Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-17 / 269. szám

Kosárlabda NB I Hazai győzelmek a két végén Két bajnoki találkozót is Játszott a DVTK női NB I-es kosárlabda-csapata a hét vé­gén, a miskolci sportcsarnok­ban. Mindkétszer győztek: szombaton a pécsiek, vasár­nap a szekszárdiak ellen. És mindkét napon szép számú közönség (lehettek vagy ez­ren-ezren) biztatta őket. DVTK—PVSK 97:73 (42:33), ve­zette Szabó III., Simó. DVTK—SZEKSZARD 96:87 (49:44), vezette dr. Frizzi, Var­ga G. DVTK (az első szám a pécsiek, a második a szekszárdiak ellen dobott kosarat jelenti): Áronné (20, 24), Winter (27. 22), Medgyesi (30, 32), Molnár (4, 2), Papp (8, 0). Csere: Novák (2, 2), Dór- sánszki (4, 2), Jászka (2, 2), Ka- rádi (—, 4), Halmos (—, illetve nem játszott). Edző Sztanev Ká­wiy. Mindkét mérkőzésnek több kö- jzös vonása volt. Ezek: — Rendkívül gyengén kezdett a diósgyőri csapat. A Szekszárd ellen tíz perc kellett a minimális előny megszerzéséhez, míg a pé­csi találkozón erre Ibi percig kel­lett várni. — Sok pontot dobott a vas­gyári gárda, annak ellenére, hogy mindkét napim rengeteg ziccert hibáztak. — Rendkívül gyenge volt a vé­dekezés, amit bizonyít, hogy az ellenfelek is viszonylag sok ko­sarat dobtak. — És végül mindkét napon messze kiemelkedett a mezőny­ből Medgyesi, remek játékával és ponterősségével. Ezek után nézzük részletesen. Mondanunk sem kell, hogy örü­lünk a két győzelemnek. A csa­pat így továbbra is az élme­zőnyben van, és az eredmények szerencsés alakulása után akár még előbbre is léphetnek az ötö­dik helynél. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a fen­tiekben előbb csak vázlatosan felsorolt hibákat. Mindenekelőtt: elszomorító volt a csapat védekezése, különösen a Szekszárd ellen. A vendégek tá­volról egyébként is remekül dob­nak, de amikor meg sem kísér­lik megzavarni őket, akkor min­den dobásuk kosárba talál, és talált a DVTK ellen is. Pedig ennek kivédése nagyon egysze­rű: a távolról dobó játékosokat szoros emberfogással kell meg­akadályozni a dobásban. Ennek ellenére — különösen a Szek­szárd ellen — azt láttuk, hogy a második félidő 10. percéig egé­szen laza, zóna körüli emberfo­gást alkalmaztak, így a vendé­gek tetszés szerint érhették el pontjaikat. Felemás képet mu­tat, ha a saját palánk alatti le­pattanó labdákat nézzük. A Pécs­ben és a Szekszárdban közös volt, hogy nélkülözték az igazi cen­tert. Ez megkönnyíthette Medgye­si dolgát, különösen akkor, ha társai a befutókat igyekeztek ki­zárni a labdaszerzés lehetőségé­ből. Nos, a Pécs ellen ez reme­kül ment; szinte valamennyi le­pattanó a hazaiak centeréhez került. A Szekszárd ellen azon­ban épp azért, mert nagy volt a tömörülés a saját büntető te­rületen, csak akkor sikerült a DVTK beállósának megszerezni a labdát, ha az felé pattant le a palánkról vagy a gyűrűről. Mint írtuk, a támadások befe­jezése (annak ellenére, hogy igen sok pontot dobtak) nagyon nagy hibaszázalékkal történt. Különö­sen a mérkőzések elején hagy­tak ki sok pontszerzési lehetősé­get. Ez most nem bosszulta meg magát, mivel lényeges tudásbeli különbség volt a DVTK és ellen­felei között, az előbbiek javára. De még belegondolni is rossz, hogy mi történt volna akkor, ha a Vasas Izzó ellen is ilyen hi­baszázalékkal fejezik be a tá­madásokat. Ami a játékosokat illeti, az el­ső helyre Medgyesi teljesítménye kívánkozik. Folytatta az Izzó el­leni lendületes, ponterős támadó- játékát, a paláikok alatt ener­gikus, kemény labdaszerzőnek bizonyult, és különösen a Pécs ellen, játékkedve magával ragad­ta a többieket is. Wintert láttuk már jobban is játszani. Tény, hogy lélektanilag fontos kosarakat dobott, pont­erős volt, jől irányított, és tem- p ószerelései is élményszámba mentek. Azonban a betörések befejezésével — százszázalékos befejezésével — ő is adós ma­radt. Némileg meglepő volt Aronné indiszponált játéka. Ugyanany- nyiszor indították, mint más mér­kőzéseken, de labdái, ha csak centiméterekkel is, a gyűrű mel­lé sikeredtek. Molnár és Papp lehet, hogy na­gyon tehetséges játékosok, de az utóbbi két mérkőzésen semmit sem mutattak. Különösen Papp lassúsága volt szembetűnő. A cserék nagyon kevés ideig ját­szottak, a szombati találkozón Novák, a vasárnapin Karádi egy­két megmozdulása említhető csu­pán. Most egy időre elbúcsúzunk a kosárlabda NB I-től. Legköze­lebb december 8-án a MAFC lá­togat a miskolci sportcsarnokba. . n. TÓTH BÉLA Kézilabda-osztályózó Fonyódon A Borsod megyei férfi ké­zilabda-bajnokságot a Borso­di Bányász csapata nyerte, így nevezhetett az NB II-be való jutásért folyó osztályozó- (nérkőzés-sorozatra. A Ma­gyar Kézilabda-szövetség el­készítette a beosztást és ki­jelölte a helyszínt. Eszerint a Borsodi Bányász november 21—22-én Fonyódon, a Zala­egerszegi Dózsa, a; Győri Vo­lán és a Nádudvar társasá­gában küzd a feljutásért. * Három jellemző kép a „jobbik” hét végi találkozóról, a Pécs elleni mérkőzésről. Balról: Medgyesi biztosan szerzi meg a lepattanót három pécsi mellett. Középen: Wintert hárman sem tudják megakadályozni a pontszerzésben (a labda éppen hull ala. a hálóból). És végül jobbról: Aronné sok ilyen ziccerhelyzetböl hibázott. (Szabó István felvételei) A miskolci kézilabdasportért 4. Sok múlik a testnevelők Ökölvívás 9. Nemzetközi Steinmetz Kupa Befejeződött Pécsett a 0. Nemzetközi Steinmetz Kupa ökölvívóverseny. A vasárnapi döntőben 14 pár mérkőzött az érmekért, ugyanis papír- es nehézsúlyban két-két mer- 'kőzés volt, mivel ezekben négy-négy versenyző indult, és körmérkőzést vívtak. A Borsodi Bányász öklözője, Taizs a 3. helyért a Bp. Va­sas sportolójával, Kecskéssel mérkőzött/ akit a hai madik menetben %érülés miatt le­léptettek. , Eredmények, papírsűlytól fölfelé: Kluba (lengyel), Nyí­ri (Bp. Honvéd), Kalló (Kun Béla SE), Goják (Bp. Vasas), Horváth (Bp. Honvéd), Ma­gyar (PVSK), Borbély (Kun Béla SE), Némedi (Újpesti Dózsa), Weil (NDK). Soltész (SZIM Vasas), Alvics (PVSK), ... 3. Taizs (Borsodi Bányász), Somodi (Tatabánya). Volt lehetőségünk és alkal­munk bemutatni három mis­kolci iskolát, amelyek a me­gyei tanács művelődési osz­tálya által kiírt versenyben Borsod megyében az első he­lyen végeztek. A kél általá­nos iskolában nagy hagyo­mánya volt és van a kézilab­dának, a miskolci Földes Fe­renc Gimnáziumot sem érheti szemrehányás, hogy eddig ke­veset tett Miskolc kézilabda­sportjáért. A jövő útja, a ki­bontakozás lehetősége rajtuk áll vagy bukik: az iskolákon. Hódul Sándor, a Borsodi Bányász edzője: — Ha hiszik, ha nem, min­den miskolci iskolát végig­jártunk. A testnevelők több­sége megértette, mit szeret­nénk, de azt is hozzátette, hogy elnézést, mi már le va­gyunk kötve ide meg ide. (Hadd jegyezzük meg: a kézilabda oktatása tantervi anyag és feladat az általános iskola 5—8. és a gimnázium — középiskola — 1—2. osz­tályában. Szakfelügyelői je­lentéseket olvastunk; egyik­ben sem kérdeztek rá a ké­zilabdára. Tudjuk azt, hogy egy-egy testnevelési órán minden feladatot megoldani lehetetlen, de különösen az őszi és a tavaszi időben, a szabadtéri foglalkozásokon sok gyakorlatra sort lehetne keríteni. Tény és Való, hogy külö­nösebben nem jegyzik azt, ha egy-egy testnevelő a ké­zilabdával tölti el ideje nagy részét. De ha sikerülne meg­változtatni értékelési rendsze­rüket, akkor nemcsak arról lenne szó, hogy például az egyik iskolában azért jó egy testnevelő, mert atlétikát csinál, a másik iskolában pe­dig azért, mert kosárlabdát, hanem azért, mert túltekint szűkebb iskoláján, és városi méretekben gondolkodik. A testnevelő tanároknak kulcsszerepük lehet egy-egy sportág városi szintű ered- menyességében. Természete­sen az sem baj, ha ezek a testnevelők egyúttal kézilab­daedzők, netán szakedzők. De erről bővebben kedden. Végezetül idézzük Fegyver- neki Zoltánt, a Miskolci Vö­rös Meteor valamikori kapu­sát, a Borsodi Bányász mos­tani kapuvédőjét: — Nemcsak az iskolákról van szó. A DVTK teljesen jó csapatot adott Miskolcnak. Hol vannak azok a játéko­sok? Miért kerültek épp Ka­zincbarcikára? És ma miért nem tudja Miskolc megtarta­ni a játékosokat? Hisz csak az utóbbi években többen el­mentek. Pontosabban: any- nyian, akikkel egy-két csa­patot is meg lehetne tölteni. És nemcsak a jelenlegi osz­tályokban, hanem az NB I- ben, NB I/B-ben is. ' Fegyverneki hozzászólása nem volt egyedüli, de a já­tékosállományról egy későbbi számunkban írunk. * .Eddig sok olvasónk mondta el véleményét. Még korláto­zott számban lehetőségünk van meghallgatni azokat, akik Miskolc város kézilabda- sportjának jövőjéről szólnak. Telefonszámunk: 12-822, le­vélcímünk: Miskolc, Déli Hír. lap 3501. Pí.: 39. D. TÓTH BÉLA Megérte? Veget er lek a küzdelmek Csehszlovákiában, a jégkorong IBV-n. A magyar fiatalok „remekül helytálltak"; az ötödik— nyolcadik helyért lejátszott találkozókon sikerült egy gólt ütni. Az már ugyan kit érdekel, hogy 53-at kaptak? (Cseh­szlovákia B-től 28-ot, Romániától 10-et, Bulgáriától 17-et.) Arról is szólt a fáma, hogy Csehszlovákia A csapatától korábban 37:0 arányban szenvedtek vereséget. Bevalljuk, nem tudjuk kinek érte meg, hogy Magyarország válogatott­ként szerepeljen az IBV-n. A fiataloknak? Az országnak? A jégkorongsportnak ? Netán egy-két szakvezetőnek? Egyelőre nem tudjuk, de várjuk a magyarázatot. Abban biztosak vagyunk, hogy abban aztán nem lesz hiány . — D. T. B. Női maratoni Joyce Smith 43 éves angol háziasszony nyerte a japán fővárosban lebonyolított nem­zetközi női maratoni futóver­senyt; a mintegy 40 km-es távot két óra 32:24 perc alatt tete meg. A második helyen a kanadai Gareau végzett (2 óla 30:58), a harmadik az angol Adams lett (2 óra 40:53), November 17-tol 29-ig engedményes csillárvásár! 20—40—50 százalékos árengedménnyel csillárok, lámpatestek és falikarok nagy választékban a BIK—Elektron villamossági boltban Miskolc, Széchenyi út 56. szám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents