Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-17 / 269. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványj Éva — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Meg­kérdeztük Fűtsenek és tartsák be a menetrendet Délutános műszakunk végeztével — november 4-én — el­indultunk hazafelé. Az eső szakadt. Mire kiértünk a Tiszai pályaudvarra, alaposan megáztunk. 22 óra 40 perckor ül­tem be az első vágányon álló szerelvény egyik kocsijába* Hideg volt. Előbb levettem, majd visszavettem magamra a vizes kabátot. Sejthetik, hogy a hideg ellen ez nem használt valami sokat... A múlt évben a vasút egyik illetékese hasonló témáin le­velemre azt a választ adta. hogy ha beindul a fűtőmű, ak­kor a szerelvények előfűtése megtörténik. Tudomásom sze­rint az elöfütö fűtőmű üzemel, a kocsik mégis hidegen in­dulnak. Félünk: ha már most fázunk, mi lesz a keményebb hidegekben? Egyszóval: várakoztunk a hideg kocsiban a 23 óra 10 pei- ces indulási időre. Aztán eltelt 48 perc, mire a Tiszaira ér­kezett Budapestről az a vonat, amely miatt hetente hatszor késik munkásvonatunk „startja". Lehet, meg tudják magya­rázni. miért van így. De ez a magyarázat engem nem vi­gasztal. Aki a munkája végeztével fáradtan hazafelé igyek­szik. azt csak az érdekli, hogy a M.4V betartje-e a saját maga által előírt menetrendet. Ami még külön bosszantó: a Budapest felől érkező vonatról gyakorta csupán egy-két át­szálló van. Miattuk vár öt-hatszáz munkásember. De — higy- gyék el — nem ritkán egyetlen átszálló sincs. Tapasztalom, hogy évek óta problémát okoz a Budapest felől érkező vo­nat késése. S hiszem, hogy a MÁV Miskolci Igazgatósága meg tudná találni a megoldást arra. hogy időben, fűtött ko­csikban, nyugodt körülmények között indulhassunk haza. ne kelljen a perceket, negyedórákat, fél órákat számolgatni. Ami pedig az inkriminált napot illeti: háromnegyed 12 fe­lé kezdtük érezni, mintha fűtenék a kocsit. Nulla óra 5 perc­kor indult el vonatunk. 55 perces késés. Mi lesz télen? És vígan elszáguldott... Akárki akármit mond, nem tartom szerencsésnek a 13-i napokat. Babona ide, babo­na oda, engem sajnos az idén még csaknem minden hónapban ezen a napon ért valami bosszúság. Január­ban elromlott a gázkonvék- torom, februárban a televí­zióm, márciusban a gyere­kem ... de ezek magán­ügyek. amiket rvem szívesen teregetek ki a nyilvánosság elé. Viszont ami most. no­vember 13-án történt velem, az a nyilvánosság; elé kíván­kozik. Az eset ugyancsak nyilvá­nos helyen — a Széchenyi út és Kazinczy utca keresz­teződésénél levő, Diósgyőr felé közlekedő villamosok megállójánál — népes szá­mú várakozó előtt (illetve velük is!) történt. Kora esti sötétedéskor. Csúcsforgalom­ban, amikor a munkából ha­zaigyekvők fáradtan és tü­relmetlenül várakoznak a villamosra. Ráadásul hideg, nyirkos volt az idő is. Az előző napi hóesésből pocsolyává vált tócsákat né­zegettem én is „unalmam­ban’', s közben kissé eltű-. nódtem azon, hogy városunk eme centrális részén miért is nem olyan sima az úttest, hogy ne állna meg rajta a víz, avagy: eldugultak talán a kanálisok? Nos. nem soká­ig tűnődhettem ezen. Mert a szó szoros értelmében hideg­zuhany ért. Mégpedig jósá­ros, latyakos hidegzuhany. Siklósi Sándor, Sajókeresztúr. Petőfi u. 100. És persze nemcsak engem. A mellettem állókat is. — Jaj, az új farmerem! —• kiáltott tőszomszédom, egy 15 év körüli fiú. — Még ilyen őrültet! — így egy asszony, akinek vi­lágos színű kabátját friss sárpöttyök díszítették. — ZM 26-17! — jegyezte meg a fröcskölő autó rend­számát egy éberszemű férfi. A rendszámot felírtam gyorsan jómagam is. Tudom, hogy az ilyesmi niár nem új téma a DH- ban. De nagyon kérem a szerkesztőséget, hogy mégis közölje az esetet, mert az említett autó vezetője min­denki által láthatóan, vidám arccal száguldott * ?. — mint, aki észre sem ú fi­gyelmetlenségét ... Minek örült? Hogy ilyen sok em­bernek okozott bosszúságot. (r. a.) (A főutcái hidegzuhany” valóban örökzöld témaja ro­vatunknak a csapadékos év­szakokban. Űjra és újra helyt adunk az ezzel kap­csolatos panaszoknak azért is. hogy kérjük-figyelmeztes- sük az autósokat: már csak illendőségből is tartsák be a KRESZ előírásait, s az út­viszonyoknak megfelelő tem­póban közlekedjenek belvá­rosunkban is. Mert, hogy mi­kor lesz végre simára asz­faltozott föutunk Miskolcon, arra válaszolni egyelőre nem tudunk. A szerk.) ADNAK-E ÚJ AUTÓT A TOTALKAROS GÉPKOCSI HELYETT? K. S.-nek volt egy CF-es rendszámú Trabant gépko­csija. Idén tavasszal a gép­kocsi karambol következté­ben olyan súlyosan megsé­rült — gazdája is csak cso­dával határos módon mene­kült meg —. hogy teljesen használhatatlanná vált. K. S. gépkocsiját munkaeszközként is használta, ezért most ká­ra a gépkocsi értékénél jó­val nagyobb. Az Állami Biz­tosító nem utaltatott ki szá­mára új gépkocsit, holott úky tudja, ilyen esetekben ez az eljárás, hiszen casco biz­tosítása is van. Kérelmének teljesítése elöl indokoltan zárkózott el az AB. Nem viselheti ugyanis az alkatrészellátási nehézsé­gekből származó anyagi hát­rányokat. Űj gépkocsi soron kívüli kiutalására csak totál- káros, vagyis gazdaságosan már nem javítható gépkocsik esetében kerülhet sor. akkor is csak meghatározott felté­telek fennállása esetén. Ilyen pl., ha a totálkáros gépkocsi első forgalomba helyezésétől három év még nem telt ej, a károsult az első tulajdonos, s az autó szocialista ország gyártmánya volt stb. (A fel­tételeknek együttesen kell fennállniuk.) VISSZAVÁSÁROLJA AZ ÁB AZ ÉLETBIZTOSÍTÁST? Z. Zoltánná olvasónk úgy érzi. serelem érte az Állami Biztosító részéről. Azt pana­szolja, hogy amikor két és fél évvel ezelőtt kötött élet- biztosítási szerződését fel­mondta, az eddig befizetett összegnek csupán a töredé­két kapta vissza. Ezzel szem­ben ő úgy tudja, a teijes összegre igényt tarthat. Ügy emlékszik, ezt az információt annak idején az üzletkötő­től kapta, akivel a szerződést megkötötte. Kedves Olvasónk! Infor­mációja téves. Ugyanis az Állami Biztosító már néhány havi díj megfizetése ellené­ben a teljes biztosítási ősz- szeg kifizetésére vállal köte­lezettséget, ha a biztosítási esemény (pl, baleset, halál) bekövetkezik. Már csak ezért sem lehet a befizetett dija­kat teljes egészében vissza­fizetni. A dijak nagyobb ré­széből kell képezni ezt a ki­fizetési alapot. Az életbizto­sítási kötvény maga is tar­talmazza a visszavásárlás­kor fizethető összeget egy táblázatban. Ebből ellenőriz­hető, hogy az ÁB a szerző­désnek megfelelően fizette-e vissza a dijat. Már hó födi, de alatta ez van! * Hetekkel ezelőtt a Népkertben fotóztam ezt a ..panorámát". Kíváncsian vártam, hogy mikor veszíti el aktualitását, őszintén szólva, abban reménykedtem, "hogy még a havas, jeges idő beállta előtt elterítik a sétányon a zúzalékot, hiszen a kiadjusztált utakon is ne­héz a közlekedés tél idején. (Tudvalevő, hogy télvíz idején nemigen kényeztetik 'hósep- ressel a Népkert útjait.) Mit mondjak: hiába reménykedtem, a hó leesett, ám alatta a „panoráma” maradt. Már csak az hiányzik, hogy lefagyjon az útra hordott zúzalékhalmaz is. Még egy reményem maradt: esetleg kividül az időjárás, elolvad a hó, felenged a jég­kéreg, s lesz idejük a parkfenntartóknak lábunk alá egyengetni a talajt. Jakubik László Miskolc Eszi, nem eszi.,.?! Elsőbbség — a balesetnek?... rtf A Szigligeti Ede tér és a Budai József utca sar­kán kaptam lencsevégre ezt az Elsőbbségadás kötelező! KRESZ-táblát. Kidöntve, Acryl harisnyanadrágot vettem november 5-én Mis­kolcon. a szaküzletbeu. Ott­hon kibontottam a csomag­ból, s meghökkenve láttam, hogy szélesen végigszalad­tak rajta a szemek, tökéle­tes selejt. Visszavittem az üzletbe és kértem, hogy cse­réljék ki. Szó nélkül alá­írattak velem egy kitöltet­len állítólagos jegyzőköny­vet. aztán vártam, hogy visz- szakapom a pénzemet. Az eladó szólt, hogy vásároljam le. Mondtam, hogy nincs szükségem semmi másra. A válasz: — Akkor vigye haza. majd levásárolja, ha valamire szüksége lesz! — s vissza­dobta elém a selejt haris­nyanadrágot. Én persze csak álltam és vártam. Közben a vásárlók feje fölött repültek a zok­nik. (Egyik pultról a másik­ra átdobják a megvásárolt portékát.) Mikor meguntam az álldogálást. kérdeztem, hogy mi lesz hát? Az eladó erre elém hajított egy jó ha­lom zoknit, mondván: ez van! Mit tehettem: eszi, nem eszi. nincsen más! — alapon elhoztam a sok egyszínű zoknit — mert ebből sem volt választék —, pedig szükségem sincs rájuk. Magam is emberekkel fog­lalkozom. Ilyen viselkedési: sohasem engedhetnék meg magamnak. Arról nem szól­va, hogy nem értem: miféle új „módi” ez a kereskede­lemben? Miért kényszeríte­nek rá. hogy elvigyek a pén­zem helyett olyasmit — ha kapni akarok érte valamit —, amire szükségem sincs! Bodnár Ferencné Edelény, Kun B. u. 30. Olvasónkat megnyugtathat­juk, semmiféle új „módiról” nincsen szó a kereskedelem­ben. A harisnyaszakiizlet- ben — enyhén szólva — helytelenül jártak el. Ha ugyanis az árut a kívánt portékára nem tudják kicse-t rélni, az árát kötelesek visz- szafizetni. Ezt egyébként a Miskolci Ruházati Kiskeres­kedelmi Vállalat kereskedel­mi igazgatóhelyettesétől tud­juk. funkcióját vesztetten nyug­Csónakjárat nincs? szik a gyepen. Most már a hó is belepi lassan. Az autó­sok persze nem láthatják, hogy mire int. Balesetveszé­lyes helyzet teremtődött a kidőlt oszlop miatt az útke­reszteződésnél. Jobb lenne megelőzni a bajt azzal, hogy mihamarabb a helyére te­szik! (J. L. felvétele) Nagyon szép szolgáltató­házat építettek az avasi la­kótelepen, a Testvérvárosok útján. Helyet kapott benne egy férfi-női fodrászat is. Va­lamiről azonban megfeled­keztek az illetékesek. Nem kaptunk ugyanis „receptet” arra, hogyan lehet megköze­líteni. Egymástól kérdezget­jük: Csónakjárat nincs? Nem is lesz? Persze, őszintén szólva, megelégednénk egy tip-top kis gyalogjárdával is. Mérő Jánosné és Flott Mihályné Miskolc, Középszer u. Mowember 15-től december 24-ig Gazdag választékkal várja Kedves Vásárlóinkat a 26. sz. háztartási boltunk (Miskolc, Hoffmann Ottó u., iizlettiázsorban) f

Next

/
Thumbnails
Contents