Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-12 / 265. szám

Birkózás jjc A kerekasztal-beszélgetés résztvevői (Sólymos László felvétele) A miskolci kézilabdasportért 1. Ami volt, elmúlt Számítunk olvasóinkra is Mi magunk sem gondol­tuk, hogy oly nagy lesz a fe­lelős városi sportvezetők és szakemberek aktivitása, mint amilyenre sikeredett azon a találkozón, ahol Miskolc vá­ros kézilabdasportjáról volt szó. A Magyar Rádió Miskolc- körzeti Stúdiójának helyisé­gében lapunknak és a mis­kolci stúdiónak sikerült ösz- szehozni egy kerekasztal- beszólgetést, ahol ki-ki nem­csak saját területét értékel­te, hanem kifejtette elkép­zeléseit a kézilabdasport jö­vőjéről. A beszélgetés anyagát sza­lagok őrzik. A miskolci rá­dió is tallózik az anyagból (valamikor december tájé­kán), lapunk azonban a mai számmal rendhagyó sorozatot kezd. A mintegy 90 perces felvételt a magunk számára is rögzítettük (ezt a jelenle­vőkkel közöltük, de szó sze­rint visszaadni nem tudjuk. Nem is célunk. Mégcsak azt sem ígérhetjük, hogy vala­milyen tematikus rend sze­rint összegezzük az elhang­zottakat. Bennünket mind­össze egy cél vezérel: legyen jobb Miskolc kézilabdasport­ja.. És mivel ezen igényünk ta­lálkozott a jelenlevők óha­jával is, szükséges a proto­koll leírása. Részt vett a beszélgetés­ben Körösi István. a városi pártbizottság politikai mun­katársa, Menyhért László, a sportcsarnok igazgatója, a megyei kézilabda-szövetség elnöke, Kecskeméti István, a városi sporthivatal vezetője, Dargai István, a MÉMTE el­nöke, Gálos Imre, a Miskolci Spartacus elnöke, Mádai Bé­la, a Miskolci Spartacus szur­kolója, Kukta János, a Mis­kolci Spartacus edzője. Hódul János, a Borsodi Bányász ed­zője, Fegyverneki Zoltán, a Vörös Meteor volt, a B. Bá­nyász jelenlegi kapusa. A vi­tát Horváth Kálmán, az MR munkatársa vezette, míg la­punk részéről ott volt e so­rok szerzője és Darab Gyula. A jelen és a jövő elsősor­ban a múlt részletes elemzé­se után határozható meg. így érezték a résztvevők is, és elsőként arról beszéltek, milyen is volt Miskolc város kézilabdasportja tíz, illetve húsz évvel ezelőtt. Bevall­juk, a régi dicsőség feleleve­nítése többünknél arányelto­lódást eredményezett, jólle­het nem a múltakon való el­merengés volt a találkozó célja. Ezért minderről csak néhány mondatban. Kétségtelen, hogy Miskolc város csapatai ott voltak az alakuló nagypályás, az ala­kuló kispályás bajnokságo­kon, és nem is akármilyen eredménnyel szerepeltek. Persze, azóta több mint har­minc év telt el. És hiába tar­toztak olykor-olykor a nők az NB I-es élmezőnybe (MV­SC), hiába voltak a férfiak a vidék legjobbjai (DVTK, Vörös Meteor), ez ma sem nem oszt, sem nem szoroz. Ettől még nem lesz jobb jö­vőre Miskolc kézilabdaélete. Holnap már a jelen is múlt. De a mai (tegnapi) rendszer bemutatása és kritikája nem haszontalan feladat. Erről holnapi számunkban szólunk. * Kedves Olvasók! Kedves Kézilabdát Szeretők! Lapunk meg van győződve arról, hogy a kézilabdasport több ezer embert érdekel Miskolcon. Ezért kíváncsiak lennénk véleményükre, és örülnénk, ha ezt akár írás­ban (címünkre), akár szóban (telefonon) tudomásunkra hoznák. Sorozatunk azért is rendhagyó, mert mindennap várunk észrevételeikre. és annak megfelelően alakítjuk a felvett anyagot, sőt azt is ígérhetjük, hogy újra meg­kérdezzük az „illetékest”. De kérjük, hogy csak egyetlen cél vezérelje Önöket is: a jövő. Addig is, amíg az első levelek megérkeznek, foly­tatjuk e rendhagyó sorozatot holnap, az úgynevezett há­zi srendszerrel. Címünk: Déli Hírlap, 2501 Miskolc. Pf. 39. Tel: 18-222. D. TÓTH BÉLA fi kapitány Még ketten a keretben Az ünnepek utáni legérté­kesebb hír kétségkívül az, hogy jelenlegi válogatottja­ink mellé (Szalontai Imre, Szalontai Zoltán, Szabó La­jos) Hegedűs Csaba, a ma­gyar válogatott edzője a két DVTK-s volt ifjúsági orszá­gos bajnokot, a 82 kg-os Le- veleki Attilát, és a +100 kg- ban Fodor Bélát is beválo­gatta a felnőtt keretbe. Re­méljük. hogy a bizalmat szor­galmas munkával fogják meghálálni. * Csepelen. 86 indulóval or­szágos szabadfogású serdülő versenyt rendeztek, ahol a diósgyőriek a következő ered­ményeket érték el. Első lett Németh (62 kg), második he­lyen végzett Balogh (42 kg), Nagy (49 kg), Túri (67 kg), míg a harmadik helyet sze­rezte meg Kiss B. (49 kg), Kiss L. (58 kg), Hegedűs (72 kg), Kundrák (78 kg). * Az ifjúsági II. korcsopor­tosoknak is befejeződött az országos csapatbajnokság. A végeredmény: 1. FTC, 2. DMVSC. 3. Bp. Honvéd 4. Csepel, 5. DVTK, 6. KVSÉ. * Gyöngyös adott otthont a ‘területi szabadfogású egyéni és csapatversenynek, ahoj a miskolciak minden várako­zást felülmúlóan szerepeltek. Eredmények (ahol egyesületet nem közlünk, ott a DVTK ér­tendő) : 42 kg; i. Balogh. 2. Szaköl- czsy, 3. Jenei. 45 kg: 1. Fábián. 2. Molnár (Eger). 3. Tamás (Gyöngyös). i» kg: 1. Bátka (Pásztó). 2. Kiss, 3. slke (Eger SE). 53 kg; 1. Kulcsár, 2. Molnár (Sátoraljaújhely), 3. Kovács (Gyöngyös). 57 kg: 1. Kiss 1... 2. Szűke- ■ nyik, 3. Horváth (Gyöngyös). | 62 kg: 1. Német, 2. Séliey, 3. 5 Lalik. 1 67 kg: l. Túri, 3. Nagy (Ózd), 3. Kiss (Sátoraljaújhely). 72 kg: 1. Kundrák. 2. Ko­vács (Ózd). 3. Kiss Z. (Sátoral­jaújhely). 78 kg: 1. Simon (Gyöngyös), 2. Kovács (Ózd). 3. Peter (Gyön­gyös) . +78 kg: 1. Báthory, 2. Erdélyi (Sátoraljaújhely), 3. Bencsik (Gyöngyös). A csapatverseny végeredmé­nye; 1. DVTK 54 pont. 2. Gyöngyös 10 pont, 3. Sátoralja­újhely 8 pont. D. T. B. dint, de... Labdarúgó NB I Ma: Kaposvár—DVTK Az egy hét múlva sorra ke­rülő válogatott labdarúgó­mérkőzés miatt az e heti for­dulót ma rendezik. A DVTK csapata idegenben, a Kapos­vári Rákóczi ellen mérkőzik. A 15. forduló mindkét csa­patnak létfontosságú, hiszen ha valamelyik együttes most nem szerez pontot, az csak­nem végzetessé válhat szá­mára a kiesés szempontjából. A diósgyőriek tegnap reggeli elutazásuk előtt tartották meg mérkőzés előtti utolsó edzésüket. Szabó Géza vezető edző egyálta­lán nem derülátó, sőt szavaiból úgy tűnt: pillanatnyilag nem lát kiutat a jelenlegi keserves hely­zetből. Természetesen visszatért a legutóbbi, a Bp. Honvédtől el­szenvedett vereségre: — Többen nagyon gyengén játszottak, így Szegő, Görgei, Ma­gyar. Sajnos, az egész védelem csigalassúságú. Szántón kívül az ellenfél játékosai állva hagyták védőinket. — Ezek után mit várhatunk a kaposvári szerepléstől? — Nem tudok mit mondani. Hazai pályán tíz pontot vesztet­tünk, idegenben négyet szerez­tünk. Korábban biztonságos vé­delmünk, jó középpályás sorunk volt. Igaz, hogy akkor sem ren­delkeztünk gólerős, vérbeli csa­tárral. Ez a hiány még mindig megvan, de emellett a védel­münk átjáróház, a középpályá­sok sem a védekezést, sem a támadást nem tudják támogat­ni, a játék irányításáról nem is beszélve. — Az összeállítás? — Pontosat még nem tudok mondani, de annyi bizonyos, hogy a legutóbbihoz képest né­hány helyen lesz változás. Pél­dául nem tudom még, hogy Fü- kőt beállíthatom-e, mert most (tegnap tíz órakor) az egyetemen van. A kapuba Veréb áll majd. Hátul Szegő vagy Kádár kezd. Néder ugyan már játszhat, de nem tudom, most mire képes. Szántó és Teodoru I. helye biz­tosnak látszik. A középpályán terveim szerint Szegő vagy Ká­dár, Oláh, Fükő, Tatár, míg elől Borostyán és Szemere kezd. Le­hetséges, hogy sor kerül a leg­utóbbi ifjúsági találkozón gólt szerzett Szlifka játékára is. Tar­talékként az említetteken kívül velünk lesz Szabó, Fekete és Ma­gyar is. A Kaposvár siófoki edzőtábo­rozáson készült a mai összecsa­pásra. A somogyi együttes vezető edzőjével, dr. Puskás Lajossal nem sikerült kapcsolatot létesí­teni, ezért részben Márkus Ti­bor technikai vezetőtől, részben a Somogyi Néplaptól kaptunk információt a csapatról. Ezek szerint Kaposváron szoros mér­kőzésen hazai győzelmet várnák. Az összeállítás több helyen kér­dőjeles: Horváth —• Kozma, Zen- tai, Petrók, Mészáros vagy Vé­kony — Kisteleki vagy Havasi, Gulyás, Kanyar, Szlovák — Lingl, Házi. A találkozó 13 órakor kezdő­dik. A második félidőről a Pe­tőfi rádió 14 óra 35 perces kez­dettel közveítést ad. D. Tegnap mar hírül adták a lapok, kikre számít Mészöly Kálmán szövetségi kapitány az év utolsó válogatott-mérkőzésén, melyet no­vember 19-én, Halléban játszanak a^s NŐK válogatottja ellen. A miskolciak —. no, meg a diósgyőri szurkolók — örömére tagja a keretnek két DVTK-játékos is, Szántó és Tatar. Az öröm mellett vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk ez a döntés. Alig tíz napja alkalmunk volt beszelni a szövetségi kapitánnyal a diósgyőri labdarúgók szerepléséről, esetleges bevalogatásukról. Szántóról ezt mondta: „Játékára feltétlenül számítok, örülök, hogy tartja jó formáját’*. Ebben az évben öt válogatott-mérkőzést kötöt­tek le. Szántó játékára csak Bécsben került sor, egy félidő erejéig. Azon a mérkőzésen a válogatott egyik legjobbja volt. Sőt, az ad­digi bajnoki találkozókon a DVTK-ba:i ő voil az egyetlen labda­rúgó, aki sorozatban jól játszott, pedig ez korántsem lehetett köny- nyú, ha figyelembe vesszük a piros-fehér együttes nagyon gyenge szereplését. Szóval Bécsben pályára léphetett, s teljesítményéről Mé­szöly így nyilatkozott: „A második félidőre Szántóval felgyorsult a középpálya, bebizonyosodott, hogy ilyen sokat futó, lelkes játékos szükséges a csapatba”. Azon most nem érdemes vitatkozni, hogy eddig miért nem játszott a válogatottban, és főleg, jogos volt-e méllöztetése. Remélhetőleg az NDK elleni összecsapáson bebizonyít­hatja nagyszerű képességeit. Tattárról köztudott, hogy az idei bajnoki évet a sportkórházban kezdte. Makacs sérülése után, úgy tűnik, nem teljesen egészsége­sen lépett pályára, ráadásul korábbi formájától is nagyon messze volt és van. Mészöly Kálmántól megkérdeztük (a Videoton elleni találkozón), figyelembe veszi-e Tatárt — e tények ismeretében — a nemzeti tizenegynél? Válasza ez volt: „Pillanatnyilag mérsékelten szerepel, de rajta tartjuk szemünket, s ha visszanyeri régi formá­ját, elképzelhető, hogy visszakerül a keretbe.” E kijelentés óta mindössze egy bajnoki fordulót játszottak. A DVTK—Bp. Honvéd találkozó egyik leggyengébb teljesítményét Tatár nyújtotta. Igaz, hogy ezt nem látta Mészöly. Mégis — függetlenül attól, hogy ját­szik-e vagy sem — Tatár csütörtökön bevonul a válogatott keret­hez. Beválogatását a szövetségi kapitány így indokolta: „A diós­győri Tatár az idén még nem kapott szerepet a válogatottban, ko­rábban sorozatban játszott. Hosszabb ideig tartó sérülése miatt nem jöhetett figyelembe. Alkalmat akarunk adni Tatárnak, hogy bizo­nyítson.” Bizonyítani eddig legjobb tudomásunk szerint a bajnoki mérkőzéseken kellett egy labdarúgónak ahhoz, hogy felhúzhassa magára a címeres mezt. Az MLSZ vezetői többször meghatározták már célkitűzésükben, hogy vissza kell szerezni a válogatottság rang­ját. Vajon mit gondolnak a válogatottságról ezek után — említhet­nénk még Törőcsik és Nyilasi esetét is — azok a fiatalok, akikre a sportág honi helyzetének a megváltoztatása vár? Mészöly Kálmán nemrég kijelentette: „Jelenleg én vagyok a szövetségi kapitány, ezért engedtessék meg nekem, hogy én döntsem el, ki szerepeljen a válogatottban.” Kétségtelen, ez nem lehet vita tárgya. Ha a kapitány így látja a leghelyesebbnek a csapat (keretét), összeállítását, akkor nyilván jó oka van rá. Nekünk viszont engedtessék meg. hogy a tényeket ismertethessük, s felhívjuk azokra az illetékesek figyelmét. Már csak azért is, mert Szepesi György, az MLSZ eljnöke a bajnokság kez­dete előtt összehívott sajtótájékoztatón erre is megkérte a sajtó munkatársait. Akkor valamennyien megígértük, hogy segítő szán­dékkal teljesítjük kérését. Még akkor is, ha történetesen diósgyőri játékosról van szó. DARAB GYULA Az aszfalt alatt arany van Ausztráliában két. majdnem 350 000 dol­lár értékű aranyrög felfedezése új arany­lázat okozott. Re­ménykedő aranyásók seregestől áramlanak a délkeleti Victoria tartományba, ahol már korábban is fantasztikus rögöket találtak. , Minden azzal kez­dődött. hogy a vic- toriai Wedderburn- ből három fiatalem­ber felszerelkezett és fémdetektorral és saját szakállára el­kezdett keresni. Ki­ástak egy 2,5 kiló nehéz aranyrögöt — a várostól csupán 6 kilométernyire. Ér­téke: legalább 57 000 dollár. Az új arany­láz akkor kezdődött, amikor az újságok erről hírt adtak. A történés köz­pontja Victoria „arany háromszöge”, egy kb. 1500 négy­zetkilométer kiterje­désű terület, ame­lyet Weddenburn. Dunolly es Bendigo városok határolnak. Ma mind a három várost aranyásók szállták meg. A ho­telek és motelek az emberáradalot már régóta nem győzik felvenni. A kempin­gek is túlzsúfoltak. Sátorvárosok nőnek ki a földből. Az „aranvhárom- szög” joggal viseli nevét: innen több mint 100 év óta új­ból és újból feltű­nést keltő arany le­letekről szóló tudó­sítások kelnek útra. 1938-ban egy 63 kg súlyú aranyrögöt ta­lállak, 99,2 száza­léknyi tiszta aranyat tartalmazott. Egy év­vel később két an­golt ért szerencse. „Valamennyi idők legnagyobb arany­rögét” ásták ki. Csak néhány centiméterrel feküdt a föld felszí­ne alatt. Ez az óriá­si méretű aranyrög „Velcome Stranger” néven került be az arany történelembe. A mérlegen 214 kilo­grammot nyomott, és kerek 57 kilogramm tiszta aranyat tar­talmazott. A mai árakon értéke több mint 2 millió dollár lenne. Közép-Victoria a világ legtöbb arany­rögének „lelőhelye”. A 47 legnehezebb aranyrög közül, ame­lyeket valaha is fel­színre hoztak. 40 Ausztráliából szár­mazik. Ebből 32-őt az „aranyhárom­szögben” fedeztek fel. Az aranyásásra az utóobi 12 hónapban több mint 16 000 en­gedélyt adtak ki. Az új aranyláz a legna­gyobb esemény, amelyet Wedden­burn valaha is meg­élt. nyilatkozta Jeff Walton községi tit­kár. Emellett Wed­denburn már né­hány dolgot megélt ebben a tekintetben. Már régóta az a hír járta, hogy a fővá­ros alatt valóságos aranyhegyek van­nak. így a kisváros­nak, amelynek ren­desen nem több mint 1000 lakosa van, már többször végig kellett néznie, hogy az aranyláztól fűtött emberek egyetlen főútvonalát romhal­mazzá változtatták. Még ma is moso­lyogva gondolnak két aranyásóra, akik lü évvel ezelőtt egy földgyaluval érkez­tek, sok pénzért ásási engedélyt sze­reztek a főutcára, és elkezdtek ásni. Ba­rikádokat építettek és elterelték a for­galmat. Két arany­ásó egy hónapon ke­resztül ásott, mint a vakondok. Aztán en­gedélyük lejárt. 1952-ben ugyanezt az útvonalat számtalan aranyásó nagy mére­tű lyukak láncolatá­val rövidítette le. Egy bennszülöd, Leslie Hall talált egy 2500 dollár értékű aranyrögöt. Lisa Roberts tizen­két éves victoriai ta­nulólány 1979 de­cemberében osztály­társaival kirándult a bozótba. Egyszerre csak lábujjaival va­lami keménybe üt­között, és egy 200 gramm súlyú arany­rögöt emelt fel a ho­mokból. Egy évvel ezelőtt egy üzletember el­adta ablaktisztító vállalatát és „nyug­díjba” vonult. Meg­takarított pénzéből dzsippel vásárolt, és egy fémdetektort, és arany ásásra adta a fejét Nyugat-Auszt- ráliában. Kalgoorlie- nél Perth közelében kiásott egy 11 és fél kilogramm nehéz aranyrögöt. Értéke körülbelül 287 000 dollár. Házak, színek Szovjet építészek terveket dolgoztak ki arra, hogyan törjék meg a sarkvidéki vá­rosok lakótömbjeinek egy­hangúságát. A házakat, szí­nes panelekkel vonják be, egyes épületeknél felül kék szín látható, majd szivár­ványszerűen válik pirossá a homlokzat alsó részén. A má­sik házon a barna szín foko­zatosan pirossá, majd arany­sárgává változik. Egy harma­diknál a zöld szín az ural­kodó. * Amikor a Seidel család négyes ikrei sétára indulnak, vagy r«»l- lerversenyt rendeznek, karl- marx-stadtiak barátságos és sze­rető pillantásai kísérik őket. Az idén márciusban töltötték be ne­gyedik életévüket. Brigit, Holger, Jürgen és Carsten napirendjében lényeges változás állott be. Ed­dig otthon gondozta őket anyjuk és egy bölcsődei dada. Április elseje óta azonban mindnyája)! óvodába járnak. Dr. Ute Seidel, az édesanyjuk, egyelőre félállás­ban ugyan, de újra üzemi orvos a Centrum Áruházban. A Seide családban senkinek sincs ideje arra, hogy unatkozzék. Az ikre!; nővére, a tízéves Cornelia is alaposan kiveszi a részét a házi munkából, apjával, dr. Wolfgang Seidel karl-marx-stadti építésszel együtt. A városi tanács is a „hó­nuk alá nyúl” egy 1976-ban kö­tött megállapodás alapján. Ez a támogatás nem valami kivételes rendszabály a tanács részéről, mert az NDK-ban minden sok­gyermekes családot felkarolnak. Karl-Marx-Stadtban csupán az utóbbi öt évben ötmillió márka pénzügyi támogatásban részesí­tették a három- vagy többgyer­mekes családokat. A város 140« s°Kgyermekes családja alacsony lakbért fizet, ingyenes vagy rö­vid határidős szolgáltatásokban részesül, speciális bevásárlási napokat és — különösen a gyer­mekruházatban — olcsó árukat vehet igénybe. Amikor 1976-ban a négy kis Seidel a lipcsei női klinikán a világra jött, az egész országban elterjedt a hírük. Nem annyira íz volt érdekes, hogy csak 7740 gramm volt az összsúlyuk, ha­nem az, hogy addig az NDK-ban csak kétszer, 1950-ben és 1956- ban születtek négyes ikrek. Érthető, hogy Seideléknél min­dig nagy a nyüzsgés «^'«gtére is mind a négy kis t i' trpalánla játszani és mozogni akar ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents