, nagyon is logikus, hogy Barta Imre az emberi tényezőkre hívja fel nyomatékosan a figyelmet. Az okok három fő ágál ösz- szekapcsolva úgy vélem, egy­értelmű, hogy a feltett kér­désekre az emberi tényezőt középpontba állító gazdasági építőmunkában lehet és kell elsősorban választ adni. Min­den más esetben ugyanis a ma gondokat okozó problé­mák és feszültségek könyör­telenül. es még makacsab- bul köszönnek vissza.” Már Barta Imre is igen fontosnak tartja S kreativi­tás, a konvertálható szaktu­dás megbecsülését. Nagy Aladár tanulmánya pedig ennek feltételeit, megvalósu­lását elemzi. (Az innováció társadalmi feltételeiről.) Ma már csak az az ipar tucl ren­tábilisan termelni, amelyik képes állandóan megújulni. Megújítani a termékeit, a termelés módját, szerkezetét, a technológiát. Az innováció latin eredetű szó. A novus újat jelent, az in pr • pozí­ció ban-ben jelentésű. A szó szabatos fordításánál jelentő­sebb a fogalom tartalma. Mert nem eleg csupán kita­lálni, vagy átvenni az újat. ha ennek nincsenek meg a szervezeti, termelési, társa­dalmi, emberi feltételei. Nagy Aladár részletesen elemzi ezeket. Kitér — többek kozott — a vezetés feladataira, fe­lelősségére is. „A vezetési funkciók között a tervezést, a szervezést, az irányítást, az ellenőrzést és a kommuniká­ció biztosítását tartjuk a leg­fontosabbnak. A vezetesi funkciók ellátása során, meg kell fogalmazni az innovációs stratégiát, a stratégia végre­hajtásának eszközeit és felté­teleit.” A vezetés tehát egyre bonyolultabb, egyre nagyobb hozzáértést és felkészülést igénylő szakma; ugvanúgy készülni kell rá, mint min­den más szakmára. Hogyan történik ez a DI- GEP-ben? Erről olvashatunk Szarka János: A vezetői ál­lomány összetétele és a ká­derutánpótlás biztosítása a Diósgyőri Gépgyárban című izgalmas tanulmányában. Ma már semmit sem lehet az esetlegességre, a spontanei­tásra bízni, a vezetők kivá­lasztásában. nevelésében, hi­szen rátermettségük, felké­szültségük meghatározhatja egy-egy szervezet életet és jövőjét. Szarka János nyilván nem térhetett ki a kérdés minden oldalára, ám az a gyakorlat, amelyet a DIGÉP- ről szólván ismertet, haszno­sítható lehet máshol is. Min­denesetre érdemes továbbgon­dolni. H. S. * Medgyessy Ferenc-efhlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában, a művész születésének 100. évfordulója alkalmi­ból. Itt látható a Hortobágyi bika című szobor is.

Next

/
Thumbnails
Contents