Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)
1980-08-25 / 198. szám
A hajdina-gánica, a dödölle és a többiek Néptáplálkozásunk történetéből Sokat eszünk, s gyakran nemcsak a mennyiséggel, hanem az étrend összeállításával is haj van. Az igazi magyaros táplálkozás ma is a nehéz, zsíros ételeket, hozzá a nagy karéj kenyereket, s a laktató tésztaféléket jelenti. E hagyományos étkezési szerkezet szigorú gazdasági szükségletek szorításában alakult ki, s gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza — bizonyítja a Néprajzi Múzeum nemrégiben, A paraszti konyha címmel megnyílt kiállítása. A rendezők — Hoffmann Tamás és Molnár Mária néprajzkutatók — a táplálkozási kultúránk hagyományaira vonatkozó emlékeket gyűjtötték össze, s rendszerezték/ Az árpát, a búzát és a kölest már a honfoglalás előtti időkben ismerte a magyarság, de termesztésük nagyon sokáig nem adott elegendő élelmiszert, így gombák, vadon termő gyümölcsök, ehető gyökerek is nagy szerepet játszottak őseink táplálkozásában. A gabonafélék csekély termését eleinte mozsarakban törték meg, majd kezimalmokban őrölték, s kását főztek belőle vagy lepényszerű — kelesztetlen — kenyérnek sütötték meg. Így volt ez egészen a XIII. század végéig. Csak a nagyobb földesúri gazdaságok kialakulásával. a megművelt földterület növekedésével kezdte meg hódító útját a búza és a többi gabonaféle. A KENYÉR, MINT KALACS Ünnepi kalácsként, ritka alkalmak eledeleként isméitek a középkor első évszázadaiban a mai fogalmainknak megfelelő, kelt tésztából sült kenyeret, míg a termelés emelkedése, s a finomlisztet őrlő vízi malmok elterjedése lassanként a mindennapok ételévé tette. A paraszti konyhák egy másik, később általánosan használt nyersanyagát, a tarhonyát a török hódoltság idején ismerte meg a magyarság: áz oszmán hadsereg hozta magával a bármikor megfőzhető, szárított, gyúrt tésztát. A tarhonyakása és -leves a szegények egyik jellegzetes tápláléka lett. Az amerikai eredetű kukoricát az 1700-as évektől vetették, főként a hegyvidékeken. A néptáplálkozás alapanyagai közül legkésőbb a burgonya'terjedte!. A Jecsapolás előtti gazdag vízi világ, s a nagy kiterjedésű erdők változatos fazék- bavalót kínáltak a falvak lakóinak, s a kastélyok szakácsainak egyaránt. Bár a régi receptgyűjtemények a nemesi asztalok fogásairól adnak hírt, a leírásokból következtetni lehet a szegények táplálkozására is. mivel gyakran csak a mennyiségben voltak eltérések. Feltehetően egészen a múlt század közepéig nagy szerephez jutottak a termesztett növények mellett a természetadta hozzávalók is a paraszti ételek elkészítésében. A jobbágyok mindig jóval kevesebb húshoz jutottak, mint uraik, ám sertés-, juh- vagy szárnvas- pecsenve került az ő asztalukra is. KÁSÁK ÉS TÉSZTÁK A múlt században azonban megváltozott a magyar mezőgazdaság szerkezete, s ennek nyomán a földeken dolgozók étkezése is. Mind jövedelmezőbb vállalkozásnak bizonyult a gabonakivitel, felszántották a legelőket, szabályozták a folyókat, s ezer meg ezer holdon búzatáblák uralták a vidéket. Ekkor alakult ki az a paraszti konyha is, A növénykultúra egységesedése elszegényítette az ételek nyersanyag-összetételét. Keleti Károly 1887-ben megjelent statisztikája szerint a paraszti táplálék 80 százaléka volt növényi eredetű, s ■ut kenyérből, illetve lisztből évente 200 kilogrammot fogyasztott egv ember átlagosan, addig zöldségfélékből mindössze 37-et. Gyümölcsöt alig ettek a parasztcsaládok, s egyre inkább csemege lett a hús is.» Az ételnek mindenekelőtt laktatónak kellett lennie, hogy pótolhassa a nehéz munka okozta energia- veszteséget. így vált fő táplálékká a kenyér, a levesek számos fajtája, valamint a vidékenként más-más módon készített kásák és tészták. Az egyhangú, szükség diktálta étrend szegényességét jól illusztrálja néhány olyan étel receptje, amely ma már a falvakban is jórészt csak az idősek emlékezetében él. KENYÉRLEVES A kásaleves például úgy készült, hogy hajdina- vagy köleskását sós vízben megfőztek. majd berántották, s borssal, paprikával, fokhagymával fűszerezték. Máskor egy lábasban zsírt izzítottak, s lisztet kevertek el benne. Mikor a liszt megpirult, forró vízzel felengedték, s addig keverték, míg a massza apróra nem morzsálódott. Ez volt a hajdina-gánica. S a dödölle receptje: főtt krumplit összedagasztottak a levővel és sós vízben felforralták. Állandó kavarás mellett búzalisztet öntöttek hoz- zás. utána zsíros kanállal tepsibe szaggatták, megpirították. Gyakran pedig csak kenyérlevesből állt az ebéd: a felforrt sós vízbe száraz kenyeret aprítottak. „Magyarországon a parasztok legfőbb tápláléka a kenyér, a szárazbab, a répa, a burgonya, a káposzta és a szalonna. Parasztember úgyszólván nem fogyaszt tejet, tojást, baromfit, vajat, zöldségfélét és gyümölcsöt” — írhatta még áz 1930-as években is néptáplálkozásunkról Josue de Castro szociológus, aki magyarországi tapasztalatai alapján az éhség övezetébe sorolta az országot. A helyzet csak a felszabadulás után változhatott meg. ám az életviszonyok javulása nyomán elsősorban az addigi ételekből ettek többet az em-' berek, továbbra is zsíros, laktató ételek főttek — most már bőségben — a falusi tűzhelyeken. Táplálkozási szokásaink csak lassan, változnak. Pedig az1 előző évszázadok kényszerűség-alakí- totta étrendjét ma már sem a szükség, sem az ésszerűség nem diktálja. * Teherkocsi számra érkezik' az i ti búza a Gabona'ovgafmi és Malomipari Vállalat miskolci gabonasilójába. A megye kaicis.msai.ta'; csaknem 91 százalékát már betakarítottak az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, s a gabonaátadási tervüket két százalék híján teljesítették Idén kimagaslóan jó búzatermést, takaríthattunk be, s amit már a malomipar nem tud tárolni, azt a mennyiségei a szövetkezetek vállalták bértárolásként (Sólymos László felvétele) Beiskolázási segély A léninvárosi Tiszai Erőműben már hagyomány, hogy a nagycsaládos, illetve a gyereküket egyedül nevelő szülők tanévkezdésre beiskolázási segélyben részesülnek. A vállalat szakszervezeti uizott- sága e célra keretöss/ ggel már a tervezés idősza an gondol. A telepek -'taly,^ toosztálvok szaks" zalmiiai által a vszb-rc >e- nyújtott iavaslatok jogosultságát segélyelosztó bizottság bírálja felül. Beiskolázási segély pénzt differenciáltan, míg a múlt évben 14 81)0 forintot 'osztottak 40 vállalati dolgozó gyermeke részére, ebben a hónapban már mintegy 30 ezer forint került szétosztásra 71 dolgozó között. Szófia évente 0.7 mm-t süllyed, ami egyáltalán nem nyugtalanítja a tudósokat, mivel ez normális jelenség. A helyzet akkor válna veszélyessé, ha a süllyedés megállna, mert ez arról tanúskodna. hogy a föld mélyén kataklizma készül. A Bolgár Tudományos Akadémia Központi Geodéziai Laboratóriuma. valamint a Geodéziai és Fotogrammetriai Kutatóintézet olyan térképeket dolgozott ki, amelyek az ország minden települése tengerszint feletti magasságának változását ábrázolják. Ezek a térképek általánosították azoknak a megfigyeléseknek és méréseknek az eredményét, amelyeket 50 éven keresztül végeztek. A térképek alapján nyomon követhető a földkéreg függőleges mozgása Bulgária területén. A térképek felvilágosítást adnak a szeizmikus aktivitásról is, és segítséget nyújtanak a földrengések előrejelzéséhez. A térkép összeállításának módszere nagy nemzetközi elismerést váltott ki, mivel adatai kivételesen pontosak. A bolgár tudósok tapasztalatait és eredményeit felhasználták arra, hogy a Kárpátok és a Balkán területéről hasonló térképet készítsenek. A térképet a Magyar Tudományos Akadémia nyomtatja. Borsodi pedagógusok Szlovákiában iÉlmény dús üdülés Harminc. Borsod megyei — miskolci. tokaji, szerencsi, ielsőzsolcai — pedagógus augusztus 4-tól 17-ig a kelet-szlovákiai rudnyani vasércbánya szakszervezeti bizottsága porácsi üdülőjében töltötte nyári szabadsága egy részét. Nyaralásukra a banyaüzem szakszervezeti bi-. zottsága és a Pedagógusok Szakszervezete Borsod megyei Bizottsága által egy évtizede megkötött szerződés alapján került sor. Viszonzásul a bányaüzem ugyancsak harminc dolgozója — miként a korábbi -években is — a mezőkövesdi Zsórin tölthet el két hetet. A pedagógusok, az előző években Poráeson üdülőkhöz hasonlóan, igen nagy elismeréssel nyilatkoztak az ■ Iglótól délkeletre erhelkedő hegyek között eltöltött gondtalan napjaikról. Ellátásuk, kiszolgálásuk kitűnő, a hangulat családias volt. Ez az udvarias személyzetnek köszönhető, élén Vojtech Osust üdü- iővezetővel, akit mindenki ..Béla bácsinak” titulált. Az utóbbinak még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a magyar nyelvű szlovákiai napi- lao. a Pozsonyban kiadott „Üj Szó” több példányban az Ausztrál őslakók között 3. A kiválasztott „Az aranda mitológia nemcsak hitel, ad, de segítséget is nyújt az élethez”, mondta Strehlow. „Megmutatja azt is, hogyan kell megfogni a fürge állatokat, hogyan kell lándzsát vagy bumerángot vágni, hogyan kell a fiúnak a lányt megszerezni, vagy az ellenséget a hatalmába keríteni.” Strehlow azoknak a fiatalkori fekete barátainak a segítségével, akikkel egykor együtt ült a tábortűznél, expedíciókat szervezett ievehá- ton a távoli aranda törzsekhez, akik a fehér telepesektől való félelmükben mélyen behúzódtak a bozótba, és úgy éltek, mint a kőkorszakban. „A tevéim többnyire csak méterről méterre tudtak előrehaladni, ájultak voltak a szomjúságtól” — emlékezik Strehlow és számos fényképet mutat az expedíciókról. „Gyakran egy pennyt sem adtam az életünkért.” Csak a terepet ismerő ki sérők tapasztalt szeme vette észre a majdnem elmosódott állat- vagy madárnyomokat, melyek a vizet és nedvdús növényt takaró bozothoz vagy sziklához vezettek. Strehlow gyakran hallotta bennszülöttek varázslatairól. Az arandák azonban előbb hosszú próba elé állították „fehér testvérüket”, mielőtt megmutatták volna neki legszentebb szertartásaikat. Törvényeik ugyanis nagyon szigorúak voltak. „Aki a kultikus helyre jogosulatlanul belépett, annak meg kellett halnia”, mesélte Strehlow. „Ezek a törvények a törzs saját asszonyaira és gyerekeire is érvényesek voltak — attól féltek ugyanis, hogy helytelenül használják az ősapákhoz szóló könyörgést. Ez haragra gerjesztené az ősapákat. és veszélyeztetné a törzs létét, vélték az arandák.” Csak akkor sikerült a professzornak a beavalásl elérni, mikor Gurát, a törzs idős főnökét megismerte. „Már sok legendás történetet hallottam Guráról”. emlékezik Strehlow. „De még soha nem láttam, ezért kétségeim voltak afelől, hogy egyáltalán létezik-e. Az ilbaliutjai kultikus helyen, egy. a fehérek áltál dinamittal kirobbantott vízforrás előtt egyszer hirtelen előttem termett. Bár csak egy ócska nadrágot viselt. a félmeztelen, fekete, fehér szakállú öregember méltóságot sugárzott.” „Már régóta figyellek” — mondta az öreg Strehlow- nak. „bár fehér vagy. aranda módra gondolkozol. Törzsem öregjei téged választottak ki. hogy rád bízzák a törzs minden titkát. írjál fel mindent, amit elmesélünk neked, örökítsd meg képeken a szertartásainkat, hogyha mi már nem leszünk, tovább éljen a kultúránk.” Következik: Bátorság próba üdülők rendelkezésére álljon. A közvetlen érintkezésben támadt nyelvi nehézségek leküzdésében viszont a csoport vezetője, a szlovákul kitűnően beszélő Seres Jánosné, városunk neves festőművészének felesége segített. A fenyvesekkel borított, festői látványt nyújtó hegyekben rövidebb-hosszabb túrákat ’ tettek a pedagógusok. Többen azt is „tanulmányozhatták”,- hogy a szarvas nem csak növényevő. Az üdülőhöz tartozó minirezervátumban élő szarvascsalád leje, a nyolcágú aganccsal rendelkező, s a Miska névre hallgató bika ugyanis ugyanolyan mohón kebelezte bé a bőséges reggeli és uzsonna maradványait. a drótkerítésen át felkínált vajas kenyeret, s különböző felvágottakat, mint a számára minden kényelmet megadó rezervátumon keresztül folyó patak partján zöld- dellő füvet. Mástajla élményben is volt részük a borsodiaknak. A bányaüzem szakszervezeti bizottsága gondoskodott róla, hogy Szlovákia .távolabbi tájait, történelmi” nevezetességű településeit is megismerhessék. Kétszer autóbuszt bocsátott a rendelkezésükre, s ezen, egész napos kirándulás során, az első alkalommal ellátogattak Kézs- márkra, majd az országhatárt képező Dunajec folyóhoz (a közepétől északra fekvő terület Lengyelországhoz tartozik), s megtekintették a vadregényes környezetben épült középkori, hajdan hol szerzetesek, hol rablólovagok lakta Vörös Kolostort. Egy héttel később Igló. Lőcse, Szepescsiitörtök, Szepesváralia műemlékeiben, Márkusfalván pedig a mesz- sze földön híres bútormúzeum antikvitásaiban gyönyörködhettek. (A látottakból — közvetett módon — nyilván a pedagógusok tanítványai is hasznot húznak majd.) Ez egyébként nagyjából minden évben megismétlődő program, ami most nem várt rendezvénnyel gazdagodott. Augusztus 16-án ünnepelte ugyanis megalakulása 45. évfordulóját a bányaüzem fúvószenekara. s ebből az alkalomból Rudnyaniban fesztivált rendeztek, amelyre — autóbuszt küldve — a pedagógusokat is meghívták. A jubiláló együttes és hét távolabbi város, valamint az NDK-beli Lauchhammer bányászzenekara külön-külön. s — lenyűgöző hatást keltve — együttesen is szabadtéri hangversenyen szerepelt, nem mindennapi élményben részesítve a közönséget, soraiban a borsodi pedagógusokat. — Ennél szebben már nem is lehetett volna „megkoronázni” üdülésünket — mondták az utóbbiak. T. I. Közérdekű közlemény A Miskolci Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget. hogy a belváros útvonalainak tehermentesítése érdekében szeptember 1- től a 133-as jelzésű autóbuszok útvonalát kísérleti jelleggel megváltoztatja. Az új útvonal: Avas lakótelep végállomás — Engels utca — Tapolcai út — Déli terelőút — Alpári Gy. u._— Batthánv-sor — Gőzön L. utca — Kerpely A. u. DIGÉP végállomás. Megállóhelyek a két végállomás között: Sálvj István utca. Vasgyár LKM (SZTK Kellett). A 133-as jelzésű autóbuszok a 33-as vonalra érvényes bérletekkel, illetve 2 forintos menetjeggyel vehetők igénybe, a díjszabásban tehát az eddigiekhez viszonyítva nem történik változás. Az útvonalmódosítás további autóbuszvonalak forgalmát nem érinti a 133-as autóbuszok indulásának időpontja is változatlan mindkét végállomásról. Tekintettel a kísérleti jelleggel történő útvonal módosításra. kéri a vállalat az utazóközönséget. hogy észrevé»' teleit, javaslatait levélbe« küldjék meg címére. \ h földrengések előrejelzése
