Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-13 / 240. szám

s(c Körbe a lakótelepen. Elindult a nem mindennapi menet... Valahol kell szórakozni Szüreti mulatság a Szentpéteri kapuban A dekoráció percről percre, óráról órára fogyott. Aki be­lépett ide, az lecsippentett egy szemet belőle. Szóval a dekorációt megették. Oda­kint pedig a levét megitták. Igaz, itt már fizetni kellett érte; 1,50-et decinként. De ez volt a sláger. Szombat délután azok is leszálltak a buszról a Kato­wicénél, akik tovább mentek volna. Lovasokat láttak és hintót — majd azt mondtam, parádés kocsissal —, pavi­lont, ahol bort és mustot kóstoltak, nyárson sülő bá­rányt, és nem esett az eső. A szüreti mulatságra — ame­lyet a Miskolc Városi Mű­velődési Központ és a Mis­kolci Vendéglátóipari Válla­lat szervezett és rendezett — minden együtt állt. A miskolci Rajkók nagy­bőgővel és hegedűkkel fel­Az egyik-toborzó... Szoborszépítés A kazincbarcikai parkok­ban. tereken közismerten sok a szép szobor Adódnak azon­ban olyanok is. amelyeket az 'idő vasfoga kikezd, megron­gál. Jelenleg ezek szépítését, felújítását és néhány szobor megfelelőbb helyre való át­tételét láthatjuk a városban. Kazincbarcikán egyébként ebben a tervidőszakban mint­egy kétmillió forintot költöt­tek köztéri és belső építésze­ti alkotásokra* (bár volt tartalék bőven), amikor már majd megsült a bárány, amikor már lassan türelmét vesztette lovas és nézelődő egyaránt — megér­kezett a várva várt énekkar, és nagy csinnadrattával el­indult a menet. Kikiáltó ad­ta hírül országnak és világ­nak. de főként a Szentpéteri kapu környékén élőknek, hogy a Katowice étteremben és az előtte levő téren szüreti mulatság és szü­reti bál lesz, és mindenkit várnak. Hogy mondandója nyomatékos legyen, doboltak is egyet előtte és utána. Haladt a menet végig a lakótelepen. Ablakok nyíltak szélesre. Tetszett mindenki­nek ... A felvonulás után pedig sramlizene szólt, játszott az Etűd, táncolt a szánvavölgyi gyermekkar és a KISZÖV- tánckar, énekelt a görömbö- lyi Pávakor. Este pedig bál volt a javából __ Hogy mindezt miért csi­nálták? A rendezők felfe­deztek — nem volt nehéz—. hogy a Szentpéteri kapu kör­nyékén nincs művelődési ház, szórakozni pedig vala­hol kell. A Katowice étte­rem kétes hírén javítandó, gondoltak egy merészet: le­gyen itt a kuLtúrcentrum. És minden hónapban egyszer zene szólt itt, a műsor címe „Ujjé a ligetben” volt. A szüreti mulatsággal e sorozat végére tettek pontot. Remél­jük: csak kettőspontot... A folytatás bizonyára követke­zik, I. S. A B.-A.-Z. megyei iávhőszolgáltató Vállalat értesíti a Győri kapu, Vologda, összekötő város­rész és belváros lakótelepen levő fogyasztóit, Hogy az új NA—700-as távfűtővezeték üzembe helyezés előtti keríngtetési próbáját 1980. október 14-én tartja meg A keríngtetési próba időtartama: 1980. október 14-én 6 órától 18 óráig. Ezen időszak alatt szolgáltatási zava­rok fordulhatnak elő, melyért t. Fo­gyasztóink szíves elnézését kérjük. ............. ' «'I ■ H '«■ ' + Mustkóstolás a borkóstoló­ban. Miskolcon nincs olyan hely, ahol mustot mérnek, itt ihatott mindenki... kapaszkodtak egy szekérde­rékra, aztán húzták a talp- alávalót. Egy másik szekér­re a lakótelep apróságai másztak. Akadt olyan csöpp­ség. aki most látott először lovat és szekeret. Közelről... Az autóparkolóban a fényes­re glancolt Zsigulik és Tra­bantok árnyékba szorultak a hangácsi Rákóczi Termelő­szövetkezet lovasískolásai mellett. Öten táncoltatták lo­vukat. És végszóra — amikor már erősen fogyott a must Újdonságot ismertetnek Bentonitból építhető Tízből egy férj, aki fős A családi szokásokat vizsgálták Érdekesnek ígérkező ren­dezvény színhelye lesz hol­nap délután 3 órakor a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár. Az MTESZ Borsod megyei Szervezetének kom­munális bizottsága, valamint az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja szervezésében a Nyugat-ma­gyarországi Fagazdasági Kombinát mutatkozik be a miskolciaknak, borsodiaknak. A kombinát szakemberei, Péterfalvy Sándor főtechno­lógus és Kiss Jenő gyáregy­ség-igazgató előadásokat tar­tanak a bentonit építőele­mekről és az azokból gyár­tott épületekről. Ezeket az építőelemeket a kombinátban állítják elő, s egyre nagyobb sikerrel használják ország­szerte. Találkozó az úttörőházban Leendő riporterek Városunk 41 úttörőcsapatá­nak már csaknem mindegyi­kében működnek riporter­őrsök. Az újságírás, vagy a rádióriporteri munka iránt érdeklődő gyerekek most még csupán az úttörőcsapa­tok krónikásai, de bizonyára kerülnek majd ki közülük igazi riporterek is. Riporter kerestetik! — ezzel a cím­mel hívták most találkozóra a csapatok krónikásait a mis­kolci Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőházba. A találkozó hol­nap délután 3 órakor kezdő-- dik a 15. számú teremben. Otthon étkezik a családok zöme. Főleg a többgyerme­kesek főznek rendszeresen: némelyek mindennap, mások kétnaponként, vagy csak hét végén, több napra valót. Többnyire azok a háziasz- 9zonyok is készítenek meleg vacsorát, akiknek családja üzemi, iskolai étkezdében ebédel. Vállalják a bevásár­lás fáradságát, a konyhai munka gondját, mert — amint mondták — az otthon készített étel olcsóbb és jobb, mint az étkezdéi. Ezekre a következtetések­re jutott tapasztalatai alap­ján a Magyar Nők Országos Tanácsának családpolitikai bizottsága. Életmódkutatása­ik folytatásaként a bizottság tagjai a főváros VIII. és XVIII. kerületében, valamint Bács-Kiskun, Borsod. Csong- rád és Somogy megye váro­saiban, községeiben több száz csilládnál tájékozódtak a fő­zési, vásárlási szokásokról. A válaszok összhangban van­nak a hasonló jellegű leg­újabb tudományos kutatások eredményeivel. A Közgazdaságtudományi Egyetem piackutató tanszé­kének vizsgálata szerint pél­dául a családok 46 százalé­ka otthon, 44 százaléka a munkahelyén, a napköziben, az óvodában ebédel. Átlag­ban száz háztartás közül 64- ben naponta. 21-ben hetente kétszer-háromszor. 10-ben csak a hét végén. 5-ben al­kalmanként főznek. A fizi­kai munkakörben dolgozó nők közül minden második, az értelmiségiek közül min­den ötödik fogyaszt ebédre otthon készített ételt. Száz munkáscsaládbeli gyermek közül 43 ebédel otthon, az értelmiségi családok gyer­mekei közül viszont csak hu­szonnégy. A háztartások 80 százalékában a nők főznek, a férjek közül minden tizedik, a felnőtt lányok közül min­den huszadik, míg a fiúk kö­zül csak minden századik segít a főzésben A Nőtanács a közelmúlt­ban, e témában tartott an­kétjén felhívták arra is a fi­gyelmet. hogy szinte minden család naponta, sőt naponta többször vásárol élelmiszert — a bevásárlásra átlagosan napi 47 percet fordítva —, részben azért, mert a lakó­telepi kislakásokban nincs hely az élelmiszerek tárolá­sára, másrészt mert számos településre, üzletbe más-mas időpontban érkezik a friss áru. A hűtőszekrényt a vidéki háztartások zömében is be­szerezték, bár korántsem használják ki megfelelően: a megkérdezettek közül töb­ben jobbára csak a hét vé­gén. vendégváráskor töltik meg élelemmel a hűtő pol­cait * A tapasztalatokat össze­gezve megállapították: ke­vés családban gazdálkodnak ésszerűen a pénzzel, idővel, energiával, veszik igénybe a házimunkát könnyítő szol­gáltatásokat, főznek félkész- ételeket. Ám az is igaz. hogy ezek nem olcsó dolgok, ért­hetően a kisjövedelműek dolgoznak a legtöbbet a háztartásban. Ezek a következtetések — bár csupán néhány megyé­ben folytatott vizsgálat ta­pasztalatait összegzik — a magyar családok háztartási szokásait, gondjait, gazdál­kodásának módját jelzik. Ezért a Nőtanács elnöksége hamarosan megvitatja: mit keli -tenniük az illetékesek­nek. hogy könnyítsék a házi­munka terhét. Máris bizo­nyos: javasolják majd az üzemi és az iskolai étkezte­tés fejlesztését, s hogy az is­kola, az ifjúsági szervezetek a családi gazdálkodásra is készítsék elő, neveljek a fia­talokat. Úgy vásárol, mintha magának venné Milyen az igazgató, ha nő? Munkatársakat vallatok: — Hogyan fogadták az új igaz­gatónőt? — Hála istennek, nem kel­lett fogadni. Közülünk való. — Azért drukkoltunk leg­inkább, hogy belső ember le­gyen. Ismerkedni; mit sze­ret, hogyan .szóljunk hozzá, az ilyen kapcsolatépítés nem megy máról holnapra. — Ha kívülről kaptuk vol­na? Nem is tudom. Az tény, hogy egy új igazgatót min­den szempontból kiveseznek a munkatársai. S ha már csak az erre elvesztegetett időt nézzük! Hiszem, hogy e puhatolódzás korát az üzlet is megsínylette volna. Kati­kának a kisujjában van a szakma. Kereskedni előzetes partnerismeretség nélkül ma­napság ... Hiszem, hogy ha­sonló előgyakorlat nélkül ke­vés kívülálló tudná őt lekö­rözni. Nem valamiféle feminista alapállásból örülök jómagam is annak, hogy nő. került az Észak-magyar országi Textil­es Felsőruházati Nagykeres­kedelmi Vállalat élére. Vi­szont tény. hogy megyei nagy- vállalatot kevés nő igazgat. Itt van hát egy bizonyítási lehetőség. Lihy Katalin igazgatói pá­lyafutása néhány hónapos. Nagykereskedői tapasztalata viszont 18 éves. A közgazda­ság! egyetemi tanulmányai után, nyqpifeap ide szerző­dött. A leghosszabb ideig a komekcioosztaiy ai'uroi mai­mat irányítottá. A nagy ru­tin ú tárgyaló csarc akreor jön kicsit zavarba, amikor önma­gát kellene kinyitni igazga­tói mivoltában. Szívesebben szólna egy jól sikerült üzlet­ről, a munkatársairól, akik most duplán nyújtják a se­gítő jobbot. Előlije és tanító- mestere, Boros György sok mindenbe beavatta. De az üzletpolitika, a napi keres­kedelmi szituáció, a divat naponta hozza az újat. Nem lehet megélni a tegnap ter­mett babérokon. Ma meg ha­za keli vinni a lezáratlan dossziékat, s tanulni kell az igazgatást. — Mi mindig öregítjük magunkat. Már most lí)Öl-et írunk. Ha nern járnánk foly­ton egy szezonnal előbb, a kiskereskedelem, azaz a vá­sárlók látnák a kárát. Nem könnyű időben kerültem erre a posztra. Tapasztalatból tu­dom, ha a vevő nem talál ellenállhatatlanul szép holmit az üzletekben, nem is spórol­ja meg a rávalót. Magyarul: nem veszi meg, mert azt mondja, ilyen a ruhásszek­rényében is van. Előcsalogat­ni a vevők rejtett tartalékát csak akkor tudjuk, ha a ke­reskedelem-lélektan alapsza­bályai szerint kísértésbe hoz­zuk őket. — De hiszen ez nem egye­dül a kereskedőkön múlik. A nagykereskedők is csak azt tudják megvenni, amit a gyá­rak kínálnak* — Az tény, hogy mi ugyan­azt a lovat nyargalnánk nagyban, mint a vevő kicsi­ben. Szebbet és mindig job­bat. Az alapanyaggondokat megoldani ugyan mi sem tudjuk, de még egy ruhát sem szabhatunk át. Ám fel­kutatni a legjobb gyártó cé­geket, a vevő kívánságait kö­zölni, ez már a mi felada­tunk. Mivel a portékát kí­nálhatni kevesen jönnek, ne- künis kell érte menni. Ezzel a szándékkal utazott legutóbb Sátoraljaújhelyre, a Hegyalja Ruházati Szövetke­zethez. Itt sem tudnak any- nyit gyártani, ami el ne kel­ne;; aki előbb veszi, az vi­szi. S ez Lihy Katalin igazi világa. Válogatni, szépet ven­ni, üzletelni. S nincs benne semmi formalitás. Ügy vásá­rol, mintha magának venne. S majd jön egy telex, amely jelzi, hogy a szóbeli megál­lapodás értelmében mikor ér­kezik a szállítmány. S hogy az igazgatónő törzsvevőnek ígérkezik, az nekünk lesz jó. Mert női mivoltában hogyan is' tudná megtagadni önma­gát ... Melyik hölgy szereti, ha az utcán visszaköszön a ruhája? És az igazgatónő divatja? Szolidan elegáns. A hétköz­napokon pedig szoknya-blúz, vagy pulóver. Ahogyan a legtöbben munkába járnak, O. E.

Next

/
Thumbnails
Contents