Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-09 / 237. szám
& A medence, azaz a tanuszoda. Előbb-utóbb „belakják”. Tanulságul Tanuszoda a szomszédban — Miskolcon nincs iskolai tanuszoda. Önök építettek. Hogyan kezdtek neki? — Az ötlet csak részben a miénk. Az Edelényi járási Hivatalból megkérdezték, nem tudnánk-e összehozni egy uszodát, tornateremmel együtt. A kérdést tavaly tették fel, a fegyveres erők napja után. Természetesen, vállaltuk. — Minden épület pénzbe kerül. Honnan teremtették elő? — Először is felmutattunk tízezer téglajegyet. Vettek belőle a szülők, a község lakói, a gyermekek — megtakarított pénzükből —, a tanárok, tehát gyakorlatilag mindenki. Persze, ez még mind kevés lett volna. Elmentünk az Oktatási Minisztériumba. Valamilyen tartalékból kerítettek félmilliót. És ezek után jött a megyei tanács. Dr. Ladányi József elnök is „beígért” ötszázezret. Ennyivel el lehetett indulni. — És a tervek? — Körtvélyesi Sándor álmodta meg a komplexumot. — Végül is mennyibe került? — Több, mint kétmillióba. De legalább ennyit ért az a társadalmi munka, amit felajánlottak, és amit teljesítettek. — Az idő rendkívül rövid volt. Milyen technológiát alkalmaztak? — Könnyűszerkezes elemeket. Belülről mindkét épület, a tanuszoda és a tornaterem is alumínium lemezekből áll. Ezért sikerült átadnunk 1980. szeptember 27- én. — ;Az eddigi tapasztalat az, hogy Magyarországon köny- nyebb egy beruházást kivitelezni, mint folyamatosan üzemben tartani. Mi erről a véleménye? — Most rendkívüli támogatást kaptunk. Jövőre pedig az érdekelt szervek beépítik költségvetésükbe, és az ösz- szeget megkapjuk. — Tanuszoda! Még a városban is gond a vízcsere. Hogyan oldották meg? — Erre az eredeti terv a biztosíték. Néhány óra alatt le tudjuk cserélni a vizet, amit a meglevő vízközpontból kapunk. Nagyon vigyázunk a KÖJÁL-előírásokra, nehogy akárcsak egy-két napra is be kelljen zárni a tanuszodát. — Az úszás speciálisan felkészített testnevelőket kíván. — Ma még a testnevelők tartják az úszásórákat. Jövőre úszóedzőt kívánunk szerződtetni, és akkor úgy bontjuk a tanórákat, hogy könnyebb legyen a foglalkozás az úszni tanulókkal, az úszni tudókkal és a többiekkel. — Hogyan biztosítják a levegő hőfokát? — Erre is gondolt a terv. |ámd a tornacsarnokba, mind Alig másfél hete, hogy birtokba vették a sportcsarnokot. Íme egy gyakorlat: ha a láb zárva lenne, tökéletes függőleges repülés. az uszodába kazánból fújjuk be a meleg levegőt. — Már az uszodáért is megkapnák az elismerést. De mellette tornacsarnok is épült. A kettő együtt alkotja a komplexumot. A kettőt hogyan sikerült így összehozni? — Az említett összeg a kettőre vonatkozik. A tanuszoda mellett legalább eny- nyire fontos volt a tornaterem megépítése. Sikerült. — A méretek? — 16x8 méteres és 1,10 m mélységű a tanuszoda, feszített víztükrű. A sportcsarnok 36x16-os. minden sportág alapképzése megoldható benne. ☆ A válaszokat Dobog Béla, a Szendröi Általános Iskola igazgatója adta. Több kérdés maradt bennünk, melyek megválaszolására miskolciak lennének illetékesek: sportvezetők, általános és középiskolai igazgatók. Kérdéseink a tanuszoda körül mozognának. Miért lehet az, hogy Szendrön sikerült, és miért ne lehetne néhány miskolci iskolában? Csak egy perdöntő dolgot említünk: a vízkérdést. Miskolc vízellátása jobb, mint Szendröé. A téglajegyek éppúgy elkelnének, mint ott. (Lásd a műjégpálya-építést!) Az állami támogatás sem késne a kezdő tőke megléte után. Most Miskolcon csak egy fedett uszoda van, az sem iskolai kezelésben. A DVTK uszodája sem fog enyhíteni az égető uszodahiányon. Merjük remélni, hogy Szendrő példája nyomán valami Miskolcon is megindul. Mert egy biztos: csak a pénzre nem lehet hivatkozni. D. TÖTH BÉLA Ez a csapat sem csapat! A tegnapi Magyarország-Ausztria válogatott labdarúgó-mérkőzést követően megkönnyebbülten vettük tudomásul a játékvezető hármas sípszavát, mely jelezte, vége az újbóli megpróbáltatásoknak. A magyarok, a legalacsonyabb színvonalat is alulmúló vergődését kínos volt nézni. Az osztrákok talán maguk sem akarták elhinni, hogy a magyar válogatott csak ennyire képes. Ezért fújtak riadót a találkozó előtt, féltek, hogy az a gyenge játék, amit legutóbb a finnek ellen produkáltak, kevés lesz a sikerhez. Aztán öt perc elteltével kiderült, az is elég ahhoz, hogy biztosan győzzenek. Ilyen gyengén játszó osztrák válogatottat régen láttunk, de ilyen elképzelés nélküli, akaratgyenge, magyar csapat (?) sem sokszor vendégeskedett a Práterben. Nem csoda, hogy időnként az osztrák közönség harsány kacajra fakadt játékosaink gyámoltalan téblábolása láttán. Ismét túl vagyunk egy mérkőzésen, amely eredetileg a VB-selejtezőkre való felkészülést volt hivatva szolgálni. Ez a felkészülés azonban sem a szakvezetőknél, sem a játékosoknál nem tapasztalható. A csapat összeállításakor napokig azért aggódott Mészöly, vajon Nyilasi meggyógyul-e? Nyilasitól függött az összeállítás. Pályára lépése, szerepeltetése, ezúttal is elhibázott gondolatnak bizonyult, mert például a labdaszedő gyerekek többet mutattak a pályán, mint a sztárnak kikiáltott labdarúgó. Megszámoltuk, a 90 perc alatt huszonnégyszer ért labdához, ebből 11-szer az ellenfélhez passzolt. Másik nagyságunk. Kiss L. csak egy félidőt bírt (azért ott a helye a csapatban), de ö még Nyilasit is alulmúlta, s ez már nem kis bravúr ... A többiek sem tudták megismételni a spanyolok elleni, néha elfogadható teljesítményt. Mészöly kétszer cserélt, mellyel, túlzás nélkül állíthatjuk, elsősorban a mieinket tévesztette meg. Ettől függetlenül Szántó a II. félidőben magasan a társaság legjobbja volt, húsz átadásából csak három volt pontatlan és volt egy betörési kísérlete. Esterházynak ezúttal nem ment, de még mindig jobb volt, mint Kiss. A magyaroktól már régen nem várjuk el a jó eredményt, de legalább olyan csapat menne ki a pályára, melynek nem okoz gondot a futás, a passzolás, a lövés, a cselezés, szóval a labdarúgás alapjai. Hozzátesszük, mindezek próbálkozásaira gondolunk, nem pedig első rangú megoldásaira. Mert tegnap azon is gondolkodtak a játékosok, megpróbálják-e ezeket a dolgokat. összegezésül: a magyar labdarúgás alkalmatlan a nemzetközi szereplésre. Sajnos, a tegnap látottak alapján egyértelmű, hogy ez a csapat sem csapat. D. Gy. Szolgáltató vállalatok spoÉszlivália Ünnepi díszbe öltözött szombaton Özdon az ÓKSE sporttelepe. A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szak- szervezete Borsod megyei Bizottsága, Miskolc, Leninváros, Kazincbarcika után most az északi iparvárosban rendezte meg a megyeszékhelyen és a megyében működő szolgáltató, városgazdálkodási vállalatok és költségvetési üzemek olimpiai sportnapját. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának sportosztályától Grescsák Zoltán jött el a sportnapra. — Színvonalas rendezés, jó versenyek — mondotta. — Mennyivel másabb ez az olimpiai sportnap, mint a valamikori spartakiádok. Ma már nem kiöregedett „nagymenők” vetélkedőjét látjuk, hanem igazi tömegsportot, ahol elsősorban a sok fiatal résztvevő dominál. Változott a külcsín is: úgyszólván minden vállalat minden csapata valódi, emblémás felszerelésben játszik, ami azt bizonyítja, áldoznak a tömegsportra. * A HVDSZ Központi Vezetőségét Kovács István, a szervezési és káderosztály vezetője képviselte Özdon. Nem sokan tudták róla, hogy évekig itt élt. Volt itt ifjúsági szervezeti titkár, tanácstag, s kapus és balszélső az ÓKSE labdarúgócsapatában. — Nemcsak az emlékek miatt jöttem szívesen — mondotta. — A HVDSZ Borsod megyei Bizottsága mindig színvonalas sportnapot rendez. Igaz, ezért most a helyi rendezőket, az Ózdi Városgazdálkodási Vállalatot is dicséret illeti. Színvonalasak a versenyek is. Ez a szurkolók érdeme is volt, akik olykor szinte űzték, hajtották csapataikat. Turkovics Jenő, a Miskolci Patyolat Vállalat párttitkára és Zsámba Albert igazgató talán egy válogatott mérkőzésen sem szurkolnának úgy, mint tették Ózdon. Végül csapataik harmadik helyének örülhettek ... * A díjkiosztás után Molnár János, a HVDSZ megyei titkára, az olimpiai sportnap fővédnöke foglalta össze a tapas ztala tokát: —* Jól sikerült sportnap volt, méltó hagyományainkhoz. Pedig jó páran nem tudtak eljönni, a miskolci ifjúsági napok rendezvényei, vagy például a kommunista műszakok miatt. Így is elégedettek lehetünk, s jó érzéssel készülhetünk a két év múlva sorra kerülő, következő sportnapra. NYIKES IMRE A magnézium hiányától: szivroham Mint tudjuk, az orvostudomány ismeri az úgynevezett „klasszikus”, megjósolható szívroham esetét. Ez akkor következik be, ha egy olyan személyről van szó. aki erős dohányos, magas a vérnyomása, túl sok zsíros ételt eszik és éppen ezért kövér, és ennek következtében szívének véredényei lassanként elzáródnak. Az orvostudomány ugyanakkor szembekerül a teljesen megdöbbentő kivételekkel is: vannak teljesen egészséges fiatal emberek, aki minden előzetes egészségügyi probléma nélkül szívrohamot kapnak, és hirtelen meghalnak. A szívspecialisták szerint kegyetlen tréfának tekinthető, hogy ez a hirtelen halál akkor is bekövetkezhet, ha az érintett személy halála előtt egy héttel orvosnál járt, és kiderítették róla, hogy szívkoszorúerei csodálatosan jó állapotban vannak. New York Cityben most két fiziológus olyan bizonyítékokra bukkant, amelyek szerint az ilyen szívrohamoknak legalább egy bizonyos részét a szervezetben fellépő magnéziumhiány is okozhatja. Miért repülnek ék alakban a vándormadarak? A kép minden őszszel és tavasszal ismétlődik: a ludak vagy a darvak ék alakban vonulnak az égen, a kismadarak, főként a seregélyek felhőkhöz hasonlítanak; e felhőkben azonban az egyes állatok meglepően egyenlően vannak elosztva, még akkor is, ha maga a raj „sűrűségi hullámokban” mozog. Még ezek is szabályos geometriai mintákhoz hasonlítanak. Régóta feltételezik, hogy ez a rajképződés az egyes állatok munkará fordítását hivatott csökkenteni a repüléskor. Ezt az utóbbi években fizikailag és matematikailag pontosan bizonyították: főként az ék alak takarít meg energiát. A surranó repülőformáció viszont kevésbé racionális, de még mindig kevesebb energiát fogyaszt, mint az egyéni repülés. Sokféle modellkísérletből tudjuk, hogy a madarak szárnycsapkodáskor a szárnyuk végével keltik a felhajtóerőt. Ez a felhajtóerő legerősebb a szárny csúcsánál és az állat fesztávjánál meszszebbre nyúlik a levegőbe. Ha vele párhuzamosan egy másik madár repül, amelynek szárnyai a felhajtó erő terében működnek, akkor segíti őt a szomszédja által „keltett” felhajtóerő, s ez komoly energiát takarít meg. Az állatoknak mindenesetre azonos magasságban és egymástól egyenlő távolságra kell repülniük. Egy körülbelül 25 Ilidből álló vonuló raj kereken 70 százaléknyi energiát takarít meg, bár a repülés lassúbb, mint ha egy madár repül egyedül teljes munkaráfordítással. A ludak és a darvak repülési formációiban az ék alak és a szög nem olyan döntő, mint az állatok egymáshoz viszonyított egyenlő távolsága. A vonulás vezetőállata azonban teljes munkát végez; feltehetőleg gyakran váltják. Ez a „megtakarító repülés” aerodinami- kailag természetesen csak addig hasznos, amíg a formáció előrehaladása érezhetően gyorsabb, mint a szárnyak csapkodó mozgása. Olyan madaraknál, amelyek igen gyors szárnycsapásokkal haladnak, csődöt mond. Habképződéssel azonban ezek is érezhetően energiát takarítanak meg: az a légörvény, amelyet minden egyes madár a felhajtóerő előállítására a szárnycsapkodásával létrehoz, az egész rajnak bizonyos többlet felhajtóerőt biztosít; feltéve, hogy az állatok egyenlő távolságban vannak, és nem zavarják a raj aerodinamikai szerkezetét: ha a rajban rendezett rácsos mintát tartanak, akkor összesen mintegy 10 százaléknyi energiái takarítanak meg. Minden formáció azonban csak akkor hasznos, ha az állatok vízszintesen egymás mellett repülnek: a szárnycsapkodásból származó felhajtóerővel együtt törzsük alatt olyan aerodinamikai „lenyomóerőt” termelnek, amellyel egymást lenyomnák, ha függőlegesen is rendeződnének. Ennek a modellnek felelnek meg a nagy vándormadarak ék alakú rajai. A szkíták földművelők voltak Tava/ztól taváirziq Lrmét qyűjtre a ÍTIARKA-kupakot! Ha 50 bármilyen MÁRKA-kupakot összegyűjt és 1981. március 1-ig beküldi vagy beviszi azokat a MÁRKA-kupak Központba (Budapest, Hegedű u. 9. 1061) SORSJEGYET KAP, amellyel részt vesz a nyereménysorsoláson. Főnyeremény: egy LADA személygépkocsi. Sorsolás: 1981. április 18-án A MARKA-kupak Központ nyitva: hétfőn, szerdán és pénteken, 13-tól 16 óráig. Dnyeper mentén végezték ásatásokat. Az ókor történettudósa a szkíták életmódi átkutatta. Leírta, hogy a szkíta törzsek földművelők voltak. Az ásatásokon talált növényi kultúrák magvait molááv tudósok vizsgálták meg és megállapították, hogy az itt élő népek árpát, kölest és tönköly-búzát termesztettek. Az ókori görög tudós ezeket a sztyeppéi földművelő törzsek fő táplálékának nevezte. Ezt most a régészek igazolták. Babtörténet Hogy került a bab a közép-európai országokba? Charles d’Écluse francia botanikus 1571—1587 között II. Maximilán uralkodása idején Becsben királyi kertészeti főfelügyelő volt. 1562- ben botanikaprofesszorrá nevezték ki a bécsi egyetemen. Écluse egy 1564-es spanyol- országi utazás alkalmából ismerte meg az észak-amerikai kontinensről származó közönséges babot, és a Brazíliából származó török babot, övolt tehát, aki a magokat behozta Közép-Európába. Bécs- ben szétosztotta barátainak, azok szaporítani kezdték. Így terjedt el a nálunk is jól ismert és közkedvelt karósbab (paszuly) Európában. Hérodotosz állításait 2500 évvel később sikerült bebizonyítaniuk azoknak a régészeknek, akik’ Ukrajnában a
